Svéd meló - 1. rész

 Ütközések

Május első szerdáján, a kora délelőtti nap sugarai komótosan melegítették a város levegőjét. A reggeli melósok kirajzása véget ért, így csak néhány autó haladt el a Mártírok útján. Majom a metálfényű levelibéka zöld Road Kingjén heverészett, lábát a benzintankon nyugtatva és telefonon csevegett, mint valami kamasz. Pedig alig néhány héttel korábban töltötte be a 63. születésnapját. Senki nem nézte volna ki belőle ezt a kort, hiszen az elmúlt húsz évben nem sokat változott. Néhány ősz szőrszál éktelenkedett ugyan az arcán, de ettől még koránt sem tűnt idősnek. A szemeiből is ugyanaz a fiatalos csibészség fénylett vissza, mint gyerekként. Egyedül a hangja vált kicsit ércesebbé, amit viszont a „legújabb” szokásának köszönhet: néhai elnöke tiszteletére rászokott a szivarozásra és a whiskey-re. Ezúttal nem egy grupienak udvarolt, hanem a Németországban élő lányával és két unokájával csevegett ily kedélyesen. Azt tárgyalta le éppen, hogy néhány óra múlva – ami inkább fél nap motorozást jelent - találkozhatnak, ha minden a tervek szerint alakul. Ehhez persze pontosan el kell indulniuk, de a rajthoz még sok útitárs hiányzott, a kitűzött időpont pedig rohamosan közeledett.
Mikor Majom befejezte a telefonhívást, mellénye zsebéből előhúzott egy szál szivart, leharapta a végét – amit balra fordulva egy adag nyállal kiköpött -, majd akkurátusan meggyújtotta a dohányt. Tőle jobbra két Prospect motorokat mosott. Az egyik a Klub elnökéjé, Csongoré volt, a másik annak testőréé, Dan-é. Tőle balra, amin a kiköpött dohánylé csurgott le, Szikla Fat Boy-a állt. Majom ránézett a gépre és gonosz mosoly ült ki az arcára:
- Hé! Prospect! – kiáltotta el magát Fort City alelnöke. – Leszarta ezt a motort egy… csuli! – bökött a szivarjával balra.
- Mindjárt áttörlöm! – felelte az egyik.
- Most, Prospect! Mielőtt rászárad!
- Igenis! – pattant fel a jelölt, felkapta a vödröt és átsietett Szikla motorjához.
Majom hátratolta fején a Klubos baseballsapkát, megpödörte a bajuszát, nagyot sóhajtott, majd pöfékelni kezdett. Látványosan szenvedett az unalomtól, ami a várakozás és a jelöltek ugráltatása okozott számára. Legszívesebben már úton lett volna, de meg kellett várnia még a Szemes felől érkező nomád és letenyei tagokat. A túra többi tagja a DH-ban kávézott, ám az öreg motoros nem kívánta a társaságukat. Egyre többször fordult meg a fejében, hogy leadja a colort és kiköltözik a lányához, hogy kényelmes nagypapa legyen. Azóta érlelődött benne ez az érzés, hogy az utolsó alapítók is elhagyták földi porhüvelyüket.
Jellegzetes dübörgés ütötte meg Majom fülét. Arccal nyugat felé fordult és várta, hogy az egyre erősödő hang testet öltsön. A két Prospect is felegyenesedett és akár két szurikáta a zaj forrása felé tekingettek.
- Mi van, pöcsök? Mondta valaki, hogy abbahagyhatjátok a melót? – a két srác zavartan az alelnökre nézett. – Mehet a 48! – emelte le lábát a tankról Majom.
Hatalmas fékcsikorgással állt meg előtte a nomádok elnöke.
- Csak nem lemaradtunk a reggeli testnevelésóráról?
- Pont jókor érkeztetek hozzá! – lépett oda hozzá Majom. Mikor szivaros baljával Svéd hátát lapogatta, a hamu a nomád elnök motorjára hullott. Megfordult, majd a serényen fekvőtámaszokat nyomó, addig Szikla motorját tisztogató jelölt fölé tornyosult:
- Hé! Csuli! Svéd gépe koszos lett!
- Máris, csak előbb lenyomom a negyvennyolcat!
- Jól beszélsz!
Az érkező társaság jót kuncogott a jeleneten.

- Mi újság az óhazában? – lépett be széles vigyorral az arcán Svéd a DH-ba. Egy éve nem járt az anyaklub törzshelyén, de még csak más chapternél sem, ezért a helyiségben tartózkodók közül néhányan szemrehányó pillantásokat vetettek felé. A nomádok elnökét persze ez nem hatotta meg. Az egyetlen, akitől elfogadta volna a leszúrást, szélesre tárt karokkal sietett elé; Csongor mindig is kedvelte.
- Svéd! Rég láttalak, testvér! – lapogatta meg a nomád vezért. – Te! Mi ez a tartály? – paskolta meg az egyre növő hasat.
- A nyugodt élet.
Pár percig eltartott, amíg mindenki üdvözölt mindenkit, majd az elnökök a pultnál foglaltak helyet, a többiek velük szemben az asztaloknál. Mind a tíz (hét hazai és három határon túli) chapter delegált valakit, legalább egy tagot a túrára.
- A lengyel testvéreink majd Drezdában csatlakoznak hozzánk és együtt megyünk át Lipcsébe, hogy ott éjszakázzunk. Majom lánya foglalt a csapatnak egy egész szállodát.
Erre néhányan elégedetten bólogatni kezdtek.
- Valójában nem Lipcse, hanem Taucha és nem szálloda, hanem panzió, de legalább a teljes karaván fedél alatt lesz a járgányokkal együtt. – javította ki Fort City alelnöke Csongort.
- Két nappal később indulunk tovább, hogy Majom tudjon egy kicsit a családjával lenni. A többiek addig körbe motorozhatják a környéket, vagy ejtőzhetnek a panzióban.
- A lényeg, hogy senki ne keveredjen balhéba! – tette hozzá Dan.
- Így van. Pénteken délelőtt kilenckor indulunk tovább a Magdeburg-Wolfsburg-Uelzen útvonalon Hamburgig. Ez egy négy-öt órás út, úgyhogy egy kisebb pihenőt beiktatunk valahol. Hamburgban nem megyünk be a városba, hanem valahol a peremvidéken megállunk egyet kajálni és nyújtózni. Viszont 19 óráig meg kell érkeznünk Travemünde kikötőjébe, hogy felszálljunk a Malmöbe tartó kompra.
- A svéd brigáddal hol találkozunk? – érdeklődött Nicu, a szatmári csapat elnöke.
- A kikötőben fognak várni minket. – felelte a nomádok elnöke.
- Malmöben éjszakázunk? – érdeklődött East-Gate titkára.
- Nem, a hajón.
- Hogyhogy?
- Tizenegy órás a hajóút. Direkt egy ilyen éjszakai járatot választottunk, hogy pihenten érkezzünk Svédországba.
Sophiane D-Town alelnöke, Kefe emelte kezét kérdésre, miután leolvasott és megjegyzett egy értéket a mellette ülő, láthatóan frissen felavatott testvére telefonjáról:
- Szárazföldön csak 320 kil, amit négy és fél óra alatt letekerhetnénk. Max öt. Úgy alhatnánk Malmöben egy kényelmes szállodában, nem pedig egy ringatózó hajón.
- Ezt a lehetőséget is számba vettük a tervezésnél, de jobbnak láttuk, ha inkább a kompon éjszakázunk. – felelte színlelt higgadtsággal Svéd.
- Ráadásul ez nem egy balatoni lélekvesztő. Gyakorlatilag olyan lesz, mintha egy szállodában töltenénk el az időt. – támogatta meg szavaival Csongor a nomád elnök mondandóját.
- Ha meg a tengeribetegségtől félnél, arra is van megoldás. – kacsintott cinkos mosollyal az arcán Nicu, közben megveregette a mellkasát, utalva a mellénye belső zsebébe rejtett tudatmódosító szerekre.
A pécsi tag előredőlt Nicuhoz és félhangosan odasúgta, hogy ilyen megoldás nála is lapul, ám a megjegyzése épp a legnagyobb csend alatt hangzott el, így mindenki hallhatta. Kefe rögtön oldalba bokszolta a srácot, aki előbb végigpásztázott a rá szegeződő tekinteteken, majd amilyen kicsire csak tudta összehúzta magát. Tudta, hogy emiatt még komoly beszélgetésre számíthat ő és az alelnöke is. Svéd tekintetében vészjósló jövőt olvashatott ki, hiszen a nomád vezér a legnagyobb élharcosnak számított a klubon belüli drogterjesztés és használat elleni harcban.
A kínos csendet Csongor törte meg:
- Testvérek! Szedelőzködjünk! Lassan tíz. Az első etap, ha minden jól alakul csak egy órás lesz. Pozsony mellett tartunk egy ebédszünetet, aztán következik Brno, majd Prága. Ott ismét tartunk egy órás szünetet, hogy a Drezdai megállás valóban csak a lengyelek csatlakozására menjen el. Ők már ott fognak várni minket.

A társaság feltápászkodott, és ki-ki a motorjához ment. Egyesek – mint például Csongor és Dan - elbúcsúztak a szeretteiktől, majd a csapat elindult az autópálya felé. Huszonnyolc motor és két furgon egyetlen hosszú kígyóként siklott végig a kijelölt útvonalon, hogy nyolc órával később Drezdában találkozzanak a katowicei Nomads és a krakkói chapter tagjaival.
A magyar gyökerekkel rendelkező Pawel Krzyszczak vezette az utóbbi csapatot. Tizenéves korában már tudta mit akar, így belépett a lengyel hadseregbe, ahol előbb tűzszerész, majd a különleges erők tagjává vált. Harminc évesen a rosszabbodó körülmények, valamint a gyér bérezés miatt leszerelt és egykori bajtársaival megalakította a királyi fővárosban a klubját. Az egyik rendezvényükön futott össze Lukasz Demarczyk csapatával. Az évek során fény derült némi rokoni szálra és szorosra fűződött a két motoros társaság barátsága. Mikor megfogalmazódott bennük az egyesülés elmélete, akkor lépett a képbe Lafaty Bandi, és a Deadbeats MC. A magyar pálinka és néhány átmulatott éjszaka közös jövőképpé változott, így lett a két dél-lengyelországi klub tagja az egyre növekvő családnak.
A túrázó csoport Drezda Stetzsch városrészében találkozott egy benzinkútnál. Üdvözlések, széles mosoly, lábnyújtás és üzemanyag utánpótlás után a társaság együtt indult tovább a porcelánváros, Meissen irányába. Összesen negyvennyolcan.

Taucha egy tipikus kisváros, szász stílusjegyekkel. A panzió méretei ellenére teljesen beillik ebbe a környezetbe. Majom lánya családjával itt várta a motorosokat. A távozása óta eltelt idő nem fogott rajta, talán csak a szeme sarkában megbúvó apró ráncok mutatták, hogy közelebb járt a negyvenhez, mint a húszhoz. A testét borító tetoválásokat egy hófehér blúzzal takarta el – a munkahelyén, ezúttal azonban csak egy szakadt farmert és szürke pólót viselt, valamint a régi D.O.L. mellényét, amik csak kis részben takarták a varrásait. Mikor a félszáz motoros leparkolt, ő rögtön apjához sietett, nyomában a kisebbik sarjával. Örömkönnyek közepette hosszan ölelték egymást.
- Köszöntelek benneteket Taucha-ban! – kezdte csilingelő hangján üdvözlőbeszédét Majom lánya, amit a széles publikum ámulattal némán figyelt. – A panziót teljes egészében nektek foglaltam le. Egy kis fogadást szerveztek a tiszteletetekre. A tulajdonos beszél németül és angolul, a felesége azonban ért magyarul is, úgyhogy óvatosan megjegyzésekkel!
- Magyarok mindenhol vannak a világban. – vágta közbe Ladislav.
- Apu, Te nálunk fogsz lakni. – fordult Majomhoz a leányzó.
- De ugye csak a fogadás után? – érdeklődött Fort City alelnöke.
- Testvérek! – vette át a szót Csongor. – Mindenki vegye a cuccát, keresse meg a szobáját, aztán a kertben találkozunk! – mikor a tömeg mozgolódni kezdett a testőréhez fordult: - A két jelöltünk feküdjön le, hajnal kettőtől ők fognak őrködni, addig a lengyeleké a meló. Nappal pedig a maradék két prospect strázsáljon.
- Intézem.
Egy órával később önfeledt szórakozás zaja és félhangos rockzene vette át a csendes kisváros estéje felett a hatalmat. Négy különböző nyelv kavalkádja tovább fokozta a látszólagos zűrzavart és még a panzió tulajdonosa és személyzete is együtt mulatott a motorosokkal.

Másnap Majom arra ébredt, hogy a kisebbik unokája a mellkasán dobol. Reggeli kávézás családi körben, egy kis hintáztatás a ház hátsó kertjében. Igazi családi idill.
- Jó srácnak tűnik ez a Klaus. – bökte oda a hintában ülő lányának Majom. Egy maduro típusú szivart húzott elő fehér mellénye belső zsebéből, lecsípte a végét, majd meggyújtotta.
- Igen, az, és jó apa is.
- Nem okoz neki gondot, hogy az első G-től van?
- Sajátjaként neveli, de…
- De?
- De nem G-től van. – Majom szájából kieset a szivar.
- Hogy érted ezt?
- Hát tudod… Mielőtt eljöttem, nem csak… vele… voltam…
- Hanem?
- Muszáj ezt most megbeszélni, apa?
- Mikor kellene?
- Lehet sosem... – legyintett a lány. - Úgysem számít. – temette arcát a tenyerébe.
- Miért ne számítana?
- Mert… azért, mert én sem vagyok benne biztos, hogy kié…
- Hogy mi van? – Majom egyre idegesebb lett, ami az ő korában azért már inkább veszélyesnek számított, ráadásul nem volt jelen senki, akin esetleg a dühét levezesse.
- Az a helyzet, hogy azon a héten nem csak G-vel voltam együtt.
- Igen, ezt már mondtad. Kivel még?
- Hát… például Csongor…
- Jó, hát nagyjából egyidősek vagytok és Csongor jóképű. Még belefér.
- Aztán Ladislav és egy másik északi tag, akikkel hármasban csináltuk…
- Tessék?
- És ott volt még Dan is…
- Hogy micsoda? Az a buflák kokszmajom?
- És utoljára még Ká is.
- Azt a… kurva… életbe! Lafaty Bandi csak azért maradt ki a felsorolásból, mert házas volt?
- Végül is igen… - sütötte le szemeit a lány. - Ezért jöttem el akkor.
- Mégis ki vagy te? Egy kurvát neveltem? – fordított hátat a lányának Majom.
- Ne nevezz kurvának, apu! – pattant mögé. – Különben is, hogy ítélkezhetsz fölöttem, amikor még anno Szolnokon egy éjszaka alatt három különböző nőt kúrtál meg a biliárdasztalon, mindenki szeme láttára!
- Jó de…
- Három különböző rasszú nőt, apa! – az utolsó szót alaposan megnyomta.
- Oké, de…
- Vagy azon a szemesi Nomads partin, amikor Svéd felesége felküldte a golyóidat a torkodig egy jól irányzott rúgással? Mindenre rámozdultál, aki alatt vaginát szimatoltál!
- Kicsit túl sokat ittam, na.
- De engem is megkörnyékeztél! – süvöltötte le az apja fejét Majom lánya.
Fort City alelnökének szemei csiga módjára nyúltak meg. Bizonyos részleteket ugyan meséltek neki arról az estéről, de a legtöbben csak annyit tudtak, hogy jól alakult a buli és mindenki jól érezte magát.
- Hoztam néhány rossz döntést… - kezdte a mentegetőzést Majom. – És ezek kihatottak az életedre… Igazad van… Nem tehetek szemrehányást a hibáidért. Én csesztem el…
- Nem haragszom, apa. Csak máskor ne basztass miatta.
- Anya! Mi az a basztass? – hallatszott egy gyermeki hang Majom lánya mögül.
Kínos magyarázkodás következett, majd igyekeztek valami játékkal elvonni a gyerkőc figyelmét. Mikor Klaus visszaért Majom megkérte a lányát, hogy vigye el a panzióhoz, hogy a többiekkel ebédeljen. Megbeszélték, hogy vacsorára beugranak Lipcsébe egy elegáns étterembe, majd elváltak útjaik.

A délutáni megbeszélésen egyeztették a lengyel testvérekkel az útvonalat és a programot, valamint Svéd felhívta a stockholmi vezért, hogy tájékoztassa őt a fejleményekről. Ola Strömquist biztosította a nomád elnököt, hogy várni fogják a delegációt és mindent leszerveztek, semmire nem lesz gondja a túrázó csapatnak.
- Csongor, beszélhetnénk pár szót? – vonta félre Majom a Deadbeats MC fejét a gyűlés után.
- Persze, mondjad.
Fort City alelnöke egy ideig fürkészőn bámult a fiatal férfi szemébe, de mivel nem talált jellegzetes hasonlóságot az unokája és közte, nyugodtabb hangon szólalt meg:
- Este bemennék Lipcsébe a lányommal és a férjével vacsorázni, ha nem gond.
- Ne viccelj, testvér! Sőt! Még kíséretet is adok melléd.
- Semmi szükség rá!
- De sajnos van. Támadt némi bonyodalom, amíg nem voltál velünk.
- És pedig?
- Látod valahol Kefe barátunkat?
Majom körbefordult, hogy szemügyre vegye a társaságot.
- Hova lett?
- Este páran begurultak Lipcsébe, miután elmentél a lányoddal. Találtak egy night clubot. Az elbeszélések alapján Kefe összefutott néhány barátjával a bárban. Időről-időre különvonult a mieinktől, de Nicunak feltűnt, hogy egyre furcsább a viselkedése.
- Cuccozott?
- Nagy a valószínűsége… Hajnali hat felé a srácok keresni kezdték ezt a barmot, de csak az állítólagos haverjait találták meg. Mint kiderült rövid idő alatt néhány ezer eurós tartozást halmozott fel, ami miatt alaposan helyben hagyták és kidobták az utcára. A rendőrök találtak rá, akik aztán bevitték a kórházba, hogy összevarrják azt az idiótát.
- Mit lépünk? Leverjük azokat a barmokat? – bőszült fel Majom a hallottak alapján.
- Dan már szervezett egy csapatot, úgyhogy te nyugodtan mehetsz a lányoddal vacsorázni, viszont egy prospect veled megy. Biztos, ami biztos.
A biztosítás végül Ladislavból és egy jelöltből állt, akik mindaddig az étterem előtt várakoztak, amíg Majom a családjával odabent nyugodtan élte a családi életét. Kellemesen és zavartalanul telt az idő, miközben Dan háromfős csapata felkereste azt a night clubot, ahol Kefe kirúgott a hámból. Azonban Nicu nem ismerte fel azokat az arcokat, akikkel előző este a pécsi alelnök parolázott, ezért barangoltak még egy ideig a környéken, majd elgurultak az étteremhez, hogy leváltsák Ladislav-ékat. Alig parkoltak le, mikor Majom kilépett a bejáraton, hogy elszívjon egy szál szivart.
- Megvannak? – érdeklődött Fort City alelnöke.
- Áh… - legyintett Dan.
- Akkor mi lesz?
Ekkor fékezett le az úton két fekete BMW, elállva a motorok útját. Hegyomlás méretű kopaszok pattantak ki belőlük, és azonnal nekiestek a Deadbeats mellényt viselőknek. Pusztaöklű harc bontakozott ki a két tábor között. Dan sikerrel vitte földre az első ellenfelét, Nicu pedig a késével kaszabolta össze a ráugró kopaszt, azonban Ladislav, Majom és a jelölt földre került. Vér fröccsent a kirakatra, motorokra, Dan ellenfelének feje pedig bezúzta az első BMW anyósülés melletti ablakát. Öt motor fordult be a közeli sarkon Svéd vezetésével, majd nagy csikorgással fékeztek le a balhé közelében. A nomádok vezetője rögvest belevetette magát a harcba, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat és nem sokkal maradt le tőle a kísérete, köztük az egykori lengyel katona, Pawel. A késő esti bunyónak a rendőrautók szirénái vetettek véget. A kopaszok sietve járműveikbe pattantak és elhajtottak, magára hagyva a vérző motorosokat. A szirénák hangján átszűrődött egy keserves női sírás. Mindenki a hang irányába fordult. Ekkor vették észre, hogy Majom lánya, apja véres fejét az ölében tartva, üvöltve bőg. Fort City alelnökében ekkor már alig maradt élet, ám még így is több, mint az őt védeni hivatott jelöltben. Az egyik kopasz az ő fejét vasalt bakancsával pépesre rugdosta. Reggel, indulás előtt, mikor még a Csuli becenevet megkapta, senki nem gondolta volna, hogy az lesz élete utolsó ajándéka.

Hajnali hat körül a panzió étkezőjében gyűlt össze a kiránduló csapat, aminek egy része az éjszakai bunyó utáni időt a rendőrségen töltötte, a másik Majom mellett a kórházban, a halott jelölt pedig a hullaházban.
- Mit tegyünk, főnök? – szögezte a kérdést Csongornak Svéd.
A nemzetközi elnök a fél kezével a szakállát vakarta, szemei a szoba ablakain át a szabadba révedtek – aggódott Majom életéért. Csend telepedett a társaságra is, mégis szinte tapintani lehetett a feszültséget. Dan jobb kezével a bekötözött oldalát markolta, bal gipszelt kezét pedig az asztalon nyugtatta, ezért óvatosan bokán rúgta az elnökét. Csongor visszatért és zavartan felelt:
- Nem tudom, mit kellene tennünk. Ez nem a mi terepünk. Könnyen belefuthatunk még egy buktába, ami akár…
Svéd közbevágott:
- Apád már úton lenne, hogy visszavágjon ezeknek a… - rúgta őt is bokán Dan. Az éjszakai bugi még a lábában rejtőzött.
- Nem ismerünk itt senkit, akik nyomra vezethetnének, hogy biztonsággal bosszút állhassunk a veszteségeinkért. – jegyezte meg Csongor.
- De Kefe igen. – javította ki East-Gate titkára.
- Ő már nem fog infóval szolgálni. – szólalt meg a terem végéből Ladislav. Kísérő tekintetek figyelmében ballagott végig az asztal mellett, és egy colort tett Csongor elé. – Most találtam rá. Túladagolta magát.
- Bassza meg. – sutyorogták többen is egyszerre.
- Nekem van itt néhány régi ismerősöm. – bökte be Svéd, aki eddig Dan jelzése óta csendben morfondírozott, hogyan segíthetne a Klubján.
- Kicsodák?
- Egykori kempósok. Néhány bajnokságon találkoztam velük. Összehaverkodtunk. Mesélték, hogy elég széles körben vannak kapcsolataik. Talán van itt valahol egy dojo, ahol segíthetnek megtalálni.
- Hány éve volt ez, tesó? Húsz-harminc? – kötekedett Nicu.
- Nagyjából. Miért?
- Azóta kiléphettek ezekből a körökből. Mifelénk ennyi idő alatt cserélődik le egy bűnözői csoport teljes gárdája.
- Egy próbát megér. – erősített rá Dan.
- Legyen így! – egyezett bele Csongor. Odafordult Svédhez: – Válassz négy embert. Viszont color nélkül menjetek. Nem lenne jó, ha még valaki elhullana.
- Úgy lesz! – kelt fel az asztaltól a nomádok elnöke.

Svéd csapatába a szatmári vezető, Nicu, a lengyel robbantási szakértő, Pawel, Fort City végrehajtója, Szikla, valamint a szolnoki testőr, Blade csatlakozott. Kipróbált, harcedzett társaság indult vadászatra. Hamar megtalálták azt a dojo-t, ahol a nomád elnök egykori ismerősei edzettek és tanítottak. Éppen egy hét fős kezdő csoportot tanítottak az alaplépésekre. Mikor az ötfős motoros brigád a terembe lépett egy ötvenes éveiben járó mester sietett eléjük. Az alábbi beszélgetés angolul zajlott:
- Öreg barátom! Mi járatban errefelé? Csak nem edzeni hoztad a barátaidat? – fogadta tárt karokkal Svédet.
- Nem, sajnos most nem. Akadt némi problémánk bizonyos helyi erőkkel és nekik szeretnénk békejobbot ajánlani.
- Kikről lenne szó?
- Nem ismersz véletlenül olyan nagydarab, kopasz izomagyú gorillákat, akik kábítószer terjesztésével foglalkoznak és egy lakás árába kerülő sötét BMW-vel járnak?
- Tudom, kikre gondolsz, de azok nem éppen arról híresek, hogy bárkivel békét kötnének, akik rálépnek a sarkukra.
- Igyekszünk mindent megtenni, hogy elsimítsuk az ügyünket.
A mester nagyot sóhajtott.
- Egy eldugott, használaton kívüli gyárépületben tanyáznak a Rippachtalstasse-n, Kleinzschochertől délre, Windorftól északra. A nagy kéményről megismeritek.
- Köszönöm. – nyújtott kezet Svéd.
- Ugye nem lesz utóhangja?
- Nem kell aggódnod.
Az öt motoros a dojoból kilépve szétvált, és egy órával később egy megbeszélt helyen találkoztak újra. Mindenki átadott egy zacskót Pawelnek, aki beléjük pillantva helyeslőn bólogatott, majd elrejtette azokat a Street Glide-ja oldaldobozaiba. A társaság ezután ismét együtt indult meg a mester által megadott helyszínre, amit könnyen megtaláltak.
Az épület egy gondozatlan telken állt, fák és bokrok takarásában. A csarnok felső ablakai közül néhány betörve engedtek be fényt az épületbe. Kívülről elhagyatottnak tűnt, ám a kapura helyezett lánc és lakat teljesen új volt, valamint az odavezető földút is arról tanúskodott, hogy az utóbbi időben gyakrabban járnak oda.
- Nicu! A lakatokkal még mindig jó a viszonyod? – mutatott Svéd az előttük álló akadályra.
A szatmári elnök kabátja belső zsebébe nyúlt és egy barna brifkót vett onnan elő:
- Vannak dolgok, amik nem változnak. – mosolygott cinkosan a barátaira és a kapuhoz térdelt, hogy aztán ott kis szerszámaival babráljon. Alig néhány másodperc alatt a lakat kinyílt. Nicu lefejtette a láncot, a jobb karjára tekerte, belökte a kaput, majd visszaszállt a motorjára és a csapat behajtott a telekre. Az épület nyugati oldalán megtalálták az éjszaka megismert két BMW-t, aminek gazdái a motorok dübörgésére előbújtak.
- Mit kerestek ti itt? – kérdezte borzalmas némettel az egyik kopasz, aki vélhetőleg a bűnözőbrigád vezetője lehetett.
A motorosok leszálltak a gépeikről és a két társaság közt óvatos léptekkel lecsökkentették a távolságot. Svéd megadón széttárta a karjait:
- Csak beszélni jöttünk. – felelte magyarul.
- Áh, Mađari! – fordult a társaihoz a középen álló szerb maffiavezér. A másik hat gúnyosan felnevetett. – Mit akartok? – nézett szigorúan a nomádok elnökére.
- Az este történt egy nyugtalanító eset.
- Miféle eset?
- Az egyik testvérünk némi adósságot hajtott fel nálatok. Kicsivel később rommá vertétek az egyik testvérünket, egy másikat pedig megöltetek. Azt jöttünk elrendezni.
A szerb hirtelen előrelépett, fegyvert rántott, és fújtatva Svéd homlokára célzott vele. A motoros azonban higgadt maradt, és kisvártatva gonosz mosolyra húzódott a szája:
- Ezt most nagyon elbasztad.
A nomádok elnöke bal kézzel alulról megtámasztotta a szerb jobb csuklóját és felfelé tolta, közben ráfogott a Glock szánjára, hogy kifordítsa a fegyvert az ellenfél kezéből. Mivel a maffiózó mutatóujja a billentyűkosárban ült, Svéd a mozdulatsorban eltörte azt és elvette a stukkert. Amíg a korábban nagymenő fickó malacként visítva térdre rogyott a fájdalomtól, még egy arcon rúgást is bekapott, amitől homokzsákként dőlt el. A jelenet mindössze alig pár tized másodperc alatt zajlott le, amit a szerbek fel sem fogtak, ám Svéd még az érkezésük előtt figyelmeztette a társait, hogy ez megtörténhet, ezért a négy csavargó ezalatt pisztolyt húzott elő és lelőtték a velük szemben álló, leblokkolt dílereket.
Egy órával később tért magához a szerb vezér. Sajgott a feje és homályos volt a látása, de azt felfogta, hogy a főhadiszállásuk addig csak örömlövészetre használt csarnokában ül egy székhez kötözve. Mellette két BMW parkolt, benne mind a hat néhai bajtársa. Nicu kifordult humorát tükrözte, hogy mindegyiket fejjel a főnökük felé fordulva ültették a kocsikba, a szájukat pedig úgy peckelték ki, mintha mosolyognának. A főnök végignézett magán: egy szál alsógatyában rögzítették a rozoga székhez. A távolban felfedezte az öt motorost, akik elintézték a bandáját. Háttal álltak és beszélgettek. Szólni próbált nekik, de feje köré tekert kendő csak nyöszörgést engedélyezett számára:
- Hmpf! Hmmmmmpf! – próbálkozott a szerb.
- Magához tért. – intett felé Szikla.
Svéd, nyomában a társaival fölé tornyosult:
- Látod barátom. Kár volt fegyvert fognod rám. Bizonyára sejted mi vár rád, ám még van egy esélyed, hogy megvásárold a nyüves életed.
A szerb tágra nyílt szemekkel meredt Svédre. Nicu a betörőkészletéhez tartozó szikével hosszában felvágta a fickó combját, amitől az ordítani kezdett. A kendőnek köszönhetően azonban nem csapott nagy zajt.
- Nem teszem fel még egyszer az ajánlatot. Kell, vagy nem?
A szerb könnyes szemmel igent bólintott.
- Mennyit ér az életed? – fejtette le Szikla a kendőt az áldozat szájáról.
- Bár irodájában széf. Százezer euró különböző értékben. Tiéd!
- Az a baj, hogy az ott van, mi pedig itt. Mi a biztosíték rá, hogy nem zúznak le minket, ha odamegyünk érte?
- Telefon. Q bár. Hívd.
Nicu elővette a szerb kabátjából a telefonját, kikereste a számot, majd tárcsázott. A vonal túlsó végén egy hang németül beszélt. A szatmári elnök – a többiek meglepetésére - tisztán felelt, majd odatartotta a készüléket a megkötözöttnek. Amaz utasításokat adott a beosztottnak, hogy öt motoros megy majd a bárba, engedje be őket az irodába és hagyja őket elmenni. Nicu elvette az eszközt, csevegett még valamit, majd letette.
- Mi a széf kódja? – kérdezte a szatmári.
- 53 72 96 48.
- No, barátom. Mi most elhúzunk a pénzért, és ha nem hazudtál, akkor visszajövünk és szabadon távozhatsz. – mosolygott rá Svéd.
A maffiózó helyeselt, mire Szikla visszapeckelte a száját, és megpaskolta az arcát – ami inkább két atyai pofonnak is beillett. Az ötfős társaság kisétált az épületből, felült a motorokra, és elhajtottak. Ám még mielőtt túl messzire gurultak volna Pawel egy távirányító segítségével felrobbantotta a csarnokban álló két BMW-t. A szerb főnök semmit nem érzett, mert gyorsabban távozott az örök vadászmezőkre, mint ahogy Svéd a földre vitte.
A bárban megtalálták a széfet benne a pénzzel és meghagyták, hogy a nagygóré hamarosan visszatér. Ezután motorosaink ismét ellátogattak a dojoba, ahol a mesternek átadtak egy köteg pénzt, majd visszahajtottak Taucha-ba. Majom lánya is kapott egy nagyobb összeget, beültették a családjával együtt egy autóba és elküldték őket a Ruhr-vidékre, hogy ott kezdjenek új életet. Az apjára további két hétig három katowicei nomád vigyázott, akik aztán átkísérték őt a lányához, hogy ott visszavonultan éljen.

A túrát terv szerint tovább folytatta a Deadbeats MC. Sikeresen átkeltek Malmöbe, ahol találkoztak a teljes stockholmi csapattal és annak vezetőjével Ola Strömquist-tel.