Öt nappal a szolgálat előtt felhívott az egyik vezénylőnk és megkérdezte, mit szólnék egy szolgálatváltozáshoz? Csörgővel kellene Győrtől Komáromon át Fehérvárig és viszont továbbítani egy különvonatot. (Osztrák munkanélküliek mennek megtekinteni a fehérvári szovjet hősi temetőt, vagy valami hasonló...)
Hülye lettem volna nem rábólintani:
- Díjazott átvezénylés
- Ünnepi pénz (a húsvét miatt)
- Az eredeti 12 órás szolgálat helyett (bár a kedvencem, a győri Húzó tartalék lettem volna) plusz 45 perces forda.
Plusz adalék, hogy nem a megszokott monotonitás és ráadásul az 5. vonalon!
Ekkor még senki nem tudta, hogy szar kerül a levesbe, ugyanis Komáromba volt tervezve a gépcsere és a visszaút a Székesfehérvár-Veszprém-Győr útirányon át.
- Ünnepi pénz (a húsvét miatt)
- Az eredeti 12 órás szolgálat helyett (bár a kedvencem, a győri Húzó tartalék lettem volna) plusz 45 perces forda.
Plusz adalék, hogy nem a megszokott monotonitás és ráadásul az 5. vonalon!
Ekkor még senki nem tudta, hogy szar kerül a levesbe, ugyanis Komáromba volt tervezve a gépcsere és a visszaút a Székesfehérvár-Veszprém-Győr útirányon át.
Paripám a győri fűtőház előtt napfürdőzik. Ekkor láttuk utoljára az éltető sugarait!
Ekkor derült ki, hogy mégsem Győrben lesz a gépcsere, hanem Komáromban. Szóval teljesen feleslegesen hurcolták el ide a gépet, mert vágtathattam vissza vele üresen... (hozzáteszem, a bonyodalmak itt még nem értek véget)!
Érdekesség: egy évvel ezelőtt, az árvíz idején ugyan ezzel a Csörgővel továbbítottam Komárom és Székesfehérvár között a FLIRT-öket.
Az osztrák munkanélküliek húsvéti ajándéka!
Menetrend szerint indultunk el Komáromból Fehérvárra. A menetrendeket és egy terhelést eltettem magamnak emlékbe. Bár sosem felejtem el ezt a különleges alkalmat, azért könnyebb lesz majd így visszaemlékezni.
Nagyigmánd bejáraton. (Fotó: internet)
Székesfehérvár előtt. (Fotó: internet)
Székesfehérvár előtt. (Fotó: internet)
Székesfehérvár előtt. (Fotó: internet)
Az osztrák elegy a tárolóban előfűtés alatt és ránk vár.
A laktanyában töltött idő után, felfrissülve szaladtam megbízható gépemhez, hogy újult erővel küzdhessük le a ránk váró kilométereket!
Ezeknek a kocsiknak jól áll ez a festés, bár a GySEV verziója se ótvar! Valamelyikben kialakítottak egy büfészakaszt, ahonnan a személyzet egy doboz narancslét küldött nekem. Gondoskodtak az egészségem megőrzéséről. Már megérte.
Az ország egyetlen ilyen típusú irányító tornyát -a híresztelések szerint- a felújítás során elbontják. A felújítás pedig már nagyon sürgető lenne, mert az állomás vágányhálózata katasztrófális állapotban van!
A "Bejárón" a váltó előtt van egy nagyobb fénylő tócsa. Azt az én Csörgőm hagyta ott. Akkor még nem tudtam, hogy eltörött egy nyomócső, de szerencsére a műhelyesek idejében észrevették és kijavították a hibát. Kicsivel több, mint 40 liter olajat töltöttek utána (a negyven éves mozdonyba)!
A "Kijárón" engedélyre várva. Három évvel ezelőtt Bzmottal álltam ugyanitt. Balra a "Bejáró", jobbra a "Pusztaszabolcsi" vágányok. Arrafelé is régen voltam már, mert kormányunk, pártunk és a magyar nép hős vezérei úgy gondolják, hogy elegendő, ha a mellékvonalakon csak napi két pár vonat közlekedik és mekkora ajándék, ha ott olcsóbb is lesz a jegy...
Újra a vonat (13002) élén. Az utasaink is lassan kezdenek visszakóricálni és elfoglalni helyeiket. Jó lenne gyakrabban erre járni...
Az egyik "sógor" odajött hozzám és megkérdezte (előbb németül próbálkozott és mikor látta, hogy nem nagyon értem, akkor angolul -amit szintén rossz minőségben használok), hogy mennyi idős a mozdony? Mondtam neki, hogy hát negyven éves. Erre elismerően bólintott. A következőben afelől érdeklődött, hogy csak nosztalgia járaton dolgozik e a gép. Erre a legőszintébb komolysággal azt feleltem, hogy nem, ez minden nap dolgozik. Na ettől mindjárt eldobta magát, a szemei megnyúltak mint a fénysebességre törő csigának, majd köszönés után falfehéren elviharzott.
Az egyik "sógor" odajött hozzám és megkérdezte (előbb németül próbálkozott és mikor látta, hogy nem nagyon értem, akkor angolul -amit szintén rossz minőségben használok), hogy mennyi idős a mozdony? Mondtam neki, hogy hát negyven éves. Erre elismerően bólintott. A következőben afelől érdeklődött, hogy csak nosztalgia járaton dolgozik e a gép. Erre a legőszintébb komolysággal azt feleltem, hogy nem, ez minden nap dolgozik. Na ettől mindjárt eldobta magát, a szemei megnyúltak mint a fénysebességre törő csigának, majd köszönés után falfehéren elviharzott.
Az állomásnév amit eddig talán kétszer láttam. Nincs Székesfehérvár és Veszprém között vonalismeretem, ezért adtak mellém egy pilótát. Amíg én ezt a fotót lőttem a telefonommal, addig ő ezt a vonatunkról:
Sajnos kezdett besötétedni, ezért a sógorék a Bakony szépségeiből gyakorlatilag semmit nem láthattak, pedig olyan rohadtul lassan mentünk fel Eplénynél (30km/h), hogy akár a legbonyolultabb fényképezőgépeket is többször át lehetett volna állítani a megfelelő értékekre.
Zircen már 20-25 perc késésünk volt, ahol ráadásul még meg is fogtak, mert a vinnyei fedező használhatatlanná vált (bizonyára meg volt a napi irányváltás, aztán összefosta magát, neki ennyi elég volt).
Győrben aztán fiatal kollégám jött váltani, hogy aztán egy húzásra elvágtázzon a masinával Hatvanba.
Zircen már 20-25 perc késésünk volt, ahol ráadásul még meg is fogtak, mert a vinnyei fedező használhatatlanná vált (bizonyára meg volt a napi irányváltás, aztán összefosta magát, neki ennyi elég volt).
Győrben aztán fiatal kollégám jött váltani, hogy aztán egy húzásra elvágtázzon a masinával Hatvanba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése