A szolgálatképtelenség oka: Egyéb
Számtalanszor olvashattál panaszkodni -talán nem annyira találó ez a szó, de fedjük be most csak ezzel- erről is, arról is és sokszor láthattad szemeiddel, képzelhetted el hogyan is telik egy-egy napom. Ezek mind a vidám részek, azok az apró mozzanatok, amik elbeszélése után még tudtam mosolyt csalni mások arcára akkor is, ha az alap sztori nem volt túl vidám. Előre szólok, ez végképp nem lesz az.
Valószínűnek tartom, hogy az alábbi gondolatok boncolási jegyzőkönyve is megfordult már ezen az oldalon, de engedtessék meg nekem, hogy ne emlékezzem mind a 90 közzétett írásra, ráadásul ebből 28 csak a szolgálat közben történt eseményekkel, érdekességekkel foglalkozik. Azért is tárolom itt őket, mert ott fenn, a nyakam feletti gömbben már túl sokáig nem marad meg semmi és ezen a tényen az üdítőzéseim sem segítenek. A virtuálisan papírra vetett eszmefuttatásaimat pedig mindössze egyszer olvasom át, hátha találok benne számomra is újdonságot, vagy nyelvtani hibát.
Hogy ismét klaviatúrát ragadtam, annak csak az az oka, hogy most még épp van annyi időm, hogy pár sort "a disznók közé" vessek -és most nem kell megsértődni, tudom jól, hogy úgy vetődtök a linkre, mint éhes disznó moslékra! Ezért van az, hogy időről-időre újra megjelenik valami és ezúton is köszönet érte, hogy vagytok jó páran, akik el is olvassátok (eddig 4540 oldalmegjelenítés 2009 októbere óta)! Igaz, nem Golden Blog díjas a "Kupica eszmefutkozásai A-tól Z-ig", de majd...
Az a helyzet, hogy mostanában nem igen van időm, se energiám és pont ezért írtam a Szolgálati anekdoták közé, mert az okok ott kereshetők. Hogy 177 órát dolgozunk havonta kötelezően, arra még mondhatom, hogy rendben van. Hogy az elmúlt években a fizetésünk nem emelkedett az óraszámunkkal egyenes arányban, az nincs rendben, de lenyeljük a békát, mondván tombol az a kibaszott gazdasági válság. Az viszont kurvára nincs rendben, hogy a havi 177 óra tizenkilenc-húsz szolgálat alatt jön össze! Ez gyakorlatilag összejöhet úgy, hogy szinte minden napot (direkt nem írtam, hogy "minden áldott nap", mert az ilyet inkább átkozni szokás...) a munkahelyünkön töltjük. Ehhez kellenek olyan fasza 6-7-8 órás szolgálatok, mint például amiben ma is részem lehetett (hajnali négy órási kezdés -amihez már előző este bementem-, fel Veszprémbe, meg vissza és a papírt délben zárom). Kitalálták, hogy a mozdonyvezetői munkakör egészségkárosító! Ebben teljes mértékben egyet kell értenem, csak ez régebben -mondjuk 20 évvel ezelőtt- miért nem volt gond? Akkor nem volt káros? Nem a faszt nem (sőt! akkor még nem voltak olyan szigetelő anyagok, amik csillapíthatták volna a káros rezgéseket és zajszintet), csak akkor mindenki úgy érezte, hogy a fáradozását megfelelőképpen honorálja a Cég! Nemrég vehettem át az értesítőt az infláció miatti bérkompenzációról. Az a helyzet, hogy az előtte levőt is Győrben vettem át és a kettő között eltelt két és fél év és ezalatt az idő alatt a forint önmagához képest nem hatezer forintot gyengült! Az átvételkor megkérdeztem a felvigyázót, hogy ha nem írom alá, mert 20 ezerrel többet szeretnék, akkor annak ellenére hogy megvitatná velem a kérdést valaki odafentről, azért az odaítélt hatezret az aláírásom nélkül is bevezetik? A kérdésemre a válasz a lap alján volt feltüntetve: a bérkompenzáció 2012. július 1-től érvényes.
Elgondolkoztam már azon, hogy feldobom valamelyik nagykutyának ott a fenn a vasaltingesek között, hogy mi lenne, ha kilépnék a szakszervből és írnánk egy egyéni szerződést, amiben én vállalom, hogy hétfőtől szerdáig nappal 5:30-tól, valamint csütörtökön éjjel 12 óra időtartamban a Cég szolgálatába állok és ők ennek fejében ezt honorálják minimum a jelenlegi fizetésem értékében! Szarok a Mt-re, a KSZ-re, a Hf-re, a MOSZ-ra és kivált képp az IVU Planra! Ezeken a napokon vagyok elérhető és kész. Szabadok lennének a hétvégéim, nyugodtan tudnék zenélgetni, lenne időm az emberi kapcsolataim fenntartására, az egyébként is hanyatló egészségem rohamosan felgyorsult leépülésének lassítására, pihenésre, lazításra, ugyanakkor az állam és a Cég is kibaszott büszke lehet rám, mert hasznosan a Hazámat szolgálom és része vagyok a mi dicső és dübörgő gazdaságunknak!
Most már tényleg csak azt remélem, hogy a vezetőség berkeibe ez az írásom is el fog jutni valami kis buzeráns spionnak köszönhetően és tárgyalásokat kezdhetünk efféle törekvéseim és a Cég érdekeinek közös nevezőre hozásában, mert már komolyan gondolkodom azon, hogy egyszer az eseménylapi jelentést eképpen fogom megírni:
"Jelentem a T. vezetőségnek, hogy a mai szolgálatomat kimerültségem miatt ellátni nem tudtam! Kérem jelentésem szíves tudomásul vételét!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése