Pár napja kifogom, hogy szakadó esőben indulok szolgálatba. Megesik. Meg esik. Egyik alkalommal, nem is olyan régen -pár nappal ezelőtt, hogy tovább szűkítsem a kérdést- kedves tatabányára átigazolt kollégánk, Geri úr panaszkodott az eső miatt. Akkor azt feleltem neki, hogy addig ne zavarja az eső és ne panaszkodjon miatta, amíg nem egy lövészárokban kell hasalnia ilyen időben!
Csak hogy a múlt éjszakás szolgálat elmesélésével is haladjak: szarrá áztam a lakástól az állomásig. Boldogabb lettem... Nem, nem lettem, de nem lövészárok, úgyhogy örülök. Plusz poén a történetben, hogy az Erdő csárdától -aki nem tudná hol is található: Mordor határában van, ott ahol megszűnik a T-mobil térerő- nyugatra már semmi csapadék nem hullott, sőt, még a nap is előkandikált, hogy tovább bosszankodjam. Minden esetre bedugaszoltam a füleimet némi zenével és igyekeztem leszarni a dolgokat.
A tehénszaros győri fűtőházban nem sokkal érkezésem után megkezdődött a vetítés: jöttek a friss információk, amit a hívők, a Nagy mozdonyvezetők egyből szentírásnak is vettek. Persze a mindenhez értő Lakberendezőnek most is volt véleménye, amit sietett megosztani a publikummal. Az egyik kérdéshez, amikor már nem bírtam a birkák tanait hallgatni, beköptem egy mondatot -tényszerű megállapítás és csak a vakok nem látják ezt át reálisan:
- Diktatúrában mindent lehet.
Ettől aztán a rendszer hűbéres kutyái csaholni kezdtek, és egyből kiderült, hogy van még ebben az országban és ezen a telephelyen olyan, aki védi a jelen demokráciának álcázott diktatúráját és annak hős vezéregyéniségeit. Nem volt több kérdésem. Hülyékkel nem állok le vitatkozni.
A forda szerint egy előkészített szerelvényhez mentem volna ki váltani. Kimenni kimentem, csak nem volt előkészítve: ott volt hagyva parkolóban, kulcsok beadva a forgalmiba és a munkavállaló arra se volt hajlandó, hogy betelefonáljon a felvigyázó irodába (direkt nem felvigyázót írtam, mert abból Győrben kevés van) és jelezze, hogy megdobban. Akkor az ember úgy készül fel a "váltásra". És akkor most visszaigazolom a reszortost fészken, hogy ezt ő is elolvashassa...
Mindezek ellenére sikerült viszonylag menetrend szerint elindulni (azért csak viszonylag, mert szemből a Rajdzset megint késett, amit a kettőre fogadnak le és persze a személy meg az elsőről kecmeregne ki). Alig tettünk meg pár métert egy alkesz arc nyitott be. Megfordultam és száraz parancsoló hangon tájékoztattam, hogy ez nem az az ajtó, amit keres. Gyárvárosban aztán be is kulcsoltam magam. Kezdett tele lenni az a bizonyos edény.
Az este fénypontja a felborult Flirt forda okozta egyre terebélyesedő káosz lett. A Déli forgalom irányítói, a START ügyelet és a Motorvonat-irányító teljesen más fordulókat néztek és igyekeztek ahhoz igazítani a szolgálatot - több-kevesebb sikerrel. Végül csak sikerült kialkudni egy használható verziót, bár néhányan így is szidták a másik felmenőjét, viszont vonatommal időben el tudtam indulni.
Tatabányán ismét eső fogadott, meg néhány plusz tehervonat, amik a tatai gázolás miatt kezdtek feltorlódni. Igyekeztem a hátralevő feladataimat sebtében elvégezni, hogy minél több időt tölthessek a saját szerelvényem előfűtésével... Fél ötre már viszonylagos rend lett és ez a látvány fogadott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése