Ezt se olvasd el - Határtalanok

Csabai Márk Határtalanok könyvére az általam látogatott könyvesboltok egyikében leltem - leárazottan. A fülszöveg elolvasása és a borítóra ügyesen elhelyezett "ajánlások" alapján egy izgalmas és lebilincselő, a budapesti éjszakai életről szóló regény várt volna rám, ám harminc oldal után már gyűlölettel gondoltam rá. 

Jurányi Zsolt: Az alvilág zsoldjában és Havas Henrik: Az első számú közellenség című könyvek után elég magasra emelkedett nálam a bűnözőkről szóló kötetek mércéje. Az elsőt egy valódi, egykor ízig vérig gengszter írta, az utóbbi pedig az egykor magát rablótámadásokból fenntartó sittes életéről szól. Mindkét esetben megváltoztattak egyes helyszíneket és a szereplők neveit, de olvasás közben mégis érzed, hogy ez mind így történt. A cselekmény gördülékenyen, mondhatni száguldva vezeti olvasó figyelmét és egyszerűen nem tudod letenni. 

Ezzel ellentétben Csabai Márk könyve messze nem ilyen. Az alapkoncepció nem lenne rossz. Az író vett egy önmagával és az alvilági élettel meghasonult főszereplőt - Csabát (zseniális név választás Csabai Márktól...) - és beleilleszti egy kiöregedett orosz maffiózó, Bobrov vezette családba. Hogy pontosan miről szól, arra inkább keress rá, ezzel nem is húznám az időt. A nagyobb probléma az a stílus. Szarkasztikusnak és humorosnak állítják be, de nem az. A pandalány olvas blog szókimondónak, briliánsnak és okosnak titulálja, de a "tetű" jelzőként használata nem számít szókimondó szövegnek és a briliáns értéket is megtöri, hogy ezt a szót másfél-két oldalanként minimum egyszer használja a szerző.

Az oldala alapján alternatív pandalány, aki egyébként Judit valószínűleg messziről kerüli az igazi éjszakai élet szereplőit és talán az olyan csúnya külsejű fickók láttán is átmegy az utca túloldalára, mint én. Szerinte "a karakterek nagyon eredeti figurák, pont ilyennek képzelem el a kemény fiúkat..." és azok alapján, amiket olvas, ez nem is csoda. Nem azt mondom, hogy aki elsősorban romantikus, lányoknak szóló könyveket keres a saját szórakoztatására, az nem tud jó kritikát írni egy krimiről, de talán nem ártana kimozdulni a komfortzónából, a könyvek által bemutatott világból és megkóstolni, átélni a valóság egy szeletét. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ha Csabai Márk könyveit ennyire lebilincselőnek, szókimondónak, briliánsnak és okosnak nevezi, akkor ajánlom tegye magáévá Juhos Gábor eddig megjelent köteteit! Még az is előfordulhat, hogy hozzámegy...

Ha már szóba került G bácsi: a Határtalanok első néhány oldala után az első gondolatom az volt, hogy ezt valójában ő írta még azelőtt, hogy lektoráltam volna a Road to redemption első verzióját és most álnéven adatta ki az Old Wounds-ból befolyt nyereségéből. Megfenyegettem, sört dobtam hozzá, megvertem sakkban, hogy valljon, de továbbra is határozottan állítja, hogy semmi köze hozzá és most hallott a szerzőről is először.
Visszatérve a problémás ismétlésekhez: az egyik legamatőrebb hiba - amit néhány évvel ezelőtt én is elkövettem -, más íróktól lopni szlogenné vált mondatot. Márk a könyve írása közben fejezhette be Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd klasszikusát. Amíg a mester tudatosan építette bele mondandójába az "Így megy ez." kifejezést, addig hazai követője esetlenül és kényszeresen. Előbbinél mosolyt kelt az ember arcára, utóbbinál fintort és egy Ábeli gondolatot ültet el a fejedben: "de miért?" Abszolút feleslegesen dobálózik vele, akárcsak azokkal közhelyekkel és klisékkel, amik oldalankét kétszer-háromszor jelennek meg, pedig a szerző a könyv "0. fejezetében" elhatárolódik tőlük. Ha ezt poénnak szánta, akkor nem jött át.
A borítón található "Egészen elképesztő regény" az írók között blogon jelent meg. Utánajártam, valóban ott van - egy halom sablonos, semmitmondó jellemzés között. A szavak a blog írójának köszönhetők, akit Bettinának hívnak. Nem ítélkezem, de a kiadó ismét talált egy könyvmoly nőt, aki saját bevallása szerint sem olvasott ezelőtt hasonlót. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a romantikus-csajos-lamúr kötetek után ez egy rácsodálkozás egy általa egyáltalán nem ismert világra.
A harmadik ajánlást egy kortárs költőnő(!) fogalmazta meg:

"A Határtalanok veszélyesen vagány regény, mint a főhőse..."

Sajnos ezt nem tudtam leellenőrizni, hiszen az eklutura.hu oldalon már nincs fenn bejegyzés. Akit esetleg érdekel: Rozsonits Judit(!) a romantikus versek megszállottja és szerzője. Egyszer még biztos tanítani fogják, ha a nyáladzás és a cukor-mukor ömlengés divatba jön. Biztos vagyok benne, hogy a romantikus ábrándozások nagy rajongói most összevont szemöldökkel bámulják a soraimat, és érzéketlen faszként gondolnak rám - ami talán igaz -, de senki ne feledkezzen meg róla, hogy a tündéri álomvilág a nők és a melegek érdeklődési köre. Csak a hiperérzékeny liberálisok várják el a világtól, hogy mindenben a jót és pozitívat lássa mindenki.

Térjünk vissza Csabai Márkhoz és a legfrissebb kötetéhez. Egy másik gyakran előforduló kifejezés, az a "ha azt hitted, hogy így van, akkor tévedtél!" Kedves Márk! Ha azt hitted, hogy ez zseniális, vicces és/vagy egyedi, akkor szólok: tévedtél!
A 183. oldalnál telt be nálam a pohár. A főhőst egy vízzel töltött plasztikhordóba mártogatják. Csaba arra sarkalja az öngyilkosokat, hogy inkább ugorjanak az IC elé, minthogy vízbe fulladjanak, mert az mennyivel gyorsabb halál és kevesebb a szenvedés. Aki megakar dögleni, az inkább intézze saját maga, félrevonulva a világtól, minthogy mással végeztesse el a piszkos munkát!

Summasummarum: a történet jó. Kár, hogy a csomagolás penetráns lett. Köszönet illeti a kiadót, hiszen tanultam abból, hogy borítókra biggyesztett ajánlók alapján vegyek meg egy könyvet. Többet nem fordul elő - amíg nem ismerem meg az ajánlást írók hátterét!

És egy jó tanács: ha lányoknak szóló krimit, vagy lányos nyáladzást ír valaki, akkor nőkkel olvastassa át megjelenés előtt a könyvét. Ha erőszakos világot bemutató, nagyközönségnek szánt regényről van szó, akkor legalább két olyan férfi olvasóval olvastassa át a művét, akinek van némi fogalma a történetről. Ha pedig megjelenés előtt csak a kiadótól meózza valaki, akkor le kellene szállni az egók keltette fellegekről a földre és néhány objektív külsőst bevonni a munkába.