Vesztegzár koncertélmények - 2.rész

  Már vagy fél év és jó néhány koncert van a hátunk mögött a legutóbbi koncertbeszámoló óta, úgyhogy mielőtt még jobban elfelejteném, hogy melyiken mi történt, inkább megírom. Nem nyomtuk tele a naptárunkat fellépésekkel, egyrészt a munkahelyi kötöttségek másrészt az új számok írása miatt. Igen-igen, jól látja a kedves olvasó, bizony a Vesztegzár új dalok megírásán ügyködik és nem csak úgy, hogy na, bedobunk egyet időnként a közösbe, hanem gőzerővel dolgozik a gépezet, hogy októberre egy albumnyi anyag összejöhessen... De ennyire ne szaladjunk előre!

2012.03.10. Budapest - Dürer Kert: Bring the bands home. Amennyire emlékszem ez egy visszahívásos bulink volt. A nagyteremben csupa feldolgozásokat nyomattak (Machine Head, Slipknot, Korn, RATM), de a kistermet is telepakolták zenekarokkal, akik meg a saját cuccaikat nyomathatták. A lehetőségünk a sorelsőségről szólt 19:30-as kezdéssel. A szervező kezdés időpontjában idegesen kérdezgette, hogy mikor tudnánk kezdeni, mire mi csak annyit feleltünk, hogy rajtunk nem múlik, a technikus tűnt el megint (mint január 7-én). Ebben a blokkban hangzott el először közönség előtt a Hazugságok gyűrűjében című, első Vesztegzárnak írt szerzeményem. Nem voltak túl sokan a teremben, de ez a korai kezdésnek is köszönhető, viszont aki ott volt az élvezte. Egy idősebb figura, az a tipikus ősrocker fazon -aki nagyjából akkor válhatott rockeré, amikor megszületett a Black Sabbath- miután lejöttünk a színpadról gratulált a produkciónkhoz. Már ezért megérte! Az utánunk felvonuló zombi parasztok (Redneck Zömbiez) már kevésbé a szimpátiát váltotta ki a közönségből és a zenész kollégákból, akiknek a cuccait összehányták a málnaszörpjükkel.

2012.03.23. Dunaújváros - Terminál bár. Egyetlen pozitívuma az estének, hogy több év után végre találkozhattam a húgommal. (Ez úton is millió puszi neki)! A legnagyobb probléma a bulival az, hogy nem lett meghirdetve, és talán hogy a hónap végén érkeztünk. Blokkunk végén csüggedten ücsörögtünk Sapival a színpadon és a történteken töprengtünk. Le voltunk törve, mint a bili füle...


2012.03.24. Esztergom - Sportalsó. A második csapás. A nézőszámot a helyi bandának számító Exodikon hírneve se emelte meg, de még a tagjai se...

2012.04.28. Komárom - XXI. Komáromi Napok - II. KZE Zúzdaplacc. A harmadik csapás. Kis költségvetésből összehoztuk a színpadot és a technikát, három napon keresztül hangosítottunk különböző zenekarokat különösebb csúszás nélkül. A harmadik nap utolsó fellépői voltunk. Felpakoltunk és már jött is az első probléma: a Faby erősítője megadta magát. Az 1KE gitáros, Katona Rajmi segített ki minket. Egy gyors átszerelés után bele is kezdtünk csak a Bálint eszetlenkedett még mindig a keverőnél. Nem akartunk további késést, mert 23 óráig volt engedélyünk. Miután a Bálint felkeveredett a pódiumra a basszust valaki túltekerte. A második szám (Gyertyák könnye) közepe táján beszakadt a pergő. Gyors csere, ahol ismét az 1KE egyik tagja, a Dagadt segített ki minket. A harmadik dalunk szólója után visszakapcsoltam nyaki hangszedőről a hídra, de az meg se szólalt. Kontakt hiba. Egyre elkeseredettebb és idegesebb lettem. Ennyi szart egy bulin -de nem tudhattam, hogy ekkor még koránt sem volt vége! A negyedik, vagy az ötödik számot játszottuk, amikor a Bálint leugrott a színpadról, hogy a közönséggel táncoljon. Na, ezt nem kellett volna: kiment a bokája. Azért még egy számot lenyomtunk. Mondjuk többet nem is tudtunk, ugyanis amikor a Monesz beütötte az Átok című ősdarabot -amikor semmi nem szólt, semmi terhelés nem volt- elment a villany. Kész. Ez volt mindennek a teteje. Nem is tudtunk a fényeken kívül másba életet lehelni. Teljesen megsemmisültem. A buli amire annyit készültünk, ráadásul hazai pályán és így alakul? Beletelt pár napba, mire helyre rázódtam. 

2012.05.19. Révkomárom - Rock Club 25. Ezt a mulatságot csak azért vállaltuk el, mert a Scerra keresett meg bennünket. A buli jól sikerült, a népek táncoltak és szép számmal megjelentek. A hangulat remek volt. Jól jött végre az előző három katasztrófa után. A főzenekar néhány megmozdulásán viszont akarva akaratlan csak mosolyogni tudtam: kezdődött a blackmetal külsejű, kibaszottul profi gitárosnál, aki seggrészegre itta magát még a fellépésük előtt (ennek ellenére pazarul játszott), a basszeros bőgőjébe elemet kellett cserélni, amihez szerszámuk nem állt rendelkezésükre, így az én tokomból került elő némi csavarhúzó, végül a srác rasztái a blokkjuk alatt erőteljes headbangelés közepette ügyesen fenn akadtak a lámpavason... Éjszakás szolgálat után még talpon voltam úgy hajnali fél kettőig, de azért sikerült megsértenem valakit azért, mert amikor már a fáradságtól mozogni alig tudtam szépen leléptem. Tudom önző és bunkó vagyok...

2012.05.25. Győr - Black Rock: I. PDTM Feszt. A fellépők sorát a két helyi és egyben szervező zenekar, az Endless River csendesülős műsora, majd Höki barátunk új brigádja, az Aeneis kezdte meg. Az eseményre most sem jöttek el azok az ismerőseim, akik ígérték, hogy ott lesznek és hoznak magukkal még egy embert, de bizonyára más dolguk akadt. Pedig kurvára rábasztak, mert 1KE-s cimbik után, nagyjából fél egy tájékán elszabadult a pokol: a Vesztegzár okozta, mindent elsöprő pokla! A népek teljesen megőrültek, táncoltak és zúztak teljes erőből. Veszettül jól nézett ki, ahogy azon a szűk helyen, hogy csépelték egymást. Úgy gondoltuk, hogy mivel csúszás van (másfél óra göngyölődött fel az est folyamán) rövidebb műsort adunk, de egyszerűen nem akartak leengedni a színpadról minket. Amink csak volt, azt elő kellett adnunk! Kibaszottul jól esett, nagyon felspanolt minket!
(Ezen felül ez volt az első buli, ahol külön merch-pultot is állítottunk fel).

2012.06.29. Budapest - Cinema Rock Cafe: Metal Night. Egy új hellyel mindig az a baj, hogy nem ismerik eléggé ahhoz, hogy tudják: itt bárki lép fel, mindig jó a buli. Ez volt a baj ezzel is. Az egész krimó elég furcsa elrendezésű, három szintre osztva: a földszinten van a bejárat, a pinceszinten van egy pult és egy kicsi színpad (olyan mint egy régi vágású jazz klub; igazából itt inkább csak akusztikus, vagy stand up esteket lenne érdemes tartani), a felső szinten pedig egy bár és a vizesblokk. A Phil Anselmo klón vezette Our Hostile fellépésére értünk a helyszínre. Biztató volt, hogy abban a kis pincében minden széken ült valaki és páran még álltak is. Aztán a Beyond-ra már csak öten-hatan maradtunk s végül minket már csak a pultos csaj, a technikus meg a hely vezetője nézett meg végig, néha leugrott az Our Hostile dobosa, meg egy-egy fazon. A helyzet az, hogy fent sem volt jobb a helyzet. Azok akik érkezésünkkor még ott voltak, azok a Beyond alatt elhúztak a picsába.

2012.07.14. Ekecs - III. Ekecsi Rockfesztivál. Még a Corelosás időszakom óta szerettem volna Izzyékkel közös bulin játszani. Eddig váratott magára, de megérte! Mire megtaláltuk Ekecset már az első banda, a fiatal Psicho Angels nyomatta a rockot a helyi művház, eredetileg árurakodóján kinevezett színpadon. Az ég kissé beborult és a szél is feltámadt, de senki nem gondolta volna, hogy az Ankh után leszakad a mennyei áradat. A technikusoknak segítve gyorsan berámoltunk mindent a művházba és egy szűk óra átszerelést követően már folytatódott is a banzáj a Keszi Csabi barátunk vezette Bastards-zal. Jól szóltak és aki hallotta, azoknak minden bizonnyal tetszett is. Mivel dobos poszton nem kellett cserélni és a cuccainkat már az átszerelésnél feltoltuk a színpadra így a legrövidebb átállással már mi következhettünk. És ismét tarolt a gépezet. Tele voltunk energiával és ezt kiakartuk adni magunkból. Bejártuk a színpadot, amennyire kábeleink engedték, Bálint viszont póráz nélkül még a hangfalakon is végig ugrált és óriási köröket írt le a Monesz körül is. Talán jobban is jártunk a benti színpaddal, mert így több hely maradt az őrületre... Egyetlen dolog nehezítette a dolgunkat, az pedig a monitorozás. Hol a Sapi basszerja szólt cefetül vissza, hol a Faby gitárja takart el mindent, de nem volt megállás. Toltuk a népek arcába a thrasht! Utánunk a Twister következett. Őket egyéb okok miatt nem néztem meg (a folyadékpótlás és az eszmecsere a Katona Rajmival), viszont a Paranoidot a pódium széléről nézhettem meg, többek közt azért is, mert Izzy megkért segítsek be neki a gitárcseréknél. Valamikor a blokkjuk vége felé kimentem a friss levegőre, ahol Sapiba és Erikájába botlottam. Nem sokkal később előkeveredett a Monesz-Mira páros is és így csevegtünk egy darabig, majd a következő pillanatban a Faby mögött bezáródott a Master hátsó ajtaja... Már jócskán véget ért a buli, nagyban pakolt mindenki, az emberek egy része is elszállingózott mikor a hősünk visszatért. 
   A továbbiakban csendes, baráti beszélgetések alakultak kisebb csoportokban s végül hajnal tájban lassan mindenki nyugovóra tért... Kivéve a Rézfaszú baglyot! Felkeltett boldog, boldogtalant. Ennek estem magam is áldozatul, bár még olcsón megúsztam, nem úgy, mint mondjuk a Csabiék, akik előbb kivonultak az autóba aludni, majd később, mikor már épp visszaaludtak rájuk nyitott a Rézfaszú és szerenádba kezdett. 
   Alapvetően nem vagyok harag tartó, csak bosszúálló. Ha felébresztenek, azt meg aztán végképp rosszul tűröm! Úgyhogy akin csak lehetett bosszút álltam! Kezdésnek Rézfaszú 2-t (Bálintot) "vertem össze" a tőle kapott hálózsákkal. Aztán következett a Faby. (Hogy őt miért? Csak mert alapjáraton kapja az ívet. Nehogy már ebből kimaradjon!) A színpadon az egymás mellé tornyozott sörpadok és sörasztalok egyikén pihent. Egy óvatlan pillanatban az egész megmozdult vele és egy-egy szék ülőlapján állt meg. A továbbiakban egy borítás várt rá, de az nem következett be, viszont később a lábait odakötöztem a szék háttámlájához... Következhetett Rézfaszú 1. Rajmi felfeküdt egy rozzant asztalra, aminek az egyik lába kissé csálén állt. Kitaláltam, mekkora poén lenne, ha kirántanánk a rossz lábat alóla. Kellett egy zsineg, egy madzag, vagy bármi amivel ezt kellő távolságból végre lehetett hajtani. Mit ad Allah... vagyis hogy, hogy nem egy bálamadzag heverészett gazdátlanul a backstageben. Nem sokkal később már az asztal lábánál kuporogtam és erősen csomózásba kezdtem. A munka végeztével a szabadon maradt végét a Bálint ragadta meg. Vagy öt percig vihogtunk csendben mielőtt bekövetkezett volna a végzetes mozdulat. Mindössze egyetlen erőteljes rántás és az asztal lába a másodperc tört része alatt süvített át a téren. Gurultunk a röhögéstől...

Mindent összevetve gyakorlatilag ezalatt a fél év alatt kaptunk hideget, meleget, amit csak egy zenekar valaha átélhet! Mindezek ellenére azt mondhatom, hogy egy nagyon is eseménydús és tapasztalatokban gazdag időszak után vagyunk. A következő pár hónap a készülődésé lesz: október táján elkezdjük az első hivatalos nagylemez felvételeit, valamint egy nagy évzáró koncert keretein belül megünnepeljük a zenekar 5 éves évfordulóját! Mindezekről majd itt is olvashattok!