2015. január 30., péntek

Könyvek, ahogy én olvasom őket - 2. rész

Rövid idő alatt érkezett el a ennek a sorozatnak a második része. Magam se gondoltam volna, hogy ilyen hamar, de tény, hogy ami érdekel, azt gyorsan magamévá teszem. 
Kurt Sutter beírta magát a szórakoztatóipar történelmébe a Sons of Anarchy (nálunk Kemény motorosok -ezt a szar címet; Magyarországon eddig is nagy divat volt más címmel ellátni filmeket/sorozatokat, de ennyire mellé nyúlni, vagy túl kreatívan hozzáállni a kérdéshez nem kellett volna) című sorozattal. Akik nem ismernék a sorozatot, azoknak annyit árulnék el, hogy ez egy (fiktív) motorosklub életéről szól. Van benne viccesebb és brutálisabb részek is, de a főbb csapás irány a dráma. Mindössze hét évad készült belőle -a rajongók nagy bánatára- 50-60 perces epizódokkal, miközben a főszereplők különböző akadályokat győznek le. Az egész sorozat központi figurája egy Jackson Teller nevű fiatalember, aki apja nyomdokaiba lép, aki nem más, mint a klub alapítója és első elnöke. 
Ez a könyv is egy epizód. A könyv borítóján úgy írják, hogy a negyedik évad után játszódik, de ez az állítás annyira nem fekszik, hiszen olyan személyekről is említést tesz, akik a negyedik évad alatt meghalnak és Jax is még alelnökként van jelezve. Szóval én inkább a negyedik évad elejére datálnám ezt a részt. A cselekmény elég gyorsan zajlik, nincs üresjárat (nem úgy mint a harmadik évad egy-egy részében), viszont a szereplők leírása elég hiányos, vagy későn hull le a lepel bizonyos alkati kérdésekről, ami elég zavaró lehet, ha a megjelent karakter harminc oldallal később homlokegyenest másként fest, mint ahogy elképzeltük. (Ezért szeretem jobban Jókai, vagy Sven Hassel írásait, ahol elég részletes a karakterek és helyszínek leírása -nem ismerem az eredeti írást, így lehet, hogy csak a mű fordítója szedett valami fogalmazás gátlót; ez mondjuk a sorozatnál is észrevehető). Vannak továbbá félrefordításból származó hibák is, ami inkább a szleng ismeretének hiányaként könyvelem el, de lehet, hogy a következő kiadásnál -már ha lesz- ott kijavítják ezeket a hibákat (a nyomdaiakkal együtt). 
Summa-summarum: egy hiánypótló epizód, egy darab csont amin a rajongók rágódhatnak egy darabig és fenntarthatják az érdeklődést, így nekik feltétlenül ajánlom, de akik a sorozatot nem ismerik, vagy még nem tartanak a negyedik évadnál, azoknak még nem. Az író (Christopher Golden) kilátásba helyezte, hogy kerülhetnek még ki a kezei közül újabb részek, de ehhez persze a sorozat megálmodójának, Kurt Sutternek is hozzá kell majd járulnia. Ha egy tízes skálán kellene értékelnem, akkor nagyjából egy erős hetest adnék rá.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése