Problémákról, környezetről

   A telihold okozta kialvatlanság miatt az elégedett és jókedvű zöldes-barna íriszem, amire oly büszke vagyok, mert talán az egyetlen olyan alkatrész ezen a testnek nevezett börtönön, ami még nekem is tetszik a napokban visszaváltozott a mogorva sötétbarnává. Az sem segített, hogy amikor végre sikerült aludnom pár nyomorult órát, akkor is egy rakás baromságot vetített az agyam. A legutóbbi, amire emlékszem egy nyirkos sikátorban játszódott, ahol térdelve köpködtem ki a fogaimat a tenyerembe. Visszatérő álom, annyi különbséggel, hogy nem a nyirkos sikátor a helyszín és általában nem térdelek. Így aztán az ébredés is "csodálatos" hangulatban alakult, ami aztán rányomja a bélyeget az egész napomra. Kezd kicsit kiborítani a dolog. Mármint a kevés alvás. Már az sem segít, ha leiszom magam. Vagyis lehet, hogy segítene, csakhogy nem tudom. Egyszerűen nem kell a pia. Tudom jól, hogy mi lenne a hatás, ha egy bizonyos mennyiségen felül fogyasztanék és most nem a hányásra gondolok, hanem azoknak a felgyülemlett negatív érzéseknek, benyomásoknak a felerősödésére, amik egyébként is lappangnak. Van, aki azt tanácsolta, hogy a külvilág felé sose mutassam ki, hogy rossz a kedvem. Próbáljam leplezni. Csak én nem így működöm. Nem tudok jópofizni, amikor belül tépelődöm, tombolok, vagy azt gondolom, hogy mekkora idióta vagy és kurvára nem érdekel, ha megsértődsz, de akkor is kimondom, amit gondolok. Például ezt nagyon bírom a Kulcsár Laciban is: kereken megmondta, hogy tehetségtelennek tart és hogy ott kéne hagynom a Vesztegzárat. Persze a negatív kritika mindenkinek szarul esik, de nevetségesnek tartom azokat, akik papolnak az őszinteségről, közben meg összesúgnak mások háta mögött, vagy tagadják a nyilvánvalót. Az őszinteségem meg általában félreértéseket és sértődéseket is szül, de van olyan is, aki nem tudja eldönteni, hogy mikor viccelek és mikor beszélek komolyan. Jó tanács: nézz a szemembe és megtudod! Ha nem teszed, megelégszel azzal az állapottal, hogy nem tudod eldönteni. Én meg rád hagyom. A lehetőség mindenki előtt nyitva áll, hogy megismerjék a variációkat. Voltak, akik éltek már a lehetőséggel és néhányan csak ömlesztették az ígéreteiket, hogy majd! Ezzel csak az a baj, hogy annyi szemeteszsákot megtöltöttem, hogy a hulladékkezelő cég nem győzi küldeni a szemeteskocsit, hogy elhordja a lomot. (Persze, kifogások vannak. Elfelejtettem. Ez a leggyakoribb. Én is elszoktam felejteni sok mindent. Például kimegyek a konyhába egy sörért, de mire kinyitom a hűtőt elfelejtem miért mentem oda). Nem vagyok az a fajta, aki nekiáll kilincselni néhány ígéretesnek tűnő példányért. Ha már nem látom a perspektívát, akkor leállok és pár hónappal később, mikor észbe kapsz, vagy összefutunk az utcán és megkérdezed, hogy "mi újság?" akkor majd nem fogod érteni azt hogy "olvass újságot és megtudod". A lehetőség meg volt. Szóltam egyszer, vagy kétszer, ha értékesebbnek gondoltalak, akkor talán háromszor is, de nem vagyok papagáj, hogy ismételgessem magam. Ha nem, hát nem. Lépek eggyel tovább. 

   Nem rég egy ismerősöm mesélte, hogy velem álmodott (nem túl gyakori jelenség, vagy csak nem tudok róla). A történet egy tipikus "Gang, sör..." parti volt. Iszogattunk, beszélgettünk. A következő pillanatban pedig kilököm a gangról az illetőt. Rájöttem, hogy átvitt értelemben rájött, hogyan működöm: ha unalmassá, feleslegessé válsz számomra, akkor kilöklek az életemből és aztán fel is út, le is út! Aztán az ilyeneknek szoktam a "mizújs"-okra a "semmi különös" és egyéb sablonos faszságokat felelni. 

   Mindenkinek a saját döntése, hogy kit mennyire akar megismerni. Ezt elősegítendő hoztam létre ezt a blogot. Ez egy fajta nyitás mindenki felé -legalábbis úgy gondolom, hogy az. Akit érdekel, az elolvassa és egyúttal kap belőlem egy szeletet. Van, aki beéri ennyivel, vagy a látottaktól besokall és nem kér többet, de számomra már az is megtisztelő, legalább megpróbálta. Hálásabb azokkal szemben vagyok és őket értékelem a legjobban, akik ezek után is felkeresnek, kommunikációt kezdeményeznek egy ilyen beteg elmével, mint én. Akik nem bánták meg, azok már a második, harmadik, sokadik találkozó (Gang, sör és egyebek parti) egyeztetésénél tartanak. Ők már tudnak valamit és számomra Ők számítanak igazán! Részben tőlük lesz újra világos, zöldes-barna a szemem.

Röhej, hogy ilyen dolgokon agyalok hajnali kettőkor...

A fenti eszmefutkározás eredeti kézirata

Meg egy dal, ami kicsit kapcsolódik a dolgokhoz:

Lehet, hogy csak a koffein szint túl magas a véráramaimban. Tény: mostanában elég sok serkentővel bombáztam a szervezetemet, gyakorlatilag pumpáltam magamba a cuccot és nem tompítottam akkora mennyiségű szeszes itallal, mint tavaly. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mi az oka ennek a fene nagy józanságnak? Öregednék? Alig múltam tizennyolc... Azt azért nem mondanám, hogy mindent kipróbáltam, ami adódott eddigi életemben, de az biztos, hogy azt az állítólagos mennyországot csak felvételről fogom látni, miközben olajozzák a vasvillát...

Kb.