Ébredések
Szúró fájdalom ébresztett fel. Kiszáradt a szemem és a szám, de valahogy a jobb fülemnél mégis hűvös nedvességet érzek. Jobb kezemmel sután próbálom kitapogatni, hogy mégis mi ez? A kézközépcsontom egy üvegbe ütközött. Ekkor ütött be a felismerés. Lassan kifeszegettem a szemeimet. Az éjszaka már ráereszkedett a házra, a tópartra, a Bükkre, az országra. Lafaty Bandi ritmusos horkolása törte meg a házban uralkodásra vágyó csendet. Feltápászkodtam ülő pozícióba, majd megfogtam a vodkás üveget, ami a fejem mellett hevert. Amikor bejöttem a sztorizás közben, a hűtőtáskából kivettem egy üveg vodkát, amit beregszászi barátainktól kaptunk, majd jó igényesen meghúztam. Mikor megdöntöttem a flaskát a lendület kibillentett, elterültem az ágyon és mint a legtöbb egészséges férfi a "ha már fekszem alszom" elvet vallom, így álomba szenderültem. Bár egyesek szerint az inkább beájulás volt.
Hobbi náci barátunk mélyen horkolt, hiába próbáltam szólongatni, rázogatni és még egy sört is felnyitottam a füle mellett, de semmi hatást nem váltott ki nála. Gondoltam köményes pajtásától kérek segítséget az ébresztéshez, ám G se mellette, se a földön, se a ház előtt nem fetrengett, így némi ruházat igazítás és vizelés után bolyongva keresni kezdtem -a sötétben sok esélyem nem maradt rá. Első utam a még nyitva tartó Hableány vendéglőhöz vezetett. Egyrészt nagyobb esélyt láttam a társunk fellelésére egy korsó sör mögött, vagy a sörpad alatt, mint egy kétes erkölcsű nővel ugyanezen pozíciók valamelyikében. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy G egy visszataszító faszi lenne, inkább csak önbizalom hiányos és tudja, hogy a köményes pálinka nem utasítja vissza.
Pár évvel később aztán jóval bátrabb lett, miután megalakult a klub. Hogy aztán ettől érezte magát tökösebbnek, vagy csak a csajoknak jött be a color látványa, nem tudni, de sikerült becserkésznie egy nőt, akit ráadásul nem kellett felfújnia randi előtt. Rita a megnyitó napján került először kapcsolatba velünk: alkalmi felszolgálókat és rúdtáncosokat kerestünk arra az estére. Fiatal huszonéves csitri volt, pakolta magát mindenkinek, akin csak mellényt látott, így a Szatírnak meg nem kellett könyörögnie, hogy egy gyors menetre legyen a kedvese, így hát a raktárban röpke húsz percre átadták magukat az örömszerzésnek. (A fogyasztásra váró italok és egyebek nem akkor látták utoljára azon az estén a Szatírt, persze mindig más nővel). A két napos buli után Ritát felvettük csaposnak. G ekkor kezdett vele beszélgetni, és a kicsit ostoba csajnak nagyon megtetszett a nála jóval intelligensebb testvérünk. Idővel kiderült, hogy nem csak buta, de flúgos is -nem nagyon, csak épp az a deszkája lógott ki, amelyik a többit tartotta-, viszont barátunk túlságosan bele volt habarodva ahhoz, hogy ezt a tényezőt észre vegye -vagy nem akart vele foglalkozni. A boldogság felhőin szárnyalva G egyre kevesebbet itta kedvencét, a jó öreg erdélyi köményes pálinkát és több időt fordított a klub jövőjének és gyarapodásának. Két és fél évvel később összeházasodtak. Gyerekük nem született, de az okát sákiág nem tudtuk meg. Aztán egyre több negatívum derült ki Ritáról: titokban drogozott, akivel csak lehetett összefeküdt és fogamzásgátlót szedett. Mindebből G csak annyit vett észre, hogy a kapcsolata egy mentális hullámvasúton száguldozik és ettől totál depressziós és paranoiás lett és ismét a köményes barátjához fordult, hogy az egészet elviselhesse. Egyre többet veszekedtek, és nem egyszer a klubban balhéztak össze. Egy szép napon aztán barátunknál elgurult a gyógyszer, mikor rajtakapta Ritát a raktárban egy tűvel a karjában. Felvittük a lakásába, majd Ravenre és egy másik tag barátnőjére bíztuk, az ajtóba pedig egy Prospect őrködött, hogy ne tudjon lelépni.
G-re a vártnál józanabb állapotban leltem. Társasága -mindössze tíz üres sörösüveg- nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy fejkendős barátunk lelkesen motyogott nekik, majd időnként hangos koccanással jelezték (nem)tetszésüket -az erős kalimpálások között néhányan eldőltek és menekülve gurultak arrébb. Két sört kértem a kimérésnél, majd az előadó asztalához léptem, leraktam elé az egyik nedűt majd leültem vele szembe. Bármennyire próbáltam visszafogni magam mégis elvigyorodtam a látványon: kidülledt szemekkel vizsgálgatta újdonsült hallgatóságát, méregette, végigsimította az oldalát letörölve róla a kicsapódó párát, végül megszánta, rámosolygott és csókolózni kezdett a szájával. Nagy kortyok jelezték, hogy még mindig bír inni. Óvatosan az asztal lapjára helyezte újdonsült barátját és félig üveges tekintettel felém tekintett:
- Mi lett végül Paradicsomékkal?
- Ejjha! Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő és sör elteltével még erre leszel kíváncsi.
- Érdekel. A jövőnkről van szó -jelentette ki oly meggyőződéssel, mintha valóban egy megbízható jóssal ülne egy asztalnál. Egy darabig néztem rá, mennyire veszi komolyan, amit mond és figyel e eléggé ahhoz, hogy fojtassam a történetet, majd belekortyoltam a sörömbe és folytattam a jövő elmesélését.
Paradicsom végül kibökte, hogy miért jártak Tatán: ki akarnak szakadni a klubból, majd új klubként a világ egyik legősibb klubjának hangaround-jává válni. Megdöbbenésünk nem volt teljes: mindig is sejtettük, hogy valami ilyesmit tervez a szolnoki chapter vezetője és helyettese, de igyekeztünk kipuhatolni a dolgot.
- Valójában nem azért érkeztetek, hogy ezt közöljétek velünk? -förmedt a tiszaiakra Bandi. Erre ők egymást nézegették, köszörülték a torkukat, végül Paradicsom kibökte:
- Jobb lett volna, ha Frankie is itt van. Vele akartuk először tudatni és a belegyezését kérni.
- Az elnök az új chapter beavatását felügyeli. -böktem oda.
- Milyen új chapter? -döbbenten érdeklődött a Szatír.
- Alighanem ez már titeket nem fog érinteni. -vetette oda hanyagul G. Lesütött szemmel néztek maguk elé, mi pedig őket méregettük.
- Holnap együtt elmegyünk Frankiehez és elmondjátok neki, mit terveztek. -álltam fel az asztaltól, megunva a csendet és a társaságot. -Az éjszakát itt tölthetitek... elvégre még a klub tagjai vagytok. -Elindultam kifelé, majd a többiek is követtek. A pultnál a Szigorú épp a letette a poharát. Lassan felém fordította a tekintetét és egymást méregettük, amíg a pult mögött elé nem álltam.
- Adhatok még valamit, barátom?
- Jöhet még egy.
Miközben elé raktam a következő sörét -természetesen lezárva-, fél szemmel a szolnokiakat figyeltem. Az egyik asztalt ülték körül és pusmogni kezdtek.
- Mi járatban minálunk? -kérdeztem a Szigorút.
- Láttam a krimót, meg a motorokat. Gondoltam rossz hely nem lehet.
- Jól gondoltad.
- Csak mikor beléptem vettem észre, hogy ez egy klubház. -vetette oda megvetően.
- Mi bajod a klubokkal? -kérdeztem érdeklődve, miközben egy korsót törölgettem. Ő nem válaszolt, csak fél szemmel jelezte, hogy lenézi őket. -Csak nem tagja voltál valamelyiknek? -hajoltam közelebb bizalmasan.
- De... a leghírhedtebbnek. -ez az információ kicsit mellbe vágott. Akár hová lépünk, mindenhol belefutunk.
- Miért léptél ki? -igyekeztem leplezni a kérdéssel azt a kavargó érzelmi áradatot, ami egymás után öntött el. Ismét nem felelt, csak a kezét nyitott ujjakkal az arca elé emelte (ez egyértelmű jelzése a börtönnek). Ekkor már G is erősen figyelt. Lafaty Bandi időközben eligazította a klubban pakolászó, takarító Prospecteket (a mieinket és a szolnokiakat egyaránt), majd visszament a titokszobánkba és felhívta Frankiet, és néhány tagot.
- Mennyit nyaraltál? -érdeklődtem. Valójában az elkövetett bűntett érdekelt, de az egykori klubja és a letöltött évek alapján könnyen kikövetkeztethető.
- 15 évet. -felelte némi csüggedtséggel. Ekkor lépett mellé Bandi:
- Csillagvizsgáló? -kérdezte vigyorogva. Közben lecsavarta egy üveges sör kupakját. A szigorú erre sem felelt, csak biccentett. Ekkor csörtetett be egy jelöltünk és egyből G-hez sietett, de nem mert szólni, csak topogott. A köményes nagy barátja végignézett rajta, majd mint aki tudja a választ megkérdezte:
- Miért hagytad el az őrhelyed? -ez a srác vigyázta múlt éjjel óta G lakásának ajtaját és egyúttal az elvonón tartott Ritát.
- Meglógott. -Bandi odaperdült feléje:
- Soha nem leszel itt tag! -fenyegette meg sziszegve a srácot, majd taszított rajta egyet. Felkaptam a kabátom a bárszékről, közben kérlelőn a Szigorúra néztem:
- Tudnál nekünk segíteni?
- Ha jól sejtem meg kell valakit találni.
- Lottóznod kéne, koma! -vágta oda Bandi. A szigorú nem az a fickó volt, akit az efféle beszólások meghatották. Belekortyolt még egyet a sörébe majd feltápászkodott. Ezt igennek vettük.
- Fikás! Pult mögé! - ordítottam az egyik jelöltnek, akit nemrég neveztem el így. Paradicsom ekkor pattant fel a helyéről a többiekkel együtt, majd érdeklődni kezdtek az őrszemtől, hogy mi is történt. Közben kivágtattunk az ajtón. Már a motorjainkon ültünk, mikor utolértek a szolnokiak:
- Jövünk! Segítünk! -szólt hozzánk a bukójának csatolása közben Paradicsom. G egy biccentéssel fogadta el a társulást. Kissé neheztelt rájuk a kiválási szándékuk miatt. Ráadtuk a gyújtást, majd kiszáguldottunk a parkolóból két irányba. A nap hátralevő része azzal telt, hogy megtaláljuk Ritát. Az összes lehetséges helyet átnéztük, felkutattuk, de nem találtuk meg sötétedésig. Ekkor visszatértünk a klubba, helyünket az úton a kutatásban néhány társunk vette át. Raven a raktárból lépett ki éppen:
- Hogy hagyhattátok megszökni? -förmedtem rá, talán kicsit túlzottan is hevesen.
- Ott se voltam akkor! -vágott vissza.
- Akkor ki vigyázott rá? -kérdeztem tőle sokkal visszafogottabban.
- Anita és Beus.
- Ki a faszom az a Beus? -kérdezte hitetlenkedve Bandi.
- Jocóka barátnője. -felelte Raven.
- Ki a faszom az a Jocóka? -kérdezte újra Bandi.
- A jelölt, aki az ajtó előtt őrködött. -csitítottam a kapitányt. - Hol van a srác?
- Meg a két picsa? -vágta be Paradicsom. Erre mind odafordultunk. Bár jól jött a segítsége a keresésben, mégsem kívántuk, hogy beleszóljon bármibe. Nem tudtunk már úgy tekinteni rá, mint klubunk egyik tagja.
- Idehívom őket. -közölte Raven, majd telefonjával a kezében elsétált. Beléptem a pult mögé és a Szigorú elé álltam, felnyitottam egy sört és elé raktam:
- Kösz a mait.
- Igazán nem tesz semmit. -emelte meg az italt és belekortyolt.
Előkerültek a lányok és Jocóka, majd kifaggattuk őket. A srácot még Bandival a titokszobában kioktattuk és kilátásba helyeztük, hogy a következő ballépésénél kirúgjuk. Nem kellett sokáig várni rá: egy hónappal később az egyik furgonunkat vezette. Fontos és értékes rakományt vitt, ezért ketten kísérték. Az egyik lehajtónál ráfutott az előtte haladó szolnoki testvérünkre, aki elesett a gépével és eltört a bal alkar és a lábszárcsontja több helyen és súlyos agyrázkódást szenvedett. Szerencsénkre a rakomány közt most semmi extra holmi nem lapult meg, így a helyszínelést végző zsaruk egyéb szabálytalanságot nem vehettek észre. A jelölttől a mellényét ott helyben elvetettük a Zsivánnyal (a szállítmány másik kísérőjével), a rakományt pedig némi kenőpénz segítségével időben házhoz szállíttatta.
- Na, hol tartunk a történetben? -tántorgott a padunkhoz Lafaty Bandi. Erős másnapos szagot árasztott magából, a szemei vérvörösek voltak. Nagy dübbenéssel helyezte ülepét G mellett a padra, majd bőségesen meghúzta társunk sörét.
- Épp most akartam megkérdezni tőle, hogy ki az a Frankie? -nézett rá rosszallóan G.
Másnap korán keltünk, még a baljós hangon nyávogó macskák és a rekedt rock'n'roller énekes hangon óbégató kakasok előtt -bár a Hátsó utcában egy ilyen szárnyas se létezett már évtizedek óta. A klubházban gyűlt össze a társaság: G, Lafaty Bandi, Ladislav (aki előző nap érkezett vissza felvidéki túrájáról), Paradicsom, a Szatír, a szolnoki chapter két jelöltje, Raven és a lányok, valamint a Szigorú. A csajok és a Prospectünk, Fikás elkezdték feltakarítani az esti maradványokat és rendbe szedni a kocsmát, Raven nekilátott a beszállítóknak leadni az újabb rendeléseket, én pedig intéztem néhány szót motoros társaimhoz indulás előtt:
- Ahogy tegnap megbeszéltük, lemegyünk a Balaton Vikings-hez. Frankie elintézte, hogy a klub odaadja a titokszobájukat arra az időre, amíg megbeszéljük a problémáinkat. Amíg távol leszünk Ladislav felügyeli a helyi dolgokat.
- Ez a faszi mit keres itt? -bökött Paradicsom pökhendin a Szigorú felé.
- Én kértem, hogy kísérjen el bennünket. -megfagyott a levegő és az exőrmester méregetni kezdett, mint előző nap a titokszobában. Nem tudta elfogadni, hogy bár csak Sgt. at arms felvarróm van, mégis ilyenkor köteles a döntéseimnek eleget tenni, hiába klub elnök. Az alapszabályunkba ezt a szolnoki chapter létrehozásakor hoztuk be. Az anyaklub tisztjei a rangidősek.
Ami a Szigorút illeti, az este folyamán elbeszélgettem vele némi alkoholtartalmú folyadék felett és elmesélte az életét. Láttam rajta némi szimpátiát az irányunkba -pláne, hogy mi nem az az 1%-os csoportosulás vagyunk, és sokkal lazább klub vagyunk, mint az ő előző brigádja. Nem akartam kapásból berángatni a jelölti pozícióba -és némiképp feszélyezett is volna a dolog, hogy egy idősebb, tapasztaltabb motorost ilyenre invitáljam-, ezért inkább feldobtam neki, hogyha van kedve tartson velünk erre a túrára. G és Bandi se látta akadályát, a szolnokiakra meg eleve szartunk már, bár az egyik jelölttől megtudtuk, hogy átigazolna hozzánk. Prospectként erre nincs lehetősége, de pár hónap múlva, ha taggá avatják még a kiválás előtt, akkor utána szívesen látjuk -hacsak ki nem derül róla, hogy Paradicsom mozgatja ezt a marionettet. Rajta tartjuk a szemünket és óvatosak leszünk vele, nehogy a gyanúnk beigazolódjon.
- Guruljunk! -adtam ki a parancsot. Megcsókoltam Ravent, majd kiballagtam a társaim után a motoromhoz. Felültem, becsatoltam a bukómat, ráadtam a gyújtást. Mindenki arra várt, hogy kiguruljak és kövessenek. Különös érzés fogott el.
A 13-as főúton Fehérvár felé haladtunk. A nap lassan haladt felfelé. Mellettem Paradicsom gurult a 2016-os Harley Street Glide Specialján, mögöttem G tartotta a lépést 1200 köbcentis Sportsterével, ami a klub színeire volt fényezve. Jobbján a Szatír próbált időnként elé tolakodni. Kicsivel lemaradva húzta a gázt az erdélyi köményes nagy barátja Suzukija nyergében. Motorjának hangját a Szigorúé nyomta el. Mögöttük poroszkált a két szolnoki jelölt és az a gyökér Jocóka. Balatoni barátaink rendesek voltak és elénk jöttek Fehérvárra. Onnan az ő vezetésükkel jutottunk el a szemesi klubházhoz, ahol már Frankie, a Trükkös és a többi viking várt bennünket.
Lekecmeregtünk a gépeinkről. Odaléptem az elnökünkhöz, aki átölelt, majd a helyetteséhez, végül a Vikings elnökét köszöntöttem. A többiek ugyanebben a sorrendben tették tiszteletüket. Paradicsom és a Szatír szemüket lesütve léptek oda Frankiehez, mint a nagy bűnüket szégyenlő gyerekek a szüleik elé. Vezetőnk és helyettese lenézően tekintett rájuk.
Frankie pár évvel volt idősebb nálam, viszont jóval korábban kezdett motorozni. A városban szinte mindenki ismerte, főleg a régi rockerek közül. Egy időben kocsmát vezetett, majd más vállalkozásokba kezdett. Végül a méhek hordták össze neki az állandó keresetet. Alakuláskor ő kapta a Sgt. at Arms felvarrót. Kiállása és megjelenése tiszteletet és tekintélyt parancsoló. Első elnökünk (és helyettese) halála után nem volt kérdés, hogy őt tesszük meg vezetőnknek, ami aztán az idő múlásával igazolódni látszott, hogy jól döntöttünk.
Frankie odalépett a Szigorúhoz és mint régi ismerőst üdvözölte:
- Hogy vagy cimbora? -némiképp meglepődtünk.
- Kösz, jól, haver. - veregették hátba egymást széles vigyorok közt (bár egyikükre sem volt jellemző eme gesztus megnyilvánulása). Mint az később kiderült ők ketten régről ismerik egymást. Egy időben még próbálták az elnökünket is befűzni a Szigorú klubjába, de előbbi nem akart megválni Honda Shadow-jától és hőn szeretett városától sem, így aztán nem lett semmi a dologból.
- Mi járatban errefelé?
- A testőröd invitált erre a túrára. Nem szóltam neki, hogy ismerjük egymást, mikor megláttam a képed a falon, kíváncsi voltam rá, mennyire tökös, hogy végigvigye ezt. -Egymásra vigyorogtunk, majd egymást karolgatva belépkedtünk a Vikingek klubházába.
Ebben a kellemes környezetben mindössze nyolcan alkották az egységet. Az idők során megfogyatkoztak, bár legnagyobb létszámuk sosem érte el a tizenhárom főt. Szlovéniából és Horvátországból hoznak át ezt-azt (ezen profiljuk miatt lenne szükség a csatlakozásukra, hogy nyithassunk egy déli kereskedelmi korridort), és társtulajdonosai egy szállodának. Ellenségük a letenyei River Murderers, akik a határ menti forgalmat tartják ellenőrzésük alatt és vámolják meg rendszeresen. Az évek során sok mindent nyelt el a kezük által a Mura folyó...
- Mi történt aztán a megbeszélésen? -kíváncsiskodott Lafaty Bandi.
- Szerintem most akart rátérni... -vágta be gúnyosan G.
- Pontosan. -kortyoltam egyet a sörömből és kissé szemrehányóan néztem rá Bandira, hogy közbe vágott. Ettől persze nem hatódott meg különösebben, de kicsit elfordította a fejét és csókolni kezdte a sörösüvegének száját. Bár lehet, hogy csak a pultnál pucsító picsagatyás picsák feszes fenekét figyelte.
A megbeszélésünk fő tárgya a szolnoki chapter kiválása volt. Mint kiderült mindössze heten válnának csak ki a tizenhárom fős társaságból -ez pont a cruiseresek. Ahogy mi tudjuk ezek közül viszont csak hárman rendelkeznek jelenleg Harleyval, és ahová igazolni szeretnének, ott előírás ez a márka. Frankie, hogy megőrizze a békét és mivel nem akarja tartóztatni Paradicsomot és a díszes kompániáját, ezért hozzájárult, hogy az árulók kilépjenek a klubból. A colort -ahogy azt a szabályzat előírja- az anyaklubnál, a többiek előtt kell leadniuk, továbbá ekkor kell átüttetniük a tetoválásaikat és az összes klubos ereklyét is, valamint egy éves tagdíjukat készpénzben befizetniük! (A klub éves költségvetése a tagok száma alapján megállapított tagdíj fedezi az alapköltségeket (ügyvéd, könyvelő), így annak kiesését a kilépőknek kell finanszírozni). Paradicsom ezt a részt persze már elfelejtette és le is fittyedt a szája, amikor erre emlékeztetve lettek. Megbeszéltük továbbá, hogy következő nap térünk vissza, addigra minden tag, aki jelenleg az anyaklub létszámába tartozik ott legyen, valamint a szolnoki chapterből minden kiválni készülő tag, valamint a rangidősek, akiket majd beiktatunk új pozícióikba.
Második napirendi pontban az elnökünk és a helyettese tájékoztatott bennünket, hogy haladnak a beolvasztással. Gyakorlatilag célegyenesbe ért a dolog és még jól is jött, hogy leruccantunk hozzájuk Szemesre. Úgy döntöttünk, hogy ne várjunk tovább a ceremóniával, iktassuk be őket azonnal, ha már minden chapter képviselteti magát -igaz, hogy Szolnok csak a leendő néhai elnökkel és elnökhelyettessel, de ez már mellékes.
- Oké, akkor hívd be őket! -szólította fel Frankie Lafaty Bandit a feladatra, aki szinte vigyorogva pattant fel, hogy teljesítse azt. Fél percen belül a teljes Vikings ott csoportosult felettünk. Bandi közben a hátizsákját (amit nem értettünk miért hoz magával) átcsúsztatta a tömeg között az elnöknek, aki a mi colorunkat húzta elő belőle, majd így fordult oda a Vikingek elnökéhez:
- Cinege! Barátom! Legyetek üdvözölve a családban! -és ezzel átnyújtotta neki a vadonatúj mellényt. Mikor belebújt hatalmas üdvrivalgásba törtünk ki. Szinte zengett az épület! Előkerültek a sörök, a rövid italok, némi fű és néhány kétes erkölcsi lány.
- Nem mondtad, hogy mire készültök! -súgtam oda Bandinak a buli hevében.
- Frankie direkt kérte, hogy ne szóljak senkinek. -kacsintott vissza a barátunk. Nem igazán értettem, miért kellett ezt eltitkolni, de nem zúgolódtam miatta, inkább átadtam magam a jó társaságnak és a söröknek. Szép lassan a Vikings ereklyék eltűntek, összetörtek, vagy elégtek a klub előtt gyújtott máglyán.
Hajnaltájban kicsit alább hagyott a bulizás. A máglya már csak tábortűz méretűvé zsugorodott, a zene lehalkult, a lányok egyik motorost a másik után elégítették ki -még G is hagyta, hogy rámásszon valamelyik- és kisebb csoportokba ülve beszélgettünk azokkal, akik nem részegen feküdtek valahol és/vagy valakin. Frankie a Szigorúval és Cinegével piszmogott, én Lafaty Bandival és a Trükkössel osztottam meg egy üveg vodkát. Kiderült utóbbi testvérünk lesz a szemesi chapternél a Secretary, az anyaklubban betöltött pozícióját pedig nekem szánják. Zavaromban megnyakaltam a vodkás üveget, a következő pillanatban pedig eldőltem, mint a cementes zsák.
- Hö hö. -röhögött fel Lafaty Bandi. - Úgy mint pár órával ezelőtt, mi? -Ekkor nevetett fel G is.
- Nevessetek csak, lesz még olyan pillanat, amikor nem fogtok -vágtam vissza a két köményes barátnak.
- Miért kell elvenned a kedvünket? -jegyezte meg G. Pislogtam rá, de magam se értettem. Valahogy mindig is tudtam, hogy minden jó után következik öt rossz. Lehet ezért.
***
Pár évvel később aztán jóval bátrabb lett, miután megalakult a klub. Hogy aztán ettől érezte magát tökösebbnek, vagy csak a csajoknak jött be a color látványa, nem tudni, de sikerült becserkésznie egy nőt, akit ráadásul nem kellett felfújnia randi előtt. Rita a megnyitó napján került először kapcsolatba velünk: alkalmi felszolgálókat és rúdtáncosokat kerestünk arra az estére. Fiatal huszonéves csitri volt, pakolta magát mindenkinek, akin csak mellényt látott, így a Szatírnak meg nem kellett könyörögnie, hogy egy gyors menetre legyen a kedvese, így hát a raktárban röpke húsz percre átadták magukat az örömszerzésnek. (A fogyasztásra váró italok és egyebek nem akkor látták utoljára azon az estén a Szatírt, persze mindig más nővel). A két napos buli után Ritát felvettük csaposnak. G ekkor kezdett vele beszélgetni, és a kicsit ostoba csajnak nagyon megtetszett a nála jóval intelligensebb testvérünk. Idővel kiderült, hogy nem csak buta, de flúgos is -nem nagyon, csak épp az a deszkája lógott ki, amelyik a többit tartotta-, viszont barátunk túlságosan bele volt habarodva ahhoz, hogy ezt a tényezőt észre vegye -vagy nem akart vele foglalkozni. A boldogság felhőin szárnyalva G egyre kevesebbet itta kedvencét, a jó öreg erdélyi köményes pálinkát és több időt fordított a klub jövőjének és gyarapodásának. Két és fél évvel később összeházasodtak. Gyerekük nem született, de az okát sákiág nem tudtuk meg. Aztán egyre több negatívum derült ki Ritáról: titokban drogozott, akivel csak lehetett összefeküdt és fogamzásgátlót szedett. Mindebből G csak annyit vett észre, hogy a kapcsolata egy mentális hullámvasúton száguldozik és ettől totál depressziós és paranoiás lett és ismét a köményes barátjához fordult, hogy az egészet elviselhesse. Egyre többet veszekedtek, és nem egyszer a klubban balhéztak össze. Egy szép napon aztán barátunknál elgurult a gyógyszer, mikor rajtakapta Ritát a raktárban egy tűvel a karjában. Felvittük a lakásába, majd Ravenre és egy másik tag barátnőjére bíztuk, az ajtóba pedig egy Prospect őrködött, hogy ne tudjon lelépni.
***
G-re a vártnál józanabb állapotban leltem. Társasága -mindössze tíz üres sörösüveg- nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy fejkendős barátunk lelkesen motyogott nekik, majd időnként hangos koccanással jelezték (nem)tetszésüket -az erős kalimpálások között néhányan eldőltek és menekülve gurultak arrébb. Két sört kértem a kimérésnél, majd az előadó asztalához léptem, leraktam elé az egyik nedűt majd leültem vele szembe. Bármennyire próbáltam visszafogni magam mégis elvigyorodtam a látványon: kidülledt szemekkel vizsgálgatta újdonsült hallgatóságát, méregette, végigsimította az oldalát letörölve róla a kicsapódó párát, végül megszánta, rámosolygott és csókolózni kezdett a szájával. Nagy kortyok jelezték, hogy még mindig bír inni. Óvatosan az asztal lapjára helyezte újdonsült barátját és félig üveges tekintettel felém tekintett:
- Mi lett végül Paradicsomékkal?
- Ejjha! Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő és sör elteltével még erre leszel kíváncsi.
- Érdekel. A jövőnkről van szó -jelentette ki oly meggyőződéssel, mintha valóban egy megbízható jóssal ülne egy asztalnál. Egy darabig néztem rá, mennyire veszi komolyan, amit mond és figyel e eléggé ahhoz, hogy fojtassam a történetet, majd belekortyoltam a sörömbe és folytattam a jövő elmesélését.
***
Paradicsom végül kibökte, hogy miért jártak Tatán: ki akarnak szakadni a klubból, majd új klubként a világ egyik legősibb klubjának hangaround-jává válni. Megdöbbenésünk nem volt teljes: mindig is sejtettük, hogy valami ilyesmit tervez a szolnoki chapter vezetője és helyettese, de igyekeztünk kipuhatolni a dolgot.
- Valójában nem azért érkeztetek, hogy ezt közöljétek velünk? -förmedt a tiszaiakra Bandi. Erre ők egymást nézegették, köszörülték a torkukat, végül Paradicsom kibökte:
- Jobb lett volna, ha Frankie is itt van. Vele akartuk először tudatni és a belegyezését kérni.
- Az elnök az új chapter beavatását felügyeli. -böktem oda.
- Milyen új chapter? -döbbenten érdeklődött a Szatír.
- Alighanem ez már titeket nem fog érinteni. -vetette oda hanyagul G. Lesütött szemmel néztek maguk elé, mi pedig őket méregettük.
- Holnap együtt elmegyünk Frankiehez és elmondjátok neki, mit terveztek. -álltam fel az asztaltól, megunva a csendet és a társaságot. -Az éjszakát itt tölthetitek... elvégre még a klub tagjai vagytok. -Elindultam kifelé, majd a többiek is követtek. A pultnál a Szigorú épp a letette a poharát. Lassan felém fordította a tekintetét és egymást méregettük, amíg a pult mögött elé nem álltam.
- Adhatok még valamit, barátom?
- Jöhet még egy.
Miközben elé raktam a következő sörét -természetesen lezárva-, fél szemmel a szolnokiakat figyeltem. Az egyik asztalt ülték körül és pusmogni kezdtek.
- Mi járatban minálunk? -kérdeztem a Szigorút.
- Láttam a krimót, meg a motorokat. Gondoltam rossz hely nem lehet.
- Jól gondoltad.
- Csak mikor beléptem vettem észre, hogy ez egy klubház. -vetette oda megvetően.
- Mi bajod a klubokkal? -kérdeztem érdeklődve, miközben egy korsót törölgettem. Ő nem válaszolt, csak fél szemmel jelezte, hogy lenézi őket. -Csak nem tagja voltál valamelyiknek? -hajoltam közelebb bizalmasan.
- De... a leghírhedtebbnek. -ez az információ kicsit mellbe vágott. Akár hová lépünk, mindenhol belefutunk.
- Miért léptél ki? -igyekeztem leplezni a kérdéssel azt a kavargó érzelmi áradatot, ami egymás után öntött el. Ismét nem felelt, csak a kezét nyitott ujjakkal az arca elé emelte (ez egyértelmű jelzése a börtönnek). Ekkor már G is erősen figyelt. Lafaty Bandi időközben eligazította a klubban pakolászó, takarító Prospecteket (a mieinket és a szolnokiakat egyaránt), majd visszament a titokszobánkba és felhívta Frankiet, és néhány tagot.
- Mennyit nyaraltál? -érdeklődtem. Valójában az elkövetett bűntett érdekelt, de az egykori klubja és a letöltött évek alapján könnyen kikövetkeztethető.
- 15 évet. -felelte némi csüggedtséggel. Ekkor lépett mellé Bandi:
- Csillagvizsgáló? -kérdezte vigyorogva. Közben lecsavarta egy üveges sör kupakját. A szigorú erre sem felelt, csak biccentett. Ekkor csörtetett be egy jelöltünk és egyből G-hez sietett, de nem mert szólni, csak topogott. A köményes nagy barátja végignézett rajta, majd mint aki tudja a választ megkérdezte:
- Miért hagytad el az őrhelyed? -ez a srác vigyázta múlt éjjel óta G lakásának ajtaját és egyúttal az elvonón tartott Ritát.
- Meglógott. -Bandi odaperdült feléje:
- Soha nem leszel itt tag! -fenyegette meg sziszegve a srácot, majd taszított rajta egyet. Felkaptam a kabátom a bárszékről, közben kérlelőn a Szigorúra néztem:
- Tudnál nekünk segíteni?
- Ha jól sejtem meg kell valakit találni.
- Lottóznod kéne, koma! -vágta oda Bandi. A szigorú nem az a fickó volt, akit az efféle beszólások meghatották. Belekortyolt még egyet a sörébe majd feltápászkodott. Ezt igennek vettük.
- Fikás! Pult mögé! - ordítottam az egyik jelöltnek, akit nemrég neveztem el így. Paradicsom ekkor pattant fel a helyéről a többiekkel együtt, majd érdeklődni kezdtek az őrszemtől, hogy mi is történt. Közben kivágtattunk az ajtón. Már a motorjainkon ültünk, mikor utolértek a szolnokiak:
- Jövünk! Segítünk! -szólt hozzánk a bukójának csatolása közben Paradicsom. G egy biccentéssel fogadta el a társulást. Kissé neheztelt rájuk a kiválási szándékuk miatt. Ráadtuk a gyújtást, majd kiszáguldottunk a parkolóból két irányba. A nap hátralevő része azzal telt, hogy megtaláljuk Ritát. Az összes lehetséges helyet átnéztük, felkutattuk, de nem találtuk meg sötétedésig. Ekkor visszatértünk a klubba, helyünket az úton a kutatásban néhány társunk vette át. Raven a raktárból lépett ki éppen:
- Hogy hagyhattátok megszökni? -förmedtem rá, talán kicsit túlzottan is hevesen.
- Ott se voltam akkor! -vágott vissza.
- Akkor ki vigyázott rá? -kérdeztem tőle sokkal visszafogottabban.
- Anita és Beus.
- Ki a faszom az a Beus? -kérdezte hitetlenkedve Bandi.
- Jocóka barátnője. -felelte Raven.
- Ki a faszom az a Jocóka? -kérdezte újra Bandi.
- A jelölt, aki az ajtó előtt őrködött. -csitítottam a kapitányt. - Hol van a srác?
- Meg a két picsa? -vágta be Paradicsom. Erre mind odafordultunk. Bár jól jött a segítsége a keresésben, mégsem kívántuk, hogy beleszóljon bármibe. Nem tudtunk már úgy tekinteni rá, mint klubunk egyik tagja.
- Idehívom őket. -közölte Raven, majd telefonjával a kezében elsétált. Beléptem a pult mögé és a Szigorú elé álltam, felnyitottam egy sört és elé raktam:
- Kösz a mait.
- Igazán nem tesz semmit. -emelte meg az italt és belekortyolt.
Előkerültek a lányok és Jocóka, majd kifaggattuk őket. A srácot még Bandival a titokszobában kioktattuk és kilátásba helyeztük, hogy a következő ballépésénél kirúgjuk. Nem kellett sokáig várni rá: egy hónappal később az egyik furgonunkat vezette. Fontos és értékes rakományt vitt, ezért ketten kísérték. Az egyik lehajtónál ráfutott az előtte haladó szolnoki testvérünkre, aki elesett a gépével és eltört a bal alkar és a lábszárcsontja több helyen és súlyos agyrázkódást szenvedett. Szerencsénkre a rakomány közt most semmi extra holmi nem lapult meg, így a helyszínelést végző zsaruk egyéb szabálytalanságot nem vehettek észre. A jelölttől a mellényét ott helyben elvetettük a Zsivánnyal (a szállítmány másik kísérőjével), a rakományt pedig némi kenőpénz segítségével időben házhoz szállíttatta.
***
- Na, hol tartunk a történetben? -tántorgott a padunkhoz Lafaty Bandi. Erős másnapos szagot árasztott magából, a szemei vérvörösek voltak. Nagy dübbenéssel helyezte ülepét G mellett a padra, majd bőségesen meghúzta társunk sörét.
- Épp most akartam megkérdezni tőle, hogy ki az a Frankie? -nézett rá rosszallóan G.
Frankie
Másnap korán keltünk, még a baljós hangon nyávogó macskák és a rekedt rock'n'roller énekes hangon óbégató kakasok előtt -bár a Hátsó utcában egy ilyen szárnyas se létezett már évtizedek óta. A klubházban gyűlt össze a társaság: G, Lafaty Bandi, Ladislav (aki előző nap érkezett vissza felvidéki túrájáról), Paradicsom, a Szatír, a szolnoki chapter két jelöltje, Raven és a lányok, valamint a Szigorú. A csajok és a Prospectünk, Fikás elkezdték feltakarítani az esti maradványokat és rendbe szedni a kocsmát, Raven nekilátott a beszállítóknak leadni az újabb rendeléseket, én pedig intéztem néhány szót motoros társaimhoz indulás előtt:
- Ahogy tegnap megbeszéltük, lemegyünk a Balaton Vikings-hez. Frankie elintézte, hogy a klub odaadja a titokszobájukat arra az időre, amíg megbeszéljük a problémáinkat. Amíg távol leszünk Ladislav felügyeli a helyi dolgokat.
- Ez a faszi mit keres itt? -bökött Paradicsom pökhendin a Szigorú felé.
- Én kértem, hogy kísérjen el bennünket. -megfagyott a levegő és az exőrmester méregetni kezdett, mint előző nap a titokszobában. Nem tudta elfogadni, hogy bár csak Sgt. at arms felvarróm van, mégis ilyenkor köteles a döntéseimnek eleget tenni, hiába klub elnök. Az alapszabályunkba ezt a szolnoki chapter létrehozásakor hoztuk be. Az anyaklub tisztjei a rangidősek.
Ami a Szigorút illeti, az este folyamán elbeszélgettem vele némi alkoholtartalmú folyadék felett és elmesélte az életét. Láttam rajta némi szimpátiát az irányunkba -pláne, hogy mi nem az az 1%-os csoportosulás vagyunk, és sokkal lazább klub vagyunk, mint az ő előző brigádja. Nem akartam kapásból berángatni a jelölti pozícióba -és némiképp feszélyezett is volna a dolog, hogy egy idősebb, tapasztaltabb motorost ilyenre invitáljam-, ezért inkább feldobtam neki, hogyha van kedve tartson velünk erre a túrára. G és Bandi se látta akadályát, a szolnokiakra meg eleve szartunk már, bár az egyik jelölttől megtudtuk, hogy átigazolna hozzánk. Prospectként erre nincs lehetősége, de pár hónap múlva, ha taggá avatják még a kiválás előtt, akkor utána szívesen látjuk -hacsak ki nem derül róla, hogy Paradicsom mozgatja ezt a marionettet. Rajta tartjuk a szemünket és óvatosak leszünk vele, nehogy a gyanúnk beigazolódjon.
- Guruljunk! -adtam ki a parancsot. Megcsókoltam Ravent, majd kiballagtam a társaim után a motoromhoz. Felültem, becsatoltam a bukómat, ráadtam a gyújtást. Mindenki arra várt, hogy kiguruljak és kövessenek. Különös érzés fogott el.
A 13-as főúton Fehérvár felé haladtunk. A nap lassan haladt felfelé. Mellettem Paradicsom gurult a 2016-os Harley Street Glide Specialján, mögöttem G tartotta a lépést 1200 köbcentis Sportsterével, ami a klub színeire volt fényezve. Jobbján a Szatír próbált időnként elé tolakodni. Kicsivel lemaradva húzta a gázt az erdélyi köményes nagy barátja Suzukija nyergében. Motorjának hangját a Szigorúé nyomta el. Mögöttük poroszkált a két szolnoki jelölt és az a gyökér Jocóka. Balatoni barátaink rendesek voltak és elénk jöttek Fehérvárra. Onnan az ő vezetésükkel jutottunk el a szemesi klubházhoz, ahol már Frankie, a Trükkös és a többi viking várt bennünket.
Lekecmeregtünk a gépeinkről. Odaléptem az elnökünkhöz, aki átölelt, majd a helyetteséhez, végül a Vikings elnökét köszöntöttem. A többiek ugyanebben a sorrendben tették tiszteletüket. Paradicsom és a Szatír szemüket lesütve léptek oda Frankiehez, mint a nagy bűnüket szégyenlő gyerekek a szüleik elé. Vezetőnk és helyettese lenézően tekintett rájuk.
Frankie pár évvel volt idősebb nálam, viszont jóval korábban kezdett motorozni. A városban szinte mindenki ismerte, főleg a régi rockerek közül. Egy időben kocsmát vezetett, majd más vállalkozásokba kezdett. Végül a méhek hordták össze neki az állandó keresetet. Alakuláskor ő kapta a Sgt. at Arms felvarrót. Kiállása és megjelenése tiszteletet és tekintélyt parancsoló. Első elnökünk (és helyettese) halála után nem volt kérdés, hogy őt tesszük meg vezetőnknek, ami aztán az idő múlásával igazolódni látszott, hogy jól döntöttünk.
Frankie odalépett a Szigorúhoz és mint régi ismerőst üdvözölte:
- Hogy vagy cimbora? -némiképp meglepődtünk.
- Kösz, jól, haver. - veregették hátba egymást széles vigyorok közt (bár egyikükre sem volt jellemző eme gesztus megnyilvánulása). Mint az később kiderült ők ketten régről ismerik egymást. Egy időben még próbálták az elnökünket is befűzni a Szigorú klubjába, de előbbi nem akart megválni Honda Shadow-jától és hőn szeretett városától sem, így aztán nem lett semmi a dologból.
- Mi járatban errefelé?
- A testőröd invitált erre a túrára. Nem szóltam neki, hogy ismerjük egymást, mikor megláttam a képed a falon, kíváncsi voltam rá, mennyire tökös, hogy végigvigye ezt. -Egymásra vigyorogtunk, majd egymást karolgatva belépkedtünk a Vikingek klubházába.
Ebben a kellemes környezetben mindössze nyolcan alkották az egységet. Az idők során megfogyatkoztak, bár legnagyobb létszámuk sosem érte el a tizenhárom főt. Szlovéniából és Horvátországból hoznak át ezt-azt (ezen profiljuk miatt lenne szükség a csatlakozásukra, hogy nyithassunk egy déli kereskedelmi korridort), és társtulajdonosai egy szállodának. Ellenségük a letenyei River Murderers, akik a határ menti forgalmat tartják ellenőrzésük alatt és vámolják meg rendszeresen. Az évek során sok mindent nyelt el a kezük által a Mura folyó...
***
- Mi történt aztán a megbeszélésen? -kíváncsiskodott Lafaty Bandi.
- Szerintem most akart rátérni... -vágta be gúnyosan G.
- Pontosan. -kortyoltam egyet a sörömből és kissé szemrehányóan néztem rá Bandira, hogy közbe vágott. Ettől persze nem hatódott meg különösebben, de kicsit elfordította a fejét és csókolni kezdte a sörösüvegének száját. Bár lehet, hogy csak a pultnál pucsító picsagatyás picsák feszes fenekét figyelte.
***
A megbeszélésünk fő tárgya a szolnoki chapter kiválása volt. Mint kiderült mindössze heten válnának csak ki a tizenhárom fős társaságból -ez pont a cruiseresek. Ahogy mi tudjuk ezek közül viszont csak hárman rendelkeznek jelenleg Harleyval, és ahová igazolni szeretnének, ott előírás ez a márka. Frankie, hogy megőrizze a békét és mivel nem akarja tartóztatni Paradicsomot és a díszes kompániáját, ezért hozzájárult, hogy az árulók kilépjenek a klubból. A colort -ahogy azt a szabályzat előírja- az anyaklubnál, a többiek előtt kell leadniuk, továbbá ekkor kell átüttetniük a tetoválásaikat és az összes klubos ereklyét is, valamint egy éves tagdíjukat készpénzben befizetniük! (A klub éves költségvetése a tagok száma alapján megállapított tagdíj fedezi az alapköltségeket (ügyvéd, könyvelő), így annak kiesését a kilépőknek kell finanszírozni). Paradicsom ezt a részt persze már elfelejtette és le is fittyedt a szája, amikor erre emlékeztetve lettek. Megbeszéltük továbbá, hogy következő nap térünk vissza, addigra minden tag, aki jelenleg az anyaklub létszámába tartozik ott legyen, valamint a szolnoki chapterből minden kiválni készülő tag, valamint a rangidősek, akiket majd beiktatunk új pozícióikba.
Második napirendi pontban az elnökünk és a helyettese tájékoztatott bennünket, hogy haladnak a beolvasztással. Gyakorlatilag célegyenesbe ért a dolog és még jól is jött, hogy leruccantunk hozzájuk Szemesre. Úgy döntöttünk, hogy ne várjunk tovább a ceremóniával, iktassuk be őket azonnal, ha már minden chapter képviselteti magát -igaz, hogy Szolnok csak a leendő néhai elnökkel és elnökhelyettessel, de ez már mellékes.
- Oké, akkor hívd be őket! -szólította fel Frankie Lafaty Bandit a feladatra, aki szinte vigyorogva pattant fel, hogy teljesítse azt. Fél percen belül a teljes Vikings ott csoportosult felettünk. Bandi közben a hátizsákját (amit nem értettünk miért hoz magával) átcsúsztatta a tömeg között az elnöknek, aki a mi colorunkat húzta elő belőle, majd így fordult oda a Vikingek elnökéhez:
- Cinege! Barátom! Legyetek üdvözölve a családban! -és ezzel átnyújtotta neki a vadonatúj mellényt. Mikor belebújt hatalmas üdvrivalgásba törtünk ki. Szinte zengett az épület! Előkerültek a sörök, a rövid italok, némi fű és néhány kétes erkölcsi lány.
- Nem mondtad, hogy mire készültök! -súgtam oda Bandinak a buli hevében.
- Frankie direkt kérte, hogy ne szóljak senkinek. -kacsintott vissza a barátunk. Nem igazán értettem, miért kellett ezt eltitkolni, de nem zúgolódtam miatta, inkább átadtam magam a jó társaságnak és a söröknek. Szép lassan a Vikings ereklyék eltűntek, összetörtek, vagy elégtek a klub előtt gyújtott máglyán.
Hajnaltájban kicsit alább hagyott a bulizás. A máglya már csak tábortűz méretűvé zsugorodott, a zene lehalkult, a lányok egyik motorost a másik után elégítették ki -még G is hagyta, hogy rámásszon valamelyik- és kisebb csoportokba ülve beszélgettünk azokkal, akik nem részegen feküdtek valahol és/vagy valakin. Frankie a Szigorúval és Cinegével piszmogott, én Lafaty Bandival és a Trükkössel osztottam meg egy üveg vodkát. Kiderült utóbbi testvérünk lesz a szemesi chapternél a Secretary, az anyaklubban betöltött pozícióját pedig nekem szánják. Zavaromban megnyakaltam a vodkás üveget, a következő pillanatban pedig eldőltem, mint a cementes zsák.
***
- Hö hö. -röhögött fel Lafaty Bandi. - Úgy mint pár órával ezelőtt, mi? -Ekkor nevetett fel G is.
- Nevessetek csak, lesz még olyan pillanat, amikor nem fogtok -vágtam vissza a két köményes barátnak.
- Miért kell elvenned a kedvünket? -jegyezte meg G. Pislogtam rá, de magam se értettem. Valahogy mindig is tudtam, hogy minden jó után következik öt rossz. Lehet ezért.
Oszlatás
Fegyverropogásra ébredtem. Lövések, káromkodás, lőpor és vér szaga hasította át a hajnali levegőt. Hamar magamhoz tértem -hatásosabb volt, mint egy erős kávé. Kómásan, félhomályos tekintettel próbáltam körülnézni, honnan jönnek a lövések, kik viszonozzák, ki él, ki sebesült meg, stb. Egy pillanatra kilestem az út felé és öt motorról tüzelő alakot véltem felfedezni, és láttam néhány mozdulatlan testet alig pár méterre, de semmi többet. Nem éppen tűzharchoz készültem, így a pisztolyom a motorom oldaltáskájában kuporgott, ami meg nagyjából tíz lépésnyire tőlem. Az odáig vezető út pedig fedezék nélküli, így lapultam tovább (mint egy bátor amerikai katona) a rönk mögött, amiről pár órája lefordultam. Egy szemesi tag vetődött mellém:
- Jól vagy, haver? -mire válaszolhattam volna egy golyó szétvitte a fejét, élettelen teste pedig mellém dőlt. A vérében kapálóztam egy darabig míg nem elértem a fegyverét és kicsavartam a kezéből. Még akkor is szorított. A rönk fölött leadtam pár lövést vaktában remélve, hogy eltalálok valakit abban az irányban, amerről az ellenséget sejtettem. A válasz nem maradt el rövid időn belül sorozni kezdték a fedezékemet. A következő pillanatban szirénák vijjogása tört át a lövöldözésen. Ekkor abbamaradt a golyózápor és motorok blokkjai kezdtek dübörögni, majd némi gumicsikorgás után elhalkult minden, csak a szirénák lettek hangosabbak. Felültem a rönk mögött, majd körülnéztem. Borzalmas látvány fogadott. A motorjaink felborogatva, benzin keveredett vérrel és homokkal és néhány élettelen test hevert a parkoló területén. A kezemben lévő pisztolyt gyorsan visszahelyeztem a mellettem heverő halott kezébe, majd a társaimat kezdtem kutatni. Bandi épp a motorját nézegette, G pedig az egyik szolnoki Prospect holtteste felett guggolt. Tőle nem messze a Szatír feküdt arccal a porban, mellette egy szemesi srác agonizált: az oldalába kapott egyet. A golyók lyuggatta klubház bejáratánál a szemesi alelnök ült egy golyóval a szívében, őfelette Cinege kesergett. Borzalmas látványt mutatott a környék. Paradicsom és a Trükkös egy fém kuka mögül lépett elő, ők sérülés nélkül megúszták. A szigorút és Frankie-t nem láttam sehol, de a motorjaik is eltűntek. Lehet még a lövöldözés előtt leléptek.
Megérkezett az első járőrkocsi és Cinege erőteljes kézmozdulatokkal jelezte neki, hogy hajtsanak tovább abba az irányba, amerre a támadóink eliszkoltak. Egy másik rendőrautó -látva, hogy az első tovább indul a nyomába eredt. A harmadik fél perccel később érkezett meg. Egy Himmler külsejű alak szállt ki az anyósülésről és lépdelt peckesen a klubház felé. Hosszú ballonkabátja nem lobogott utána és frissen lakkozott cipőjét még a por se merte ellepni. Egy zsebkendőt szorított az arca elé: az ő gyomra sem kedvelte a hajnali lövöldözést. Apró disznó szemei gyorsan mérték fel a terepet, megfigyelve holtakat és élőket, golyó ütötte lyukakat, a tábortüzünket, eldobált üvegeket és csikkeket, az elfröccsent vér nyomait. Mire Cinegéhez ért már a teljes cselekményt lejátszotta magában, így az első kérdése inkább köszönésnek értelmezhető, nem érdeklődésnek:
- Mi történt itt? -hangja nyugodt, hideg és lekezelő volt. Látni véltem, ahogy kézcsókhoz emeli a kezét, majd Cinege letérdel és megilleti. Valójában nem történt meg, de valahogy mégis beleláttam a jelenetet. Ezután bizalmas hangon kezdtek társalogni. Egy óvatlan pillanatban a szemesi elnök egy borítékot csúsztatott át a ballonkabátos Himmlernek. A jelenet kívülállók számára észrevehetetlenül zajlott le, de mivel jó szögben helyezkedtem és nem először láttam ilyet így könnyen kiszúrtam, ahogy egy csinos összeg gazdát cserélt. A nyomozó visszaszállt a kocsiba a kíséretével együtt, addig a kétméteres óriás odalépett hozzám és szólt, hogy mi a feladat. Gyakorlatilag a leszámolás nyomait kellett eltüntetnünk. A halottainkat betettük egy furgonba, amit aztán két szemesi srác vitt el valahová. A helyi meglőtt tagot bevittük a titokszobába, a sérülését egy másik kezdte ellátni. Mikor végeztünk Himmler ismét kiszállt a kocsiból, odalépett Cinegéhez, majd közölte vele szokatlanul magas hanghordozással, hogy legközelebb halkabban bulizzunk, hogy ne verjük fel a környék lakóit és ne rakjunk tábortüzet a parkoló közepén, mert közterületnek számít. Ezután átnyújtott egy zsíros csekket a rendbontás miatt és felszólított bennünket, hogy takarítsunk fel. Ezután gonosz vigyorra húzódott a szája, majd visszaszállt az autóba és elhajtottak. Mi meg pislogtunk a történtek láttán.
Reggel nyolc körül ért vissza Frankie és a Szigorú. Elnökünk jelezte, hogy beszélni akar hármunkkal (G-vel, Bandival és velem) indulás előtt, majd betódultunk mindnyájan a titokszobába. Cinege közölte velünk, hogy mi is történt az elmúlt pár órában és miért nem mászott ránk a Himmler külsejű zsernyák. G megkérdezte, hogy ez mégis mekkora kiadást jelentett, majd a helyi elnök közölte, hogy a bírság csak a tizede annak az összegnek, amit a nyomozó kapott, de nem kell aggódni miatta, mert a kereskedelmükből bőven bejön az összeg. Legalább azt is megtudtuk, hogy nem keresnek rosszul -kivéve, ha a Murderers megvámolja. Ezután megbeszéltük, hogy először vissza kell mennünk elintézni Paradicsomék kiválását, mert a teljes galeri oda lett rendelve és csak utána csapunk vissza a Murderersnek.
- Nem arról volt szó, hogy nem vagyunk 1%-osak? -vágott közbe G.
- Én is így emlékszem. -jelezte a söre mögül Bandi.
- Igen, de belekeveredtünk a Vikings és a Murderers közti nézeteltérésbe, amiről nem tudtunk és mivel már egy klub vagyunk, így segítenünk kell a szemesieknek.
- Jogos... -dünnyögte lemondóan G.
Hazafelé Frankie és Cinege vezette a sort. Mögöttük a Trükkös és Paradicsom, majd én és G. Utánunk jött Bandi és öt szemesi tag (egy ott maradt tartani a klubházat őrizni), majd a Szigorú és a Jocóka. A karaván legvégén egy furgon, amiben egy motor és egy urna foglalt helyet. A kocsit a megmaradt szolnoki jelölt vezette. Hazaérve a teljes galeri fogadott bennünket. A legtöbben kinn álltak az épület előtt, söröztek, beszélgettek, a parkoló tele volt motorokkal, a szolnokiak vasai a Hátsó utcában parkoltak. Ekkora sereglet Papa temetése óta nem járt nálunk. Leállítottuk a gépeket, majd mindenki betódult az épületbe. A lányok és a Prospectek a motoroknál csoportosultak.
Első napirendi pontként Frankie tájékoztatta a jelenlévőket a szolnoki esetről. Mint kiderült mindössze Paradicsom, a néhai Szatír és még két tag akar csak kilépni, de mivel négyen -illetve most már csak hárman- nem tudják összehozni az új klubot, így azt hazudták, hogy az egész chapter dobbantana (és tudjuk, hogy aztán később még tovább csappant a kiválók száma). Árulásuk miatt kiközösítés várt rájuk. Azonnal levetettük velük a colort és kitaszigáltuk őket az utcára.
Második pontban a Balatonszemesi chapter megalakulásáról és helyzetéről, egyben a hajnalban történtekről volt szó. Döntöttünk a bosszúról: a Murdererst el kell tüntetni a színről. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, de a többség megszavazta, így meg kellett lennie. Viszont az új helyzet miatt új szabálypontot alkottunk meg, ami kimondja, hogy a megtorlásokban csak azok vesznek részt, akik megszavazzák, a többieknek nem kötelező.
Harmadik pontban -ha már ilyen sokan jelen voltunk- újra választattuk minden chapter tisztjeit. Attól a naptól a Tisza melletti brigádot a roadrunnerek addigi vezetője, a Vipera irányítja tovább, helyettese Béla bácsi -aki egy ezeréves Elektra Glide-dal jár. A szemesi chapter alelnöke a Trükkös lett, és a Secretary pozíciót -amit eredeti terv szerint az imént említett testvérünk kapott volna- a Zsivány mondhatta magáénak. Így viszont nálunk is meg kellett szavazni új rangokat. Vice Pres. felvarróval engem tiszteltek meg, a testőri pozícióra pedig Ladislav került. G nem akart feljebb lépni, neki teljesen megfelelt eddigi beosztása. Továbbá döntöttünk még két ember sorsáról: az egyik a Fikás, aki már több mint egy éve volt velünk, jelöltségből újonccá avattuk, a másik pedig a Szigorú. Frankie tájékoztatott bennünket a helyzetéről és a szándékáról. A klub történetében még eddig nem fordult elő, hogy valakit jelöltség nélkül teljes colort kapjon, de a szabályzat lehetővé teszi, hogy egy olyan régi motorost, aki sokat segíti a klubot és a lojalitásáról biztosít bennünket és senkiben nem áll fenn kétség, akkor az elnök javaslatára taggá válhasson. Szavazati joga van, de egy évig semmilyen rangot nem kaphat. A hátfelvarróján a "Hungary" helyén és a front felvarrón is a Prospect felirat látható.
Ezután felkért Frankie, hogy tájékoztassam a klubtársainkat az anyaklubnál bekövetkező egyéb változásokról, amiket azalatt kezdtünk felvezetni, amíg ő a Vikingsnél ténykedett. Bejelentettem, hogy az anyaklub két részre fog oszlani a nagy létszáma miatt (23 főt számlált akkor a tagságunk). A jelenlegi klubház a Roadrunner csoporté lesz és ők onnantól az "Original" felvarróikat a mellényük bal alsó szegélyén és a "Roadrunner"-t a város neve alatt kötelesek viselni. Vezetőjük továbbra is Lafaty Bandi lesz, mint "RR Captain", helyettesének pedig Turult jelöljük meg, aki új ranggal, az "RR 2.Lt" (azaz "hadnagy") fog tovább motorozni. Egy másik új rangot is létrehoztunk a chapterben, ez pedig a "RR Officer", aki Bandi testőri és titkári pozícióját is betölti. Az új chapter ettől függetlenül az anyaklubhoz tartozik, csak külön klubházzal rendelkeznek és önálló döntési joggal bírnak. Természetesen a fontosabb ügyeket az elnöki részleggel kötelező megtárgyalni és jóváhagyatni.
- Hol lesz az új klubházunk? -kérdezte Ladislav.
- Az Igmándi úton, a híd lábánál, a nyomdával szemben áll egy önkormányzati társasház. Azt sikerült megszerezni. -felelte G. Hogy milyen úton-módon, azt már senki nem kérdezi nálunk. Vannak olyan zsiványságok, amiket nem lehet megkerülni. A bürokrácia kutyái továbbra is sokszor próbálnak gáncsot vetni a lábunknak, de szerencsére kapcsolataink és néhány boríték a megfelelő helyekre stabilan tartanak bennünket. Az indulás rengeteg köztisztségviselő és politikus megvesztegetésével volt csak kivitelezhető. A többségük mára lemorzsolódott és a szélirány változásával a megvesztegetésekre sincs akkora szükség, de mivel nem mindenki a mi oldalunkon áll, így kénytelenek vagyunk ilyen eszközökhöz nyúlni. Persze G eleinte ezzel sem értett egyet, idővel viszont be kellett látnia, hogy másképp nem maradhatunk fenn.
- Jelenleg tart az átépítés, úgyhogy sok látnivaló nincs. Ha elkészül, akkor az utcafrontról mindenki számára elérhető helyen lesz majd a tetováló szalon, a zárható udvaron pedig helyet kap a műhely. Az épület végében lesz a titokszoba és egy új mellékszárnyban kap helyet egy bár, ahová a Liszt utcáról is be lehet térni.
- Publikus lesz? -tette fel a kérdést a Zsivány.
- Csak csütörtöktől vasárnap hajnalig, meg ünnepnapokon. -adta meg a választ G.
Az ötletet mindenkinek elnyerte a tetszését, majd Turul felvetette, hogy guruljunk át az új klubházba, ha lehet. Ránéztem Frankiere, akinek nem akadt ellenvetése a dolog ellen, így aztán az öklét nyitott mutatóujjal a magasba emelte, majd egyszer körbeforgatta -megadta a jelet az indulásra. Kitódultunk az utcára.
Raven elém lépett. Mosolygott.
- Most telefonált Csongor, hogy egy hónap múlva hazatér a misszióból és leszerel!
Visszamosolyogtam rá, de nem voltam teljesen őszinte. Örültem, hogy a fiam végre hazatérhet és épségben, de ismertem a terveit és így már nem tudtam teljes mellszélességgel támogatni őt: leszerelése után a klubhoz akar csatlakozni.
Raven előtti csajom 24 évvel ezelőtt megörvendeztetett két gyerkőccel: Csongor Balázzsal és Csenge Veronikával. Két és fél évvel később követte őket Kara János, akit egy másik nő szült. Az idősebb fiút mindig vonzotta a katonaság, így nem lepődtünk meg, hogy erre a pályára lépett. Tiszteletet és alázatosságot tanult, tisztjei jó katonának tartották és több alkalommal kitüntették. Ikertestvére, egyetlen lányunk anyja génjeit és kiváló énekesi képességeit örökölte. Zeneiskolába járattuk, majd érettségi után a zeneakadémiára írattuk be, de lázadó viselkedése miatt kicsapták. Szerencséjére még jóval előbb felismerték tehetségét így a barátaival létrehozott zenekarral együtt felkarolták és egy európai körútra indították. Azóta három lemezt hoztak ki. Mindegyiknek Kara készítette a borítóját, aki a grafikai pályát választotta. Legkisebb fiam mindig is egy kis tékozló, csellengő léleknek számított, így az iskoláit ő sem fejezte be. Belevágott a fotózásba, de azt az iskolát sem vitte végig. Jelenleg ezekből tartja fenn magát a fővárosban. Raven, bár sosem volt vér szerinti anyjuk, mindhármukat rettentően félti -én valamivel többet iszom, így nem aggódom.
- Egyedül a májzsugor aggaszt, mi? - gúnyolódott az erdélyi köményes pálinka legnagyobb rajongója, Lafaty Bandi. Nem feleltem neki, csak lehajtottam a söröm maradékát, hogy a sztorizgatásban kiszáradt torkomat felfrissítsem.
- Hozok egy másikat. -közöltem közönyösen, miközben feltápászkodtam az asztaltól...
- Jól vagy, haver? -mire válaszolhattam volna egy golyó szétvitte a fejét, élettelen teste pedig mellém dőlt. A vérében kapálóztam egy darabig míg nem elértem a fegyverét és kicsavartam a kezéből. Még akkor is szorított. A rönk fölött leadtam pár lövést vaktában remélve, hogy eltalálok valakit abban az irányban, amerről az ellenséget sejtettem. A válasz nem maradt el rövid időn belül sorozni kezdték a fedezékemet. A következő pillanatban szirénák vijjogása tört át a lövöldözésen. Ekkor abbamaradt a golyózápor és motorok blokkjai kezdtek dübörögni, majd némi gumicsikorgás után elhalkult minden, csak a szirénák lettek hangosabbak. Felültem a rönk mögött, majd körülnéztem. Borzalmas látvány fogadott. A motorjaink felborogatva, benzin keveredett vérrel és homokkal és néhány élettelen test hevert a parkoló területén. A kezemben lévő pisztolyt gyorsan visszahelyeztem a mellettem heverő halott kezébe, majd a társaimat kezdtem kutatni. Bandi épp a motorját nézegette, G pedig az egyik szolnoki Prospect holtteste felett guggolt. Tőle nem messze a Szatír feküdt arccal a porban, mellette egy szemesi srác agonizált: az oldalába kapott egyet. A golyók lyuggatta klubház bejáratánál a szemesi alelnök ült egy golyóval a szívében, őfelette Cinege kesergett. Borzalmas látványt mutatott a környék. Paradicsom és a Trükkös egy fém kuka mögül lépett elő, ők sérülés nélkül megúszták. A szigorút és Frankie-t nem láttam sehol, de a motorjaik is eltűntek. Lehet még a lövöldözés előtt leléptek.
Megérkezett az első járőrkocsi és Cinege erőteljes kézmozdulatokkal jelezte neki, hogy hajtsanak tovább abba az irányba, amerre a támadóink eliszkoltak. Egy másik rendőrautó -látva, hogy az első tovább indul a nyomába eredt. A harmadik fél perccel később érkezett meg. Egy Himmler külsejű alak szállt ki az anyósülésről és lépdelt peckesen a klubház felé. Hosszú ballonkabátja nem lobogott utána és frissen lakkozott cipőjét még a por se merte ellepni. Egy zsebkendőt szorított az arca elé: az ő gyomra sem kedvelte a hajnali lövöldözést. Apró disznó szemei gyorsan mérték fel a terepet, megfigyelve holtakat és élőket, golyó ütötte lyukakat, a tábortüzünket, eldobált üvegeket és csikkeket, az elfröccsent vér nyomait. Mire Cinegéhez ért már a teljes cselekményt lejátszotta magában, így az első kérdése inkább köszönésnek értelmezhető, nem érdeklődésnek:
- Mi történt itt? -hangja nyugodt, hideg és lekezelő volt. Látni véltem, ahogy kézcsókhoz emeli a kezét, majd Cinege letérdel és megilleti. Valójában nem történt meg, de valahogy mégis beleláttam a jelenetet. Ezután bizalmas hangon kezdtek társalogni. Egy óvatlan pillanatban a szemesi elnök egy borítékot csúsztatott át a ballonkabátos Himmlernek. A jelenet kívülállók számára észrevehetetlenül zajlott le, de mivel jó szögben helyezkedtem és nem először láttam ilyet így könnyen kiszúrtam, ahogy egy csinos összeg gazdát cserélt. A nyomozó visszaszállt a kocsiba a kíséretével együtt, addig a kétméteres óriás odalépett hozzám és szólt, hogy mi a feladat. Gyakorlatilag a leszámolás nyomait kellett eltüntetnünk. A halottainkat betettük egy furgonba, amit aztán két szemesi srác vitt el valahová. A helyi meglőtt tagot bevittük a titokszobába, a sérülését egy másik kezdte ellátni. Mikor végeztünk Himmler ismét kiszállt a kocsiból, odalépett Cinegéhez, majd közölte vele szokatlanul magas hanghordozással, hogy legközelebb halkabban bulizzunk, hogy ne verjük fel a környék lakóit és ne rakjunk tábortüzet a parkoló közepén, mert közterületnek számít. Ezután átnyújtott egy zsíros csekket a rendbontás miatt és felszólított bennünket, hogy takarítsunk fel. Ezután gonosz vigyorra húzódott a szája, majd visszaszállt az autóba és elhajtottak. Mi meg pislogtunk a történtek láttán.
Reggel nyolc körül ért vissza Frankie és a Szigorú. Elnökünk jelezte, hogy beszélni akar hármunkkal (G-vel, Bandival és velem) indulás előtt, majd betódultunk mindnyájan a titokszobába. Cinege közölte velünk, hogy mi is történt az elmúlt pár órában és miért nem mászott ránk a Himmler külsejű zsernyák. G megkérdezte, hogy ez mégis mekkora kiadást jelentett, majd a helyi elnök közölte, hogy a bírság csak a tizede annak az összegnek, amit a nyomozó kapott, de nem kell aggódni miatta, mert a kereskedelmükből bőven bejön az összeg. Legalább azt is megtudtuk, hogy nem keresnek rosszul -kivéve, ha a Murderers megvámolja. Ezután megbeszéltük, hogy először vissza kell mennünk elintézni Paradicsomék kiválását, mert a teljes galeri oda lett rendelve és csak utána csapunk vissza a Murderersnek.
***
- Nem arról volt szó, hogy nem vagyunk 1%-osak? -vágott közbe G.
- Én is így emlékszem. -jelezte a söre mögül Bandi.
- Igen, de belekeveredtünk a Vikings és a Murderers közti nézeteltérésbe, amiről nem tudtunk és mivel már egy klub vagyunk, így segítenünk kell a szemesieknek.
- Jogos... -dünnyögte lemondóan G.
***
Hazafelé Frankie és Cinege vezette a sort. Mögöttük a Trükkös és Paradicsom, majd én és G. Utánunk jött Bandi és öt szemesi tag (egy ott maradt tartani a klubházat őrizni), majd a Szigorú és a Jocóka. A karaván legvégén egy furgon, amiben egy motor és egy urna foglalt helyet. A kocsit a megmaradt szolnoki jelölt vezette. Hazaérve a teljes galeri fogadott bennünket. A legtöbben kinn álltak az épület előtt, söröztek, beszélgettek, a parkoló tele volt motorokkal, a szolnokiak vasai a Hátsó utcában parkoltak. Ekkora sereglet Papa temetése óta nem járt nálunk. Leállítottuk a gépeket, majd mindenki betódult az épületbe. A lányok és a Prospectek a motoroknál csoportosultak.
Első napirendi pontként Frankie tájékoztatta a jelenlévőket a szolnoki esetről. Mint kiderült mindössze Paradicsom, a néhai Szatír és még két tag akar csak kilépni, de mivel négyen -illetve most már csak hárman- nem tudják összehozni az új klubot, így azt hazudták, hogy az egész chapter dobbantana (és tudjuk, hogy aztán később még tovább csappant a kiválók száma). Árulásuk miatt kiközösítés várt rájuk. Azonnal levetettük velük a colort és kitaszigáltuk őket az utcára.
Második pontban a Balatonszemesi chapter megalakulásáról és helyzetéről, egyben a hajnalban történtekről volt szó. Döntöttünk a bosszúról: a Murdererst el kell tüntetni a színről. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, de a többség megszavazta, így meg kellett lennie. Viszont az új helyzet miatt új szabálypontot alkottunk meg, ami kimondja, hogy a megtorlásokban csak azok vesznek részt, akik megszavazzák, a többieknek nem kötelező.
Harmadik pontban -ha már ilyen sokan jelen voltunk- újra választattuk minden chapter tisztjeit. Attól a naptól a Tisza melletti brigádot a roadrunnerek addigi vezetője, a Vipera irányítja tovább, helyettese Béla bácsi -aki egy ezeréves Elektra Glide-dal jár. A szemesi chapter alelnöke a Trükkös lett, és a Secretary pozíciót -amit eredeti terv szerint az imént említett testvérünk kapott volna- a Zsivány mondhatta magáénak. Így viszont nálunk is meg kellett szavazni új rangokat. Vice Pres. felvarróval engem tiszteltek meg, a testőri pozícióra pedig Ladislav került. G nem akart feljebb lépni, neki teljesen megfelelt eddigi beosztása. Továbbá döntöttünk még két ember sorsáról: az egyik a Fikás, aki már több mint egy éve volt velünk, jelöltségből újonccá avattuk, a másik pedig a Szigorú. Frankie tájékoztatott bennünket a helyzetéről és a szándékáról. A klub történetében még eddig nem fordult elő, hogy valakit jelöltség nélkül teljes colort kapjon, de a szabályzat lehetővé teszi, hogy egy olyan régi motorost, aki sokat segíti a klubot és a lojalitásáról biztosít bennünket és senkiben nem áll fenn kétség, akkor az elnök javaslatára taggá válhasson. Szavazati joga van, de egy évig semmilyen rangot nem kaphat. A hátfelvarróján a "Hungary" helyén és a front felvarrón is a Prospect felirat látható.
Ezután felkért Frankie, hogy tájékoztassam a klubtársainkat az anyaklubnál bekövetkező egyéb változásokról, amiket azalatt kezdtünk felvezetni, amíg ő a Vikingsnél ténykedett. Bejelentettem, hogy az anyaklub két részre fog oszlani a nagy létszáma miatt (23 főt számlált akkor a tagságunk). A jelenlegi klubház a Roadrunner csoporté lesz és ők onnantól az "Original" felvarróikat a mellényük bal alsó szegélyén és a "Roadrunner"-t a város neve alatt kötelesek viselni. Vezetőjük továbbra is Lafaty Bandi lesz, mint "RR Captain", helyettesének pedig Turult jelöljük meg, aki új ranggal, az "RR 2.Lt" (azaz "hadnagy") fog tovább motorozni. Egy másik új rangot is létrehoztunk a chapterben, ez pedig a "RR Officer", aki Bandi testőri és titkári pozícióját is betölti. Az új chapter ettől függetlenül az anyaklubhoz tartozik, csak külön klubházzal rendelkeznek és önálló döntési joggal bírnak. Természetesen a fontosabb ügyeket az elnöki részleggel kötelező megtárgyalni és jóváhagyatni.
- Hol lesz az új klubházunk? -kérdezte Ladislav.
- Az Igmándi úton, a híd lábánál, a nyomdával szemben áll egy önkormányzati társasház. Azt sikerült megszerezni. -felelte G. Hogy milyen úton-módon, azt már senki nem kérdezi nálunk. Vannak olyan zsiványságok, amiket nem lehet megkerülni. A bürokrácia kutyái továbbra is sokszor próbálnak gáncsot vetni a lábunknak, de szerencsére kapcsolataink és néhány boríték a megfelelő helyekre stabilan tartanak bennünket. Az indulás rengeteg köztisztségviselő és politikus megvesztegetésével volt csak kivitelezhető. A többségük mára lemorzsolódott és a szélirány változásával a megvesztegetésekre sincs akkora szükség, de mivel nem mindenki a mi oldalunkon áll, így kénytelenek vagyunk ilyen eszközökhöz nyúlni. Persze G eleinte ezzel sem értett egyet, idővel viszont be kellett látnia, hogy másképp nem maradhatunk fenn.
- Jelenleg tart az átépítés, úgyhogy sok látnivaló nincs. Ha elkészül, akkor az utcafrontról mindenki számára elérhető helyen lesz majd a tetováló szalon, a zárható udvaron pedig helyet kap a műhely. Az épület végében lesz a titokszoba és egy új mellékszárnyban kap helyet egy bár, ahová a Liszt utcáról is be lehet térni.
- Publikus lesz? -tette fel a kérdést a Zsivány.
- Csak csütörtöktől vasárnap hajnalig, meg ünnepnapokon. -adta meg a választ G.
Az ötletet mindenkinek elnyerte a tetszését, majd Turul felvetette, hogy guruljunk át az új klubházba, ha lehet. Ránéztem Frankiere, akinek nem akadt ellenvetése a dolog ellen, így aztán az öklét nyitott mutatóujjal a magasba emelte, majd egyszer körbeforgatta -megadta a jelet az indulásra. Kitódultunk az utcára.
Raven elém lépett. Mosolygott.
- Most telefonált Csongor, hogy egy hónap múlva hazatér a misszióból és leszerel!
Visszamosolyogtam rá, de nem voltam teljesen őszinte. Örültem, hogy a fiam végre hazatérhet és épségben, de ismertem a terveit és így már nem tudtam teljes mellszélességgel támogatni őt: leszerelése után a klubhoz akar csatlakozni.
Raven előtti csajom 24 évvel ezelőtt megörvendeztetett két gyerkőccel: Csongor Balázzsal és Csenge Veronikával. Két és fél évvel később követte őket Kara János, akit egy másik nő szült. Az idősebb fiút mindig vonzotta a katonaság, így nem lepődtünk meg, hogy erre a pályára lépett. Tiszteletet és alázatosságot tanult, tisztjei jó katonának tartották és több alkalommal kitüntették. Ikertestvére, egyetlen lányunk anyja génjeit és kiváló énekesi képességeit örökölte. Zeneiskolába járattuk, majd érettségi után a zeneakadémiára írattuk be, de lázadó viselkedése miatt kicsapták. Szerencséjére még jóval előbb felismerték tehetségét így a barátaival létrehozott zenekarral együtt felkarolták és egy európai körútra indították. Azóta három lemezt hoztak ki. Mindegyiknek Kara készítette a borítóját, aki a grafikai pályát választotta. Legkisebb fiam mindig is egy kis tékozló, csellengő léleknek számított, így az iskoláit ő sem fejezte be. Belevágott a fotózásba, de azt az iskolát sem vitte végig. Jelenleg ezekből tartja fenn magát a fővárosban. Raven, bár sosem volt vér szerinti anyjuk, mindhármukat rettentően félti -én valamivel többet iszom, így nem aggódom.
***
- Egyedül a májzsugor aggaszt, mi? - gúnyolódott az erdélyi köményes pálinka legnagyobb rajongója, Lafaty Bandi. Nem feleltem neki, csak lehajtottam a söröm maradékát, hogy a sztorizgatásban kiszáradt torkomat felfrissítsem.
- Hozok egy másikat. -közöltem közönyösen, miközben feltápászkodtam az asztaltól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése