A pontos évet már nem tudom, mikor is vettem ezt a járgányt, de talán három éve. Talán 2013 tavaszán jelentem meg először a város utcáin a Neuzer Apocalypse Chopper-rel. A neve ellenére inkább egy bobberre hasonlított, de ez mellékes. A gyártó se épp a mindennapi közlekedésre tervezte, hiszen olyan alkatrészeket épített be, amik nem éppen az időtállóságukról híresek. (Értsd ezalatt azt, hogy mindenféle kínai névtelen szutyok, ami csak azért nem esik szét azalatt, amíg fogod, mert a kezedben tartod).
Tőlünk nyugatabbra egyébként az efféle kerékpároknak elég komoly kultúrája van. Különböző chopper biciklis klubok léteznek és működnek, egyedi -minőségi- alkatrészek gyártásával foglalkoznak, hogy az esetleges érdeklődők és rajongók a saját szájuk íze szerint alakíthassák át a saját járgányaikat. Nem tartom kizártnak, hogy az én vasam gyártója szándékosan alkalmaz ilyen olcsó (bóvli) alkatrészeket, hogy aztán azokat lecserélve egy jó kombinációt összerakhasson a lelkes chopper-kerékpár őrült. (Mint anno a 1310-es Dacia, made in Romania).
Az első szezon után kiderült, hogy a van némi probléma a hátsó fékkel. Gyakorlatilag hiába próbáltam tökéletesen beállítani, egyszerűen mindig maradt egy kis nyolcas a cájgban - később kiderült, hogy az agy marása nem tökéletes. Így aztán leszereltem a hátsó féket. Egy fékkel is frankón meg lehetett állni vele, bár volt egy-két izgalmas esetem...
Következő szezonban új ülést kellett szerezni, mert a gyári darab műanyagja eltört. Lett helyette egy olasz gyártmányú, világos barna bőr huzatú, rugózott példány. Egész kellemes rajta ülni. Még ezelőtt került le róla a hátsó sárvédő, mert a törés miatt a testsúlyomat a sárvédő viselte, amit nem éppen erre terveztek és az meghajlott, így a távtartójának csavarja elkezdte kikezdeni a külsőt.
Tavaly ősszel került viszont rá a térképtáska (amit a Hökitől kaptam és két doboz sör fér el benne), és a szezon vége előtt a majomringató kormány, ami egy jugoszláv camping biciklié volt valamikor és az egyik kollégámtól kaptam. (Azóta feketére fényeztem és parafa hatású, műanyag markolatot kapott). Az első sárvédő is átesett egy átalakításon, mert az oldalsó lemezeit Sapi flex-szel, az én utasításomra levágta, amitől kicsit könnyebb és filigránabb lett. Továbbá beszereztünk egy ledes, csepp alakú lámpát, ami bicikli stílusához jól passzol.
Bálinttal (az unatkozó jeti a német gyakorlóban) közösen megalkottuk az új jövőképét a biciklinek (vagy csopának, ahogy mi hívjuk) és új rugós első villát, valamint olajos féket foglalt magába. Az alkatrészek beszerzése kissé nehézkesen ment, és idő közben az első kerék mérete is (26"-ról 28,75"-ra) változott, de a legtöbbet az olajos fékre kellett várni. Az alap egy Magura MT2 viszonylag hamar meglett jó áron, de a fékvezetékre elég sokat kellett várni, de végül júniusra üzemképes lett a járgány.
Néhány teszt út alatt kiderült egy-két apróbb hiba, míg végül hivatalosan is alkalmassá vált a városi cirkálásra. Nagyon vártam már, szinte türelmetlenné váltam, de amit az élmény okoz, amikor ezzel a cangával tekersz... azt más biciklinél nem éled át, így talán érthető.
Nem szoktam kímélni a használati eszközöket (azért használati eszköz, hogy használja az ember), így hát próbára és városi cirkálásra egyaránt használtam, és nem egyszer bandáztunk Bálinttal késő este. Száguldoztunk a járdán, az utcákon... ahogy kell.
Egy alkalommal jöttem haza próbáról és egy manővernél kifordult az első kerekem. Azonnal megálltam és kerestem a hiba okát: kiesett egy csavar. A perselyt visszanyomtam a villába és óvatosan hazagurultam. Amint adódott rá időm ellátogattam a közeli csavarboltba, hogy beszerezzek abból a csavarból pár tucatot, amit sikerült elhagynom, de csak rendelésre tudtak volna hozni, viszont nekem aznap már szükségem volt a gépre, így más megoldást kerestem: a régi alkatrészekből bugáztam két csavart. Azóta frankón tartanak.
A múlt éjjel viszont egy elég csúnya eset történt. G-vel csapattunk a városban és az Igmándi úton ereszkedtünk -nem kis sebességgel- a Táncsics felé, amikor is az Ofotértnél jött a kanyar. (Az olyan). Lassítottam. A jól kiszintezett járda megdobott, elemelkedtem a nyeregtől, ugyanakkor egy időben rámartam a fékre is, hiszen a kanyar már nagyon jött. Viszont mivel a hátsó keréken nem volt súly, így az megcsúszott, felsikított és nagy erővel érkezett a centikkel lejjebb elhelyezkedő betonra. A blokkolt hátsókerék kapott egy nagy ütést, amitől az egész szerkezet elfordult balra. Ekkor durranhatott el a fékcső is, mert utána már semmi fékhatásom nem volt és gyakorlatilag az összes fékolajam az abroncson és a hátsó villán, na és persze a betonon kötött ki. Mondanom sem kell, hogy utána már nem esett olyan jól a sör.
Egyenlőre -sajnos- vége a szezonomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése