Szolgálati anekdoták - 23. rész

Bakonyszentlászló és a fényre csúnyuló lányok

   Kicsit meglepődve észleltem a hónap utolsó szolgálatát, ugyanis a megszokott szabadteher/csövezős FLIRT forda/tartalék variáció helyett egy éjszakás bakonyi fordulót nyertem -nem én kértem és nem is vezényelve lett, hanem cserélték... nehogy pluszos legyen a hónapom az óraszámokat és a fizetésemet tekintve... de hát ez jár, ha egyszer túl nagy a pofám... Szóval másfél év kihagyás után ismét a jó öreg Bakonyszentlászlón éjszakázhattam.

   Semmi gond nem lenne a kérdéssel, ha a régi, jól bevált módszer szerint mennének a dolgok és nem kéne a belezőkésem társaságában aludnom. A helyzet az, kedves olvasóm, hogy egy seggfejnek hatalmat adtak és ez a faszkalap él is vele, amennyire csak tud és rendeletet hoz. Egy alkalommal, mikor épp munkahelyére sietett szarfaszú magasra beosztott alkalmazott(!) -valószínűleg egy kialvatlan éjszaka után (vagy az asszonnyal perlekedett, vagy nem volt jó éjt szex)- oly szerencsétlenül helyezte jócskán túlhizlalt tomporát a Bz motor ülésére, hogy az megbillent az irgalmatlan súly alatt és a mázsa körüli egyedet egy megbokrosodott ló ügyességével levetette magáról, majd a meglepetéstől sűrűn pislogó felhasználó egy tompa puffanással a járólemezre érkezett. Ettől persze kikelt magából és rongálást szimatolva azonnal vizsgálatot rendelt el, intézkedett és megállapította, hogy a mozdonyvezető azt saját használatra az éjszaka folyamán alvás céljából igénybe vette -ehhez nem kell nagy szakértőnek lenni, ezt mindenki tudja nagyon jól (néhány ülés ha beszélni tudna...). A helyzet az, hogy amióta Bz a Bz és a motorvezető éjszakázni kénytelen rajta, azóta az üléseket alváshoz is használják. Egyrészt mert puha, másrészt ha kettőt ráteszel két másik ülésre merőlegesen, olyan fain ágyat kapsz, hogy reggel nem akarsz felkelni belőle (persze az én magasságommal nem túl kényelmes, de a funkcióját tekintve elfogadható és néha otthon sem alszom jobban)! Továbbá a jármű kiegyenlítő tartályát a klozet mögötti, második ülés alatt, az utastérben helyezték el, hogy vízhiány esetén (ettől már nem indul a motor) a készlet könnyen után tölthető és elérhető legyen. Ehhez viszont az ülést el kell távolítani. Ezek után kikövetkeztethető, hogy ha egy ülés laza, akkor vízhiányos a gép. Ha kettő, akkor valaki aludt rajta. Ha négy, akkor fehérvári a Bz...

   Térjünk vissza a hájas, földön puffanó seggfejhez. Kitalálta ugyan is, hogy az, ami már harminc éve megszokott dolog volt, most már nem megengedhető, sőt! Rongálásnak minősül és feljelentést kezdeményeznek! Kiadta ez a félkegyelmű parancskönyvi rendelkezésben, hogy a jegyvizsgálóknak ellenőrizniük kell az ülések rögzítettségét még éjszaka is(!), valamint a kocsivizsgálóknak, hogy indulás előtt és érkezés után! Azonnal jelenteniük kell, ha efféle rendellenességet tapasztalnak. Szerencsére a végrehajtóink jobban szeretnek aludni, viszont hallottam olyan esetekről, amikor ez a zsírsertés VBO-s kísérettel rátört az alvó mozdonyvezetőre! Ügyesen-okosan előtte suttyomban lefényképezték, hogy a felszedett üléseken alszik, majd a feljáróajtó EP szelepét kiiktatva felsurrantak a járműre, majd tetten érés után feljelentést kezdeményeztek a hatóságoknál. 

   Ebből is láthatja a kedves olvasóm, hogy igen veszélyes és durva világot élünk. Ha a világ ilyen és csak a farkastörvények módján maradhatunk életben (és mivel az önvédelemről szóló törvény a napokban módosult) akkor felveszem a kesztyűt, de minimum az őzek feldarabolására tartogatott késemet és megvédem magam és a vasút tulajdonát képező járművet akár a rám törő, illetéktelen, galád betolakodók élete árán is! Had hulljon a férgese!

   

 Egy aprócska lábjegyzet: előbb-utóbb vagy kirúgnak a cégtől, vagy előléptetnek, mert akinek ekkora pofája van, mint nekem azokat mindig elhallgattatják vagy így, vagy úgy...

 Még egy aprócska nyüansz: a címben szerepelt a "fényre csúnyuló lányok" szóösszetétel. Eredetileg egy Kispál és a borz dalban volt hallható. Hogy miként kapcsolódik a témához? Fogalmam sincs... hacsak nem azt a bányalovat akartam valahogy beleszőni a mondandómba, aki Győrasszonyfán szállt fel hozzánk reggel...

Szolgálati anekdoták - 22.rész

Foglaltra járatás

   Ismét kicsit kényes témát érintek rövidre szabott írásommal -elvégre nem is az egész napi üzemem lényeges, hanem csak egy apró szeletke, ami kissé savanyú-, ezért tájékoztatom a feljebbvalóimat és az(oka)t a tetü spion(oka)t, aki(k) legutóbb is felnyomott, hogy most előre megfontolt szándékkal állomást és vonatszámokat nem fogok írni. Akik ezen a napon épp jelen voltak, azok így is érteni fogják.

   Az eset "A" állomáson történt, ahol X.Y. szolgálattevő kollegina írásbeli rendelkezést kézbesített. A felkérő "B" állomás foglalt vágányra kívánta bejáratni a ... számú vonatot. A rendelkezés az utasításnak megfelelően kitöltve, enyhén macskakaparásra emlékeztető remegéssel díszítve készült, bizonyára sietve, diktálás útján. Nem is ezen akadtam meg -mindenki másképp ír, és nekem sincsenek gyöngybetűim-, hanem kolléganőnk felkészültségén. Megkérdezte tőlem, hogy a menetrendben van e "F" betű (a bejárat rovatra akart utalni, nem a nagy általánosságban). Mondok neki, hogy tudtommal nincs, de nem is kell, hogy legyen. Szerinte meg igen, mert anélkül nem lenne szabad írásbelit kiadnia a foglaltra járatásról. Akkor vegyük csak elő azt a bizonyos piros könyvet:

15.18.4.1. Foglalt vágányra bejáratható:

a) a Szolgálati Menetrendkönyv "A bejárat" c. rovatában "F" betűvel megjelölt vonat, illetve

b) elkerülhetetlen esetben az Írásbeli rendelkezéssel értesített más vonat is...

Vagyis szó nincs arról, ha van betű, akkor papír is kell! Ez még a jobbik eset, ha őt kérik fel az értesítésre, de mi lenne ha neki kellene a szomszédos állomásokat felkérni? Kicsi káosz a buciban, pár percnyi telefonos oktatás, esetleg emelt hangvételű eszmecsere, egymás verbális anyázása, az öregedő bútorok fizikális bántalmazása, s végül így is, úgy is a vonatok leközlekednének...

   Egyes szakértők szerint este 18 óra után már nem szabad nehéz ételeket enni. Az értelmes tanácsokat(!) mindig megfogadom ezért ez időtájt a jövőben csak könnyűeket kívánok elfogyasztani és ezeket majd napközben ütöm össze... vagy a vonattal el. lyenekre gondoltam, mint például a Vadas, a Bakonyi sertésszelet, a Fácánleves, az Őzragu, vagy a Cigánypecsenye...

Sajnos a mai fogás kicsit elkenődött a pályakotrón:

Mosolygós fejek

   Az én felfogásommal lehet a probléma, vagy csak nem akarok haladni a korral, de egyszerűen nem tudom megérteni azzal az egy tekervényemmel, hogy mi a fasznak oda tenni minden egyes mondanivaló után azt a nyomorult sárga szart? És miért értik félre a mondandómat, ha nincs ott? Én még abban a korban nőttem fel, amikor ez még nem volt divat. Gondoljunk csak bele, hogy nézne ki egy újság, vagy egy könyv, ha tele lenne rakva ilyenekkel! Hány oldalas lenne egy Jókai regény, vagy a Háború és béke? Ami a cikornya az egészben, hogy ha az olvasónak némi ész is hajókázik a káposztalé felszínén ott a golyóbisban, amit a nyakán hord -aki a nyaklánca medáljára gondolt, az most vigye fel a bal felső sarokba az egerét és egy erős bal klikkel jelölje meg az X-et, mert a továbbiakat sem fogja érteni- akkor ilyen nyomorult kis "hangulatjelek" nélkül is érti, hogy a cselekményben melyik szereplő éppen mire gondol, mit érez és így tovább. De ne menjünk ennyire messzire! Itt van ez a blog. Nem egy nagy durranás, nem is egy kifejezett szépirodalmi mű -főleg amilyen kibaszott trágár szókészlettel látom el némelyiket- de mégis azok az olvasók, akik jelezték már felém, hogy tetszett nekik ez, vagy az az írásom, azok értették ezek nélkül is. Aki meg nem, az most is áporodott szájából csöpögő nyáltengerrel ékesített billentyűzete fölött mered a képernyőre és harmadszor is nekifut egy-egy mondatnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az illető egyed annyira szellemileg vegetatív, hogy ne legyen képes bármi értelmes dologra, csak vannak olyanok, akik a sárga fejecskék nélkül el sem tudják képzelni az írott szót. A napokban láttam egy képet, amin egy iskolai tanuló... ez most lehet kicsit erős volt, nem biztos, hogy tanul... szóval ő is iskolába jár, mint a társai, csak kevésbé aktív a befogadó képessége... kanyarodjunk vissza a képhez, amin egy dolgozatot örökítettek meg. Természetesen karó lett, bár nem hiszem, hogy a fejecskék miatt, mert abból azért termelt a kivitelező rendesen. 

   Félreértés ne essék: én is használok ilyen jeleket, de nem fosom tele a mondandómat...

Szolgálati anekdoták - 21. rész

Kötekedhetnékem támadt

   Mai szolgálatomtól már akkor borsódzott a hátam, amikor megláttam a vezénylésem átfirkált verzióját. Hogy össze van firkálva még nem zavarna, csak azzal, hogy nem értesítettek róla, hogy változás van. Igaz nekem kötelességem -utasítás írja elő- hogy a vezénylésemet állandóan figyelnem kell, van e változás. Viszont a vezénylőnek is elő van írva, hogy a dolgozót tájékoztassa a változásról! Talán még azt a békát is lenyeli a munkavállaló, hogy nem szólnak neki -sajnos egyre gyakrabban fordul ez elő a győri területen-, viszont akkor ne írja már le, hogy "értesítve"! Persze, ő ily módon már könnyen mosakodik. Nekem meg bizonyítási eljárások hosszú sorát kell végig szenvednem kitéve az egyébként is kiélezett idegrendszeremet egy ilyen procedúrának.

   Abszolút emberbarát időpontban, 0:40-kor jelentkeztem fel. Nincs elírás, ez valóban hajnali háromnegyed egy előtt öt perccel! Komáromi lakosként az egyik "legkellemesebb" jelentkezési időpont... Úgy látszott nem lesz semmi bohóckodás, mert amiért berendeltek -néhány tehervonat kerülő útirányon közlekedik pár napig- az  nem lesz. Egyből fel is ajánlottam, hogy örömmel mennék el állásidőre, de sajnos ismét nem hallgattattam meg. Úgy két óra magasságában érkezett az ifjú kolléga egy Sopron felé tartó vonattal. Mindössze 1500 tonna volt, semmi az egész, a 036-os Gigant maradék öt, vontatásra alkalmas lába pedig a tőle elvárt módon teljesítette, amit kell. A Hűség városában aztán jutott némi pihenés is. Nem sok, de arra mindenképp elegendő, hogy a visszaútban ne kókadjak el, mint a krizantém a síron. És ide jutott a történet lényege, az amiért ismét koptatom a billentyűzetet. 

   A Győr-Sopron-Ebenfurth Vasútat (mai modern nevén Raaberbahn) nem kell bemutatni a nagy közönségnek, mindenki láthatja a zöld-sárga kocsikat és mozdonyokat fel s alá rohangálni az egyesen. Kollégáimnak pedig azt nem, hogy a spenóthuszároknál kicsit minden másként, lazábban működik. Tudok olyat, aki ha GySEV-es mozdony húzza a vonatot, inkább fel se száll... Na de térjünk vissza az általam észlelt furcsaságra. Már a jó irányba húztam a vasutat, amikor is Fertőbozon félreállítottak a harmadik vágányra. Felhúztam jelzőig és itt szúrt szemet az alábbi, mondhatnám pontatlanság. Tessenek nézni alaposan a képet:

   Akinek feltűnt a "Villamos mozdony állj!" tábla helytelen használata, annak nem kell tovább magyaráznom a kételyemet. A többieknek pedig íme az értelmezés. Amikor ezt a jelet látjuk, akkor a villamos mozdonnyal csak addig a helyig szabad közlekedni, a jelzőeszközön túl lévő pályarészre már nem mehetek rá, mert vagy nincs felsővezeték, vagy egyéb okból a helyet ilyen eszközzel fedezni kell. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha nem a bal oldalon látható fényjelzőtől egy méterre lenne, ugyanis ebben az értelmezésben akár merre is áll a váltó, a kijárati jelző után még egy métert tehetek meg és utána sehova -pedig balra van a fővágány! Ennek a táblának van három másik változata, ami a különböző irányokat is meghatározza, íme:

Ezen jelzőeszközök értelmezése a hatályban lévő F1 szerint a következő:

    

"...a jelzők előtt csak azokkal az üzemben lévő villamos mozdonyokkal kell megállniuk, amelyek részére a váltó a színes csúccsal jelzett irányba áll."

 

Ez alapján a jobb szélső lenne a megfelelő tábla Fertőboz állomás harmadik vágányának végponti oldalán, mert ha ez alapján a tábla szerint közlekednék, ami jelenleg is fel van szerelve, valószínűleg a Macinak Komáromból idáig kellett volna önköltségeznie csak azért, hogy termeljen a magyar gazdaságnak!

Szolgálati anekdoták - 20. rész

Amikor a Mesko közbeszól

   Az elmúlt egy hét... hogy is mondjam... egy katasztrófa skálán kilencest kapna. Azok a jó dolgok, amiket fájdalomcsillapítóként kaptam vajnyi kevés a jó közérzethez. Volt itt minden, de arra nem gondoltam álmomban sem, hogy egy kifejezetten pocsék vasárnap után nem nyúlok bele a szarba újra, de valahogy mégis sikerült. Körülbelül olyan ez, mint amikor részegen próbálsz egyenesen menni, de minden próbálkozásod ellenére csak sikerül kihasználni a négysávos út teljes szélességét.

   Világ életemben irtóztam a nyártól és a hőségtől. Sosem szerettem a nyarat. Ahogy egyre közelebb kerülök a hőn áhított nyugdíjam felé -afelé a célom felé, amit valószínűleg soha nem fogok elérni (tudom Kati: "soha ne mond, hogy soha!") - nem a hidegre leszek egyre érzékenyebb, hanem inkább a melegre. Húsz fok felett már csak egy szál pólót, vagy még azt sem tudom elviselni magamon, nem hogy egyenruhát, de a szolgálati szabályzat szent és sérthetetlen... pff... 

   Feljelentkezéskor már tudtam, hogy ezen a napon nekem nem kellene dolgoznom ezért így indítottam:

- Éljen május elseje!

- Neked is!
- A vallásom tiltja, hogy május elsején dolgozzam.

- Miért, Te mégis zsidó vagy?

- Ha azok nem dolgoznak május elsején, akkor igen!

Hogy is mondjam... ez nem jött be. A 9:48-kor induló ER-n már útban voltam HegyeSHALOMba. Mindenki tudta, hogy milyen gép, milyen vonat. Velem ellentétben, mert a Geci mozdonyos annyi instrukciót adott, hogy vagy a 019-es Gigant, vagy az 1215-ös Szili, attól függően melyik van könnyebben kiszabadítható állapotban. Előbbi mellett tettem le a voksomat. Már akkor is eléggé kezdett csordogálni a homlokomon a verejték, pedig még nem volt dél! Egy Cargo-s kolléga kopogott fel hozzám. Kérdezte tudnék e neki segíteni két másik mozdonyt félre billenteni a Taurus elől, mert hogy ő azzal menne ki. Mondok neki, persze, semmi akadálya, szólok a bakternak, hogy mit szeretnél, aztán megoldjuk, addig old fel a fékeket, meg félreállítás után húzd vissza. Bementem a bódéba, szóltam, hogy tudnék menni, de előtte szabadítsuk fel a Teknőt, mert a kolléga is járna ki. Mondja rendben. Felkapattam a Gigantomra...vagyis a CÉG Gigantjára, ráfaroltam a két másik masinára, ráakasztottak, kihúztam, majd mikor még vissza se toltam határon belülre, a Tau már vágódott is kifelé. Egy kibaszott köszönöm nem hagyta el a csúzos száját annak a beképzelt tetűnek. Az ilyen apróságokat még lenyeli az ember, főleg a szolgálat elején, ha nem akarja egész nap hergelni magát. Betolás után betekertem a kézifékeket és kikapcsoltam az akkukat a gépeken és épp le akartam akasztani magamról őket, amikor egy kolléga jelent meg -a nevét nem mondom, mert nincs. Nem az a kapkodós fajta, gondolom a magassága miatt lehet, mert ha túl gyorsan csinálná a dolgait előbb utóbb beverné a fejét egy fűszálba... Odalép hozzám, kezet rázunk, majd megkérdi, hogy behúztam e a kéziféket? Mondok neki természetesen! Erre ő -azon a bunkó flegma stílusán: minek? Mondok neki, hogy honnan a faszból kellett volna tudnom, hogy Te jönni fogsz rá? Majd bebújtam, hogy legomboljam magamról a gépeket. Mihelyst végeztem, már mehettem is kifelé a rendezőbe a vonatra. Minden pikk-pakk ment, a várakozás maximum fél órán át tartott csak úgyhogy időben elindulhatott Dufiba az olaj. 

   Amikor elindulsz otthonról a munkahelyedre -nem dolgozni, nem! Csak be mész, hogy találkozhass a kollégáiddal és hogy elutazz oda, ahova a vezénylőd és/vagy a mozdonyos akarja- akkor nem gondolsz arra, hogy a napi fordulód alatt bármi is megtörténhet. Nem foglalkozol olyan dolgokkal, mint a műszaki hiba, forgalmi és bizt.ber. problémák, vagy például a gázolásokra sem, arra pedig végkép, hogy lehet nem is térsz már haza. Minden előfordulhat attól függően kinek mi van megírva. Nekem speciel erre a szolgálatra az volt, hogy Tatabányát hívogassam, hogy megállok pár percre gépet javítani. Az a nyomorult főmegszakító a fázis után nem kapcsolt vissza. Lestoppoltam az átmenőn, gyorsan körbenéztem a védelmeket, biztosítékot, automatát meg mindent, majd akku ki-be és az segített rajta. Kelenföldön a leváltómnak is említettem az esetet, de ő inkább annak örült jobban, hogy van légkondi a vezetőálláson -mondjuk annak én is... A váltás után próbáltam elérni a mozdonyost, de vagy 20 percig nem akart beszélni. Utólag belegondolva talán jobb is lett volna, ha nem is erőltetem annyira a kommunikációt! Kitalálta, hogy valahogy bejutok Fradiba és majd akkor jön a további információ -pedig amikor megkérdezte mik a terveim mára, azt feleltem neki, hogy önköltség elmennék haza, mára ennyi elég is lesz! Szép lassan kialakultak... kialakította a menetrendemet: leváltottam egy dolgozót, aki Sztálinvárosból hozott valami kacatokat és így ő haza tudott menni azzal a vonattal, amiről engem leváltottak. Háromnegyed órás aszalódás után megindulhattam Franzstadtba, ahol a tiszántúli kolléga leváltott. Beslattyogtam a fűtőházba, ahol előkotortam ezt a masinát:

   Gépmenet mentem vissza Kelenföldre. (Nem értem, miért nem hozhatta át a fradiban váltó ezt a masinát...) Ráfaroltam egy hegyesi szerelvényre. (Itt jelezném, hogy pár órával előtte a mozdonyos rajkai vonatot habogott). Másfél órás aszalódás után (aki még nem ült ilyenen, azoknak érzékeltetném milyen is 30-35 fokos melegben ücsörögni egy ilyen mozdonyon: tegyél ki nyáron egy húskonzervet az ablakba pár órára, majd mérd meg a belső hőmérsékletét. A fogyasztását nem ajánlom!) érkezett meg a kapcsolást és újabb fél órával később a fékpróbát végző dolgozó. Pár perccel később viszont felgyorsultak az események: lett kijárat, majd kitérő irányú bejárat Budaörsön... Aztán ismét uccu neki, következett ugyan ez Bicskén. Haladtam szépen. A győri felvigyázók gyöngye szólt, hogy Komáromban váltást kapok. Kezdtem örülni, hogy végre valami emberséges történik a mai napon, de aztán szar került a levesbe: Alsógalla után egyszer csak (hogy, hogy nem elvtársak) kikapcsolt a főmeg. Körbenéztem, a drótból kóricált lefelé a 25-6-7 kilovolt, egyéb jelzés nem mutatkozott, de visszakapcsolni nem tudtam. Ismét hívtam Tbánya rendelkezőjét, hogy megállnék pár percre. Stop után körberohantam, ki-be üzemeltem, de semmi. Közben két, nálam jóval rutinosabb kolléga is a segítségemre sietett, hátha közös erővel és ráhatással (múkodj-múkodj) sikerül életet lehelni a 6. Szilibe, de mikor fény derült a trafóolaj túlmelegedésére, már nem volt mit tenni, ugyanis a Mesko visszahűlésig nem engedi újra visszaüzemelni a gépet. A segélygép a 028-as Gringó volt, akinek a vezére úgy tudta, hogy egy soproni vonatot fog váltani... Jah és még egy nyüansz: a forgalom dolgozói úgy tudták, hogy az ifjabbik jön a géppel, de az gyakorlatilag nem fordulhatott elő, mert az idősebbikkel beszéltem, hogy ő fog váltani, ráadásul a fiatalabbik -ha jól tudom- a Cargo embere (nem az a beképzelt seggfej, akivel délelőtt találkoztam, de hasonló)...