Szolgálati anekdoták - 120. rész

13%-os béremelés ide, vagy oda, azért a dupla Délis szolgálat még csak érzésre sem lett 52 kilométer az 520 helyett, vagy az 58 az 580 helyett. A megállások száma, a problémák, a seggfejek, de még az ellenszenves kollégák száma sem lett elviselhetőbb. 

Ellenben az ellenjuttatás ténye kellemes. Talán emlékeztek jó pár bejegyzésemben kértem Ilonkánkat, hogy egy kis pénzt adhatna még nekünk. A sirámom eljutott hozzá. (Ebből is jól látszik, hogy a kémek, besúgók jól dolgoznak). Úgy gondolom, most jövök egy köszönettel.

Köszönjük Ilonka! 

Ennek örömére naaaagy lelkesedéssel vágok bele egy újabb duplába. Akár Bendegúzt is idézhetném:

Ide még vagy ötöt!

Aztán kaptam sorban az egységeket. Indítottam egy 032-022 párossal. Győrben hagytam az elsőt. Gondolhatod, hogy aaz ezer ember hogy örült az egy egységnek a vonalon... Déliben kaptam meg a 042-t, majd a 118-ast. Utóbbi a 4946 után Győrben maradt. A 042 meg vízhiányosan fordult vissza a 022 társaságában. (Illetékesek -állítólag- értesítve).

4931-gyel haladunk, mikor bejön a vjv-m és közli, hogy menekülnek az utasok, mert a szmötyi kilöpitykülődött a klozetból és ha lehet, akkor a hosszabb tartózkodásoknál tárjam ki az ajtókat. A tatabányai váltást követően Herceghalomban a 022-ből az utasokat átterelték a hátsó egységbe az irányító rendelkezésére, a 022 lezárva folytatta útját.

Déliben várja a vonatot két népegészségügyi szakasszisztens. Aztán szemetelésen kívül semmit nem végeznek.

Megcseréltem. 

Óra egész körül szól a torony, hogy jön a nyolcra egy 006-os, ami az én vonatomnak az eleje. Legyek már szíves és faroljak rá az enyémre vele. (Ugrott a második MKSZ). 

8 - T2 - 10 - összezár. 

Szól az Ede, hogy állítólag(!) a 022 marad. Kérdem, hogy komolyan? Neki úgy mondták. 

Nekem nem.

Akkor utánajárunk! Indulás előtt 3 perccel szépen besétáltam az Ügyeletre, hogy megtudjam, akkor most mifaszvan? 

Tárt karokkal vártak. Mert nem tudtak semmiről. Mondok: megvárom, amíg kideríti, hogy akkor marad a 022, vagy nem marad. Kénytelen volt megemelni a telefont és érdeklődni. Végül kiderült, hogy marad. Alászolgája, itt a kulcs, én mentem.

Séta vissza. 

Hanyag tíz perccel vertük el a vonatot, mert az információ lassan áramlott. 

Vesztegzár koncertek 2017-ben - 2. rész

Nem túl előnyös koncertezés szempontjából Győr. Az ember azt gondolná, hogy egy ekkora városban a tucatnyi szórakozóhelyből három-négy a rockzenei színtér helyszíne. Ehelyett van a Bridge, meg a Dongó. Az előbbit csak a nagy nevek (a dinoszauruszok) töltik meg és tudják kifizetni, az utóbbi pedig - kis mérete ellenére - szinte mindig foglalt, annyi rendezvényt bonyolít le. 

Valahogy a Vesztegzárnak mindig akadt hely és közönség is szép számmal. Az is igaz, hogy mikor mi Győrben jártunk, minden alkalommal más helyszínen mutathattuk meg a művészetünket. És az is igaz, hogy nem sokkal később bezártak ezek a klubok. Most már a Dongót is megjártuk...

A helyszín nem túl nagy, így a színpad se. Az akusztikája sem túl nyerő (ha szólt a zene a pultnál csak úgy tudtam leadni a rendelést, ha egy blokk hátuljára ráírtam, amit akartam). A hangulata viszont tipikus magyar klub. A 450 forintos sör ár szintén a hazai jelleget tükrözi, ahogy a klozet is.

Az est első fellépője az Omlás Veszély zenekar volt. Fiatalok, lelkesek és ügyesen játszották a feldolgozásaikat. Nem kicsit tértek el stílusban tőlünk, de jó hangulatot csiholtak a rendelkezésükre álló időben. 

Átszerelést követően észrevehettük a következő problémát: az akusztika. A hely szűke miatt sok hely nem maradt monitorozásra. Egyetlen top láda ordított pont fejmagasságban. Ráadásul a Monesz koncerten a K-s Zildjian cinjeit használja, ami további magas hangokkal indított támadást a hallójáratok ellen. Mindez tompítatlanul visszaverődött a vasbeton plafonról. Ennek köszönhetően még most is cseng a fülem.

Mivel az utánunk következő Only for the cash lemondta a fellépésüket így nyugodtan játszhattunk és a Gyűlölet és harag elején keletkező technikai problémát is volt idő kijavítani. 

Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy a közönség egy része szinte egyszerre lépett le. Az ok egyszerű: el kellett érniük az utolsó buszt/vonatot. Emlékszem rá, amikor az emberek nem siettek haza. És arra is, amikor az első járatig maradtak, vagy a koncerthelyszínről mentek dolgozni a rock rajongók. 

Ettől függetlenül köszönet mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényünket! Reméljük ugyan olyan jól (ha nem jobban) érezték magukat, mint mi! Legközelebb április hetedikén lehet minket elcsípni a budapesti Showbarlangban. Esemény IDE kattintva!

Szolgálati anekdoták - 119. rész

Nem szeretek Sopronba járni. Ne kérdezd mi az oka, egyszerűen nem rajongom érte. Bár ahogy hallottam mások is rendelkeznek hasonló érzésekkel bizonyos vonalakkal kapcsolatban.

Máris nem érzem magam annyira különcnek.

Úgy gondoltam, hogy ha nem írom alá azt a bizonyos szerződést, akkor a jövőben tehervonatot csak akkor látok, ha elmegyek egy mellett. Aztán kiderült, hogy szerződés ide, vagy oda, a Cég továbbra is vezényli a munkavállalóit ilyen szolgálatba. Nem repesek az örömtől.

Nagyon egyszerű oka van annak, hogy nem vállaltam egyébként az árufuvarozást: a szabadidőm így is egyre kevesebb, plusz sosem szerettem úgy lefeküdni aludni, hogy nem tudom, hogy ébredés után mi lesz kotta. A bizonytalanság nyugtalanít. Ha nyugtalan vagyok, akkor bárki könnyen megsérülhet. Vagy pofán baszom, vagy úgy küldöm el a picsába, hogy várja, mikor indulhasson.

Szóval ezzel a bizonytalansággal indultam el ma szolgálatba. Meg egy enyhe fejfájással. És a tehénszaros Sopronban kötöttem ki.

Esik, fúj, süt. Szarok a hajamra...

Csornán előbb oszlott, majd újra felvettem ugyanazt. Közben egy métert nem mentem. Aztán a gép is úgy gondolta, hogy nem akar menni, ezért összefosta magát. Persze akkor, amikor kezelték a kijáratot. 

Szolgálati anekdoták - 118. rész

Ha nem szolgálatról lenne szó, biztos nem ezt a címet adom neki. Talán azt, hogy "Az emberek, akiket tisztelek", vagy "Mestereimről", vagy valami hasonló, de mivel szolgálatból ered a mondandóm, így maradok a jól bevált és legnépszerűbb rovatom címénél. 

Olvasom annak a bizonyos csoportnak bejegyzéseit - (tudja mindenki, hogy miről van szó, mert vagy tagja, vagy egy-egy tagja leadja az infót róla. (Az utóbbiaknak és a spionoknak üzenném: ebben a bejegyzésben unatkozni fogtok... buzikáim) - és hallgatom az infókat élőben (szolgálatban) és időnként rosszul esik, hogy pont azokról az emberekről(!) nyilvánulnak meg egyesek negatívan, akiket tisztelek, vagy mesteremként tekintek rájuk (bár nem mindegyikük mellé voltam beosztva az elmúlt 12 év alatt). Mások úgy emlegetik őket, hogy mennyire bunkók, beképzeltek, hogy állandóan megkövetelik az utasítás utolsó pontját is, kötözködőek, nehéz a természetük, hirtelen haragúak, nem ismerik a viccet, vaskalaposak, bla-bla-bla. Hogy, hogy nem én pont ezekkel az emberekkel jövök ki jól! Az Attilával, a Gyulával, a Norbival, a Janival...

Egyesek azt képzelik, hogy a tisztelet a korral jár. Vagy az erő fitogtatásával. A szüleimtől azt tanultam, hogy azt biza ki kell érdemelni. Úgyhogy ezért nézem le a körülöttem élő egyedek többségét. Értsd: egy senki vagy, amíg nem bizonyítod az ellenkezőjét. Azt meg nem várom el mástól, hogy tiszteljen. Nincs rá szükségem! Akiket én tisztelek és megbecsülök, azok ugyanígy viseltetnek irántam. Többre meg nincs szükségem. 

A színpadon megkapom a csodálatot és az elismerést, a munkahelyemen meg hidegen hagy. A hivatásomat a tudásomnak megfelelően végzem és ha valakinek azzal kapcsolatban aggályai merülnek fel, annak szívesen átadom az életem: rajta, lehet csinálni! 

A mai napon egy olyan mester mellé kerültem (ismét), aki már több alkalommal bizonyította előttem nagylelkűségét, szakértelmét, bajtársi hozzáállását. Ha ki lehetne jelölni kollégáink közül, akiket méltónak találok arra, hogy a tudását továbbadja a következő generációnak, az egyik ő lenne. Anno megtanított bizonyos fortélyokra a Bzmot-tal és a Csörgővel kapcsolatban, később a Traxx-os típusutak egyikén is kerültem mellé, ma pedig a remot Csörgő (Csacsi) rejtelmeibe adott betekintést. 

Ezelőtt a saját fordáimat jártam. Bár ez nem feltétlenül helytálló kifejezés, mert az "ÖBB vált - 345 * vált - 9306 - vált" fordát most  csináltam először. Elgondolkodtam, hogy a jattot vajon le kellene e adnom a vezénylőknek azért, hogy többet járjak ide, mint egyesek...? 

Amikor megláttam a februári vezénylésem, elgondolkodtam rajta, hogy mégis hogyan juthatott tehervonatos szolgálat nekem, aki nem írta alá a "Cargo-s szerződés"-t. Aztán felvilágosítottak, hogy maradt még saját produkció, ami a "hagyományos módon" zajlik. Így igazíthattam (talán először) a 45202 és a 45201 számú vonatokat. (Ide is fix emb... koll... munkatársak jártak, szinte állandóan).

Feljelentkezéskor "Wellness Laci" jelezte, hogy mi lesz a kotta, és hogy majd talán utoljára a 9209 számú gyorsított lomot kell előkészítenem. Gondoltam magamban: ez ám a karrier, ecsém! És van Győrben olyan fasz(i), aki töri, nyal ezért, baszod! Beszarok! 

Nekem a végén még jutott egy komáromi kiruccanás egy Tigrissel (remot Dacia), mert az Északis kollégának nem volt vonalismerete Győrig, így elé kellett vinni a jószágot. 

Miért "Tigris"? Mert csíkos és "agresszív", mint egy tigris. (Ez az elnevezés is az egyik mesteremnek köszönhető). Bár a tigrincsek nem füstölnek (annyira), mint ez a jószág.