Tudod azon gondolkoztam, hogy vajon hány hét telt el a legutóbbi bejegyzés óta... fogalmam sincs...
Azt se tudom, hogy miről szólt... nem szolgálatira gondolok, hanem egyáltalán.... mert ugye ez a blog nem csak szolgálati szarságokról, anyázásról és effélékről szól... meg egyébként se szoktam alázni senkit...
Tudod igazából arra se emlékszem, hogy mikor volt időm azon töprengeni, hogy merre tartok... van az úgy...
Tudod mostanában mintha kicsit sokat lennék az otthon melegétől távol... mintha kicsit több időt töltenék el a munkahelyemen, mint azon kívül... meglepő, de már a barátnőmnek is feltűnt, hogy amióta ő is dolgozik mintha csak két hetente találkoznánk... ettől függetlenül lojális... ezt én értékelem és viszonozom...
Tudod azt mondják, ha a munkavállaló sokat megy be a munkahelyére (van az a csúnya szó, amit biztos nem ismersz: dolgozik), akkor sokkal több pénzt keres, mintha csak a kötelezőt végezné el... a fusiról most ne beszéljünk...
Tudod volt idő, amikor havonta csak 150-160 órát töltöttem a munkahelyemen. Nem volt fárasztó és szívesen végezte az ember. A fizetés ugyan nem ütötte meg a külhoniakat, de senki nem panaszkodott rá. Aztán jött havi plusz egy szolgálat. Nem háborogtunk érte, hanem a Cég érdekében vállaltuk a pluszt. Aztán megjelentek a magánok és kicsit többet ajánlottak. Mármint zsetonban. Aztán a bátrak megpattantak. Ezért most ott tartunk, hogy a régihez képest + 20-30 óra körül van a kötelező... de erről már régebben panaszkodtam, ha emlékszel...
Tudod nem azzal van a baj, hogy jönni kell... még talán a korpa is rendben volna, ha nem ilyen ótvar vezénylés szerint kellene mindezt teljesíteni...
A napokban, vagy lehet már egy hete is, hogy egykori mesteremmel beszélgettem (de valószínűnek tartom, hogy ez a beszélgetés más "nem kanapékoptató" kollégával is megesett), hogy igazából az volna a jó, ha másként díjaznák a "kanapékoptató", a készenlétes és a tartalékos szolgálatokat... vagyis az alibi állások betöltői és a kevesebb vonal és típus ismerettel rendelkezők kapnák azt a bért, amit most. Azok, akik meg hajtanak mint az állat, azok bérét kiegészítenék valami kis plusz pénzmaggal... nevezzük: veszélyességi pótléknak... vagy kilométer pénznek...
Tudod amíg Tartalékos család vagy esetleg Kanapékoptató klán egyes tagjai egy hónapban átlagosan mennek 300 kilométert, addig én szolgálatonként! Ők azt mondják nem ők sírták ki maguknak ezt... na persze...
Tudod van a tehénszaros győri fűtőházban olyan, aki azóta tartalékra jár, hogy engem felvettek a Céghez... igen, tizenkét éve! Meg van olyan, aki háromszor hasalt el villanyátképzőn, csak hogy ne kelljen rajta járnia. Aztán most négy típussal, két-három vonal és állomásismerettel keres annyit, mint én.
Tudod nem felvágásból, de a remot Csörgő és a Szergejek kivételével minden olyan típussal rendelkezem, ami a környékünkön megfordul. És mindegyiken járok. Egyik nap egyiken, másik nap a másikon. Jah, mert már minden nap bent vagyok! Nem mondtam?
Tudod olyan a vezénylésünk, hogy három napig jövök nappal, aztán egyet éjjelre, aztán kettőt nappalra. egy nap kimarad és megint jövök háromszor nappal. Törvényesen meg van a lakáson töltött 12 óra. Igaz.
Tudod milyen az, amikor 21:20 perckor kilépsz a lakásod ajtaján, bevándorolsz a munkahelyedre, hogy másnap hajnali 3:24-kor frissen, kipihenten szolgálatba lépj?
Tudod milyen érzés az, mikor ebből a szolgálatból végzel, 14:30-kor belépsz a lakásod ajtaján, lefürdesz, elfogyasztod az estebéded, ejtőzöl és közben elalszol a fáradtságtól? Másnap persze frissen, kipihenten pattansz ki az ágyadból 3:40-kor, hogy 5:27-kor szolgálatba állj.
Tudod harmadnap mit végeztem? Lehajtottam 520 kilométert. Amíg a három győri tartalék és a kanapékoptatók összesen mentek talán százat.
A napokban az egyik ilyen nagypofájú kanapékoptató (jelezném egy szakvizsgás - ahogy régen Rudi bácsi hívta őket: mihaszna, semmit érő) széles vigyor kíséretében akart rám megjegyzést tenni, mert ismét eseménylapot írtam. Nem emlékszem akkor épp miről... talán a tisztítatlan szélvédőkről, vagy műszaki hibáról, hiányosságról... elég az hozzá, hogy elég volt ránéznem az illetőre, és már lejjebb is vette a hangerőt, a lelkesedése és jopofáskodó stílusa alábbhagyott... nem szeretem, ha olyanok ugatnak, akiknek a múltjuk mögött érdemi tartalomnak halvány szikrája sem észlelhető...
Tudod mi történt még velem? Emlékszel, elvégeztem a Taurus tanfolyamot. Nem kértem és lettek volna erre más kollégák is (igen, a tartalékosokra gondolok), akiknek igencsak kijárna pár típus és vonalismeret... hm, erről is eszembe jut egy beszélgetés, egy kollégával... vezénylőék őt kérték meg, hogy mondjon már pár nevet, hogy kinek kéne vonalismeretet adni? Ő nem mert egyet sem mondani, mert nem szeretné, ha közutálat tárgyát képezné a személye. Erre azt feleltem neki, hogy máskor küldje hozzám a beosztáskészítő mestereket, majd én súgok nekik! Leszarom, ha köpködnek rám. Úgyis utálom a győri fűtőház mozdonyvezetőinek... pardon: mozdonyszemélyzeti állományának három ötödét. Beképzelt barmok... a maradék két ötödével szoktam beszélgetni. Azok közül van talán három-négy olyan, akit tartok is valamire.
Szóval három hónap után Taurusra ültem. Először csak kis mozgás jutott, aztán következő alkalommal IC meg EC. Nem felvágni akarok, mert számomra ez inkább büntetés... szívesebben járnék vicinálison... Esztergom felé mondjuk...
Tudod az a különbség köztünk, hogy én nyíltan fel is vállalom, míg ők egymás háta mögött köpködnek a másikra. Nem egyszer szem és fültanúja voltam olyan esetnek, amikor alig lépett ki a páciens a köpködőből, vagy a társaságból, az egyik már kezdte is mondani a háta mögött... Tudom, hogy rólam is megy a duma, mert visszajut. Ráadásul azt is tudom, hogy olyan terjeszt időről-időre rólam ezt-azt, akivel állítólag jó a viszonyom... hát gondolja csak ezt...
Tudod mit érzek, Ilonka? Fáradtságot... és utálatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése