Mély fájdalom elveszteni egy rokont, barátot, ismerőst, kollégát. Hatalmas veszteség. Űrt hagynak maguk után. Beszélni is nehéz róla.
Győrfi Gábor mozdonyvezető kollégám és rendszeres olvasóm immáron az égi mozdonyokat vezeti tovább! Úgy gondolom, nem tehetem meg, hogy nem emlékezem meg róla. Állandóan élete, pályafutása történeteit mesélte, anekdotázott jellegzetes, sörön és cigarettán karakteresedett hangján. Élete volt a vasút, a mozdonyvezetés. Örök világcsavargó. Sajnos a beígért sörözést most már nem tudjuk megejteni.
Nyugodj békében, Gabi bátyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése