Alig pár nap telt el az eset óta, de mivel élénken él bennem az emlék, ezért kénytelen vagyok kiírni magamból. Aludni se tudok rendesen tőle, annyira felháborított az eset! Aki ezt komolyan veszi -mint az április elsejei "felmondtam a Cégnél" kezdetű tréfámat- az még eddig nem olvasta az írásaimat. (Abban biztos vagyok, hogy drága vezetőink meg a TEKnőcök rendszeresen, úgyhogy ezúton is csókoltatom őket)!
Történt ugyanis ezen hónap harmadik napján, hogy a 20:00-ás szabadteheres szolgálatba jelentkeztem. Mivel épp nem akadt semmi fuvar ezért merő jóindulattól vezérelve felajánlottam, hogy állásidővel hazamennék és a saját ágyamban ejtőznék, netalán egy feslett erkölcsű nőszemély lábai között, de nem mindig díjazzák az efféle felajánlásokat, mint ahogy most sem. 21 óra után pár perccel jött is az ukász, hogy a Dacia nemzetközi gyorssal igyekezzek Tatabányára, mert van ott egy 037-es Gigant egy hazatérni készülő munkavállalóval. Nem szeretek ezeken a ritkán megálló, "Nagy ablakos" vonatokkal kóricálni bizonyos aggályaim miatt, ami jelen helyzetben újfent beigazolódott.
Az ok, amiért nem kívánatosak számomra a "Nagy ablakos" vonatok!
- Általában a Keleti pályaudvarhoz tartozó vonatkísérő személyzet utazik rajta. (Néhány a győrieké, azokkal nincs gond). Két eset fordul elő:
a: lekezelő parasztok, a köszönés legkisebb formáját se erőltetik poshadt szájukra, a legjobb esetben csak biccentenek
b: minden kis szarba belekötnek (volt olyan, aki -bár látta a menetigazolványt- IC pót- és helyjegy megváltására akart kötelezni és csak akkor állt el a tervétől, amikor mondtam neki, hogy a áfás számlát a MÁV-Trakció Zrt. részére szíveskedjék kiállítani)
Bár az ilyen parasztok előbb utóbb befutnak a csőbe és találkozom némelyikkel mondjuk a 4819-en, ami 3:40-kor indul Komáromból és megszokták kérdezni, hogy betehetik e a vezetőállásra a hátizsákjukat, meg a hálócuccaikat és ilyenkor a legjobb indulattal is csak annyit mondok, hogy "NEM!" Az egyik fickó, aki pár nappal azelőtt a RailJeten kekeckedett velem, még vissza is kérdezett, hogy "de hát miért?", amire a megnyugtató "mert ez nem csomagmegőrző" választ kapta, amitől csigamódon kinyúltak a szemei, majd tájékoztattam, hogy legközelebb kétszer gondolja meg, hogy kit szeretne leszállítani az általa kísért vonatról.
Tisztelet a kivételnek, mert van azért köztük olyan, aki már előre köszön! De ebben a történetben sajnos ismét egy bunkó paraszt pároshoz volt szerencsénk -azért a többesszám, mert az egyik kedves győri kolléganő épp hazafelé tartott ugyanezen a járaton.
Ezen a Dacia nemzetközi gyorson mindössze két másodosztályú kocsi közlekedik. Mindig tele van az Ausztria és Románia között ingázókkal így ülőhelyet találni nem könnyű. Nos ebben kupéban foglalt helyet egy vasútőr és egy "keletis" -valamint a poggyászaik szétosztva az üléseken- amikor is beköszöntem és megkérdeztem, hogy volna e számomra egy szabad hely? A szekus felnézett rám, alig hallhatóan fogadta az üdvözlésemet, de a másik fasz még csak fel se nézett a papírjaiból. Végtelennek tűnő csend következett. Valószínűleg arra apellált a kolléga, hogy ha nem válaszol, akkor odébb állok, a biztonsági meg nem mert szólni, hiszen ő csak egy droid azon a vonaton (oda megy ahova mondják neki). Kitartó várakozásomat unott hangnemű, halk böfögésre emlékeztető "igen" jutalmazta, miután sebtiben az egyetlen táskával nem foglalt ülőhely felé vágtattam. Épp leültem volna, mikor egy tanyasi hang hisztérikus sértődöttséggel rám sikított, hogy "ott én ültem!" Elsőre az fordult meg a fejemben, hogy "ezt eltaláltad", de a további konfliktus elkerülése előtt -és mielőtt még felidegesítettem volna magam- egy másik ülésre huppantam rá, ahonnan a vasútőr kapta fel a batyuját még mielőtt szétlapítanám. Nem sokkal később érkezett kolléganőnk, akinek hasonlóan unott hangnemben szorítottak helyet.
Az út további részében a keletisek tovább bizonyították a beszélgetésüket hallgatva, hogy ostobaságuk határtalan -olyan téves információk birtokában élték gondtalan és felsőbbrendűnek képzelt egyébként szánalmas életüket, amik még csak meg sem közelítették a valóságot! Az ilyenekre inkább csak a Dunától keletre van szükség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése