Szolgálati anekdoták - 30. rész

Az első önálló tehervonatos szolgálatom V46-tal

   Már számtalanszor írtam a 018-as Szöcskéhez kapcsolódó élményeimről, de valahogy a sors és az irányító megint úgy hozta, hogy ismét egymás társaságát "élvezhettük". A feladatom úgy kezdődött, hogy a délután három perccel háromnegyed három után induló személlyel kiutazzam Rajkára, ahol leváltsam a megfáradt dolgozót.

   Hegye-Shalomban be kellett adnom a forgalmiba egy később jelentkező munkavállaló menetigazolványát. Nem sokkal az után, hogy az önköltséges vonaton visszaültem a helyemre záporozó sziák zúdultak felém. Az egyik egy már rég látott, hosszúhajú Erzsike, a másik pedig a szintén kedvenceim sorát erősítő, kolléganő-blúzát-is-megvarró Marika volt. Indulásig lekönyveltük, hogy bár ritkán találkozunk, ők még mindig kedvesen mosolyognak én meg egyre jobban kopaszodom...

   Rajkára érve a 3a csonkában találtam a gépet és hazatartó dolgozót. Elmondása szerint egy 1200 tonnás vonattal érkezett és egy délután négykor érkező vonatra várakozunk, továbbá, hogy a légkondi teljes kapacítással működik (ajtók, ablakok kitárva és a 15 cm átmérőjű ventillátor az egyik sarokban a konyha melegét cirkuláltatja), valamint a rádiót ne keressem, mert lekötötték (ahogy elnéztem a hangszóró kábelét, inkább kivágták). Miután leszállt átnéztem a masinát, majd leültem. Aztán ismét leszálltam, ismét leültem, majd az egészet újra és újra végrehajtottam. Változás csak akkor következett be, amikor a Talent érkezett Győrből és a hangszóróiból mély karcos hangon annyit szólt mellém érve, hogy "a Komárom már megint nem dolgozik!" Ezen azért jót mosolyogtam, de a további várakozás hamar lelombozta a jó kedélyemet. Vonatok jöttek, mentek, de az enyém csak nem akart érkezni. A délután négyből hét lett, mikor végre aztán begördült a rettenetes 686 tonnányi konténer szállítmány. A fékpróba 20 órára elkészült, de a papírokra még fél órát kellett várnom. Közben két AWT-s Búvár tolatott mellém gey erősen köpcös mozdonyvezetővel. Kérdezte, hogy én viszem e a vonatot és hogy mikor. Mondok neki, hogy még fél óra biztos. Erre kicsit arrébb csoszogott, matatott hol az egyik gépen, hol a másikon (nem értettem, hogy fér el azon a szűk géptérben), majd nem sokkal az indulásom előtt visszahúzott irodáig. (Hogy kitől kapott engedélyt ezekre a mozgásokra, arra nem tudnék megnyugtatóan válaszolni).

   Mikor kézhez vettem a nyomtatványokat, és minden adatot megetettem az MFB-vel már állt is a kijárat. 20 Km/h-ig, majd tovább 40-ig úgy húzott, hogy csak na! Vonali fékpróba, aztán Bezenye megállónál már újra tornyosulni kezdtek a gombócok. Csak hát mire újra elértem a negyvenet a szerelvény megtorpant, nem akart tovább gyorsulni. Elfogyott. Lassacskán elértük a 65-öt, de aztán jött az áteresz, ami már időtlen idők óta 60-as, majd Hegyeshalom bejárata, s végül a megállás. Dacia express bejár, kijár, stb. Aztán rajt. Negyvenig megint az a fain vonóerő, aztán megint elfogyott. Végül aztán 70 km/h lett a végsebesség, amit a 160-as pályán a 120-ra alkalmas kocsikkal, a 100-as vonatra a 80-as mozdonnyal sikerült összehozni. Nagyjából Kimle magasságában felhívott a kitüntetett irányító és pár szűk szóval, tartózkodó, barátságtalan hanglejtéssel közölte, hogy "Győrben váltás és ott a vége!" Erre a "Vettem, köszönöm!" volt tőlem az adutt... Időnként azért elgondolkodom azon, hogy egyeseket miért tüntetnek ki. Patakyt még értem, mert ő azért elég rendesen benyalt a Viktoriónak, de azt, hogy ennél az állami cégnél mi alapján osztogatják az elismeréseket, még mindig nem tiszta. Ahogy a kollégáimat ismerem itt nagyon sokan nem kaptak volna nem hogy elismerést, de még csak fizetést sem, de persze mi, a végrehajtó ágazat nem látjuk tisztán a dolgokat...

   Idő közben rájöttem egy nagy igazságra: ez a gép olyan, mint én. Nem csak azért, mert egy idősek vagyunk, nem. Induláskor hirtelen, lelkesen gyorsít, de félúton már kérné a harmadik, negyedik söntöt, hogy tovább gyorsuljon, de mivel nincs ezért elfogy, lelapul és csak a lehetőségekhez képest viszi a csúcs felé a szerelvényét. Ha fékezni kell, akkor nem szarakodik megáll, ha megcsúszik, akkor is. Tolatásra kiváló, de hosszútávra kevés a fenn említett okok miatt. 

   Végül utószóként egy apró nyüansz:

Azért azt nem mondhatjuk hogy le se szarnak minket! Valójában magasról szarnak ránk!

Geri kérésének eleget téve a bejegyzés színe most géptér-zöld!

Szolgálati anekdoták - 29.rész

A szolgálatképtelenség oka: Egyéb

   Számtalanszor olvashattál panaszkodni -talán nem annyira találó ez a szó, de fedjük be most csak ezzel- erről is, arról is és sokszor láthattad szemeiddel, képzelhetted el hogyan is telik egy-egy napom. Ezek mind a vidám részek, azok az apró mozzanatok, amik elbeszélése után még tudtam mosolyt csalni mások arcára akkor is, ha az alap sztori nem volt túl vidám. Előre szólok, ez végképp nem lesz az. 

   Valószínűnek tartom, hogy az alábbi gondolatok boncolási jegyzőkönyve is megfordult már ezen az oldalon, de engedtessék meg nekem, hogy ne emlékezzem mind a 90 közzétett írásra, ráadásul ebből 28 csak a szolgálat közben történt eseményekkel, érdekességekkel foglalkozik. Azért is tárolom itt őket, mert ott fenn, a nyakam feletti gömbben már túl sokáig nem marad meg semmi és ezen a tényen az üdítőzéseim sem segítenek. A virtuálisan papírra vetett eszmefuttatásaimat pedig mindössze egyszer olvasom át, hátha találok benne számomra is újdonságot, vagy nyelvtani hibát. 

   Hogy ismét klaviatúrát ragadtam, annak csak az az oka, hogy most még épp van annyi időm, hogy pár sort "a disznók közé" vessek -és most nem kell megsértődni, tudom jól, hogy úgy vetődtök a linkre, mint éhes disznó moslékra! Ezért van az, hogy időről-időre újra megjelenik valami és ezúton is köszönet érte, hogy vagytok jó páran, akik el is olvassátok (eddig 4540 oldalmegjelenítés 2009 októbere óta)! Igaz, nem Golden Blog díjas a "Kupica eszmefutkozásai A-tól Z-ig", de majd...

   Az a helyzet, hogy mostanában nem igen van időm, se energiám és pont ezért írtam a Szolgálati anekdoták közé, mert az okok ott kereshetők. Hogy 177 órát dolgozunk havonta kötelezően, arra még mondhatom, hogy rendben van. Hogy az elmúlt években a fizetésünk nem emelkedett az óraszámunkkal egyenes arányban, az nincs rendben, de lenyeljük a békát, mondván tombol az a kibaszott gazdasági válság. Az viszont kurvára nincs rendben, hogy a havi 177 óra tizenkilenc-húsz szolgálat alatt jön össze! Ez gyakorlatilag összejöhet úgy, hogy szinte minden napot (direkt nem írtam, hogy "minden áldott nap", mert az ilyet inkább átkozni szokás...) a munkahelyünkön töltjük. Ehhez kellenek olyan fasza 6-7-8 órás szolgálatok, mint például amiben ma is részem lehetett (hajnali négy órási kezdés -amihez már előző este bementem-, fel Veszprémbe, meg vissza és a papírt délben zárom). Kitalálták, hogy a mozdonyvezetői munkakör egészségkárosító! Ebben teljes mértékben egyet kell értenem, csak ez régebben -mondjuk 20 évvel ezelőtt- miért nem volt gond? Akkor nem volt káros? Nem a faszt nem (sőt! akkor még nem voltak olyan szigetelő anyagok, amik csillapíthatták volna a káros rezgéseket és zajszintet), csak akkor mindenki úgy érezte, hogy a fáradozását megfelelőképpen honorálja a Cég! Nemrég vehettem át az értesítőt az infláció miatti bérkompenzációról. Az a helyzet, hogy az előtte levőt is Győrben vettem át és a kettő között eltelt két és fél év és ezalatt az idő alatt a forint önmagához képest nem hatezer forintot gyengült! Az átvételkor megkérdeztem a felvigyázót, hogy ha nem írom alá, mert 20 ezerrel többet szeretnék, akkor annak ellenére hogy megvitatná velem a kérdést valaki odafentről, azért az odaítélt hatezret az aláírásom nélkül is bevezetik? A kérdésemre a válasz a lap alján volt feltüntetve: a bérkompenzáció 2012. július 1-től érvényes. 

   Elgondolkoztam már azon, hogy feldobom valamelyik nagykutyának ott a fenn a vasaltingesek között, hogy mi lenne, ha kilépnék a szakszervből és írnánk egy egyéni szerződést, amiben én vállalom, hogy hétfőtől szerdáig nappal 5:30-tól, valamint csütörtökön éjjel 12 óra időtartamban a Cég szolgálatába állok és ők ennek fejében ezt honorálják minimum a jelenlegi fizetésem értékében! Szarok a Mt-re, a KSZ-re, a Hf-re, a MOSZ-ra és kivált képp az IVU Planra! Ezeken a napokon vagyok elérhető és kész. Szabadok lennének a hétvégéim, nyugodtan tudnék zenélgetni, lenne időm az emberi kapcsolataim fenntartására, az egyébként is hanyatló egészségem rohamosan felgyorsult leépülésének lassítására, pihenésre, lazításra, ugyanakkor az állam és a Cég is kibaszott büszke lehet rám, mert hasznosan a Hazámat szolgálom és része vagyok a mi dicső és dübörgő gazdaságunknak!

   Most már tényleg csak azt remélem, hogy a vezetőség berkeibe ez az írásom is el fog jutni valami kis buzeráns spionnak köszönhetően és tárgyalásokat kezdhetünk efféle törekvéseim és a Cég érdekeinek közös nevezőre hozásában, mert már komolyan gondolkodom azon, hogy egyszer az eseménylapi jelentést eképpen fogom megírni:

"Jelentem a T. vezetőségnek, hogy a mai szolgálatomat kimerültségem miatt ellátni nem tudtam! Kérem jelentésem szíves tudomásul vételét!"

Kutyasétáltatás - vol.3

   Ahogy egyre több időt töltünk együtt arra jövök rá, hogy bizonyos dolgokban Corey kicsit olyan, mint én:például kurvára rühelli, ha idegen fajtársai belelihegnek az aurájába.

   Egy ház tövében osontunk, amikor észleltem, hogy szemközt egy kutya álldogál a gazdája közelében. Csak közelebb érve vettem észre, hogy az eb nincs megkötve, kiszúrt minket és inkább a póráz végen lépdelő kisasszony érdekelte, mint a saját gazdája csacsogása. Nem is értettem igazán mit próbál magyarázni a nyomorult jószágnak, de az bizonyos, hogy valami fegyelmezés félével próbálkozott, csak hát olyan stílusban, amit az emberek a gyerekeikkel szemben szoktak foganatosítani. De ez kutya! Ennek aztán ugathatsz!

   Az emberi ostobaság dühít! Amióta egy kutya tölti ki a szabadidőm egy részét, mindig figyelem, hogy mire hogyan reagál, mit engedhetek még meg neki és mit nem. Tudom, hogy nem engedhetem el ha vannak az utcán, mert a fajtársaim jókora hányada megijed, ha egy pit szalad feléjük. Pedig érdekes módon a Coreynak, csak a kutyákkal és a rossz emberekkel van baja. Sokan még mindig póráz nélkül sétáltatják a kiszámíthatatlan és kajla ebeiket. A fenn nevezett nőszemély is és persze az első adandó pillanatban már szaladt is utánunk. A múltkori mopszos eset óta már kicsit félek ezektől a találkozásoktól. Mondtam is a másik sétáltatójának (mert a kutya hallgat a gazdájára!), hogy nem attól félek, hogy az a fekete kölyök harapná meg a kis tündéremet, hanem attól, hogy egy óvatlan mozdulat után a Corey hirtelen odakap és nem ereszti el. Erre a nő:

- Nem baj, majd ebből tanul!

- Te nyomorult! Akkor tedd a saját kezed a szájába, hadd csócsálja meg egy kicsit és meglátjuk, hogy Te tanulsz e belőle! Idióta!

Gerjesztés

Mindenki átéli azt, amikor egy ismerősével a beszélgetés már átlép egy olyan szintre, ami nem a finomkodásról és az óvatos fogalmazásokról és a felszínességről szól, hanem annál kicsit bensőségesebb, személyesebb dolgokról. Jelen esetben kicsit messzire mentünk az illetővel -akinek a nevét most nem fedném fel (de csak azért, mert megkért rá)- gyakorlatilag arról volt szó, hogy ki mitől gerjedne be egy kis magánakcióra... vagy mondjuk úgy kétkezi munkára... röviden a maszturbálásról volt szó. (A prűdek és kényeskedők most bezárták az oldalt). Az itt megjelenő történetben, aminek a végét még ő sem látta, már csak az én "javaslataim" olvashatóak:

- Akkor játsszál magaddal estig, azt' akkor biztos jól fogsz aludni.

- Hülye.

- Jahj, bocs, nem akartam elvenni tőle a kedved.

- Nem volt kedvem most.

- Majd megjön.

- ...

- Lehet, hogy nézel valami ismeretterjesztő filmet, ahol olajos képű, overálos fazonok hegesztenek valami kibaszott nagy óceánjárót és ettől begerjedsz...

- ...

- vagy

  Nézel egy természet filmet, ahol egy oroszlán kerget egy antilopot. Eszeveszett módon rohannak: az antilop az életéért, az oroszlán meg az ételéért. Egyszer csak véletlenül rákönyökölsz a távirányítóra, majd az átvált egy másik csatornára, ahol olajos képű, overálos fickók hegesztenek egy kibaszott nagy óceánjárót és ettől begerjedsz...

- ...

- vagy

  Nézed a House-t. Mindenhol fröcsköl a vér, a szaracén doki könyékig turkál a gennyben, az EKG visít, mint egy újszülött ork és ebben a pillanatban a könyököddel véletlenül átváltasz egy másik csatornára, ahol olajos képű, overálos fickók hegesztenek egy kibaszott nagy óceánjárót és ettől begerjedsz...

- ...

- vagy

  Nézel egy természet filmet, ahol egy oroszlán kerget egy antilopot. Eszeveszett módon rohannak: az antilop az életéért, az oroszlán meg az ételéért. Egyszer csak véletlenül rákönyökölsz a távirányítóra, majd az átvált egy másik csatornára, ahol épp a dr. House-t adják. Mindenhol fröcsköl a vér, a szaracén doki könyékig turkál a gennyben, az EKG visít, mint egy újszülött ork és ebben a pillanatban a könyököddel véletlenül átváltasz egy másik csatornára, ahol olajos képű, overálos fickók hegesztenek egy kibaszott nagy óceánjárót és ettől begerjedsz...

- ...

- vagy

  Nézed az X-Faktort... azt ne nézd, attól csak a hányinger fog el...

- ...

- vagy

  Nézed, hogy úszik el a dinnyehéj...

Vesztegzár koncertélmények - 2.rész

  Már vagy fél év és jó néhány koncert van a hátunk mögött a legutóbbi koncertbeszámoló óta, úgyhogy mielőtt még jobban elfelejteném, hogy melyiken mi történt, inkább megírom. Nem nyomtuk tele a naptárunkat fellépésekkel, egyrészt a munkahelyi kötöttségek másrészt az új számok írása miatt. Igen-igen, jól látja a kedves olvasó, bizony a Vesztegzár új dalok megírásán ügyködik és nem csak úgy, hogy na, bedobunk egyet időnként a közösbe, hanem gőzerővel dolgozik a gépezet, hogy októberre egy albumnyi anyag összejöhessen... De ennyire ne szaladjunk előre!

2012.03.10. Budapest - Dürer Kert: Bring the bands home. Amennyire emlékszem ez egy visszahívásos bulink volt. A nagyteremben csupa feldolgozásokat nyomattak (Machine Head, Slipknot, Korn, RATM), de a kistermet is telepakolták zenekarokkal, akik meg a saját cuccaikat nyomathatták. A lehetőségünk a sorelsőségről szólt 19:30-as kezdéssel. A szervező kezdés időpontjában idegesen kérdezgette, hogy mikor tudnánk kezdeni, mire mi csak annyit feleltünk, hogy rajtunk nem múlik, a technikus tűnt el megint (mint január 7-én). Ebben a blokkban hangzott el először közönség előtt a Hazugságok gyűrűjében című, első Vesztegzárnak írt szerzeményem. Nem voltak túl sokan a teremben, de ez a korai kezdésnek is köszönhető, viszont aki ott volt az élvezte. Egy idősebb figura, az a tipikus ősrocker fazon -aki nagyjából akkor válhatott rockeré, amikor megszületett a Black Sabbath- miután lejöttünk a színpadról gratulált a produkciónkhoz. Már ezért megérte! Az utánunk felvonuló zombi parasztok (Redneck Zömbiez) már kevésbé a szimpátiát váltotta ki a közönségből és a zenész kollégákból, akiknek a cuccait összehányták a málnaszörpjükkel.

2012.03.23. Dunaújváros - Terminál bár. Egyetlen pozitívuma az estének, hogy több év után végre találkozhattam a húgommal. (Ez úton is millió puszi neki)! A legnagyobb probléma a bulival az, hogy nem lett meghirdetve, és talán hogy a hónap végén érkeztünk. Blokkunk végén csüggedten ücsörögtünk Sapival a színpadon és a történteken töprengtünk. Le voltunk törve, mint a bili füle...


2012.03.24. Esztergom - Sportalsó. A második csapás. A nézőszámot a helyi bandának számító Exodikon hírneve se emelte meg, de még a tagjai se...

2012.04.28. Komárom - XXI. Komáromi Napok - II. KZE Zúzdaplacc. A harmadik csapás. Kis költségvetésből összehoztuk a színpadot és a technikát, három napon keresztül hangosítottunk különböző zenekarokat különösebb csúszás nélkül. A harmadik nap utolsó fellépői voltunk. Felpakoltunk és már jött is az első probléma: a Faby erősítője megadta magát. Az 1KE gitáros, Katona Rajmi segített ki minket. Egy gyors átszerelés után bele is kezdtünk csak a Bálint eszetlenkedett még mindig a keverőnél. Nem akartunk további késést, mert 23 óráig volt engedélyünk. Miután a Bálint felkeveredett a pódiumra a basszust valaki túltekerte. A második szám (Gyertyák könnye) közepe táján beszakadt a pergő. Gyors csere, ahol ismét az 1KE egyik tagja, a Dagadt segített ki minket. A harmadik dalunk szólója után visszakapcsoltam nyaki hangszedőről a hídra, de az meg se szólalt. Kontakt hiba. Egyre elkeseredettebb és idegesebb lettem. Ennyi szart egy bulin -de nem tudhattam, hogy ekkor még koránt sem volt vége! A negyedik, vagy az ötödik számot játszottuk, amikor a Bálint leugrott a színpadról, hogy a közönséggel táncoljon. Na, ezt nem kellett volna: kiment a bokája. Azért még egy számot lenyomtunk. Mondjuk többet nem is tudtunk, ugyanis amikor a Monesz beütötte az Átok című ősdarabot -amikor semmi nem szólt, semmi terhelés nem volt- elment a villany. Kész. Ez volt mindennek a teteje. Nem is tudtunk a fényeken kívül másba életet lehelni. Teljesen megsemmisültem. A buli amire annyit készültünk, ráadásul hazai pályán és így alakul? Beletelt pár napba, mire helyre rázódtam. 

2012.05.19. Révkomárom - Rock Club 25. Ezt a mulatságot csak azért vállaltuk el, mert a Scerra keresett meg bennünket. A buli jól sikerült, a népek táncoltak és szép számmal megjelentek. A hangulat remek volt. Jól jött végre az előző három katasztrófa után. A főzenekar néhány megmozdulásán viszont akarva akaratlan csak mosolyogni tudtam: kezdődött a blackmetal külsejű, kibaszottul profi gitárosnál, aki seggrészegre itta magát még a fellépésük előtt (ennek ellenére pazarul játszott), a basszeros bőgőjébe elemet kellett cserélni, amihez szerszámuk nem állt rendelkezésükre, így az én tokomból került elő némi csavarhúzó, végül a srác rasztái a blokkjuk alatt erőteljes headbangelés közepette ügyesen fenn akadtak a lámpavason... Éjszakás szolgálat után még talpon voltam úgy hajnali fél kettőig, de azért sikerült megsértenem valakit azért, mert amikor már a fáradságtól mozogni alig tudtam szépen leléptem. Tudom önző és bunkó vagyok...

2012.05.25. Győr - Black Rock: I. PDTM Feszt. A fellépők sorát a két helyi és egyben szervező zenekar, az Endless River csendesülős műsora, majd Höki barátunk új brigádja, az Aeneis kezdte meg. Az eseményre most sem jöttek el azok az ismerőseim, akik ígérték, hogy ott lesznek és hoznak magukkal még egy embert, de bizonyára más dolguk akadt. Pedig kurvára rábasztak, mert 1KE-s cimbik után, nagyjából fél egy tájékán elszabadult a pokol: a Vesztegzár okozta, mindent elsöprő pokla! A népek teljesen megőrültek, táncoltak és zúztak teljes erőből. Veszettül jól nézett ki, ahogy azon a szűk helyen, hogy csépelték egymást. Úgy gondoltuk, hogy mivel csúszás van (másfél óra göngyölődött fel az est folyamán) rövidebb műsort adunk, de egyszerűen nem akartak leengedni a színpadról minket. Amink csak volt, azt elő kellett adnunk! Kibaszottul jól esett, nagyon felspanolt minket!
(Ezen felül ez volt az első buli, ahol külön merch-pultot is állítottunk fel).

2012.06.29. Budapest - Cinema Rock Cafe: Metal Night. Egy új hellyel mindig az a baj, hogy nem ismerik eléggé ahhoz, hogy tudják: itt bárki lép fel, mindig jó a buli. Ez volt a baj ezzel is. Az egész krimó elég furcsa elrendezésű, három szintre osztva: a földszinten van a bejárat, a pinceszinten van egy pult és egy kicsi színpad (olyan mint egy régi vágású jazz klub; igazából itt inkább csak akusztikus, vagy stand up esteket lenne érdemes tartani), a felső szinten pedig egy bár és a vizesblokk. A Phil Anselmo klón vezette Our Hostile fellépésére értünk a helyszínre. Biztató volt, hogy abban a kis pincében minden széken ült valaki és páran még álltak is. Aztán a Beyond-ra már csak öten-hatan maradtunk s végül minket már csak a pultos csaj, a technikus meg a hely vezetője nézett meg végig, néha leugrott az Our Hostile dobosa, meg egy-egy fazon. A helyzet az, hogy fent sem volt jobb a helyzet. Azok akik érkezésünkkor még ott voltak, azok a Beyond alatt elhúztak a picsába.

2012.07.14. Ekecs - III. Ekecsi Rockfesztivál. Még a Corelosás időszakom óta szerettem volna Izzyékkel közös bulin játszani. Eddig váratott magára, de megérte! Mire megtaláltuk Ekecset már az első banda, a fiatal Psicho Angels nyomatta a rockot a helyi művház, eredetileg árurakodóján kinevezett színpadon. Az ég kissé beborult és a szél is feltámadt, de senki nem gondolta volna, hogy az Ankh után leszakad a mennyei áradat. A technikusoknak segítve gyorsan berámoltunk mindent a művházba és egy szűk óra átszerelést követően már folytatódott is a banzáj a Keszi Csabi barátunk vezette Bastards-zal. Jól szóltak és aki hallotta, azoknak minden bizonnyal tetszett is. Mivel dobos poszton nem kellett cserélni és a cuccainkat már az átszerelésnél feltoltuk a színpadra így a legrövidebb átállással már mi következhettünk. És ismét tarolt a gépezet. Tele voltunk energiával és ezt kiakartuk adni magunkból. Bejártuk a színpadot, amennyire kábeleink engedték, Bálint viszont póráz nélkül még a hangfalakon is végig ugrált és óriási köröket írt le a Monesz körül is. Talán jobban is jártunk a benti színpaddal, mert így több hely maradt az őrületre... Egyetlen dolog nehezítette a dolgunkat, az pedig a monitorozás. Hol a Sapi basszerja szólt cefetül vissza, hol a Faby gitárja takart el mindent, de nem volt megállás. Toltuk a népek arcába a thrasht! Utánunk a Twister következett. Őket egyéb okok miatt nem néztem meg (a folyadékpótlás és az eszmecsere a Katona Rajmival), viszont a Paranoidot a pódium széléről nézhettem meg, többek közt azért is, mert Izzy megkért segítsek be neki a gitárcseréknél. Valamikor a blokkjuk vége felé kimentem a friss levegőre, ahol Sapiba és Erikájába botlottam. Nem sokkal később előkeveredett a Monesz-Mira páros is és így csevegtünk egy darabig, majd a következő pillanatban a Faby mögött bezáródott a Master hátsó ajtaja... Már jócskán véget ért a buli, nagyban pakolt mindenki, az emberek egy része is elszállingózott mikor a hősünk visszatért. 
   A továbbiakban csendes, baráti beszélgetések alakultak kisebb csoportokban s végül hajnal tájban lassan mindenki nyugovóra tért... Kivéve a Rézfaszú baglyot! Felkeltett boldog, boldogtalant. Ennek estem magam is áldozatul, bár még olcsón megúsztam, nem úgy, mint mondjuk a Csabiék, akik előbb kivonultak az autóba aludni, majd később, mikor már épp visszaaludtak rájuk nyitott a Rézfaszú és szerenádba kezdett. 
   Alapvetően nem vagyok harag tartó, csak bosszúálló. Ha felébresztenek, azt meg aztán végképp rosszul tűröm! Úgyhogy akin csak lehetett bosszút álltam! Kezdésnek Rézfaszú 2-t (Bálintot) "vertem össze" a tőle kapott hálózsákkal. Aztán következett a Faby. (Hogy őt miért? Csak mert alapjáraton kapja az ívet. Nehogy már ebből kimaradjon!) A színpadon az egymás mellé tornyozott sörpadok és sörasztalok egyikén pihent. Egy óvatlan pillanatban az egész megmozdult vele és egy-egy szék ülőlapján állt meg. A továbbiakban egy borítás várt rá, de az nem következett be, viszont később a lábait odakötöztem a szék háttámlájához... Következhetett Rézfaszú 1. Rajmi felfeküdt egy rozzant asztalra, aminek az egyik lába kissé csálén állt. Kitaláltam, mekkora poén lenne, ha kirántanánk a rossz lábat alóla. Kellett egy zsineg, egy madzag, vagy bármi amivel ezt kellő távolságból végre lehetett hajtani. Mit ad Allah... vagyis hogy, hogy nem egy bálamadzag heverészett gazdátlanul a backstageben. Nem sokkal később már az asztal lábánál kuporogtam és erősen csomózásba kezdtem. A munka végeztével a szabadon maradt végét a Bálint ragadta meg. Vagy öt percig vihogtunk csendben mielőtt bekövetkezett volna a végzetes mozdulat. Mindössze egyetlen erőteljes rántás és az asztal lába a másodperc tört része alatt süvített át a téren. Gurultunk a röhögéstől...

Mindent összevetve gyakorlatilag ezalatt a fél év alatt kaptunk hideget, meleget, amit csak egy zenekar valaha átélhet! Mindezek ellenére azt mondhatom, hogy egy nagyon is eseménydús és tapasztalatokban gazdag időszak után vagyunk. A következő pár hónap a készülődésé lesz: október táján elkezdjük az első hivatalos nagylemez felvételeit, valamint egy nagy évzáró koncert keretein belül megünnepeljük a zenekar 5 éves évfordulóját! Mindezekről majd itt is olvashattok!