Az év első aprítását a felvidéki Dunaszerdahelyen hajtottuk végre az ezeréves ('92 óta létező) Septicmen társaságában. Pár évvel ezelőtt jártam már ebben a Komárom méretű városban, a másik zenekar neve pedig a Hammerből már ismerősen csengett -csak mint mindig, ezúttal sem tudtam hová tenni, hogy honnan.
Az új lemez, az Útvesztő "túrnéjának" színpadképe a Soul Hunterben.
Szerencsénk van ezzel a hellyel, mivel mindössze egy óra útra van Komáromtól, így nem kellett a fél napot a buszban tölteni, ami részben jó, mert összekovácsolhatja a brigádot, viszont a túlzott sörfogyasztás fokozza a megállók és a vér mennyiségének csökkenését az alkoholunkban. A koncert helyszíne az évek során átköltözött egy kisebb, szolidabb helyre -elsőre nem is találtuk meg, és némi bolyongást hajtottunk véghez a panelek tövében (a GPS nem mondja meg, hogy az adott szórakozóhelynek hol is van a bejárata, vagy a zenekarok számára fenntartott backstage bejárat). A falakon dekoratív, tetoválószalonokban szokásos képek sorakoztak megtörve az unalmas egyszínűséget, a teremben fából készült, sörben és cigifüstben pácolt bútorok illeszkedtek a rockklub miliőjéhez. Egy csócsóasztal (a nap végén valaki arccal az üveglapon támaszkodott -biztos a golyót kereste) és egy darts tábla után található a színpad. Kicsinek tűnik, de Sapival frankón be tudtuk rohanni most is, és a legutóbbi Düreres megmozdulásunkkor jóval kisebb helyre lettünk beszorítva (az kissé megalázó volt, pláne hogy egy kiadós headbangelésre sem maradt hely, mert akkor egymást fejelgethettük volna hátba). A színpad jól felszerelt (hangosítás, fények), akusztikai okokból drapériával van bevonva, így a porondon a visszhang jól ki van küszöbölve, de hogy negatívumot is mondjak róla, a padlót borító fahatású linóleum elég csúszós. Egy másik, abszolút nem elhanyagolható tényező, hogy a hely tulaja -aki nagyon hasonlít a Ragnar Lodbrokra a Vikingek sorozatból (azt néztem a koncert napjának hajnalán, lehet azért a párhuzam)- végig a segítségünkre volt mindenben, a hangosítást profi szinten kezelte és érkezésünkkor néhány doboz sör és ásványvíz várt minket (utoljára Szombathelyen volt ilyenben részünk...)
Faby facebook, és simogatós telefonhoz való ragaszkodása kezd ragályossá válni.
Szerencsére Sapival immunisak vagyunk.
Elég időben érkeztünk ahhoz, hogy kényelmesen felpakolhassunk. Amíg a Speticmen legénysége megérkezett az érdeklődők száma elég csekélynek látszott, de fél kilenc körül elkezdtek beszálingózni az emberek és egy egész szép társaság gyűlt össze (köztük a már rég nem látott ismerős arcok). A várpalotaiakkal hamar összepacsiztunk és mivel mi kölcsön adtuk nekik az alapokat ők biztosították az effektjeiket számunkra. A youtube-n ránéztem a bandára, kíváncsi voltam, hogy ők hogyan űzik a thrasht, és meglepődtem, hogy jelenleg hárman alkotják a Gyula által vezetett csapatot -aki meg egy szakáll nélküli Kirk Windsteinre emlékeztetett. Ha már a hasonlóságoknál tartunk: a banda basszerosa meg az Aeneis bőgősére hajazott (szintén jó fej, raszta, eszméletlen módon kotor a hangszerén és Máténak hívják). A Septic' blokkja ütős, masszív és élvezhető, a dobos Imi játéka végig biztosította a ritmust és egyben tartotta a produkciót. A publikum szépen összegyűlt a színpad előtt és kisebb mozgolódás is mutatkozott.
Viszonylag lassabb csere (legalábbis a tőlünk nem éppen megszokott vonszolt átszerelés) után csaptunk bele mi a közepébe. A listánk gerincét az Útvesztő lemez tíz dala alkotta, de megtűzdeltük néhány régebbi szerzeménnyel, hogy azokat se felejtse el senki. A közönség vette a lapot, mozgolódtak ahogy csak a rockerek tudnak, és a porond előtti placc szépen megtelt. A hangulatuk persze ezúttal is felspanolt minket így az energiák oda-vissza dobálása most is elindult. A blokkunk végén egy ráadást (Gyűlölet és harag) adtunk. Szerencsére csak egyet, mert a kameránk másfél perccel később merült le, így a teljes szett meglett örökítve -lehet a youtube-n visszanézhető lesz...
A koncert végén váltottunk még pár szót, Faby visszatért a telefonjához, Hökit elvitték a várpalotaiak én pedig felfeküdtem két ládánkra, hogy a hátamat lapogassam. Kényelmesen bepakoltunk a kocsiba és fél kettő előtt hazaindultunk. Még a városban voltunk, mikor Sapi kiosztotta az általa készített életmentő és finom szendókat. Nem sokkal később már aludtam.
Summa summarum: a Soul Hunter és a tulaja maximális elismerést érdemel, a Septicmennek köszönet a társas zenés mulatságért és a barátságért -reméljük folytatása következik-, a közönségnek pedig köszönet hogy eljöttek, bízunk benne, hogy ők is olyan jól érezték magukat, mint mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése