Közszeméremsértés kutyamódra

   Képzelj el egy kellően herepálasztó júniusi vasárnapot, amikor a legkisebb ruhadarab is a másodperc törtrésze alatt válik egyetlen sós vízben pácolt, felesleges rongydarabbá és a hamvas sört is olyan gyorsan tünteted el a tároló egységéből, hogy vákuum keletkezik az üdítő helyén és behorpad a doboz. Nos egy ilyen magas páratartalmú mégis fülledt nap után azt várná az ember -hogy este, mikor az emberek többsége már a forró levegővel átszellőztetett otthon melegében, kiguvadó szemekkel szuggerálja mindenféle pénzhajhász csatornák által sugárzott, unalomkeltő műsorokat- hogy a külső hőmérséklet némileg lejjebb ereszkedik, de a lónak a kutyafaszát! Alig léptünk ki szerény és annál inkább lelakott bérleményem ajtaján, már le is rohadt rólam a póló. Mire leértünk a házoldalba már a gatyám is benedvesedett, de nem azért mert felizgult a sétáltatásra, hanem mert nem bírta elviselni a szervezetem által generált hőt. Így hát négyesben vágtunk neki a szokásos pisi-kaki túrának: Corey, a lerohadt póló, a benedvesedett gatya és én. Az út végére csatlakozott hozzánk a lábat zokni nélkül irritáló papucs.
   A kisasszony persze minden probléma nélkül végezte a dolgát, hergelte fel magát más ebektől még akkor is ha egy másik előtte kinyalta a... ott! Az eset nem sokkal a tóparti ABC-től nem messze történt. Egy spániel szerű fiatal egyed a gazdájára nem hallgatva rohant utánunk. Már távolról észleltem, hogy a gazdája -szintén nőnemű- próbálja magához hívni ezt a debella dögöt. Az átlag kukker, vagy kokker, vagy rocker, vagy tudom is én mi az ilyen kis porba fingó, padlócirkuláló, lógófülű szőrcsomók. Ellenben ez másfélszer olyan magas volt, mint a Corey, annak ellenére, hogy elég fiatalnak látszott. Amikor meghallottam, ahogy trappolva száguld felénk mindjárt megfordultam, mondok nehogy hátba támadjon minket, de csak ismerkedni akart. A kezemben lévő pórázvégen lihegő ebem viszont most sem volt az a partiarc, úgyhogy amint megunta a pettinget és a lóméretű spániel felé fordult egy óvatlan mozdulatnál már kapott is amaz orráért, amitől a túlméretezett eb megijedt és eliszkolt. 
   Corey a séta végére lógó nyelvvel kullogott mellettem. A külső hőmérséklet sem kedvez neki, ráadásul épp a vedlési időszakát éli, ami talán tovább nehezíti a helyzetét. Még szerencse, hogy ekkora nyelve van, mert a nagy felületen könnyebben hűti magát.