-Mindig így kéne turnéznunk, nem Yoji? Két félmeztelen go-go táncos, töménytelen mennyiségű sör. (Klin-ling) És még a pizzát is menet közben hozzák... Várjunk. Ezen a buszon, hogy lehet csengő? Basszus, ez csak egy álom! (Kling-ling) Ki a faszom lehet az, hajnalok hajnalán -zsörtölődöm, majd jobb kezemmel a telefonért nyúlok. Kitapogatom, a fejem felé helyezem, megnézem az időt, bár nem látok semmit. A fejem lüktet és zúg. A szám kiszáradt, a szemeim leragadnak és homályosan látok. Homályosabban, mint általában. Még mindig csengetnek
-Hogy rohadna meg az összes tetves... -komótosan és ügyelve a gyomromra, óvatosan gurulni kezdek az ágyon. Egy tompa puffanással megérkezem a földre. Egyik kezemmel megkapaszkodom a szőnyeg szélében, a másikat a fejem alá rakom és szundítok tovább... Kb fél órával később enyhe émelygéssel ébredek:
-Csak nyugalom, nem hányunk! Legalábbis a szobában nem! Beszív, kifúj, ahogy annak idején a kórházban azt tanították. Beszív, kifúj! Minden oké. Kezdjünk el feltápászkodni... Na jó, mégse... De éhes vagyok! Mi van itthon? Még jó, hogy tegnap bevásároltam. Mindent felfalok... De csak a hányás után - iszkiri a klozetra. Szerencsére nem volt mondandóm a nagy fehér mikrofonba. Irány a fürdő, megmosni az arcom. Felkapcsolom a villanyt. Kár volt. Szinte megvakít az energiatakarékos izzó fénye. A mosdó fölé hajolok. Kinyitom a csapot. Kétszer leöblítem az arcom. Felnézek:
-Ki ez a segg ronda fickó? Hé, haver! Te meg, hogy a faszba kerülsz ide, he? Hogy az anyádba jutottál be a lakásba? -nem felel. Ismét megmosom az arcom - Válaszolj már vaze! - semmi - Néma vagy? -ekkor feltűnik, hogy csak akkor mozog a szája, amikor nekem. Ez elgondolkodtató. Mi lehet az oka? Megkérdezem tőle:
-Hogy hívnak, bazmeg? - baszki ez én vagyok - Fú vaze, kurva jó buli volt az este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése