Nem vagyok egy Gordon Ramsay, mint ahogy az már korábban is kiderült, de azért időnként elvetemült dolgokat művelek. Régebben abszolút nem rajongtam a rizsért, de amióta elköltöztem otthonról nem vagyok annyira válogatós, így ezt a köret félét is gyakrabban fogyasztom.
Nos, ebédről megmaradt egy kis adag. Rántott karajt ettem majonézes kukoricasalátával, rizs körettel, de valahogy utóbbit (mármint a köretet magát) sose kultiváltam annyira, így egyértelmű, hogy a húson kívül mindenből maradt egy kicsi.
Úgy voltam vele, ha már megvettem az egész zacskóval (ezt a előfőzött, gyors fajtát), akkor 24 órán belül el kéne fogyasztani a megmaradt, megfőzött verziót. Kitaláltam, hogy serpenyőben kicsit megkapatok némi szalonnát (enyhén ropogós, de néhol még félig nyers), aztán ráborítom az ebédről megmaradt rizst. Ráütöttem két tojást, mert miért ne? Szalonna tojással: általában reggeliként sokan fogyasztják. Ahogy nyitáltam a hűtőt megéreztem a nyitott kukorica konzerv illatát. Mivel csak félig volt az edény és ebben az állapotban pár nap alatt megdöglik - és nem akartam veszni hagyni - fogtam és beleszemeztem azt is. Nem öntöttem bele csak úgy, mert a tartósító levét semmiképp nem tenném hozzá a kísérleti stádiumban leledző receptemhez.
Folyamatos kavargatás mellett azon gondolkoztam, hogy azért jó lenne még egy kis sajttal megpáholni a tetejét. Egyrészt szeretem, másrészt: miért ne? Miután a sajt hozzáadásával végeztem, szórtam rá némi sót, hisz köztudott, hogy a kukorica édessége kívánja azt.
Nagyjából két percig még kavargattam, majd tálaltam. Ránézésre olyan, mint a chokito: ronda, és finom. Ráadásul laktató.
A fent olvasottakat szülői felügyelet és hozzáértés nélkül senki ne kezdjen neki, mert abból könnyen ételmérgezés lehet! Azért meg a felelősséget nem vállalom.
Szépen is néznénk ki, ha elmennél a dokihoz és azt mondanád: a kupica aszonta, hogy jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése