Egyszerűen fel nem foghatom -és ezzel a Bálint (az unatkozó jeti a német gyakorlóban) is így van- hogy miért van az, hogyha az ember (hadd éljek egy ilyen fennkölt szóval: a művész) a széles nagy világ számára közzé teszi portékáját, ami számára fontos, értékes és valóban minőségi, azt kevesen értékelik reálisan, míg a szemetebbet, a kevésbé jót viszont a többség zabálja? Ennyire elkurvult a világ és inkább az igénytelenségre van szükség? Íme két példa:
2015. december 22-én barátnőmmel Győrbe látogattunk az Adventi vásárra. Vittem magammal a fényképezőgépemet (Canon EOS 350D), ami mára már kissé elavult -amikor vettem, már akkor is kifutó szériának számított, de egy olyan amatőrnek, mint én, ez teljesen megfelel(t)-, de mindezek ellenére jó képeket lehet vele készíteni. Sétálgattunk és lőttem is ezt-azt, mígnem betértünk egy sikátorba. Egyből megragadott a helyszín, a fények. Tökéletes fotó témának ígérkezett. Egyből fogtam a gépet, beállítottam a szükséges értékeket és elsőre lőttem egy -számomra- tökéletes képet. Íme:
Másnap szolgálatban a Keletiben jártam. Csak a céges telefonom (Nokia C2) volt nálam, aminek kamerája hát... hogy is mondjam... egyszerűen: szar. Nem éppen arra való, hogy nagyon művészkedjünk vele, azért néha megpróbálkozom vele. Ezúttal a pályaudvart magába rejtő köd és az üres csarnok lett a témaválasztásom. Íme:
Vajon a kedves olvasó kitalálja, hogy melyiket értékelték jobban? Aki az elsőre voksolt, az tévedett, ugyanis a második hétszer több embernek nyerte el a tetszését. Kár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése