Szolgálati anekdoták - 100. rész

Jupiájé! 

Eddig is eljutott ez a rovat! Őszintén: ki a franc gondolta volna? Én biztos nem. Mégis most itt vagyunk. Igazából ez is az olvasóknak köszönhető. Olvasóknak és rajongóknak. Elsősorban a kollégáknak. Akik olvassák és rajonganak érte. Fordulat.

Jupiájé!

A szokás az, hogy a jubileumokat megünneplik vastaps, nagy éljenzések és kitüntetések átadása közepette. Például a 100. MÁVAG gőzös átadását, vagy a 100. M62 átadását, vagy hogy a kapitalista időkből is legyen ilyen... talán a századik Credo autóbusz átadását. De utóbbinál talán nem adtak át kitüntetést. A vastapsokat nem hallanám, ahogy az éljenzést se. Kitüntetésre meg nem számítok... bár az olvasói számok magas növekedése elég kitüntető. 

Jupiájé!
A jubileumokat visszaemlékezésekkel is szokás ünnepelni. Akkor lássuk a visszaemlékezést.
Az első sziporka (csuporka, Mallorca) 2011 januárjában látott napvilágot (abban az évben még 49 bejegyzés született). Nem árt tudni, hogy azon az éven (azon a csodálatos éven) kerültem át Komáromba és mivel pártunk, kormányunk, valamint hazánk hős fia és vezére úgy döntött, hogy újra lecsökkentik a forgalmat a menetrendváltást követően, így csak egy évet töltöttem el itt. Viszont azóta siratom azt az évet, és máig mondogatom, hogy Győrbe csak kisegíteni járok, valamint, hogy a honállomásom: Komárom.
Szóval az év első bejegyzése ide kattintva válik olvashatóvá!

Nyergesújfalun a "Lábatlani tartalékkal"

A második bejegyzés a következő hónapban érkezett, hasonlóan feldúlt hangulatban. Ide kattintva elolvasható.

Telt ház a komáromi fűtőháznál. Akár a régi szép időkben.

A harmadik rész fél évvel később követte. Akkor még nem azért nem jelentek meg sűrűbben a rovat fejezetei, mert nem volt időm, hanem mert teljesen jól éreztem magam a munkahelyen. Vagy még se... Ide kattintva elolvasható.

Egy videó az akkori dzsungelharcról

Aztán ugrunk egy kicsit egészen decemberig, amikor sikerült egy olyan anekdotát rittyentenem, ami már a felsőbb (vezetői) körökben is kiverte a biztosítékot. Aztán mielőtt elővehettek volna miatta cenzúráztam a dolgot. Ide kattintva ez a fejezet is elolvasható.

Az utolsó komáromi szolgálatról, illetve az egy évről szóló bejegyzés ide kattintva olvasható el.

Szóval azóta a tehénszaros Győrbe járok kisegíteni. 

Jupiájé...

2012-ben aztán egyre inkább csak Szolgálati anekdoták jelentek meg. Ide kattintva olvasható el a 16. rész, ami egy tökighavas-taposós-önköltséges történet. Érdekes, hogy a következő fejezetben (itt olvasható), vagyis négy évvel ezelőtt még nem voltak T-betűs típusaim. 

Aztán írtam szolgálatképtelenségről is. Meglepő módon csak százas Gigantokkal maradtam eddig fekve...

Jupiájé!

Májusban észrevettem egy jelző kihelyezési hibát, amit azóta nem tudom, hogy javítottak e az illetékesek, de mindenesetre négy évvel ezelőtt Fretőbozon még így állt a helyzet. A 23. írásomban volt az első jelzése annak, hogy a nagy pofám miatt vagy előléptetnek, vagy kirúgnak. Itt olvasható. És persze megemlékeztem a magasröptű üzemnapló bejegyzésekről is. Íme. Most őszintén: hogy tud egy mozdony beázni? Megy és közben mondogatja, hogy "Bea! Bea! Bea! Vagy állóhelyzetben csinálja mindezt?
Jupiájé!

Panaszkodtam mozdonyokról. Nem is egyszer. Mondjuk a 018-as Szöcskéről ITT és voltak apró szösszeneteket tartalmazó írásom is. Ide kattintva ez is elolvasható! De volt egyéb mókás epizód, ami az éves vizsga után történt, mikor a V46 és a V63 nem sorakozott a típusaimat felsoroló dokumentumon. Íme. Aki eddig kibírta az most már ne adja fel, hiszen túl vagyunk a visszaemlékezések felén!
Jupiájé!

2013 nyarán volt egy nagy árvíz a Dunán, mi komáromiak meg Desiro típust csináltunk

2013 augusztusában bő fél év kihagyás után egy felvetés következett, hogy folytatódik e a rovat, vagy sem? Az elmélkedés itt olvasható. Októberben pedig megszületett a 40. bejegyzés.

Jupiájé!
A fix-fordásokkal kapcsolatos elmélkedéseim ez év decemberében láttak először napvilágot. Akkor még elég cizelláltan fogalmaztam... szerintem... Ide kattintva elolvasható mennyire. A poén az, hogy ez egy "hegyesi alvós" szolgálat után íródott... kérek engedély arcon köpni magam!
A 45. szolgálati anekdota emlékezetes. Sok kép és felháborodás, meg talán poén. Íme. Ismét ugrunk egy nagyobbat az időben, hiszen 2014 áprilisában történt, hogy osztrák munkanélkülieket vittem a székesfehérvári szovjet hősi temetőhöz. Jah és azóta nem voltam Csörgőn!
Jupiájé!

És még ebben az évben lettem 10 éves munkavállaló a Cégnél. Erről is szólt egy bejegyzés, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Valamikor régen (2006 és 2008 között) még gőzösön is jártam.
(Mi, fiatalok így hívtuk egymás közt ezt a román csodát. Füstölt és prüszkölt, csattogott, fütyült, csak menni nem ment).

Az ötvenedik bejegyzés egy újabb komáromi szolgálatot rejt. Mindig szívesen jelentkezem helyben. A napokban épp a 346-osról szálltam le és mikor betértem a beíróba, hogy leadjam a papírom, a felvigyázó kérdezte mit szólnék egy másnapi komáromi szolgálathoz. Meg se vártam a kezdési időpont közlését, egyből rávágtam, hogy vállalom!

Na eddig bírtam a bejegyzéseim visszaolvasását, úgyhogy most váltok és a statisztikák alapján szemezgetek. A legtöbb (eddig 550) olvasást elkönyvelt bejegyzés az 59. anekdota volt, amit ide kattintva újra el lehet olvasni. Az utána következő (507 olvasást elkönyvelt), az ezt megelőző bejegyzés, a 99. rész, amit ide kattintva lehet újra végigböngészni. A képzeletbeli dobogóra a 64. fejezet furakodott be, amely 2015 március végén látta meg a napvilágot. Íme.
Úgy döntöttem, hogy most jön az a rész, ahol megköszönöm az eddigi olvasást, az érdeklődést az újabb fejezetek iránt (többek közt futóbajnok Lacinknak, Ede bácsinak, a mi Gyulánknak és persze nem utolsó sorban Gabi bátyámnak (Somogy szülöttének) és mindenkinek aki szereti). Lesz e újabb rész? Amíg ennél a Cégnél szolgálok (nem dolgozni járok, mint tudjátok), biztosan lesz. A következő megjelenéséig pedig kitartást! 

Jupiájé!

És több nagy fordát nem kérek! Csak nagyobb fizetést!