Szolgálati anekdoták - 45. rész

   Ismét eltelt pár érdekes nap és szolgálat. Készült néhány érdekes kép és gondolat. Sajnos utóbbiak felét a felgyorsult leépülésemnek köszönhetően és a feljegyzések elmulasztása miatt elvesztek és az sem sokat segít a helyzeten, hogy ma hazafelé benyomtam egy sört. Persze a kreativitásomon, valamint a gátlástalan fogalmazási módon némiképp javít, viszont a már elveszített "szállóige" jelöltjeim elszálltak.
   Következzenek tehát a képek:

Flirt klozetajtó. 
Megnézném azt az elégedetlen kisnyugdíjast aki nekiáll összefirkálni a Flirt WC-t és nagyon szívesen letörném a kummant kezeit! Legközelebb egy másik kortársa meg majd panaszkodik ország-világnak, hogy milyen mocskosak, koszosak a vonatok és hogy össze vannak firkálva! Tessék! Az agresszív nyugdíjasok lázadása miatt történik minden! Azért van némi információ hiány az illetőnél, ugyanis a jelenlegi rezsim se adta vissza... 
Az aláhúzás alatt még van két hozzászóló:

"A Parlamentben nincsenek kommunisták!"

Biztos onnan jött, ezért olyan jól informált, vagy csak elbújtak... Az alatta levő már érdekesebb, bár a golyóstoll annyira nem látszik ezen a telefonnal készített képen, de megpróbálom kibogarászni:

"Tisztelt firkáló és egy ...ban rongáló!"

Hadd kérdezzem meg: aki ezt írta akkor mi? Egyébként a mondanivalója élesen támadja mind a filces öregembert, mind a politikai nézeteit, s végezetül így búcsúzik (rohadjon meg):

"üdvözlettel: egy honfitársa"

No, az ilyen honfitársakra nincsen szükség! Egy szinten vagytok! Itt tartunk ma. Ez a magyar kultúra. De inkább lépjünk tovább, mert ez a rovat nem erről szól.

 

A perui indiánok kánaánját, 1761 tonnányi vasat vittem ezzel a masinával Csornáig (mert Sopron nem fogadott le), onnan gépmenet jöttem vissza Győrig. Itt épp Ikrényben várok a keresztre.

 

Győrben felvettem az 1037-es cipős dobozt nehezéknek, hogy Fradiban megvizsgálják. Igen, ugyanis Győrben vasárnap nincs műhely, nem javítanak semmit. Idáig jutottunk. Eredetileg a Gringóm is ott maradt volna, de teljesen be vannak táblázva, így nem tudják vállalni a revízióját. 

 

Almás de Füzitő. Pisiszünet.
Még mielőtt tekintetes H. Bálint belekötne: itt a pálya tényleg így dől!

 Mégis mire várunk?
Tatáig előre tudtam volna rongyolni a helytelenen, de hát vannak sajnos olyan szolgálattevők, akik csak a haladót tudják nyomni és megremeg a szájuk széle, ha kitérőzni kell, vagy esetleg menetirányt váltani. Innen is látszik, hogy egyikük sem volt szolgálatban valamely nagyobb budapesti fejpályaudvaron, vagy Fradiban esetleg Győrben.

Ferencváros FTH. 

Kibelezett, selejtes, letétbe helyezett, vagy alkatrészre váró ezeréves masinák gyűjtőhelye. Szomorú látni az alig 20-30 éves Szöcskéket is dögsoron látni. A háttérben épp egy ETCS-es Gigant omlik össze valami rendszerhibával.

 

Akad itt szép paripa is.

Friss, festékszagú. Valószínűleg a színes RID utasítás kivonata hiányzik a szerszámszekrényből, azért nincs bevetésen.

 

A 039-es Giganttal végül egy konténervonatot hoztam Komáromig, majd lezártam a gépet. A mozdonyirányító ugyan hazaengedett, a felvigyázótól azért megkérdeztem, hogy van e még rám szüksége, mert még tombolt bennem a tett vágy az extra csítől. Így kaptam feladatul ennek a két Daihatsunak (tudom, hogy remot Dacia, de Gyros Misitől hallottam és megtetszett) a Győrbe juttatását.
A napot végül egy doboz Borsodival koronáztam meg. Úgy éreztem, hogy ez után a három nap után -talán- megérdemlem. 

Jól esett, úgyhogy megérdemeltem...

Szolgálati anekdoták - 44. rész

   Vannak kollégák, akik csak bizonyos fordákba járnak. Nem tudni miért (de, valójában tudjuk) és éppen ezért azokba mások ritkán kerülnek be. Ilyen a már csak "Hegyesi alvós"-ként emlegetett szolgálat. Hogy én hogyan kerülhettem ide, az örök rejtély marad. Elírhatták. Vagy meglökték a vezénylő kezét, amikor készült a vezénylésem... a fene tudja. Minden esetre jól eltréfálkozhatunk rajta. Ennek ellenére nem panaszkodom, jól elütöttem az időt, melynek eredményét tenném most közzé. Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok fotós, a képeimet se dicsekvésként, pózolásként szeretném a publikum elé tárni, hanem azért készítem őket, mert néhány ismerősöm ugyan szeretne eljönni velem egy-egy útra (ki ezért, ki azért...), erre még sincs lehetőség, ezért így próbálom őket némiképp kárpótolni a veszteségért, tudva, hogy azért ez teljesen nem adja vissza az elvesztett élményt. A képeim nem csúcsminőségűek, hanem az abszolút amatőr kategória, de vannak nálam kummantabbak is, akiknek azért van pofája a nevük után odabiggyeszteni a "photgraphy" jelzőt és inkább fognának fakanalat, vagy kapát a kezükbe, talán sokkal értékesebb részévé válnának a társadalomnak. Ez úton is üzenném nekik, hogy KURVA SZAROK A KÉPEITEK!

 

Megjöttek a takarítók.
A szekrényajtóit néhány év alatt fényesre simogatták a munkavállalók ruhái, így jól tükröződik rajtuk az utastérből beszűrődő fény.

 

Szotyolázik a tartalék.
Amíg takarítottak, körülnéztem egy kicsit az aparátommal.

 

Magánvasút pihenőben.
Előtérben az 5 km/h sebességgel bejárható pályarész kezdetét jelölő, mellette pedig egy lezárt vágányt jelző eszköz. Így haladunk...

 

Lassan ereszkedik alá a köd.
Ezen a környéken, ha nem fúj a szél -az elég ritkán fordul elő-, akkor köd van, vagy nyár...

 

Tükröződés.

Az utastér, ahogy kevesen látják. Nincsenek emberek, se neonvilágítás, csak ami kívülről beszűrődik, az utastájékoztató és az ajtózárás visszajelzők fényei. Alul a vizuális tájékoztató berendezés tükröződik vissza a vezetőállás üvegén. Mivel elég hosszú záridővel készült, így mikor a felirat a dátumról átváltott a névjegyemmé vált "INTERPICI "-re, az is a kép részévé vált.

 

Indulás előtt.
Hajnali fél ötkor zsíros köd nehezedett az állomásra.

 

Kijárat: kettő sárga. 

Szinte elveszik a ködben.

 

Hasítunk bele a ködfalba.

A térvilágítás miatt még rosszabbak a látási viszonyok.

 

Még mindig kitérőzünk...
A térvilágítás egy szupernovára emlékeztető fénygombolyag.

 

Pihenő magánvasút.

Előtérben a Floyd "Nagy Dacia", mögötte az újonc FoxRail két Schulzere. A jobb oldalon az a sötétebb folt szintén a Floyd angoloktól vásárolt ezeréves hulladéka, mögötte a Kárpát vasút Nohabja (az összes közül az ér a legtöbbet).

 

Az első átjáró.

Valaki épp hazafelé, vagy munkába tart. Az a kék lézerkard szerű fény az utolsó törpe tolatásjelző fénye. 

 

Látási viszonyok ívben.

 (a vonatok nem kanyarodnak, hanem ívben haladnak)

 

Ez a híd 20 km/h sebességgel járható.

Hirtelen jött...

 

Azok ott már Rajka fényei.

Szinte hihetetlen, de pár száz méterre balra az osztrák határ, jobbra pedig a Felvidék van...

 

... arra egyenesen tovább, három faluval arrébb pedig Pozsony!

 

 

Indulásra készen.

Már a kijárat is áll. Az első vágányon pedig egy Laminát pihen.
(Tömöri Geri kedvéért: odpočíva opladičku opladky Laminatku maketa)

Az emberi ostobaság tényleg nem ismer határokat!

A ..szkó áruházból kifelé jövet egy döndülés ütötte meg az általános fáradtságtól egyre tompábban halló füleimet. Egy ötvenes házaspár hím tagja a bevásárló kocsit az üvegajtón át akarta kierőszakolni a külvilágra. Jó indulatúnak egyáltalán nem nevezhető, korban hozzá öregedett társa zsigerből ócsárolni kezdte az üzletet, a vezetőket és azok felmenőit, hogy "van szabad megengedni, hogy csak ennyire nyissák ki az ajtót! A múltkor is nekiszaladtam!" Először is a francnak rohangál. Másodszor mi bizonyítja, hogy direkt nem nyílik szét annyira az ajtó? Talán ő állítja be? És ha műszaki meghibásodás miatt nem megy széjjelebb, akkor kinek az anyját? Ez persze nem volt elég: valószínűleg azt várta, hogy majd a rimánkodását valaki meghallja, megnyom egy gombot és a dacos nyílászáró széttárul előtte, mint egy rúdtáncos lábai a pénz láttán. Amíg ezek ketten imádkoztak a hajnali félhomályban egy váratlan fürge mozdulattal elszökkentem mellettük és hipi-hopi, már kint is voltam. Szerintem még most is ott dekkolnak és hatalmas torlódást okozva szítják az indulatokat.
Az események hatására ez jutott elsőre eszembe:

 

Szolgálati anekdoták - 43.rész

 

Helyszín: Sopron, Fűtőház.
Testközelből még nem volt alkalmam találkozni ezzel a szovjet behemóttal, minden esetre hasonlóan figyelemre méltó, mint az M62.
Önköltségben jöttem ide a 004-es Gigantért, ekkor még épp vizsgálták.
Eddig se rajongtam Sopronért -egy kibaszottul unalmas városnak tartom, ha hűséges, ha nem-, de most még egy okom van rá, hogy ne kedveljem meg: vasárnap 11 óra előtt egyetlen éttermet nem találtam nyitva, ahol kajálni lehet. Bekaphatják a főztjüket is!

 

Helyszín: Sopron személy, 1. vágány.

Ezen a képen egyszerre együtt van a múlt, a jelen és a jövő.

 

Helyszín: Pinnye állomás. 

Ha jól emlékszem az IC-vel kerültünk. Egyébként hihetetlenül ramaty a Győr-Sopron vonal és ez a gép még jobban kihozza a hibákat. Fordulás után Hegyeshalom felé sokkal simábban futott ugyan ez a jármű. Különben veszettül jó masina. Kíváncsi lennék rá, hogy mit tud terhelve, amikor közel kettő ezer tonna(!) van mögötte.

Gépmenetben így gyorsult Eneséről 0,6 kA-rel: