2017. február 9., csütörtök

Szolgálati anekdoták - 116. rész

Azzal mindig is tisztában voltam, hogy a vasút egy nagy család. Nem csak jóban rosszban, vagy barátok közt van az ember, hanem itt mindenki mindenkivel éjjel-nappal és hasonlók. Hallottam ezeregy történetet, hogy egyes jegyvizsgáló és szolgálattevő hölgyek mennyire "készségesek". A kollégák meg készséggel elfogadják a szolgálataikat. 
Most én is megtapasztalhattam - újra. Viszont nem akárkitől kaptam ezúttal ajánlatot! Nem nevezem meg sem a hölgyet, se a szolgálati helyet (ugyanezt kérném azoktól, akik tudják, hogy kiről van szó), ahol az eset történt, de a lényeget elmesélem. A magam módján.
Megérkeztem X állomásra, lezártam a vonatomat, a kulcsait pedig bevittem a forgalmiba. Kis mosoly, kedves fogadtatás, ahogy annak mindenhol lennie kéne. Váltunk pár szót és mivel nem túl hosszú a fordulóidő, ezért elkezdtem piszmogni, átvenni a kulcsokat, írásbelit, hogy mindenre legyen időm. Ekkor nem várt mondat hangzott el a szolgálattevő hölgy szájából:
- Használd az én pönnámat! 

Elsőre a döbbenettől és a nem várt ajánlattól lefagytam, így ismét elhangzott a felkérés, aminek szem és fültanúja volt egy másik mozdonyvezető kollégám. Gondoltam ha már ennyire tukmálja, használom a pönnáját. Ahogy elnéztem, nyálazni sem kellett, bevetésre kész volt, a fogása kellemes érzéssel töltött el. Az ujjaim között szinte táncot lejtett az ő pönnája. Mindaz, amit a pönnájával tettem, mindkettőnknek megelégedésére szolgált. Alig végeztem vele, máris kérette magát újra:

- Most itt is.

Ismét a kezembe került a pönnája és tettem, amit kellett. Mindezt persze a kolléga szeme láttára. Nem zavartattuk magunkat, hagytuk, hogy nézze, amit a pönnával teszek. Irigykedhetett piszkosul, mit ne mondjak. 
Mikor végeztünk, mindenkit kellemes érzés fogott el: mosolyogtunk. Aztán kajánul közöltem, hogy ami itt elhangzott és történt, holnap (azaz ma) visszaolvasható lesz. Közkincsé teszem azt, ami a mágikus ujjaim és az ő pönnája közt történt. 




Az én tollam nem akart bekapcsolni az átvétel elismertetésekor, ezért adta kölcsön a sajátját. Ennyi történt. Te mire gondoltál?





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése