A vég kezdete

A napok óta tartó tűző napsütésnek köszönhetően a hőmérők higanyszála még éjszaka sem ment 24 fok alá. Minden átforrósodott. Csak azokban az épületekben maradtak benn a lakók, amikben működött légkondicionáló. A rendőrség épülete azonban nem rendelkezett ilyen eszközzel. Igény lett volna rá, de az állam nem tartotta szükségesnek az efféle fejlesztést. Emiatt a kihallgatásokat a ritkán lakott cellák valamelyikében végezték, mivel azok a földfelszín alatt helyezkedtek el és néhány fokkal hűvösebbek voltak, mint az irodák.

A plafonba épített foglalatból kilógó villanykörte meglehetősen gyéren világította meg az aprócska cellát. A falakra már ráfért volna egy festés, hogy eltűnjenek a korábbi lakók lenyomatai, vagy a helyenként furcsa ábrákat formáló lemállott vakolat. A helyiségben egy asztal választotta el a két egymás felé fordított széket, amik nem a legkényelmesebbek közül valók voltak. Már vagy egy órája nyomta az ülepemet és a hátrabilincselt kezemet is vágni kezdte a fém.

Kinyílt mögöttem az ajtó, a vállam felett átrepült egy akta és egy hang szólalt meg:

- Ebből most nem tudlak kimosni. – közölte Horáció. Már századosi rangra emelték, amire jótékony hatással voltak az általunk átadott börtöntöltelékek, de akármit ezek szerint ő sem tehetett meg értünk. Nem hibáztattam érte. – Ezt most nagyon elkúrtad.

- Ugyan már! Ha az a néhány taknyos fehér magyar gyerek, akkor most nem ülnék itt!

- Nem az volt a baj, hogy cigányokat vertél össze, hanem hogy huszonegy ember látta, két térfigyelő kamera rögzítette és még a youtube-ra is feltöltötte egy nézelődő, hogy mit műveltek a város kellős közepén.

- Franc azokba a kamerás telefonokba… - dünnyögtem magam elé.

Horáció helyet foglalt a másik széken, szétnyitotta az aktát, majd tollat és egy üres lapot vett elő. Nem szerette a számítógépes pötyögést kihallgatás közben, mert akkor nem tudta figyelni a vele szemben ülő reakcióit.

- Elmesélnéd, hogy mégis mi vezetett idáig?

Június végén kezdődött az egész. Akkor is egy asztal mögött ültem, csak épp az új klubházunkban. Az egykori épületsorunkat kiadtuk egy autószerelő haverunknak, mi pedig átköltöztünk a szemközti épületbe a Sport utcán. Bazi nagy épület, egykor olasz étterem volt, de nem nagyon futott, aztán kiadták, de mindenki befuccsolt, aki odament. Mi – némi segítséggel - megvásároltuk az egészet, az udvarban pedig felhúztunk egy kisebb műhelyt. A főépület földszintjén, az egykori étteremben alakítottuk ki a bárt, a pincébe költöztettük a privát klubhelyiséget az üléseink megtartásához, az emeleten pedig kialakítottuk Bobby tetováló szalonját.

Már napokkal korábban befejeztük a beköltözést, minden a helyén volt. A tagok végezték a dolgukat, a jelöltek a rájuk bízott feladatokat. Minden nyugodt és csendes volt. Közhellyel élve: vihar előtti csend honolt. Épp a számlákat ellenőriztük Bobbyval és azt matekoztuk, hogy mekkora költség lesz a klub huszonhetedik születésnapi partija. Szarul álltunk, de nem keseredtünk el, hiszen voltak még ötleteink, hogy pénzt szerezzünk. Ekkor nyitott be a fiam, Csongor:

- Beszélhetnénk? – kérdezte némi félénkséggel a hangjában, ami azért tőle meglehetősen szokatlanul hatott. Karakánabb embernek tartottam magamnál.

Hátradőltem a székemben, ami a kora és a súlyom miatt megnyikordult alattam.

- Miről lenne szó?

- Négyszemközt?

- Ha klubügy, akkor Bobby hallhatja. Ha otthoni szarság, akkor szintén. Nincs a testvéreim előtt titkolnivalóm és neked se lehet.

Rámutattam Majom székére, hogy üljön oda. Csendben bólintott, majd helyet foglalt. Némi hatásszünet után megköszörülte a torkát és belekezdett:

- Lenne-e rá mód, hogy új chaptert alapítsak?

- Miért akarsz elmenni innen? Valami probléma van?

- Új kihívásokra volna szükségem. – nyughatatlan, akár csak az apja. Túl hosszú ideig nem bírja ki egy helyben, ráadásul pont abban a korban van, amikor hajtja a vére.

- Több feladatot szeretnél? Megoldhatjuk.

- Nem erről van szó. Nagyobb felelősséggel járó feladatra vágyom. Hogy bizonyíthassam, alkalmas vagyok… - elharapta a mondandója végét, de befejeztem helyette:

- Megörökölni a klub vezetését?

Nem mondta ki, hogy erre gondolt, hallgatott, de a szeméből kiolvastam a választ. A többség ugyanígy gondolta, hogy egy nap neki kell átvennie a stafétát. Bobby rám emelte a tekintetét. Jeleztem, hogy beszélhet:

- Az új chapter alakítás szabályainak megfelelő a terved?

- Megvan az öt tag, a pénz, a leendő klubház. Csak a jóváhagyás szükséges. – felelte határozottan és átnyújtott egy mappát. Felnyitottam, átnéztem és átadtam a titkáromnak. Előhúztam egy szivart a mellényem belső zsebéből, hogy rágyújtsak.

- Jónak tűnik. A levelek rendben, az épület megfelelő. – zárta be az aktát Bobby.

- Ki az a három jelölt a névsoron? – kérdeztem egy füstpamacs után.

- Emlékszel az East Hawks MC-re?

- Valami rémlik. Ők már megszűntek, nem?

- Miután ketten átmentek Mátészalkára, egy tagjuk pedig meghalt, csak négyen maradtak és hivatalosan még nem szűntek meg. Két fiatal taggal beszélgettem pár hete, mikor Nicu-éknál jártam és ők dobták fel az ötletet, hogy csatlakoznának hozzánk. Azóta annyi változás van, hogy az öreget, az elnöküket nem tudták meggyőzni, ő inkább visszavonul, de a másik három tag jönne, még akár úgyis, hogy csak jelöltként kezdhetnek.

- Nem feltétlenül örülök, hogy el akarsz menni, de elfogadom. Tudjuk, hogy min mentél keresztül az elmúlt időszakban és lehet ez lesz a legjobb megoldás. De ezt még az elnöki tanácsnak meg kell szavazni és a többi klubnál is majd futok egy kört, hogy tudjanak róla mire készülünk.

- Nekik miért kell erről tudni? – érdeklődött Csongor.

- Hogy ebből később ne legyen vita, nézeteltérés.

Ezután ráálltunk az új chapter felállítására. Mindenki támogatta az ötletet, még a letenyeiek is kivették a részüket, ahhoz képest, hogy tőlük senki nem igazolt át és az ország másik felében éltek. Ketten-ketten mentek Szolnokról és a Nomads-tól (utóbbiak csak ideiglenes jelleggel) és az anyaklubtól Csongor.

Az East-Gate klubháza Nyíregyházán, a Huszár tér 3. alatt kapott helyet, az egykori bútoráruház épületében. Egy elég komoly méretű raktárépületet kellett néhány hét leforgása alatt úgy kialakítani, hogy az, az augusztusi nyitó bulira már fogadni tudja az érdeklődőket és mellette minden rendszabálynak megfeleljen. Az épület homlokzatára mi gyártattuk, szállítottuk le és szereltük fel a táblákat. A letenyeiek rendbe tették a kertet és a kerítést, a szolnokiak hozták a faanyagokat, G nomádjai segítettek az összeszerelésben, a szatmáriak pedig az ellátmányról és az őrzésről gondoskodtak. A végső simításokhoz érkeztek az aradi nomád és a felvidéki prospect chaptereink.

Az augusztusban megrendezett 27. Aniversary Run-on felvettük a sorainkba az East-Gate chaptert. Az elnökük természetesen Csongor lett, a három egykori Hawks tag pedig megkapta a Prospect jelet. A születésnapi buli után két nappal Komáromból átvágtattunk Nyíregyházára, hogy egy alakuló bulin vehessünk részt és felavassuk az új chapter klubházát. Nem semmi látvány volt haladni az autópályán egy kilométeres menetoszloppal.

A parti jól kezdődött. A hivatalos kezdést 19 órára jelölték meg. Mondtam egy üdvözlő beszédet, majd Csongor köszönte meg a megjelenteknek a részvételt. Ezután a mikrofont és a pódiumot átadtuk az egész este játszó zenekarnak – mert ebben a klubházban egy komplett színpadnak is jutott hely. A jelenlévők jól szórakoztak. A sör hideg, a zene jó volt, a lányok pedig lengén öltözöttek. Minden remekül alakult, nagyjából hajnali egyig. Ekkor jelent meg egy kisebb, nagyjából tízfős társaság. Én az épületben voltam és Petivel, a volt Hawks taggal dumáltam. Kiderült, egykor még katonaként találkozott a fiammal egy hadgyakorlaton. Befejezte a sztorit, amikor Majom rohant hozzám, hogy siessek ki, mert valami durva balhé készül. Amikor kiértem már kiépült a frontvonal, egymással szemben állt két, nagyjából egyforma létszámú társaság és ment az egyáltalán nem baráti, verbális kommunikáció. Nem meglepő módon, a mi oldalunkon a legfőbb hangadó Bandi és Dan volt, de nem sokkal maradt le a G-től átigazolt Maci se. Az ellenkező oldalon csak egy félkövér cigány hőbölgött, meg a két közvetlenül mellette álló heréje. A társaim mellé soroltam és megkérdeztem az alelnökömet:

- Mégis mi folyik itt?

- Ezek a kis digók idejöttek hőzöngeni és elkúrni a bulinkat.

- Azt állítják ez az ő területük, és hogy húzzunk innen. – tette hozzá Dan.

- Így van! Takarodjatok innen a picsába! – szólt át a másik tábortól egy hang.

 Gyilkos mosollyal kiléptem a sorból és a felső nélkül feszítő cigányhoz mentem:

- Nem fogunk, barátom. Ez a terület a miénk és maradunk, ha tetszik, ha nem. Nektek pedig nem küldtünk meghívót, úgyhogy el lehet ballagni.

A cigány srác harákolni kezdett, majd leköpte a mellényemet. Ezután szabadult el a pokol: egy jobbossal, átható reccsenéssel eltüntettem az orrát a koponyájába, mire a mögötte állók meglódultak. Persze a klubom tagjai se maradtak le sokkal és egy brutális verekedés kerekedett. Öklök és motoros bakancsok csapódtak arcba, gyomorba, vesére. Épp a földön fekvő főhangadó vérző arcát pépesítettem, amikor valaki elsütött egy pisztolyt. Majd újra és újra. Ettől persze mindenki a földre vetette magát és abbamaradt a pofozkodás. A hirtelen támadt csendet Cinege hangja mennydörgésként szelte át:

- Takarodjatok innen a faszba és ne merjetek visszajönni többé, vagy a hullátokat az anyátok küszöbére hányjuk!

A cigányok összeszedték egymást és elindultak a kerítésen kívülre.

- Jól vagy, főnök? – emelte a vállamra hosszú karját Majom.

- Kösz, megvagyok. – poroltam le magam. – Azért erre semmi szükség nem volt. – szegeztem neki Cinegének, aki épp ekkor ért mellém.

- Tudom, hogy lenyomtuk volna őket, de nem árt, ha tudják kikkel és milyen erővel állnak szemben. – felelte mereven. A több évtizedes tapasztalata mondatta ezt vele, nem volt kérdés.

Bár a buli folytatódott tovább, azért ez a kis csetepaté rányomta bélyegét a hangulatra. Kisebb őrséget kellett állítani a jelöltekből és a jelenlévők is kicsit feszültebbé váltak, a hangulat már nem volt ugyanaz.

Másnap délután, némi pihenést követően Majommal sétáltunk Nyíregyháza központjában – az ebédünket mozogtuk le. A Bessenyei téren haladtunk, élveztük a fák árnyékát, amikor körülvett nagyjából öt-hat cigány. Beszólogattak és kilátásba helyezték, hogy bosszút fognak állni az előző este történtekért. Szó szót követett és nem kellett sokat várni, mire beindult a pofozkodás.

- Mondd: miért kellett összetörni egy autót, a sarkon álló telefonfülkét, egy köztéri padot és nem utolsó sorban annak a három srácnak a csontjait? – kérdezte Horáció.

- Bezzeg, ha mi feküdnénk kórházban a testőrömmel, akkor ismeretlen tettes ellenében lezárnák a nyomozást… - jegyeztem meg epésen.

- Akkor is ott lennének a tanúk és a felvételek.

- Ugyan már! Kit akarsz hülyíteni? Számtalan példa bizonyítja, mennyire óvatosan bánik a kisebbségi ügyekkel a hivatalod. Azt mondd, hogy mennyi pénzbírságra számíthatok, és már itt sem vagyok.

- Attól tartok, ezúttal nem engedhetlek el.

- Miért nem?

- A lista elég hosszú. Minimum másfél év letöltendő, ha a bíró jó szívű!

- Tessék?

- Másfél év.

- Pár koszos cigány megveréséért?

- A súlyos testi sértés csak az egyik vádpont. Van itt bűnszövetségben elkövetett garázdaság, önbíráskodás és mivel a helyszínre elsőként kiérkező közteres megverése ugyebár közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak minősül…

Ha tudnád, hogy a G-t kiraboló ribancot, Ritát is elaltattam azon az East-Gate partin nem sokkal a kisebbséggel történt összetűzést követően, még emberölés is lenne a vádban. – gondoltam magamban, de azért nyilván nem törtem magam egy életfogytért. Sosem találták meg a csaj holtestét, a román hatóságok pedig eltűntként kezelték az ügyét. 

- Na, ne szórakozz! Az a gyökér csak pont beleszaladt a könyökömbe. Tehetek róla, hogy ennyire girhes, semmit érő pojácákat alkalmaznak arrafelé?

- Száznyolcvanöt centi magas, kilencven kiló. Többszörösen kitüntetett, három missziót megjárt, egykori katonai altiszt. Másodállásban önvédelmi kiképző, TRX edző és a helyi sportklub alelnöke. – ismertette az aktából Horáció a közteres jellemét.

Meglepetten felvontam a szemöldököm:

- A kivégzésem előtt kiválaszthatom az utolsó vacsorámat?

- Nagyon vicces… A börtön biztos. A letöltendő időtartama a kérdéses. Azt javaslom, ha az ügyészség felajánl egy ítéletet, akkor fogadd el. Úgy kevesebbet kaphatsz.

- Majommal mi lesz?

- A társaddal? Őrá kisebb büntetés vár. Neki csak a két fiatal srác megverése miatt kell felelnie. Mivel nyolc napon túl gyógyulót szenvedtek el, ami mellé feljön a garázdaság is, így megússza néhány hónappal.

Nem feleltem, csak helyeslően bólintottam. Befejezettnek tekintettem a beszélgetést. A százados összecsukta az aktát, felnyalábolta majd lassan kifelé indult. Az ajtóból még visszaszólt:

- Sajnálom. – majd hatalmas döndüléssel bezárult a vasajtó.

A tárgyalásig előzetesben tartottak. Nem volt annyira rossz, csak a motorozás és a testvéreim társasága hiányzott. Aki csak tudott, meglátogatott. Minden beszélőre hoztak csomagot, és rengeteg levelet írtak, amik tartották bennem a lelket. Jó érzés volt tudni, hogy ilyen sokan támogatnak.

A tárgyalásra az egész Klub eljött. Igaz, nem engedtek be mindenkit a tárgyalóterembe, de a többiek a bíróság épülete előtt várakoztak. Kivezényelték a készenléti rendőrséget, amiért száztizenhárom motoros gyakorlatilag körülzárta az intézményt. Az ügyvédünk javaslatára elfogadtuk a felajánlott büntetést a cselekmények elismeréséért cserébe. Az ítéletem 4 év 6 hónap börtön. Majomé csak nyolc hónap, amibe beleszámították az előzetesben lehúzott időt is. A tárgyalóteremből természetesen egyenesen a kóterba vittek minket.

A második napon kérvényeztük az áthelyezésünket egy, a lakóhelyünkhöz közelebbi intézménybe. Helyhiányra hivatkozva erre néhány hetet kellett várnunk, de még így sem kerültünk egy helyre. Majom a hátralevő idejét a fővárosban, a Maglódi utcában töltötte le, engem pedig a győri BV-be utaltak be. Pechemre – de talán nem véletlenül - egy olyan cellába raktak, ahol két cigány elítélt raboskodott. Mondjuk a bentlakók nagyobb részét ők tették ki. Amikor megkérdezték, hogy miért varrtak be, nyugodtan közöltem velük. Nem akartak betámadni miatta. Annyi eszük azért volt, hogy ne bűnvádizzák be magukat, vagyis ne kapjanak plusz letöltendő időt a nyakukba még az átszállításuk előtt. A sopronkőhidai hűvöst szánták nekik végső úti célul, amiért álmukban kivégeztek egy családot harmincezer forint készpénzért, két arany nyakláncért és egy gyűrűért.

Az első látogatáskor meghagytam Lafaty Bandinak, hogy válasszák meg őt elnöknek. Tiltakozott, de vázoltam neki, hogy ennyi ideig nem maradhat a Klub felelősvezető nélkül, és átadtam neki egy levelet, amiben leírtam mindent. Lemondtam az elnöki titulusomról, valamint a lehetőségről, hogy újra megválasszanak erre a posztra és kértem, hogy szabadulásom után fogadjanak vissza. A szabályzatunk ugyan tartalmazza, hogy visszatérhet a börtönviselt tag, viszont nem minden esetben, de mivel nem akartam elszakadni, ezért tettem ezt a gesztust.

Ezek után már csak csendben le kellett volna ülnöm a hátralévő időmet. Persze, semmi nem úgy történik, ahogy azt eltervezed…