Lemondták a forda szerinti vonataimat, így felajánlottam szolgálataimat. Pár óra elteltével kaptam is az ukászt, hogy utazzak le a tehénszaros Kelenföldre és ott szálljam meg a 033-as Gigantot és cincáljam el a mögötte felsorakoztatott vonatot. Így aztán töltöttem magamnak egy kávét, összecsomagoltam a motyómat és felültem az első személyvonatra. A XVI. vágányon találtam meg azt a fost, egy vasbeton elemeket szállító szerelvényt. Elég sürgős lehetett ez a vonat, mert éjfélkor már gyalogoltam is visszafelé vele. Azért eltöltött egyfajta elégedettség és átfutott az agyamon, hogy majd egyszer, a köd fátyolos jövőben büszkén, némi fennhéjázó felhanggal mesélhetem érdeklődő tekintetű ivadékaimnak, hogy valamikor réges-régen részese voltam a csornai elkerülő út megépítésének.
A győri váltás után felkotródtam az öltözőbe és két padon megágyaztam magamnak arra a másfél órára, amíg nem jött el az első személy indulása. Eszembe jutott a hat-hét évvel ezelőtti időszak, amikor még nem volt a négyágyas pihenő, csak a kétágyas várakozó és hajnali háromra, vagy négyre kellett szolgálatba állnom, akkor aludtam utoljára az öltözőben a padon. Jól fizetett csöves voltam, mert máshogy nem tudtam megoldani a bejutást. Sajnos szeptembertől újra a Győrben éjszakázások következnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése