Kurvából lesz...
Az emberek sokban nem különböznek az állatoktól. Esznek, ürítenek, szaporodnak, megküzdenek a fennmaradásukért és nem utolsó sorban kirekesztik a gyengébb, vagy tőlük eltérő társaikat. Egyetlen dologban különbözünk a többi állattól: az agyunk nagyobb részét használjuk.
Persze nem mindenki.
Emma egy Pestről származó, félig cigány kurva volt. Az anyja, Hegedűs Fanni még '82 augusztusában, tizenhat évesen szökött el a borsodi mély szegénységben és apróbb bűncselekményekből élő családjától. Egy este Sajóecsegen felszállt az első vonatra, ami az állomáson megállt, bezárkózott a WC-be és várta, hogy a szerelvény hosszú idő után megálljon. Másnap már Pesten szállt le. Egész addigi életében nem járt városban, sőt, még a falu határát se hagyta el soha. Az apja (Emma nagyapja), mikor épp nem a Diana sósborszesztől bűzölögve ütlegelte, akkor próbálta meghágni. Miután lecsukták valami pitiáner betöréses lopásért, akkor a bátyjai igyekeztek maguk alá gyűrni. Családon belül közösülni teljesen hétköznapinak és megszokottnak számított - legkisebb húga a bátyja kilövellésének eredménye. Így ment ez akkoriban - is. Annyi volt számára bizonyos, hogy menekülnie kell.
Akkoriban a pályaudvarokat szigorúbban ellenőrizték a rendőrök, de Emma anyjának sikerült kislisszolnia a fürkésző tekintetek mellett. Ahogy kilépett a Keleti pályaudvar csarnokából a rengeteg látnivaló, a sok ember okozta nyüzsgés teljesen elvarázsolták a fiatal kalandort. Azonnal tudta, hogy megérkezett. Nem volt hova mennie, így az utcát járta. Kereste a helyét.
Eljutott egészen a Kulich Gyula térig ('91 óta Kálvária tér), ahol az egyik padon húzta meg magát az első pesti éjszakáján. Hajnalban rendőrök ébresztették:
- Jó reggelt kívánok! Haló! Jó reggelt! - böködte a járőr gumibotja Hegedűs Fannit. A lány megrémült, de nem a minden "Ó" után U-t is kiejtő zsandár beszédjétől, hanem a helyzettől. Álmos szemeit Kovács János őrmesterre emelte, és lassan felült a padon.
- Mit keres maga ilyenkor ezen a padon? - kérdezte határozott, mély tónussal Tóth Imre főtörzs.
- Elmaradtam a szüleimtől. Elfáradtam és ledőltem kicsit.
- Hol lakik? - tolta közelebb a Kossuth cigarettától bűzös képét a főtörzs.
- Itt Pesten.
- De hol?
Zavartan körülnézett, mint aki próbálja betájolni és felismerni a helyet, ahol felébresztették. Sosem volt jó tanuló, de azt tudta, hogy minden városban, faluban van egy Petőfi Sándorról, vagy Arany Jánosról, vagy bármely híres kommunistáról elnevezett utca.
- A József Attila utcában.
- Na, hát az nem itt van!
- Megtudnák mondani merre induljak?
- Egy ilyen fiatal kislánynak nem kéne ilyenkor az utcán csatangolni! Hány éves?
- Épp elég idős.
- Igazolványa van?
- Az nincs.
- Na, akkor most felírjuk az adatait, aztán nyolc órára megjelenik a kapitányságon és bemutatja az igazolványát? Világos?
- Igen! - majd szép lassan behazudta az anyja leánykori nevét és a bátyja születési dátumát. Ezután Tóth főtörzs és Kovács őrmester elkísérték egy darabon.
A következő néhány napot bolyongással töltötte. Kapualjakban, ligetek padjain, húzta meg magát, de a Kulich Gyula teret és vele együtt Józsefvárost kerülte, egészen addig, amíg nem találkozott Horváth Józseffel, későbbi stricijével és egyetlen lánya apjával.
Emma apját, ifjabb Horváth Józsefet erőszakos fickónak ismerték a főváros utcáin és rendőrség berkein belül is. Alapvetően dolgosnak számított, mert minden szabadulása után munkát keresett egy építkezésen, vagy tüzép telepen, de hirtelen haragú természete sokszor juttatta fogdára, vagy hosszabb elzárásra. Épp azon a napon szabadult hét éves börtönbüntetéséből, amikor Emma anyja, a cigány származású Hegedűs Fanni Pestre ért, viszont a nagy találkozásukra még egy hónapot kellett várni.
Nevezett Ifj. Horváth József, alias Málhás Dodi, mint minden alkalommal, ezúttal is megígérte betegeskedő apjának, idősb Horváth Józsefnek, hogy ezentúl dolgozni fog és tisztességes ember válik belőle. A nagy ígéret mindössze három hétig tartott, amíg nem találkozott gyerekkori cimborájával és első tettestársával, Balog Antallal, azaz Rezes Tonóval az Üllői úti Kishordó italbolt kupolatermében.
- Lenne egy meló. - súgta a frissen szabadult Málhásnak Rezes. Kifújt egy füstfelleget az orrlyukain és belekortyolt a fröccsébe. A bor kevésbé volt zamatos, mint a Balaton partján bármely kiskocsmában, de ezt Rezes sose ismerhette meg, mert rövid élete alatt egyszer sem járt a magyar tenger partján.
- Nem lehet. Megfogadtam a faternak, hogy többé nem kasztliznak be. - az olcsó jugoszláv konyak, amit a kocsmáros egy vasutas ismerősétől szerzett be feketén, végigégette Dodi torkát.
- Ugyan, Dodi, ezerszer megtörtént már! - legyintett Tonó. Bizalmasan közelebb hajolt, hogy a kimérés többi vendége ne hallja: - Ez tuti biznisz! A lebukás kizárt! - esetlenül kacsintott, aztán szippantott egy újabbat a Symphonia-ból.
Málhás vacillált egy kicsit. Nem a kötelezettsége aggasztotta, hanem inkább a lebukás okozta több éves börtön. Legutóbbi tárgyalása után a kirendelt ügyvédje figyelmeztette, hogy a jövőben visszaesőként kezelik az ügyeit és az csak súlyosbít a helyzetén. Dodi új életet akart kezdeni, de fogalma sem volt róla, hogyan álljon neki.
- Ezzel megütjük a főnyereményt, Dodikám! - duruzsolt a fülébe tovább Tonó. Nem akart addig részleteket kikotyogni, amíg a Málhás nem adja jelét az érdeklődésének. Dodi egy arra szálló légytől várta a tanácsot, hogy belekezdjen, vagy se Rezes Tonóval egy újabb balhéba. A légy leszállt a kiürült fröccsös pohárra és figyelt. A talponálló asztal megingott, Rezes pedig a pulthoz lépett, hogy egy újabb kört fizessen. A befűzés részének szánta és jó befektetésnek találta Málhás itatását. Úgy gondolta ettől majd könnyebben rááll a dologra.
- Kitől van az infó? - kérdezte Dodi Rezestől, mikor az visszatért az újabb runddal.
- Ferenczitől.
Az említett fiatalember közös ismerősük volt. Vácon találkoztak vele és tudták róla, hogy nagyban játszik. Egy kisebb szervezet dolgozott neki még úgy is, hogy ő a rácsok mögött hűsölt. Az emberei szállították neki az infót ő pedig kidolgozta a terveket, hogy egy-egy melóra kikre és mire van szükség ahhoz, hogy gond nélkül kivitelezzék azt. Voltak megfigyelők, sofőrök, mackósok, de páran csak rejtegették a cuccot. Málhás a börtön ugyanazon üzemében dolgozott Ferenczivel, a Rezes pedig a szomszéd cellába került így gyakran találkoztak. Tonó hamar megtalálta a közös nevezőt a közismert bűnözővel, aki hamar a strómanjává nevezte ki. A bizalmi pozíció előbb-utóbb kifizetődni látszott és mikor a Rezes szabadulása elérkezett Ferenczi ellátta pár tanáccsal és néhány jó tippel. Beajánlotta a kinti embereinek, hogy sose szenvedjen hiányt munkában. Eleinte csak rejtette Ferenczi emberei által szerzett árukat, hogy megnyerje a bizalmukat és komolyabb melókkal is megbízzák. Így kapta a főnöktől a legutóbbi tippet is, amivel épp a Málhás Dodit próbálta megetetni.
- Ferenczitől? - kérdezett vissza Dodi. Hitetlenkedve nézett az alacsony termetű gazfickóra.
- Tőle. - bólintott Tonó. Érezte, hogy a Málhás már bekapta a csalit. Dodi tisztában volt vele, hogy Ferenczi nem osztogatja csak úgy az infókat.
- Miről lenne szó? - súgta alig hallhatóan a már megakasztott Dodi a vele szemben álló Tonónak. Utóbbinak önkéntelenül ravasz vigyor húzódott végig a száján, majd mesélni kezdett, hogy mikor mit kell tenniük. Elmondta a helyszínt, a feladathoz szükséges eszközöket, vagyis a teljes tervet és hogy még nincs minden teljesen kidolgozva. Ekkor lépett a Kishordó Italboltba egy fiatal, származása ellenére dekoratív cigány lány. Málhás legalábbis így gondolta. És innentől kezdve csak rá figyelt. Rezes nem vett észre semmit, csak tolta a szövegét a nagy tervről.
Hegedűs Fanni már nem az a lány volt, aki egy hónappal korábban elszökött az őt körülvevő és megerőszakoló miliőből. Felszabadultnak érezte magát, de ugyanakkor rabnak is. Nem kellett rettegnie a rokonai molesztálásától, de mivel nem értett semmihez, így kénytelen volt a lábai közt rejlő mágiával ételt varázsolni a nemlétező asztalára. Mikor belépett a Kishordó Italbolt 15x15 cm-es, eredetileg fehér és barna csempével kirakott márványtermébe nem sejtette, hogy rövid és szánalmas jövője kapuján lépett be.
Mint minden alkalommal, ezúttal is a szokásos arcokkal találkozott. A meghatározhatatlan korú Pipással, aki már az Italbolt építése előtt ezen a helyen támasztotta az asztalt, vagy a Gróffal, aki minden betérő vendégnek elmesélte, hogy az öreganyja a császári udvar társalkodónőjeként Ferenc Ferdinánd szeretője volt és minden bizonnyal ő a merénylet áldozatává lett trónörökös leszármazottja. A kimérés levegőjét további három állandó vendég cigarettájának füstje tette nehezebbé, közülük egy az állami titkosrendőrség fizetett besúgójaként figyelte a helyiség eseményeit. A két különhúzódott fickót (a Málhást és a Rezest) is szemmel tartotta, de mikor Hegedűs Fanni felbukkant tekintete egyből a dekoratív cigány lányra siklott. Akaratlanul, kéjes élvezettel megnyalta a cigarettától megsárgult ajkait és hosszan méregette a felnőtté válás előtt álló lányt.
Fanninak is feltűnt a két idegen, így hát igyekezett úgy helyezkedni, hogy minél előbb észrevegyék, vagy leszólítsák. Gyakorlatilag Hegedűs Fanni és Málhás Dodi találkozásának minden pillanata innentől forgatókönyv szerint zajlott le. A lány látszólag ügyetlenkedett, elesett, a fiatal priuszos férfi pedig felsegítette. Tekintetük találkozott, szájukat kedves, meleg szavak hagyták el, s végül beszélgetésbe elegyedtek. A harmadik fél (Rezes Tóni) hamar felismerte, hogy feleslegessé vált a jelenléte, így felhajtotta a savanyú fröccsét, elköszönt, majd távozott. Fanni és Dodi beszélgetésbe elegyedtek, aminek könnyebbé tételében a bevitt alkohol tartalmú italok nagyban segítettek. Záráskor Málhás felvitte magához a lányt és minden megtörtént, ami két begerjedt, részeg fiatal között megtörténhet egy félhomályos szobában, amiben csak egyetlen ágy van, a falra szerelt polcon és néhány képen kívül. A vastartójú polcon néhány kiolvasatlan könyv mellett egy Szokol 403 adhatott volna szórakozást, de őket egymás testének felfedezése jobban érdekelte.
Egészen '83 januárjáig teljes harmóniában éltek együtt - hármasban. Ekkor adta be végleg a kulcsot Málhás apja, id. Horváth József. Az öreg temetését az állam jóindulatúan kifizette, hiszen az egykor megrögzött kommunista vadászpilóta, és nem utolsó sorban Czinege Lajos volt honvédelmi miniszter nagy barátja mégsem kaphatott snassz mezei szertartást. Viszont így már kettejük keresete nem volt elegendő, ezért úgy határoztak, hogy Fanni testével keresik meg a hiányzó forintokat. Eleinte állandó és megbízható kuncsaftok látogatták a fiatal lányt - mint például a Rezes. Csakhogy egy idő után Tonóban is felmerült a nagy lehetőség és meggyőzte a Málhást, hogy némi jutalékért cserébe szerez még pár vendéget a kis Fanninak. Fél évvel később már napi öt vendéggel kellett együtt lennie, akik előre egyeztetett időben érkeztek. Hamarosan híre ment a zártkörű bordélynak - valakinek eljárt a szája. Hogy aztán a szomszédok, vagy egy kielégítetlen kuncsaft nyomhatta fel őket, azt nem lehet tudni, minden esetre kevesebb, mint egy évvel Hegedűs Fanni Budapestre érkezése után két nyomozó és három rendőr rontott rájuk. Hiába tagadták, hogy nem pénzért feküdt le a konyhában várakozó férfiakkal, a feljelentés és az előzetes nyomozás jegyzőkönyvei megdönthetetlen bizonyítékként szolgáltak a letartóztatáshoz. Előállították Fannit üzletszerű kéjelgésért (prostitúcióért), a Málhást futtatásért, a konyhában várakozó három férfit pedig csak mert jelen voltak - később mindannyian tanúként a pár ellen vallottak.
Öt hónappal később Hegedűs Fanni a rácsok mögött szülte meg Emma nevű lányát, akit azonnal elvettek tőle. Pár napra rá az egykor dekoratív, alig 18 éves cigány lányt holtan találták. Hogy ő ölte-e meg magát, vagy a rabtársai, az sosem derült ki. Beszélik ezt is, azt is. Ifjabb Horváth József, alias Málhás Dodi - meglepő módon - Emma vér szerinti apja a börtönéveit fokozatosan meghosszabbította a szabályzat ellen elkövetett tetteivel, így '98-ig bekövetkezett haláláig végig rács mögött maradt. Halálának oka tüdőgyulladás. Úgy halt meg, hogy sosem látta a lányát.
Alma a fájától
Hegedűs Fanni és ifj. Horváth József gyermeke, Emma egy párttitkárhoz és feleségéhez került. A pártélharcos Molnár házaspár mindkét tagja meddő volt. Ferencnek a sorkatonai szolgálata alatt egy gyakorlat során az egyik bajtársa fegyveréből távozó lövedék vitte el mindkét heréjét. Az asszony, Piroska pedig egy vegyi üzem alkalmazottjaként dolgozott és az akkori silány előírásoknak köszönhetően a szervezetében felgyülemlett káros anyagok miatt vált sterillé.
Molnár kihasználva a pártban és a tanácsnál betöltött pozícióit megsürgette az örökbefogadási procedúrát és rövidebb idő alatt juthattak hozzá az általuk kiválasztott gyermekekhez. (Becsületükre legyen mondva, hogy a kis Emma mellett még két fiút is nevükre vettek - egyiket '85-ben, a másikat '87-ben). A nagy családbővítésnek a küszöbön álló rendszerváltás vetett véget. A családfőnek hamarosan megszűnt az állása, hiszen a nagy demokrácia nem nézte túl jó szemmel az előző rendszer funkcionáriusait - kivéve azokat, akik ügyesen fordultak a széllel. Molnár nem az eszesebbek közé tartozott, úgyhogy kihasználva az adódó rendszerváltásbeli káoszt hamar leszázalékoltatta magát, alámerült az alkoholizmus tengerében, majd '91 nyarán a földbe. A családfő züllésével a felépített kommuna is elindult a lejtőn. Molnárné Piroska munkahelye a privatizáció során megszűnt. Egyik munkahelyről a másikra vándorolt, míg végül postai alkalmazott lett. Emma ekkor már tizenegy éves volt.
A nevelőanya másfél év postai szolgálat után hozzáment az egyik kézbesítőhöz, Nagy Péterhez. Péter hamarosan összeroppant a három gyermekes család okozta súly alatt és az alkoholizmusba menekült. Már azt gondolná az ember, hogy őt is ez vitte el, de még jóval korábban, '96 nyarán egy rabló szúrta le kézbesítés közben. Támadója 50 ezer forintot zsákmányolt és egy hónappal később egy csepeli posta rablásakor bukott meg. Péter ezt már nem érhette meg, mivel három nap kórházi ápolás után adta ki a lelkét.
Piroska összeomlott, depresszióssá vált és egyre jobban kezdte hanyagolni önmagát és nevelt családját. Két év szenvedés után Emma nemi érettségének felismerését követően kortárs fiúk alkalmi szeretetével pótolta mindazt, amit otthon már nem kapott meg. '98 nyarán, miután elvégezte a nyolc általánost elszökött a nála öt évvel idősebb Kövecses Sándorral a Balatonra, egy alkalmi találkozóra. Közel negyven 20 év körüli fiatalember és nő jött össze Balatonszemesen. Emma volt köztük a legfiatalabb a maga 15 évével. Sándor csak azért vitte magával, mert szeretett mindennel felvágni. Már az első héten csúnyán összevesztek, mikor a férfi elvitte motorozni az egyik helybéli csajt. Szó szót követett, Sándor ócska kurvának nevezte a lányt, ezért Emma bosszúból lefeküdt egy ismeretlen fickóval. Ekkor jött rá, hogy ha már úgyis kurvának tartják, akkor akár pénzt is kereshetne azzal, amit a legjobban szeret. Sándornak kiadta az útját, aki bosszúval fenyegetett. Emma ezért kiszemelte magának az egyik legnagyobb, legmorcosabb képű fickót, akiről azt hitte majd mindentől megvédheti. Az akkor húsz éves, hosszú szőke hajú, csupa izom fiatalembert a társai csak Cinegének hívták.
Egyszerű parasztgyerekként nőtt fel, kétkezi munkából élő családban, alig pár száz méterre az akkor már felbomlóban lévő Jugoszláviától. Egy nap felült az apja 250-es MZ-jére és elmotorozott északra, hogy végre láthassa a magyar tengert, amiről oly sokat hallott. Annyira jól érezte ott magát, hogy ezután minden évben megismételte, míg nem találkozott Emmával. Többé nem ment haza. Rájött, hogy ha van valaki, aki szeret a testével pénzt keresni és annak védelemre is szüksége van, akkor miért ne csinálhatná "hivatásszerűen"? Két éven keresztül minden komolyabb probléma nélkül ment minden. Megismerkedett a Balaton környéki éjszakai élet vezető egyéniségeivel, valamint további két lány csatlakozott a pároshoz és minden kuncsaft elégedett volt a szolgáltatásaikkal. A kétezres év nyarán megrendezett találkozón egy Kerekes "Picúr" Csaba nevű, az akkor még csak 18 éves fickó elég durván elbánt Emmával. Cinege felkereste a sátránál, hogy számon kérje a fickót, de ekkor szembesült a ténnyel, hogy van nála magasabb és erősebb ember is, ezért egy kiadós verekedés helyett társulást ajánlott az óriásnak. Az évek során bővítették a szolgáltatásaikat, a "munkavállalóik" létszámát és beköltöztek a település déli részén egy nagyobb házba, ami elég távol esett a kíváncsiskodó szemektől, de megbízható bázisként tudott üzemelni.
Egy idő után kezdett felbomlani az éjszakai élet "betyárbecsületen" épült egysége. A kisebb, feltörekvő maffiózók felnyomták az öregeket, a hatóságok pedig kapva kaptak az alkalmon és akit csak lehetett bezsákoltak. Cinege és üzleti vállalkozása időközben egy motoros bandává avanzsált, de mivel mindenki tudta miből élnek, így elkerülhetetlenné vált a letartóztatásuk. Emma ekkor egy másik társasághoz költözött, Keszthelyre. Nem önszántából ugyan, de mennie kellett. Mikor Cinegéék három évvel később szabadultak az addig felépített "birodalomból" mindössze az a néhány srác és lány maradt, akiket nem sitteltek le. A 'szemesi birodalom újra épülni kezdett és komoly nézeteltérések kerekedtek a keszthelyi, kanizsai és letenyei körökkel. Egy idő múltával annyira eldurvultak a dolgok, hogy egyedül nem győzték az állandó harcot, ezért segítségül hívtak egy ütőképes komáromi motorosbandát, akik társulás fejében támogatást ígértek. A riválisokat legyőzték, vagy kiegyeztek velük, Cinege és társai pedig beolvadtak egy nagyobb klubba.
Emma visszatért, de már ő sem volt a régi. Testét, arcát hegek borították és az állandó, kimerítő testi kapcsolatok és az éjszakai élet rendesen meggyötörték, mind testileg, mind lelkileg. Cinege felajánlotta neki, hogy amíg ő arra kényszerül, hogy Letenyére tegye át székhelyét, addig a 'szemesi házat vezesse Emma és legyen ő ott a "Madame".
Eltelt újabb néhány év és közben a "Hátsó utca" motorosainál folyamatos változás állt be. Egy nap a 'szemesi háznál megjelent a komáromi klub alelnöke, G és társai, akik azzal a céllal tértek oda, hogy egy új chaptert építsenek fel. Fél év alatt tizennégy férfi és egy fiatal lány költözött be. A lány G barátnője és az anyaklub fegyvernökének (közismert nevén Majom) lánya volt egy személyben. Több alkalommal megkörnyékezték tagok és kuncsaftok is, de ő sorra elhajtotta őket. G azonban idő közben kiábrándulhatott a fiatal leányzóból, ugyanis a sokkal visszafogottabb madame társaságát kezdte keresni. Emmának imponált a helyzet, hiszen Cinege óta senki nem közeledett hozzá így. Jól esett neki a kedves szó, a támogatás és hogy meghallgatják a búját, bánatát. G egy darabig elhárította a hálát, de egy zűrös, veszekedésekkel teljes nap után beadta a derekát és "bosszúból" meghágta a nála pár évvel idősebb és sok tapasztalattal rendelkező madame-ot. Az anyaklub fegyvernökének lánya egy teljes hónapig nem tudott az esetről és a titokban zajló aktusokról, de aztán egy klubest hajnalán Emma minden elővigyázatosság nélkül a titokszobában a magában elmélkedő G ölébe ült. Az aktus pont a tetőfokára hágott volna, mikor a fiatal szépség rájuk nyitott. Kitört a botrány, Emma haja tincsekben a sértett leányzó markában maradt és a helyi elnök szeme alá egy monokli került. Természetesen a hölgyemény bosszút esküdve azonnal elviharzott, összepakolta legszükségesebb holmijait, felült a Sportsterére és a mindentől óvó apjához sietett. Ami ezután történt, az már egy külön történet.
