Bzmot 191
2011.11.09/10 napi szolgálatom a kollégák közt a "rövid kisbéri alvós" néven elhíresült forda volt. A fűtőház előtt fogadott az estére szánt motorom. Először az tűnt fel, hogy fényes az eleje. Mondok ez a 354-es lehet, mert annak van átfényezve a B oldala, de aztán a döbbenet ült ki az arcomra, amikor a teljesen friss főműhelyből szabadult tyúkól pályaszámát megláttam: a Bz 191. Egészen pontosan 10.27-én. Az oldalán még érezhető a selyemfényezés kellemes tapintása, az ütközőin még csak épphogy kis pacaként éktelenkedik egy kis ütközőzsír és az egész járművet enyhe festékszag lengi körül. Fellépve rég nem látott kép fogadja a betérő dolgozót és utazót egyaránt: tisztaság! Úgy tűnik, hogy az egészet most építették volna, de ugyanakkor a "szakértő szemek" tudják, mi rejtezik a csinos külcsín alatt: itt-ott kivágtak néhány rozsdás részt, az elhasználódott alkatrészeket kicserélték és az egészet lelocsolták pár liter cukormázzal. Ami persze tényleg úgy hat, hogy szép... kb. mint a celofánba csomagolt cukrozott takony! A járműjavítókból kikerülő masinák legfőbb tulajdonsága -legalábbis Magyarországon- hogy nincs kész! Ha nagyon szőrszálhasogatóan akarnánk vizsgálni a dolgot az átvételnél, akkor bizony -mint már sok más gép- ez sem került volna ki a forgalomba. Viszont ezekben a szűkös időkben, mikor a "krónikus Bz hiány" nevű betegség sanyargatja a személyszállítást, nem nagyon lehet válogatni.
Mozdonyvezető szempontból egy friss Bz legnagyobb hátulütője, hogy az utastérben minden ülés le van rögzítve. Ez azért akkora probléma, ugyanis az "A" vég felőli széksor klozethez közelebb eső ülése alatt helyezkedik el a hűtővízkörhöz tartozó tartály, amin keresztül "Vízhiány" esetén a hiányzó készletet lehet pótolni. Persze csak akkor, ha a zárósapkát le tudod szedni. Elég jól rá szokták szorítani, az esetleges szivárgások elkerülése érdekében (ahelyett, hogy a tömítőgyűrűt kicserélnék). Na most ehhez célszerszámra van szükség, ha a dolgozó nem elég erős. (Két évvel ezelőtt jártam így, mikor -ha jól emlékszem- a 203-as Bz volt friss fővizsgás. Bakonyszentlászlón szálltam fel a lezárt gépre és hát az a bizonyos sárga lámpa jelezte, hogy a motornak biza hiánya van. Csavarhúzóval és kalapáccsal sikerült a kupakot engedelmességre bírnom...). Nos, ha már itt tartunk sajnos a szerszámos szekrényben csak pár darab biztosítékot, védősisakot, pályatelefont és EÜ dobozt lelhettem. Mondok: 10.27-én jött ki a gép és már csak helye van meg a fogónak, a csavarhúzónak és a kalapácsnak... Szerencsére mikor drága vezénylőnk Csocsesz (alias Sipuplan) kitalálta, hogy nekem már pedig Bz-n kell járnom, kaptam egy jó tanácsot: mindig legyen nálad 10-es, 13-as villáskulcs, meg csavarhúzó! A hatósági vizsga óta a táskám tartalmát képezi egy racsnis kombinált készlet, aminek segítségével ezt a problémát kipipálhattam (jó párszor már igénybe kellett vennem). Szóval drága jó utazótársam segítségével még a fűtőház területén nekiálltam fekhelyet előkészíteni. Ez a második oka, hogy gond, ha minden ülés le van rögzítve. Vasutas berkekben mindenki tudja -és most már aki ezt elolvassa az is- hogy amelyik ülő felület rögzítetlen, azt alvásra szokták használni. Nos amíg ezzel bíbelődtem - három-három csavar az ülésenként, alul-, mélyen szívtam magamba a festékszagot. Nem vicc: émelyegtem, amikor végeztem.
Ahogy telt múlt az idő, eljött a kijárás és szép lassan az indulás ideje is. A köd pedig egyre lejjebb ereszkedett fehér fátyolt borítva az állomásra és az ott tartózkodókra, a városra, a környékre, a megyére... szóval akármerre mentünk mindenhol tökig érő köd fogadott... fogadott? Ott volt mindenütt. Nem láttunk messzebb 20 méternél. Természetesen nem csak ez a kellemetlen tényező nehezítette a haladást. November van -nem mondanám, de tényleg. A fákról lehulló falevelek egy utolsót még pihennek a sínszálakon és egy kis nyálkás nedvet hátrahagyva, s egy kis vízzel keveredve teszik korcsolyapályává azt. Ilyen körülmények között nem csak a fékezés izgalmasabb, de még az indulás is. Nos hálótársam, Bz 191 ereje teljében van és még 70-75 km/h-ás sebességnél is képes volt elpörgetni a kerekeit. Mindezek ellenére -papíron- menetrend szerint érkeztünk meg Kisbérre. Fekhely elkészít, lámpa elolt, ébresztő beállít. Nagyjából 23:45 körül már vízszintesben voltam. Viszont nem rohadt le rólam a gatya a melegtől. 0:18kor megébredtem. Kimentem felkapcsoltam a hőntartót, hogy legalább 70 fok körül legyen a hűtővíz. Akkor jó idő szok lenni -ha minden üzemszerűen működik! Nem így volt. 0:52-kor ismét felriadtam. Úgy éreztem, hogy már milyen sokat aludtam. Van vagy hajnali 3. Nem így volt. Aztán megébredtem 2:18-kor, mert leállt a fűtőmotor. Általában folyamatosan menni szokott. Most nem így volt. Majd 3:06-kor és 3:41-kor is kipattantak a szemeim, de aztán úgy döntöttem nem fetrengek tovább. Az üzemi naplóba tettem egy újabb bejegyzést: az utastér fűtése gyenge! Kissé előrébb lapozva azért nem csak nekem akadtak gondjaim a fővizsgás csodával... Mivel a 4:20-as indulásig elég sok volt hátra kezembe vettem az aktuális olvasmányomat: Én, Ozzy. (Ajánlom mindenkinek)! Pár oldallal később elindultunk Fehérvárra. A látvány semmit nem változott: ugyan az a takony és köd. Na és persze a korcsolyapálya! Viszont csak visszafelé, Csókakő előtt akadt problémám: Bodajk felől, körülbelül 65 km/h-ás sebesség haladtunk, mikor is visszavettem a vonóerőt és hagytam, hogy motorfékkel lassuljunk. (Ilyen időjárási és tapadási körülmények között érdemes hosszabb fékutat választani). Jóval a megálló előtt belekezdtem a fékezésbe. Nagyjából fél báros fékhenger nyomásnál -amikor a féktuskó elkezdi simogatni az abroncs futófelületét- a gép váratlanul elhalkult és meglendült -elég kellemetlen érzés, pláne, ha meg akarsz állni. Gyakorlatilag megcsúsztunk. Ahogy azt annak idején idősebb kollégáimtól tanultam és saját tapasztalataimat bevetve próbáltam a helyzetet menteni és a járművet megállásra kényszeríteni a futófelület meglaposítása nélkül -laposodásnak nevezzük azt amikor a kerekek nem teljesen kerekek és egyenletesen kopogó hangot ad! Sajnos nem jött össze. Így hát ezzel a kellemetlen zakatolással és az ennek köszönhető lelkiismeret furdalással közlekedtünk Komáromig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése