Már vagy három napja nem aludtam
rendesen. Ha el is jutottam az ágyamig, talán másfél órára kapcsolt ki az
agyam, aztán újra kezdődött a pörgés. Mintha csak a régi munkahelyemen lettem
volna. Borzalmas volt még belegondolni is, hogy mit éltem át akkor és, hogy ez
most visszatért. De azután a lövöldözés után nem is csoda.
Sörös temetését követően tort
ültünk. Csendben beszélgettünk, iszogattunk a Nomads klubházban
Balatonszemesen. Minden chapter képviseltette magát, még a hangaroundok is,
pedig ők nem is ismerték az elhunyt testvérünket. A temetés másnapján lassan
mindenki hazatért, kivéve a Letenyéről érkezett Cinegét és Kisbandit, valamint
minket, az anyaklub képviselőit. Majom és Lafaty Bandi a szemesi klubház
bárjánál beszélgettek néhány helyi taggal, én pedig G, és a fent nevezett
chapter tagjaival egy asztalnál ülve anekdotáztunk.
Egyszer csak a semmiből előtört
egy sorozatlövő hangja. Kétségünk nem fért hozzá, hogy egy Kalasnyikov típusú
géppisztolyból soroznak minket. Azonnal lebuktunk a földre, hogy megússzuk az
épületbe betévedő golyókkal való találkozást. Sajnos az egyik ribanc és
Kisbandi nem voltak elég fürgék és találatot kaptak. A lánynak a combját, a
letenyei titkárnak pedig a vállát vitte át egy-egy skuló. A parkolóban
strázsáló jelöltek igaz, viszonozták a tüzet, de komoly kárt nem tudtak okozni
az ellenségeinknek. Mikor lecsendesedtek a kedélyek Sittes Májki rohant be a
főbejáraton és érdeklődött a hogylétünk felől. Előkerültek az
elsősegélycsomagok, a rendőrség szirénáinak hatására pedig páran felszívódtak,
többek közt az említett jelöltünk. A feladata a hátsó ajtón át elvinni az
épületben fellelhető összes maroklőfegyvert egy megadott címre.
A kiérkező rendőrök közel nyolc
órán át helyszíneltek. Nem kapkodták el annak ellenére sem, hogy néhányan G-hez
jártak kurvázni. A főnyomozó hosszasan faggatott minket, de mi persze semmiről
nem tudtunk semmit. Miután a rend éber őrei elhúzták a belüket a titokszobában
rögtönzött ülést tartottunk. A helyi elnök gyakorlatilag sarokba lett állítva.
A fokozódó helyzetet nem sikerült tisztáznia, és innentől minket is érintett a
helyi ügy. Bosszantott a szituáció, hiszen bíztam benne, hogy G elbír a
dologgal és rendezni tudja a problémát, de nem sokra jutott. Mindössze annyit
tudott meg, hogy egyes feltörekvő brigádok igyekeznek behódoltatni a Balatont.
Ez annyit jelentett, hogy az összes szórakozóhely, étterem, és könnyen
befenyíthető üzlet sápot fizetett ennek a csoportnak, hogy az efféle
támadásoktól megkíméljék magukat és a vendégeiket. Nyilvános megkeresésről nem
tudtunk, de egyes információk szerint Söröst bekóstolták párszor. Őt persze nem
kellett félteni, mert nem egy beszari alak volt és nem engedett a nyomásnak,
hanem alaposan megruházta az ellene fellépő fiatalokat. Nem kizárt, hogy aztán
azon a bizonyos napon pont ezek az elemek szorították le az útról a barátunkat
és sodorták a halálba.
Egyértelmű volt előttünk, hogyha
a hatóságra várunk, sosem oldódik meg a probléma, ami Stevie esetében is jól
megmutatkozott. Cinege vette először kezébe a dolgokat: felhívta azokat a régi
ismerőseit, akik egykor a tó körül bármilyen vendéglátóipari egységet
üzemeltettek. A többségük pontos személyleírást tudott adni azokról az
alakokról, akiket mi is kerestünk – aki nem beszélt, az csak a félelem miatt
hallgatott. Az összegyűjtött adatok alapján készült néhány fantomkép, amiket
aztán G hekkerei (akik a webcam oldalát is üzemeltették) átfuttattak a
rendőrségi fájlokon. Ennek köszönhetően egy ötfős, büntetett előéletű
csoportosulásra szűkült a kör. Amikor minden információnk megvolt a
bűnbandához, és leinformáltuk őket (hogy megtudjuk tartoznak-e valakihez az
ismeretségi körünkből), megterveztük az ellencsapást. Az addig
összeverbuválódott Hunter Crew-hoz csatlakozott még Cinege és Golyó is. Az
álcát mi biztosítottuk számukra, hiszen nem volt kérdéses, hogy a zsandárok a
szemesi klubházat megfigyelik. Mindössze egyetlen éjszaka kellett, hogy
felszámoljuk azokat, akik az életünkre törtek. A következő nap persze
megjelentek a hatóság emberei, kérdőre vontak bennünket, de mindenki
tanúsította, hogy a hóhéraink mindvégig a klubházban buliztak.
Az eset után három nappal már
teljesen kimerültem. Vagy a kevés alvás, vagy maga a történtek miatt, de csak
árnyéka voltam önmagamnak. Legalábbis Majom így fogalmazott, amikor meglátott
azon a bizonyos reggelen. Szokás szerint a kanapémon csövezett és most
felkönyökölve méregetett a félhomályban.
- Nem tudsz aludni?
- Napok óta.
- Hm. – nyugtázta a válaszomat
Majom, majd letolva magáról a pokrócot felült a kanapén. Megdörzsölte szemeit,
végigsimította rövidre borotvált haját, feltápászkodott alkalmi ágyáról, hogy
aztán mellettem állapodjon meg. – Van kávé? – topogott körbe-körbe
tanácstalanul.
- Most indítottam el.
Leült mellém a bárszékre és a
pulton heverő dobozból előhúzott egy szál cigit és meggyújtotta. Nagyjából két
héttel korábban szokott vissza rá, ami a lányának tett fogadalom miatt volt
inkább érdekes és nem azért, mert nálam a lakásban nem szokás dohányozni. Az ő
szeretett Kingája, a szőke szépség, akiért mindenki odáig volt, (és akit G egy
óvatlan és átmulatott éjszaka során teherbe ejtett) egyik napról a másikra
lelépett. Nem közölte sem az apjával, se mással, hogy hova készül. Még akkor sem
sejtettünk semmit, mikor egy nap megjelent a műhelynél egy faszi, hogy megvenné
a motorját. Csak Lafaty Bandi volt bent, aki egyből Kingát hívta, hogy érkezett
egy érdeklődő az Iron 883-ra. Néhány perccel később pénz és jármű gazdát
cserélt, az alelnököm meg nem szólt senkinek, hogy mi történt, mivel nem
tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Apuci kicsi lánya egy cetlit
hátrahagyva tájékoztatta a lakásába betévedőt, hogy Angliában kezd új életet.
Amikor Majom megtalálta az írást elszedte Sittes Májki egész doboz cigijét és
mind el is szívta egyiket a másik után.
- Mai terv? – kászálódott fel,
mikor a főzőből ismerős hangok és kellemes illat kezdett előtörni.
- Szavazás. – feleltem kurtán.
- Mivel kapcsolatban? – Majom
otthonosan, rutinos mozdulattal töltött mindkettőnknek egy adag, gőzölgő
feketét, elővett egy doboz tejet a hűtőből, aztán leült mellém.
- Újoncok.
A szőrös kis háziállatom kérdőn
nézett rám.
- A prospectedről, és a négy
hangaroundról.
- Négy?
- Wu, Ricsi fiú, Sonny és a Kis
Galád.
- Nem tudtam, hogy a kisgyerek is
nálunk van. Mármint a tatabányai faszi kölyke.
- A temetés előtti nap hívott az
apja, hogy a gyerek úgy érzi készen áll.
Majommal összenéztünk és halkan
nevetésbe törtünk ki.
- Összetrombitálom a többieket.
- Lafaty Bandinak majd én szólok.
Szerintem a műhelyben lesz. Bobby-nak meg minden nap van munkája, úgyhogy a
szalonban megtaláljuk.
Kivettem a konyhabútor egyik
fiókjából a jegyzettömböt és a „CH” betűket írtam, amit aztán a fiam
szobaajtajának résébe szúrtam. Ugyanezt az üzenetet kapta meg SMS-ben minden
más klubtag is. Mindenki tudta, hogy ez gyűlést jelent a klubházban (clubhouse)
és bármi más dolog másodlagos. A jelölteknek két, a rendes tagoknak négy órájuk
volt megérkezni.
Felöltöztem és gyalog indultam el
a Klubházba. Február végét írtuk, így a mínusz két fokban nem volt még humorom
motorral bemenni, az autót meg inkább az otthonmaradtaknak hagytam. Jót is tett
a kora hajnali friss levegő. Kitisztította a gondolataimat, a tüdőm és kellemes
borzongás futott végig a testemen, ha egy pillanatra megmozdult a levegő
körülöttem. Az utcán alig botorkáltak emberek, a forgalom is gyér volt
péntekhez képest. Lehet valami ünnepnapra esett, csak én lemaradtam róla?
Nem akartam felverni az
alelnökömet, aki sejtésem szerint a műhelyben aludt, ezért a Liszt Ferenc utca
felől a bárba mentem be. Alig pár órával korábban zárta be az ajtót Csongor és
bár ritkán fordult elő, hogy hétköznap hajnali ötkor nyitva legyünk, ettől
függetlenül két munkába igyekvő beugrott egy kávéra. Nem időztek, csak egy
lezárható papírpohárba kérték és szaladtak is tovább az állomásra, ami tőlünk
maximum öt percre található, de ahogy ezek az emberek rohannak ilyenkor, lehet
az kettő is. A korai roham után vettem észre a monitoron, hogy Bandi még
dolgozik. A legújabb projektünk, a „Négyes” mellett tipródott, vakarta a fejét
tanácstalanul. Töltöttem egy bögre kávét neki és átmentem vele a műhelybe.
- Reggelt!
- Neked is!
Átnyújtottam neki a forró
feketét, amit hálás pillantásokkal el is fogadott.
- Nem tudsz aludni?
- Ugyanezt akartam kérdezni. –
feleltem az emelőn pihenő motor túloldaláról.
- Próbálom kimatekozni, hogyan
legyen a kipufogó, de nem jövök rá.
- Pedig nem nehéz. Figyelj. –
azzal a jobb kezemmel a levegőben megrajzoltam neki a vonalvezetést.
- Aham… biztos, hogy annyira fel
akarod csapatni a végét?
- Persze. A hetvenes évek
choppereit kell mintáznia.
- És a dob?
- Mi?
- A kipufogódob!
- Nem lesz. Fogj két csövet,
hajlítsd meg, találjuk ki hol legyen felfogatva és kész.
- Uh… akkor lesz hangja! –
vigyorgott kajánul.
Nekiálltunk. Mértünk. Jelöltünk.
Mértünk. Újra jelöltünk. Hajlítottunk. Néztük. Hevítettünk. Hajlítottunk.
Vágtunk. Hegesztettünk. Néztük. És mivel két hengerről van szó ezt egy másik
darabbal újra megcsináltuk. Mire végeztünk, kivilágosodott és a jelöltek már a
helyszínen voltak. Mindenkinek adtunk valami feladatot, hogy ne unatkozzanak.
Sittes Májki szokás szerint a kapuban őrködött, Wu és Sonny a Klubházban
takarítottak és töltötték fel az italkészletet. Mivel Ricsi fiú késett, így
neki maradt a gané munka: az összes illemhely és a szemét eltüntetése. Mire
azzal végzett, már a teljes tagság jelen volt.
A titokszobában ülve vártam, hogy
minden a helyére kerüljön. Ekkor a társaim beözönlöttek és elfoglalták a
helyüket az asztalnál: a jobbom ült Majom, mellette Szigorú és Picúr (a két
Enforcer), a balomon az alelnököm, Lafaty Bandi, mellette Bajusz titkárként, majd
Bobby következett a sorban és a balján a fiam, Csongor.
- A mai gyűlést azért hívtam
össze, hogy döntsünk… - nyitottam meg az ülést. - a kint várakozó fiatalok
sorsáról. Sittes Májki fél éve viseli a Prospect feliratot. Majom! Mesélj, hogy
áll a srác?
- Ügyes. Minden érdekli a klubbal
kapcsolatban. Amikor hívjuk, vagy hívom, akkor azonnal ugrik. Mindent megcsinál
kérdés nélkül. A kóter megtörte annyira, hogy ne akarjon oda visszakerülni.
Igyekszik, amennyire lehet.
- Rendben. Ki szavaz arra, hogy
teljes jogú tagként egy asztalt üljön velünk?
A kezek balról jobbra haladva
emelkedtek meg egymás után, és hangzottak el az igenek, mígnem Szigorúnál
megakadt:
- Nem bízom benne. – jelentette
ki a tőle megszokott hidegséggel.
Majom nem hitt a fülének, szúrós
tekintetét a mellette helyet foglalóra emelte. Egy pillanatra elgondolkodtam,
de kitaláltam a jó megoldást a kérdés orvoslására:
- Akkor mától a Te felügyeleted
alá kerül!
- Na de… - mire befejezhette
volna a kalapáccsal lezártam az ügyet. A többség mosolygott a dolgon, csak
Szigorú maradt komor.
- Látom, nem tetszik az ötlet, de
tudom, hogy csak így ismerheted meg jobban a fickót. A vadászatot egy időre
felfüggesztjük, hogy tudj vele foglalkozni.
- És mégis mit csináljak vele?
Vigyem ki a játszótérre és csúszdáztassam, hintáztassam?
- Felőlem homokozhattok is. – a
társaság felröhögött. – Hurcold körbe az összes chapterben. Mutasd be. Az első
utatok Aradra vezessen. Ideje ott egy ellenőrzést tartani. Bajusz majd
leszervezi a túrát.
- Pici jöhet velem? – próbált
könnyíteni a helyzetén Szigorú.
- Mondtam? Csak Májkit viheted és
váltóruhát. Hogy motorral mentek, vagy autóval, az engem nem érdekel. Egy hétre
cuccoljatok be. Nem azt kérem tőled, hogy pesztráld 0-24-ben a fiút, hanem
figyeld, ahogy a helyieket is. Ha bármi sunnyogást észlelsz szólj és rendet
teszünk.
- Oké. – egyezett bele végül a
barátunk.
- Bajusz! Matekold ki a
költségeiket és adj neki elég költőpénzt.
- Meglesz.
- Második napirendi pont a
Hangaroundok sorsa. Kik is ezek pontosan?
Bajusz az előtte álló akták közül
a legfelsőt nyitotta ki először:
- Berger Rudolf, alias Sonny. 21
éves. Ászári. Jogosítványa van traktorra, autóra és motorra A2 kategóriában,
amit októberben szerzett meg. Jelenleg a családi gazdaságban dolgozik. Apja
őstermelő, akitől évek óta vesszük a bort. Tavaly szeptemberben jegyeztük be
Hangaround-nak és azóta 89 alkalommal jelent meg.
- Az kicsit kevés, nem? –
kérdezett vissza Lafaty Bandi.
- Ősszel sokat dolgozott a
szőlőkben, ezért nem tudott jönni, de amióta kevesebb a munka szinte minden nap
itt van. – felelte a titkár.
- Szavazzunk! Sonny-t felvegyük-e
jelölt státuszba?
Ezúttal minden kéz a magasba
emelkedett.
- Megszavazva! Majom! Alád osztom
a srácot. Következő?
Bajusz aktát cserélt és olvasni
kezdte a következő tartalmát:
- Wu Pongdzsun. 24 éves. Helyi
lakos. Jogosítványa van A és B kategóriában. Több küzdősportban jártas. Érettségizett,
könyvelő végzettsége és két nyelvvizsgája van. Tavaly júniusban kezdett egy
könyvelőirodában dolgozni, de felmondott és január óta nálunk kisegítő, vagyis
amióta felvettük Hangaround-nak.
- Előtte is sokszor járt a DH-ban
hétvégenként. – tette hozzá Csongor. Kedvelte a kis ázsiait.
- Akkor sem lehet ilyen hamar
Prospect. – jegyezte meg Bobby. A tetoválónk ritkán szólalt meg, de olykor az
nagyot ütött.
- Sittes Májki is hamar azzá
vált. – jegyezte meg kissé epésen Szigorú.
- Úgy gondolom, hogy jelöltként
még többet tenne, mint eddig. Az igyekezete példás. - Végignéztem a társaságon
és úgy láttam meggyőztem az addig kétkedőket. – Szavazzunk!
A kezek ismét a magasba
emelkedtek.
- Megszavazva! Bandi! Alád
osztom. – a fiamon némi csalódottságot vettem észre.
- Micsoda? Hogyhogy? Miért nem én
kapom a borászt és Majom a mandulaszemű karate kölyköt?
Harsány nevetés tört ki ismét.
- Pont azért, barátom, hogy
kicsit megismerhesd a koreai kultúrát.
Bajusz ismét aktát cserélt és
olvasni kezdte:
- Major Richárd. 21 éves. Szintén
helyi lakos. Jogosítványa B kategóriára van. Érettségizett. Apja vállalkozó.
Tavaly szeptemberben érkezett hozzánk, azóta 60 alkalommal jelent meg.
Csend telepedett a szobára.
Valaki megköszörülte a torkát kínjában, Majom pedig cigarettára gyújtott.
- Ki ez a csávó? – tépte ki
kíméletlenül Lafaty Bandi a mellette ülő kezéből az aktát, hogy átolvassa. – Ez
nem az a faszi, aki indul a polgármesteri székért? Mármint az apja.
- De. És valószínűleg meg is
nyeri azt. – köpte be Szigorú.
- Annyi a pénze, hogy akár
megvehetné magának a teljes klubot az összes chapterrel, épületekkel és
motorokkal együtt háromszor. – tette hozzá Majom.
- Burzsuj zsúrpubi. Mit keres egyáltalán
köztünk? – bökte ki Bobby.
- Lehet az apja akar befolyást,
vagy támogatást szerezni magának a köreinkben. – elmélkedett Csongor az
alvégen.
- Ebben lehet valami. Ha a srác
itt van velünk, akkor tud agitálni. – kontrázott az alelnököm.
- Ha pedig elküldjük, akkor
beszopjuk, mivel nem egyező nézeteket vallunk. Megnyirbálja az állami
támogatást, razziáztathat, lakatot rakat a DH-ra, és erre az épületre is, aztán
költözhetünk. Ügyesen kihasználja a lehetőségeit… Ettől függetlenül szavazzunk!
Legyen-e jelölt Ricsi fiúból?
A kezek a magasba emelkedtek,
végül én mondtam azt, hogy nem.
- Azt ugye tudod, hogy ha most
nem léptetjük feljebb, akkor beszopjuk? – kérdezte Majom.
- Számítok rá, hogy megkeres, ha
megtudja nem lett Prospect a fiacskájából, de ez a klub ügye, nem az övé.
Másrészt a Hangaround időszak két év is lehet. Következő?
Bajusz ismét cserélt, miután
megtette a szükséges bejegyzéseket.
- A negyedik jelölt Várhelyi
József István, alias „Kis Galád”. 18 éves. Tatabányai lakos. Jogosítványa van B
kategóriában. Autószerelőként végzett, jelenleg különböző műhelyekben, köztük
nálunk is végez kisegítő munkát…
- Ne is folytasd! – intettem le a
titkárt. – Túl fiatal. Neki több mint egy év kell még, hogy egyáltalán szóba
kerüljön a jelöltsége, ráadásul a szabályban megkötött motorra is csak évek
múlva kerülhet. Egyetértetek?
Mindenki helyeslően bólogatott,
majd a helyzetet a kalapács leütésével szentesítettem.
- Hívd be Wu-t! – adtam ki az
ukázt Majomnak. Amíg az megtörtént, Bajusz a mögötte álló szekrényből elővett
egy mellényt és néhány felvarrót, majd visszaült a helyére. A kis koreai
megállt az ajtóban és tanácstalanul pislogott ránk.
- Azt mondtam befelé! – lökött
rajta egyet Majom, aki az ajtót bezárva szintén leült a helyére. Az apró emberke
megszeppenten állt Szigorú mögött, de intettem neki, hogy menjen az asztal
túlsó végére. Mindenki tudta mi következik: a faggatás. Kérdések záporoztak rá
kíméletlenül, de egy pillanatra sem bicsaklott meg a hangja. Egyszer csak
Szigorú felpattant a helyéről és a kis emberke arcába mászott:
- Zsaru vagy? – hangja baljósan
és hidegen hasította át a levegőt. Láttunk már néhány embert, akiknél pusztán a
jégember szavai záróizmok ernyedését eredményezték. Wu viszont csak kissé
összerezzent és nemet rebegett. Ezután jöttek a kérdések, hogy mit tenne, ha
egy tag erre, vagy arra kéri, vagy ha verekednie kell a klubért, stb. Ekkor
Bandi lépett hozzá és egy kis bőr szütyőt adott át neki.
- Mi ez?
- Prospect kit, zsenikém.
Wu kinyitotta és végignézte a
tartalmát, Bandi pedig felsorolta neki. A jelöltje kivett egy fél levél
fájdalomcsillapítót és kérdőn felmutatta:
- Ez mire kell?
Bandi erre ököllel arcon vágta,
amitől Szigorúnak esett, aki pedig egy újabb ütést vitt be a másik oldalra.
Csak hogy egyensúlyban legyen. Wu megrázta a fejét, majd visszaállt a helyre,
ahonnan az alelnököm mozdította ki. Kétség nem fért hozzá, hogy Csongor
készítette fel rá, hogy ne üssön, vagy pofázzon vissza.
Felkeltem a helyemről, Bajusztól
elvettem a mellényt és a felvarrókat, s végül a kis emberke előtt állapodtam
meg.
- Mától a klub jelöltje vagy,
minimum egy évig. Lafaty Bandi a mentorod. A havi tagdíj 25 ezer forint, amit
vagy befizetsz a titkárnál, vagy levonjuk a béredből. Ha elcseszel valamit,
plusz egy hónappal hosszabbodik a jelöltséged. – átnyújtottam neki a kezemben
lévő dolgokat. - Öt perced van ezeket eggyé varázsolni!
- Most pedig kifelé! Küldd be
Sonny-t!
A következő jelölt hasonló
„kínzásnak” lett kitéve, kivéve, hogy ő nem kapott két maflást, csak Majomtól
pár paskolást. Miután Sonny is eltűnt varrni, rátértünk a szokásos beszámoló
meghallgatására. Ezután Bobby kért szót:
- Lenne egy tetováló, aki szalont
keres, hogy dolgozhasson. Hely és meló lenne neki bőven.
- Nem értem, miért kérsz rá
engedélyt? – értetlenkedtem.
- Mivel a szalon a Klub
tulajdona.
- Ha jól tudom, négyen tudnátok
ott dolgozni. Amíg mindenki lejattol, addig nyugodtan felvehetsz oda bárkit,
akit megbízhatónak találsz.
- Esetleg jelöltnek is alkalmas
lenne? – érdeklődött Bajusz.
- Dehogy, mivel egy nő. Dóri.
- Az a frankón kivarrt huszonéves
macska, aki a DH-ban szokott lebzselni? – nyalta meg a száját Picúr kajánul.
Bobby mosolyogva helyeselt.
- Még szerencse, hogy G már nincs
itt, mert tutira őt is levarrná. – nevettette meg a társaságot Lafaty Bandi.
- Na jó, ha nincs más, amiről
beszélnénk, akkor tegyük magunkat hasznossá! – körülnéztem és mivel senki nem
szólalt meg, a kalapáccsal lezártam az ülést.
Csongort átküldtem a
hangaroundokkal a DH-ba, hogy takarítsanak ki. A többiek helyben maradtak,
mivel semmi dolguk nem akadt, Bobby-t kivéve, akinek lett egy vendége. Mielőtt
azonban belekezdett volna, bemutatta nekünk Dórit, az új kollégáját.
Afrofrizuráját szőke és zöld tincsek alkották, amik remekül passzoltak a
szeméhez. Ajkában, fülében és orrában különböző piercingeket láthattunk és a
kérdésünkre határozottan utalt, hogy más helyeken is van:
- Igen, ott is. – felelte
hatalmas mosoly kíséretében.
A lány fogadása után Bandival
visszatértünk a műhelybe. Ezúttal nem a „Négyest” folytattuk, hanem Szigorú
motorját, a ’98-as Fat Boyt készítettük fel a túrára. Lecseréltük az olajakat,
a hátsó gumit és hajtás szíjat, aztán beállítottuk a féket. A feladatok
elvégzése után fél órával, mikor épp szünetet tartottunk a Klubházban a többiek
társaságában, megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen számról kerestek.
- Tessék!
- Jó napot kívánok! Horváth
Gabriella vagyok! – szólt egy idősebbnek tűnő hang a vonal túlsó végéről.
- Miben segíthetek?
- Major Roland úr titkárnője
vagyok és szeretnék egy időpontot egyeztetni önnel.
Sejtettem miről lenne szó, de
inkább elpoénkodtam a dolgot:
- Autószerelés, vagy tetoválás
ügyben nem engem kell hívnia.
- Nem erről lenne szó. Major úr
az irodájában szeretné önt fogadni.
- Nézze kedves. Ha Major úr – a
nevet szándékosan megnyomtam – beszélgetni szeretne, akkor vagy a Klubházban,
vagy a Deadbeats Homesteadben megtalál.
- Értem, kedves uram, de Major úr
rendkívül elfoglalt ember. Ha megtenné, hogy befáradna hozzá…
- Kedves Gabriella! – vágtam
közbe. – Én nem a főnöke egyik beosztottja vagyok, akit úgy ugráltat, ahogy
kedve szottyan, úgyhogy mondja meg a gazdájának, hogy ha annyira fontos, amiről
beszélgetni akar, akkor este a DH-ban megtalál!
- De…
- Viszonthallásra!
Azzal kinyomtam.
- Jól felhúzott. – jegyezte meg
Bandi.
- Nem mondod?
- Ki volt az? – érdeklődött
Szigorú.
- A rohadt szarházi… - morogtam
magam elé. - Gyertek! Átmegyünk a DH-ba! Bajusz! Te maradj itt!
Nem kellett kétszer mondani
senkinek. Azonnal kabátot húzott minden tag és Prospect. Kocsiba vágtuk
magunkat, majd átviharzottunk a régi főhadiszállásunkhoz. Az ajtón berobbanva
elordítottam magam:
- Hol a Ricsi gyerek?
Csongor a pult mögött ült egy
erotikus lapot nézegetve, amit ijedtében nagy ívben eldobott, a kis Galád
kezében pedig megállt a seprű.
- Felküldtem a srácot, hogy a
lakásokban takarítson. Miért?
- Ez a kis sunyi fasz
panaszkodott az apjának, hogy nem lett Prospect.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte
Lafaty Bandi.
- Felhívott a titkárnője, hogy
időpontot egyeztessen velem, mikor tudok bemenni az irodába. Mégis ki a
faszomnak képzeli ez magát? Picúr! Kerítsd elő azt a kis gyökeret!
Az Enforcer rögtön indult is,
hogy lehozza, a többiek pedig leültek egy-egy székre.
- Sonny! Menj és őrizd az
autókat. – adott utasítást a jelöltnek Majom.
Kisvártatva megjelent Ricsi fiú,
nyomában az óriással, aki a bejáratnál nagyot taszított rajta.
- Az első lakásban megtaláltam.
Az ágyon ücsörgött és a telefonját nyomkodta. – dobta le a készüléket a pultra
Picúr. Mivel kicsit lecsillapodtam, így nem ököllel rontottam rá:
- Mi volt a feladatod miután
átjöttetek ide?
- Lakást takarítani.
- Ehelyett panaszkodtál apucinak!
- Nem. Csak felhívott és
kérdezte, hogy telik a napom.
- A híváslistát!
Bandi felemelte a készüléket a
pultról, majd átdobta Csongornak. Ugyanúgy viszolygott az okos kütyüktől, mint
én. A fiam viszont már ebben a világban nőtt fel.
- Bukó. Te hívtad őt. –
fordította felénk a készüléket.
Mire odafordultam volna, hogy
behúzzak a kis hazugládának, Majom megelőzött. El lehet képzelni, hogy mekkora
ívben szállt át az ötvenkilós srác a termen, ha a harminccal nehezebb G-t több
méterrel tudta kimozdítani. Picúr fogta vissza, még mielőtt teljesen szétveri a
szerencsétlent.
- Szedjétek össze! – utasítottam
a kisegítőinket, Wu-t és a Kis Galádot.
Ricsi fiút egy székre ültették,
de kábultságában mindig oldalra kezdett dőlni, ezért meg kellett támasztani.
Csongor hozott egy kis vodkát, és a felszakadt, vérző állra öntötte. A hatás
nem maradt el: azonnal magához térítette. A biztonság kedvéért még pár pofont
is kapott.
- Szeretnél itt nálunk tag lenni?
- hajoltam az arcába.
- Igen. – rebegte alig
hallhatóan.
- Mit mondasz apucinak, ha
megkérdezi mi történt?
- Hogy az a faszi kiütött.
Ezúttal rajtam volt a sor. Jobb
ököllel, aminek ujjain mint mindig négy gyűrű ékeskedett az arcába vertem. A
fiú a székkel együtt borult el. Wu és a kicsi Galád visszaállította a korábbi
állapotot. Ezúttal a felszakadt arcára került vodka.
- Ahogy azt sejtheted, rossz
választ adtál. Szóval megkérdezem még egyszer. Mit mondasz a sérüléseidről?
- Mit mondjak?
- Lépcsőház takarítása közben
megcsúsztál a nedves kövezeten és fél emelettel lejjebb tértél magadhoz.
Világos?
- Igen. – felelte remegő hangon.
- Helyes. Most menj és szedd
rendbe magad. És még egyszer meg ne tudjam, hogy jelentesz apádnak, vagy
bárkinek! Ami itt történik, az itt is marad! Ha pofáztok, ráfáztok! Na tűnés!
Wu felsegítette a székről és a
mosdóba kísérte. Csongornak jeleztem, hogy tartsa szemmel.
- Te meg mit állsz itt, mint egy
bálvány? Hozd a felmosót és takarítsd fel ezt a vért! – ordítottam rá a
tatabányai srácra.
- Mi lesz, ha mégis elkotyogja az
öregének, hogy mi ütöttük szét? – aggodalmaskodott az alelnököm.
- Bevezetjük a „B” tervet.
- Miféle „B” tervet? Egyáltalán
melyik volt az „A”?
- Jó, akkor majd improvizálunk.
Este idejön az apja. Fogadjuk kellő tisztelettel. Mindenkire szükség lesz, akit
csak mozgósítani lehet és ideér pár órán belül.
- Partit rendezünk?
-
Persze! – kezdtem felpörögni. – Legyenek lengén öltözött lányok, és
rengeteg morcos motoros. Kettős hatás. Tudatnunk kell vele, hogy ha velünk van,
akkor jól jár, de ha ellenünk, akkor egy sereg kemény motoros lép a nyakára.
Hívjátok át az északiakat.
- Itt van náluk vendégségben
Golyó és Csoki is, meg egy Prospect. – jegyezte meg Majom.
- Honnan tudod, hogy itt vannak?
- Bobby mesélte, hogy beugrottak
hozzá a szalonba tegnap és hogy pár napra jöttek.
- Nekünk meg nem szólnak?
- Bajusz tudott róla, és én is. –
vágta be Lafaty Bandi.
- Oké… Akkor mindenkit, akit
tudtok mozgósítani. Felhívom G-t, hátha felugranak egy kis mókázásra.
- Ha kell, tudok még pár arcot
szerezni. – jegyezte meg Szigorú, mikor elindultam a régi titokszoba irányába.
Visszafordultam és az Enforcer-re néztem. Hamiskás, alig látható mosolyszerű mimika
villant meg az arcán és jobb szemével kacsintott.
Azt tudtam, hogy Szigorú, amióta
a városba költözött elég komoly ismeretségi körre tett szert, amibe az éjszakai
élet egyes elemei is beletartoztak. Úgy gondolta, hogy jobban járunk, ha
tudatjuk velük, mivel foglalkozunk, és hogy a helyi üzleteket nem adjuk fel, ha
velünk vannak. Ez a húzás jó ötletnek tűnt, hiszen oda-vissza alapon adtuk
egymásnak a különböző füleseket, és ha kellett kisegítettük a másikat
ezzel-azzal.
- Jó ötlet! – mutattam rá a
felvetésre, majd folytattam az utam az iroda felé.
Szerencsére sikerült elérnem G-t,
aki épp valami budapesti alkatrészbörzéről tartott hazafelé, Balatonszemesre.
Fehérváron ebédelt Maci és Karolina társaságában, amikor felcsörögtem. Vázoltam
neki a kialakult szituációt és a tervemet, valamint megejtettem néhány szót egy
üveg whiskey-ről, így azt felelte, hogy maximum két órán belül kopogtat az
ajtónkon.
Miután elbúcsúztunk, Kornéliát
hívtam. Megkértem, hogy mozgósítsa a lányokat, akit csak lehet. Megígérte, hogy
mindent el fog követni. Ezután még fecsegett a napjáról, én pedig csendben
hallgattam - cserébe a szívességért. A beszélgetésünket a huszadik perc
környékén Lafaty Bandi zavarta meg, aki két pohárral a kezében jelent meg.
Fontos intéznivalóra hivatkozva, sietve elbúcsúztam, majd egy nagyot fújtattam.
- Miért nem dobod ki, ha ennyire
untat? – kérdezte az alelnököm, aki közben a bárszekrényben kotorászott a
titkos és méregdrága whiskey készletünk között.
- Nincs szükségem másra. Korni
nem beszél bele a dolgaimba, nem akar irányítani és nem hisztizik, ha későn
érek haza. Ráadásul rendben tartja a házat.
- És ha gyereket is akar idővel?
– töltött a poharakba a kiválasztott áruból Bandi.
- Ne is mondd! Már szóba került.
- Bevállalsz vele még egyet?
- Még nem döntöttem el.
Megmondtam neki, hogy nem szeretnék erről beszélni, amíg Stevie elő nem kerül.
- Erre ő?
- Megérti.
A következő másfél órában
beszélgettünk még az ő magánéletéről, az új tetováló csajról, az újoncokról és
megvitattuk a közelgő találkozó lehetőségeit. A könnyed tereferénket G betoppanása
szakította meg. Kölcsönös üdvözlés után helyet foglalt a régi asztalnál:
- Valami whiskey-t említettél a
telefonban…
- Máris! – lépett oda a
bárszekrényhez Lafaty Bandi, hogy kiszolgálja a régi harcostársunkat.
Újabb másfél óra telt el a
kellemes nedű és szivarfüst társaságában, amit néhány társunk megjelenése
zavart csak meg. Utoljára Ladislav érkezett, aki jelentette, hogy megérkezett
az északiakkal. Nem zárkóztunk el tovább, hanem kimentünk a kint szórakozó
tömegbe. Újabb fogadások, baráti pacsizások zajlottak. Szigorú bemutatott az
ismerőseinek, akik közül egyik sem volt 190 centiméternél alacsonyabb és 100 kiló alatti. A
legmagasabb Picúrnál is nagyobb volt, pedig őt elég nehéz túlszárnyalni.
A zene egyszer csak elhallgatott.
Mindenki a bejárat felé fordult – ahogy azt előzetesen lebeszéltük. A hatás nem
maradt el, ugyanis az ajtóban álló öltönyös fickó egy pillanatra megdermedt.
Szinte félve pillantott körbe és mérte fel az erőviszonyokat, a kezében lévő
aktatáska fülén pedig megnőtt a szorítás. A bárpult teljes hosszában motorosok
ültek, közvetlenül előtte pedig épp Szigorú és két kopasz hegyomlás
beszélgetett, akik gyakorlatilag kitakarták a helyiségben leledző többi
rosszarcú figurát. Az öltönyös lépett egyet, amire először nem mozdult meg
senki, de végül komótosan szétnyílt előtte az emberek alkotta tenger, akár egy
pingvinnek öltözött Mózes előtt. A rögtönzött folyosó végén ott álltam G-vel,
Lafaty Bandival, a Gyermekek vezetőjével, Jozeffel és a helyi éjszakai élet
legfőbb vezéregyéniségével, Cenével. Az öltönyös óvatos léptekkel és
folyamatosan fürkésző tekintettel végigsétált, megállt előttünk és
bemutatkozott:
- Major Roland!
- Üdv! Csak szólítson K-nak! Ők
itt a barátaim. – bemutattam neki mindenkit, majd mutattam neki az iroda felé,
hogy ott beszélgessünk a továbbiakban. A zene újra elindult, a társaság pedig
folytatta a bulizást.
A régi titokszobába érve hellyel
kínáltam a fickót és megkérdeztem, hogy inna-e valamit?
- Köszönöm, nem! – felelte némi
szerénységgel.
Lafaty Bandi bezárta maga után az
ajtót és leült a helyére.
- Nem ócska löttyel kínálom. –
mutattam felé a palackot, amiben egy harmincezer forintos whiskey leledzett.
- Rendben, egy kicsi nem árthat
meg.
Kitöltöttem két pohárba, letettem
az asztalra a két úriember elé, majd öntöttem magamnak is és helyet foglaltam
az asztalfőn.
- Halljuk, miért akart velem
beszélni? – hátradőltem a székemben és meggyújtottam egy szivart.
- Úgy gondoltam, hogy majd csak
mi ketten…
- Arról szó sem lehet. Bandi,
mint ahogy azt látja, az alelnököm. Ha üzletről, vagy magáncélból akart velem
beszélni, azt ő is hallhatja. Amennyiben klubot érintő a téma, akkor meg… -
széttártam a karom, hogy tudja nincs miről beszélni.
Major kortyolt a whiskey-ből, ami
láthatóan ízlett neki, majd a lényegre tért:
- Nézze. Mint tudja, indulok a
polgármesteri címért.
- Ezt mindenki tudja. A feje ott
lóg minden lámpavason. – köpte be Lafaty Bandi. Én értékeltem a poént, a
vendégünk már kevésbé, de azért folytatta:
- Szeretném felvenni a
kapcsolatot minden helyi szervezettel, hogy jó viszonyt ápolhassak velük a
jövőben, ha megnyerem a választásokat.
- Na jó, most álljunk le! –
könyököltem fel az asztalra. - Nem érdekel a kampányduma. Tisztában vagyunk
vele, hogy milyen következményei lehetnek, ha fasírtban vagyunk a helyi vezetéssel.
Játsszon nyílt lapokkal, a rizsát meg hagyja meg a proliknak!
A reakcióm jól láthatóan meglepte
a fickót, de igyekezett azt palástolni, ezért ismét kortyolt egyet a
whiskey-mből. Közben azt gondoltam, hogy fulladjon meg tőle ez a burzsuj
szemétláda.
- Támogassanak a választásokon és
akkor minden évben felvehetnek tőlem egy ilyen támogatást – feltette az
asztalra az aktatáskát és felnyitotta azt. Nem hittem a szememnek. Sokat
kellett lapoznom az emlékeimben, hogy emlékezzek rá, mikor láttam utoljára annyi
készpénzt egyszerre. Most nekem volt szükségem arra, hogy az érzelmeimet
palástoljam.
- Értem. És ennek biztosítéka a
fia jelenléte a klubnál?
- Dehogy! – legyintett. – A
gyerek csak álmodozik állandóan. Tavaly kitalálta, hogy motorozni akar. Előtte
amerikai autókat akart javítani, azelőtt pedig pilóta szeretett volna lenni.
Folyton kitalál valamit.
- Azt ugye tudja, hogy nálunk
ilyen mulya kiállással és hanyag hozzáállással sosem lesz tag?
- Ebben reménykedtem.
Ettől a kijelentéstől Lafaty
Bandinak is fennakadt a szeme.
- Ha nem szeretné, hogy nálunk
tag legyen, akkor miért hagyja, hogy köztünk legyen?
- Hogy helyrekupálódjon, tartása
legyen és ne csak a telefonját simogassa éjjel-nappal.
- Erre ott a hadsereg.
- Próbáltuk, de nem ment át a
rostán. – felelte csalódottan, majd lehajtotta a whiskey-t.
Bandi felkelt az asztaltól és
elvette a poharát, hogy újra töltsön neki – persze nem ugyanabból a fajtából.
Major próbált tiltakozni az újabb kör ellen, de az a hajó elment azután, hogy a
pohár ismét előtte koppant a falapon.
- Szóval nem bánja, ha sokáig
tart és kap esetleg néhány atyai pofont? Persze ezalatt az élettől kapott
pofonokat értem.
- Nem érdekel különösebben. A
bátyja építészmérnöknek tanul, a nővére fogorvos. – nyelt ismét a töményből. –
Csak ő lett ilyen elcseszett… - a hangjában lehangoltságot véltünk felfedezni,
amitől belül sírva röhögtünk. Major felkönyökölt az asztalra és a tenyerébe
temette az arcát. A hirtelen támadt csendből Bandi eszmélt fel először:
- Mondja, Roland! Nincs kedve még
itt maradni egy kicsit? A fogyasztást mi álljuk és a szórakozásáról is
gondoskodunk.
Felemelte a kezét, meglebegtetve
a gyűrűsujját.
- Ugyan már! Hétvége van! Kicsit
kiereszti a gőzt. Az asszonynak meg mondja azt, hogy megnézte a fiát, milyen az
élete nálunk. – bíztattam a fickót, közben egy új terv állt össze a fejemben.
Egy terv, amivel komoly befolyást szerezhetünk magunknak elkötelezettség
nélkül.
- Rendben, meggyőzött! De akkor
támogatnak a választásokon? – nyújtott kezet.
- Megoldható! – emeltem fel a poharam
koccintásra.
Bandi láthatóan nem értette a
dolgot, hogy adhatom el a Klubot pár millióért egy ilyen faszinak, de amíg
Majorral egy légtérben voltunk, nem tett fel felesleges kérdést. Miután
lehajtottuk az italainkat elindultunk kifelé.
- Roland! A táskáját itt
felejtette!
- Hm… Mondjuk úgy, hogy ez az
első része az önök alapítványának támogatására. – azzal kiment a szobából. Az
ajtó előtt strázsáló Wu-nak leadtam a parancsokat, hogy küldje be Kornéliát és
G-t a szobába, az öltönyös ipse pedig kapjon inni, amit kér.
A barátnőmet megkértem, hogy
küldjön két dekoratív, bevállalós lányt Majornak és nyisson egy olyan lakást,
ami be van kamerázva. Amikor ezt az alelnököm meghallotta, már mindent
megértett. Egyértelművé vált előtte, hogy zsarolás előkészítése folyik.
- Mi az, Tesó? – lépett be az
irodába G.
Felé fordítottam a pénzzel teli
aktatáskát, amitől a nomádok elnöke kissé hátra hőkölt.
- Mi a fasz? Kivertétek belőle?
- Magától adta.
- Ne szórakozz. – emelt fel egy
köteg pénzt és átpörgette, hogy lássa igazi-e.
- Nem szórakozom. Azért adta,
hogy támogassuk a választásokon.
- A mocsok. – dobta vissza pénzt
az aktatáskába, mintha égetné a kezét. – Mi a terved ezzel? Elmész Horeszhoz és
felnyomod választási csalásért?
- Csalásról még nem beszélhetünk,
hiszen senki nem tud erről, és még nem történt meg a választás. Másrészt
hamarosan úgy meglovagolják, hogy nem kel ki az ágyból reggelig és amilyen
mázlink van, véletlenül pont bekapcsolva marad majd a kamera abban a lakásban,
ahol a lányok neked dolgoznak.
- Az király! Ha gondolod el is
adjuk az anyagot, élő egyenes adásban.
- Azt azért nem kéne. Még! Ezért
jó lenne, ha felhívnád a heckereidet és ezt a kis jelenetet nem osztanák meg a
weboldalon, viszont nem ártana, ha készülne néhány másolat az akcióból.
- Meg akarod zsarolni?
- Csak ha szükséges.
- Nem is tudom, tesó, az elég
meredek és… - a mondanivalóját a mellényébe tűzött köteg pénzzel fojtottam el.
A szemrehányó tekintet sem maradt el tőle, de nem érdekelt, Bandi meg épp
akrobata mutatványt mutatott be, ahogy röhögve whiskey-t töltött poharakba.
A tervem zseniálisan sikerült.
Nagyjából egy órával később Majort két könnyűvérű lány vezette fel az egyik
emeleti lakásba, amit Kornélia előkészített. A kamerák pirulva rögzítettek
minden másodpercet, amit G heckerei egy másfél órás filmként tömörítettek ki
egy pendrájvra. Az adathordozót aztán átmásoltuk, hogy több példányunk is
legyen, amiket aztán különböző rejtekhelyeken tároltuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése