A szó, aminek gondolatától hosszú ideig kirázott a hideg. Szitokszónak számított. Megesett persze, hogy
zenekarral elmentünk egy-egy fesztiválra, vagy az erdélyi túrára, aztán néhány
napon keresztül szétcsapva bolyongtunk a hasonszőrű zenekedvelők között, de
mindentől eltávolodva tíz éve nem jártam sehol. Se kötelezettségek, se
kapkodás, se kötelező program, se kényszerű mosolygás, se kibaszott telefon…
csak a nyugalom és akkor és úgy, ahogy és pont akkor.
Az LMBTQ-unicorn feladta a küzdelmet.
Adódott a lehetőség, hogy G
barátom által évente rendezett kiruccanásra becsatlakozzam, miután a több éven
keresztül elviselhetetlenül és vállalhatatlanul viselkedő, vele tartó és
közösséget vállaló szégyenek lemorzsolódtak. Kaptam az alkalmon és befizettem a
rendezvényre, lesz, ami lesz. A kezdetek kezdetén azt sem tudhattam pontosan,
hogy ezt az időt kikkel fogom rajta kívül eltölteni. Végül egy egészen jó kis
társaság jött össze.
Tibcsi a hatos dobás után - de lehet leszopta valaki
A közös programok között
mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy úgy töltse el ezt a kis időt, ahogy
szeretné, de ettől függetlenül többnyire egy irányba tartottunk – ha már együtt
mentünk.
Bruce Banner, a Hihetetlen Hork tökéletes szakértelemmel felveri a tojásait
Kicsiny társaságunk egyik
legbeszédesebb momentuma, mikor a nyaralásunk visszatérő eseményeként betértünk
az egyik helyi ABC-be a napi betevőért és az eladó leányzó lelkesen szaladt
hozzánk:
- Két tálca Dreher?
Engedd el...
Zamárdiban még sosem jártam –
legalábbis nem emlékszem. Anno a kilencvenes években szüleimmel jártunk
Keszthelyen, Badacsonyban, Ábrahámhegyen, Siófokon, és az ominózus „tíz évvel
ezelőtt” baráti társasággal Balatonszemesen, annak ellenére, hogy sosem
rajongtam a „magyar tenger” szépségeiért – és most nem férfi szemmel nézve kell
érteni!
És mivel egy meglehetősen önző bunkó fasz vagyok senkinek nem hoztam, vagy küldtem erről a pár napról se egy képeslapot, semmitmondó hűtőmágnest, egyszersem használatos bögrét, mint ahogy azt sokan azért elvárnák. Ez az élmény az enyém és azoké, akik ebben a bejegyzésben láthatóak. Kösz a megértést.
Vagyis: egy szuvenírt hoztam magamnak. Az egyik szórakozóhelyen két korsó Hoegaarden elfogyasztása után el lehetett hozni ajándékba az egyik korsót...
DKV Laca erőteljes figyelemmel
Butchko jobban bánik a gitárral, mint a füstkarikákkal
Bárki bármit mond, senkit nem kényszerítettünk semmire
Nem füves cigi Tibo, szívjad nyugodtan!