Szolgálati anekdoták - 76. rész

Úgy döntöttem mától csak megrendelésre készül ez a bejegyzés! Haladok a korral, felveszem a Cég és az ország nagy találmányát és addig nem írok semmit, amíg nincs megrendelő!

Szállok le a vonatról, régi ismerős kolléga -előbb volt ismerős, aztán kolléga- rám szól:

- Aztán írjál ám valamit!

Már kezdtem örülni, hogy még egy értékelő, de aztán kaptam a zuhanyt -reggel az mindig jól jön:

- De most már valami jót ám!

A kedvesség mindig ott van a szavakban én meg kihallom -ha akarom.Nem kell nyomatékosítani. 

Szeretem egyébként a negatív kritikát is. Tanulok belőle. Az illetőt utána törlöm az ismerőseim közül -vagy az élők közül. Nem, valójában nem csinálok ilyet. Megjegyzem. Segít, hogy legközelebb még jobb legyen. Aztán vagy összejön vagy nem. Lutri. Akár csak az élet. Ha kilépek az utcára nem tudhatom, hogy aznap pofon vágnak, vagy megsimogatnak? Valamikor is-is. Kell egyébként a negatívum, mert különben elszáll velem a ló és beképzeltebb leszek, mint aminek tartanak. Bár így is sok beképzelt mozdonyvezető ül a vezetőállásokon -csak kevesen gitároznak közülük. 

Pár száz méterrel arrébb botlottam bele a második megrendelőbe. Ősidők óta olvassa az írásaimat. Ő sem ért egyet mindennel, meg a múltkor sikerült megtalálni az egyik írásommal, amikor az egy szakvizsgások hisztijén rágódtam csöppet. Említette aztán, hogy azt úgy érezte, hogy részben neki szól. Igaz konkrétan nem róla szólt, mert akkor se miatta bukott ki, ami kibukott, de magára vette. Jó volt a ruhaméret. 

Szóval említette, hogy nem mert a múltkor odaírni már semmit, mert aztán végül ő jön ki belőle vesztesen -nem az egy szakvizsgás írásomhoz, hanem egy másikhoz (lehet fészekklub hozzászólás). Írj oda bátran! Legfeljebb visszafogom magam! Azt nem árt tudni, hogy a poén az mindig nekem jó. Sokszor az is vigyorog és mosolyogva gratulál, akiről szól. Az ilyenek hozzák a következő poénokat, nekem csak meg kell csócsálni, kiköpni és tálalni. 

Mielőtt elmentem volna szolgálatba mondtam Ravennek (aki nem tudná ki az és ostoba kérdéseket tenne fel, olvassa el a Johnny Casco című írásomat -köszi), hogy viszek egy gitárt szolgálatba (Bakonyba), hogy ne unatkozzam, amíg várom a másik vonatot, amivel aztán cserélek. Úgy is lett aztán. Felfelé menet a Kukac (a vjv) kérdezte nincs e véletlenül fészekklubom, mert akkor meg tudnám nézni, hogy mit posztolt. Gúnyos nevetés tört ki belőlem. Ösztönösen. Párszor már elmagyaráztam, de hozzá valószínűleg nem jutott el az infó, de ott és akkor újra és most megint:

- Nincs okos telefonom, tabletem, notebookom, laptopom. Ha elmegyek otthonról sokszor az ezerévesnek számító telefont se, de még csak órát se viszek magammal! Én gitárt viszek -vagy egy doboz sört. Mostanában a fényképezőgépet szoktam gyakrabban. Az is ezeréves. Bálint már mondogatja, hogy szerezzek be egy frissebb kivitelt. Erre csak annyit felelek, hogy majd ha már nem látja el a funkcióját, akkor. Addig nekem -a tudásomhoz és kihasználtsághoz mérten- ez bőven kiszolgál. Elbohóckodom vele:

Mostanában ráálltunk a RAW formátumra. Ezzel bohóckodunk.
(Tegye fel a kezét, aki nem vette észre a gitárt a képen!)

No igen. Most vittem gitárt, fényképezőgépet és még mindig ott lapul a táskámban egy Kurt Vonnegut: Börleszk kötet. Ilyenekkel kötöm le magam a munkaközi szünetben. Vagy amikor a fékpróbára várok. Vagy ha a vonatterhelési kimutatásra és fuvarokmányokra. Vagy két vonat között forduló és/vagy középállomásokon. Az este például a bakter Janinak játszottam a gitáron. Azt mondta tetszett neki. Én meg ennek örülök.

Annak viszont cseppet sem, amit a celli kolléga művelt az este. Megérkezett Szentlászlóra és már ugrott is le a korszerű járműről. Gyorsan elvégzi a kapcsolást, körüljár és mindenki mehet a dolgára -gondoltam én. Irányát a forgalmi felé vette és odadobta nekem:
- Körüljárok és cserélünk!
- Oké! -feleltem. Azt gondoltam azért megy be a Tirpákhoz, hogy megbeszélje a mozgást, vagy engedélyt kérjen. Aztán eltelt öt perc. Közben megjött drága Gyöngyink, megbeszéltük a másnap reggelt, hogy ki mikor hogyan és kávé nélkül kérem a cukrot. Majd eltelt még pár perc, de a kolléga csak nem jár körül. Nem végzi a kapcsolást se, csak bent ravedzsol. Fogtam a cuccom és elhagytam addigi bázisom és átszerelvényeztem a frissen érkezett motorra. Azzal is előrébb vagyok. Az idő közben telt, a dolgozó még mindig az irodában. Mondok, már csak megnézem mi folyik itt? Ha verekedés van, nem akarok lemaradni, legfeljebb segítek belerúgni valamelyik baromba. Ha vita támadt, vagy csak egyszerű társasági beszélgetés folyik, akkor meg azt intézzék már el körüljárás után, mert személy szerint szívesen vízszintesbe helyeztem volna magam, mert addigra a hátam már eléggé fájt. Az irodához érve látom, hogy egykedvű társalgás folyik. Kicsit megemelkedett a vérem nyomása higanymilliméterben és az ajtóban pöffeszkedő épp megforduló patásnak jeleztem, hogy mikor szándékozik végre körbejárni? Jelezte, hogy nem sokára. Helyet foglaltam az utastérben szemmel tartva a placcot.
Eltelt még fél óra mire méltóztatott körüljárni. Hogy azt miként végezte nem részletezném, mert a sérelem ellenére nem kívánom bejelenteni. Mikor összeszedte a cuccát odaballagtam hozzá, majd mikor rám nézett kicsit megszeppenve adta át az üzemnaplót, a KZ és D2 kulcsot, majd sietve távozott.
Azt mondják elég beszédes a tekintetem és kellemetlen a környezetemben maradni, ha erős a negatív kisugárzásom (harag, düh). (Az ellenkezőjét is említették már, hogy a nyugodt és kiegyensúlyozott, esetleg boldog kisugárzásom másokra nyugtató és pozitív hatást gyakorol -ám legyen).
Kérdezhetitek, hogy miért nem jártam addig körbe?
- Nem az én dolgom. Azon már túl voltam, amikor a sajátommal érkeztem.
- Egy kurva szóval nem mondta a celli, hogy nem járnál körbe? Szívesen segítek, ha kell. Velem lehet tárgyalni. De néma gyereknek anyja se érzi a szagát... vagy valami hasonló.

Nyilván lesznek pro és kontra érvek. Lesznek akik köpködni fognak. Lesznek akik mellém állnak a kérdésben. Úgy gondolom, hogy ne raboljuk egymás idejét feleslegesen -ez az élet több területére is igaz! Ha valaki kaszinózni akar, tegye, de másnak ne ártson vele, ha használni nem tud.

Sajnos van egy nagyon rossz tulajdonságom és ettől tartanak a legtöbben. Sokan haragtartónak mondanák. Nem haragszom. De nem felejtek. Bosszúálló típus vagyok. Nem akkor adom vissza az okozott sérelmet, amikor várható. Később. Amikor azt hiszed, hogy minden szép és jó, meg frankó, meg ilyenek... mert édes a bosszú!

Jah! Csabinak a Húzóra és Zsoltinak a Gyárira küldeném ezt a dalt! Kellemes kávézást!