Ha nem szolgálatról lenne szó, biztos nem ezt a címet adom neki. Talán azt, hogy "Az emberek, akiket tisztelek", vagy "Mestereimről", vagy valami hasonló, de mivel szolgálatból ered a mondandóm, így maradok a jól bevált és legnépszerűbb rovatom címénél.
Olvasom annak a bizonyos csoportnak bejegyzéseit - (tudja mindenki, hogy miről van szó, mert vagy tagja, vagy egy-egy tagja leadja az infót róla. (Az utóbbiaknak és a spionoknak üzenném: ebben a bejegyzésben unatkozni fogtok... buzikáim) - és hallgatom az infókat élőben (szolgálatban) és időnként rosszul esik, hogy pont azokról az emberekről(!) nyilvánulnak meg egyesek negatívan, akiket tisztelek, vagy mesteremként tekintek rájuk (bár nem mindegyikük mellé voltam beosztva az elmúlt 12 év alatt). Mások úgy emlegetik őket, hogy mennyire bunkók, beképzeltek, hogy állandóan megkövetelik az utasítás utolsó pontját is, kötözködőek, nehéz a természetük, hirtelen haragúak, nem ismerik a viccet, vaskalaposak, bla-bla-bla. Hogy, hogy nem én pont ezekkel az emberekkel jövök ki jól! Az Attilával, a Gyulával, a Norbival, a Janival...
Egyesek azt képzelik, hogy a tisztelet a korral jár. Vagy az erő fitogtatásával. A szüleimtől azt tanultam, hogy azt biza ki kell érdemelni. Úgyhogy ezért nézem le a körülöttem élő egyedek többségét. Értsd: egy senki vagy, amíg nem bizonyítod az ellenkezőjét. Azt meg nem várom el mástól, hogy tiszteljen. Nincs rá szükségem! Akiket én tisztelek és megbecsülök, azok ugyanígy viseltetnek irántam. Többre meg nincs szükségem.
A színpadon megkapom a csodálatot és az elismerést, a munkahelyemen meg hidegen hagy. A hivatásomat a tudásomnak megfelelően végzem és ha valakinek azzal kapcsolatban aggályai merülnek fel, annak szívesen átadom az életem: rajta, lehet csinálni!
A mai napon egy olyan mester mellé kerültem (ismét), aki már több alkalommal bizonyította előttem nagylelkűségét, szakértelmét, bajtársi hozzáállását. Ha ki lehetne jelölni kollégáink közül, akiket méltónak találok arra, hogy a tudását továbbadja a következő generációnak, az egyik ő lenne. Anno megtanított bizonyos fortélyokra a Bzmot-tal és a Csörgővel kapcsolatban, később a Traxx-os típusutak egyikén is kerültem mellé, ma pedig a remot Csörgő (Csacsi) rejtelmeibe adott betekintést.
Ezelőtt a saját fordáimat jártam. Bár ez nem feltétlenül helytálló kifejezés, mert az "ÖBB vált - 345 * vált - 9306 - vált" fordát most csináltam először. Elgondolkodtam, hogy a jattot vajon le kellene e adnom a vezénylőknek azért, hogy többet járjak ide, mint egyesek...?
Amikor megláttam a februári vezénylésem, elgondolkodtam rajta, hogy mégis hogyan juthatott tehervonatos szolgálat nekem, aki nem írta alá a "Cargo-s szerződés"-t. Aztán felvilágosítottak, hogy maradt még saját produkció, ami a "hagyományos módon" zajlik. Így igazíthattam (talán először) a 45202 és a 45201 számú vonatokat. (Ide is fix emb... koll... munkatársak jártak, szinte állandóan).
Feljelentkezéskor "Wellness Laci" jelezte, hogy mi lesz a kotta, és hogy majd talán utoljára a 9209 számú gyorsított lomot kell előkészítenem. Gondoltam magamban: ez ám a karrier, ecsém! És van Győrben olyan fasz(i), aki töri, nyal ezért, baszod! Beszarok!
Nekem a végén még jutott egy komáromi kiruccanás egy Tigrissel (remot Dacia), mert az Északis kollégának nem volt vonalismerete Győrig, így elé kellett vinni a jószágot.
Miért "Tigris"? Mert csíkos és "agresszív", mint egy tigris. (Ez az elnevezés is az egyik mesteremnek köszönhető). Bár a tigrincsek nem füstölnek (annyira), mint ez a jószág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése