Szolgálati anekdoták - 123. rész

Vannak, akik úgy kapják kézhez a vezénylésüket, hogy a havi kötelezőből nagyjából 30 óra az, ami nem tartalékra szól. Győrben - LBandival és a Mesteremmel - csak úgy hívjuk őket, hogy a "semmitérők". Semmi bajom nincs azzal, hogy valaki kisírja magának a fordáját, meg azzal se, hogy van olyan, aki mással végezteti el a "munkáját", csak hogy őneki ne kelljen kimenni vonalra. Inkább azzal van a probléma, hogy ehhez van aki asszisztál!

Időnként bekerülök magam is. Aztán, hogy hogy nem, gépről gépre ugrálok, a szokásos "ülök a kanapén és a távirányítóval babrálok" és a "Kristályban, vagy a Zöld fában jobb a kaja?" helyett. A nagyság átka. Ecsém.

Ma reggel feljelentkeztem a "Szerelvényező" tartalékhoz. (Jelezném a T. vezetőségnek, hogy az IVU-ban megadott tolatástechnikai azonosító nem felel meg a valóságnak!) Aztán mielőtt rendelkezésre állhatnék szól a felvigyázó, hogy ugorjak már ki a "Hangyára", és hozzak be egy remot Csörgőt a fűtőházba! Még jó, hogy lett rá típusom...

Aztán mocorogtam a tartalékkal is. (Ezúton jelezném, hogy a gépre rendszeresített rádió a toronytól nagyobb távolságra folyamatosan zúg)!

Fél 11-kor szól ismét a felvigyázó, hogy a 39514-est el kéne vinni a Vadasparkba. Jelen esetben azzal a remot Csörgővel, amit bevittem a fűtőbe. Kijártam, előfűtöttem, kivettem az MKSZ-t (a vezetőasztalt előtte a Cégtől kapott, több alkoholos törlővel alaposan áttöröltem), aztán elindultam a Veszprém felé. Tarjánpusztán cseréltem a mai napon első vonattal, a 39515-tel. (Azért volt az első, mert 10 óráig pályafelszabadítással foglalatoskodott a szakág). Vagyis a remot Dacia és Csörgő után átültem a 391-es Bz-re. 

Visszatérés után újra váltottam a Tigrisen. Nem tartott sokáig, mert 14:48-kor már Flirttel indultam Hegyeshalomba. 

Szóval én így járok tartalékra...

Szolgálati anekdoták - 122. rész

Eljött hát a nap, amikor a friss típusomat is felavathattam. Nem kértem - se az új típust, se azt, hogy utazzak vele-, de manapság a Cégnél ezzel nem foglalkoznak. "Holnap mész erre a típus/vonal oktatására, úgyhogy a szabadságodat nem tudom kiadni!" Kösz, baszd meg.

Változott a forda, amióta a felügyeletit utaztam vele. Egyrészt később van a kezdés. 5 perccel azután, hogy a gép megérkezik Cellből. Így aztán a kolléga kénytelen körüljárni, csapot-papot otthagyni, majd szaladni a Bz-jére. Nem tartom jó ötletnek, mert simán kezdhetnénk úgy, hogy az érkező gépet váltsuk (12:45-be beleférne), de hát a fordák egyeztetése sem szokás már. 
Visszafelé jövet pedig újabb áldozatok kerültek fel a fogási naplómba:

K bárányai. 

Ha már bárányok! Íme a témához kapcsolódó dal: Lamb of God - Culling

Jah és még egy szösszenet, egy kupicizmus a végére: 

"... az agya helyén tátongó fekete lyuk nem csak a felvilágosodást, az értelmet nyeli el, hanem azt a hangot is, ami a száján át távozva úgy szólna, hogy Helló!"

Szolgálati anekdoták - 121. rész

18:00-ra voltam hivatalos a Céges rendezvényre. Ez azon kevés saját irányítású szabadteheres mókák egyike, ami még megmaradt. Személy szerint nem bánom, hogy kevesebb lett, bár tisztában vagyok vele, hogy a Cégnek kizárólag a teherszállításból van bevétele.

Emlékszem, alig tíz éve még fix vonatokra tervezték a teheres szolgálatokat is, vagyis a figura tudta, hogy adott szolgálatban melyik tehervonato(ka)t és mely irányba fogja továbbítani. Vagy a fűtőházból indultunk, vagy peronon váltottunk, de önköltségezés akkoriban ritkábban fordult elő. Arról nem is beszélve, hogy nem szopatták le a munkavállalót egy Győr-Fradi Fradi-Hegyes (vagy, Sopron, vagy Rajka) és vissza valameddiggel és három-négy gépcserével. A leghúzósabb a Győr - Sopron - Fradi - Győr volt, de akkor is végig egy gépen!

De elég a régi idők anekdotázásából. Elmúlt. Új szelek fújnak. Olcsóbb a bab...

A 017-es Traxx az ól előtt várakozott. Épp a 9204-et és annak vezetőjét pihente békésen. Új papucsai fényesen csillogtak még árnyékban is. Jó volt ránézni. Át is futott az agyamon, hogy egy Traxx-szal a világból kimegyek, ha kell. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy rákerülök, mert általában a 45202-re és párjára, majd reggel a 9209-re forgatják ezeket a masinákat. A beíróba lépve azonban Felvigyázó Attila közölte, hogy az istálló előtti jószággal nekem lesz feladatom. Lepleztem örömöm és hogy a megérzésem ezúttal is működött. Az, hogy aztán Hegyesben fel kellett vennem a 018-as Szöcskét (alias kék tigris) már kevésbé volt örvendetes, de hát legyen. Bruttó kétszázért bármilyen retket magamra veszek.

A tehénszaros Hegyesben, épp mikor a vasat dobtam magamnak a fűtőházban felhívott a MOI, hogy 23 óra körül érkezik a vonatom. Megnéztem az órát: 19 óra és 13 perc. Csúcs.

Elérkezett az ígért idő. Addig olvastam, de a vonat csak nem érkezett. 

Aztán ötödike lett. A vonat még sehol. 

Túl jutottam száz oldalon, négy szál cigin, fél liter vízen, két szelet csokin, de a vonat még mindig nem érkezett.

Negyed négykor megszólalt a telefonom. MOI tájékoztat, hogy a vonatból nem lesz már semmi, úgyhogy gépmenet vissza Győr. Persze a Szöcskével együtt. Megkaptam a vonatszámot is és felhívta rá a figyelmem, hogy az a vonatszám még negyedikei! Néhány perccel később keres a rádión a Hegyeshalombittekommen. Mondja, hogy bepattintjuk ezt a csodás menetet a személy ötre, ott kapok papírt és mehetek!

Alig indultam el már csipogott is az MFB, hogy nem jó dátumot adtam meg! Meg az a jó édes... Aztán így kocogtam vissza békés hetvennel a tehénszaros Győrbe. 

Szolgálat végére terveztem egy kis bevásárlást, mert előzőnap minden élelmet eltüntettem a lakomból. Betértem a Szeszkóba és ott találkoztam egy kolleginával. Kérdi:

- Most kezdesz?
- Nem - felelem -, most végeztem, éjszakás voltam.

- Nem látszik. - jegyzi meg mosolyogva. - Bár te még fiatal vagy! - teszi hozzá halkan.

Felnevettem:

- Te meg vicces. 

Tény és való, jól bírtam az éjszakát. Most, hogy itthon ütöm a klaviatúrát érzem csak, hogy kezdek elpilledni. De sok pihenésem nem lesz, mert tíz körül jönnek villanyórát cserélni. Délután, meg mennem kell próbára. Holnap meg 5:50-kor frissen, kipihenten, józan állapotban újra vár a Cég!