Néhány hónappal Johnny Casco halála után megjelent a Hátsó utcában egy borvörös Harley Breakout. Látszott rajta, hogy vadonatúj. Gyönyörűen nézett ki. Vonzotta a tekintetet. Akkoriban csak álmodozhattam róla, hiszen az első motorom árát is alig tudtam összekaparni. Napok, hetek teltek el úgy, hogy nem láttam vele közlekedni senkit, de elhatároztam, hogy ha megtudom kié, megszólítom az illetőt.
Egy nap, mikor épp a melóból jöttem haza meggyötörten, kilépett az épületből egy nagyjából velem egy magas fickó. Arca beesett, a bőre a több éves cigarettázástól szürkéssé vált. Farmer nadrágja és -kabátja enyhén kopottan, de feszülősen állt rajta. Ritkuló, zsírosnak ható, fekete haját egy hanyag mozdulattal csapta hátra, majd régi bukóját a fejébe nyomta. Egy ezeréves 250-es Simsont, vagy Jawa-t inkább elképzeltem volna ehhez a karakterhez, mint egy HD Breakout-ot. Nem teketóriáztam és odaléptem hozzá:
- Mindenképp megakartam ismerni azt, aki ezzel a gyönyörűséggel jár!
Jéghideg kék szemeit rám emelte, de néma közönnyel felült a gépére. Kezet nyújtottam és bemutatkoztam.
- Billy Crow. - vetette vissza, de a kézfogással nem vesződött, inkább felhúzta a kesztyűjét és ráadta a gyújtást.
- Látom sietsz. Nem tartalak fel. Széles utat!
Biccentett, sebességbe rúgta a vasat és meghúzta a gázt, majd szélsebesen távozott. A közöny nem hatott meg. Elképzelhetőnek tartottam, hogy a ház vonzza a közönyös embereket. Ez a fickó az unatkozó jeti alatt lakott, pár unalmas földlakó társaságában.
Eltelt néhány nap, mikor újra találkoztam az ipsével. G lerángatott az egyik közeli krimóba, hogy dumáljunk tervekről, könyvekről és persze vedeljünk. Nem nagyon bírta a piát, így könnyen ültetőre itta magát. Épp távozni készültünk, amikor megláttam a Harley tulaját az egyik boxban. Egyedül iszogatta sörét, és közben folyamatosan a telefonját nyomkodta. Mondtam a cimborámnak, hogy találjon haza egyedül, én még maradok egy kicsit, valakivel beszélnem kell. Elköszöntünk egymástól, ő pedig nagy kígyókat kergetve kitántorgott. Kértem még egy sört bátorítónak és odaléptem Billy asztalához:
- Szabad?
Fel sem nézve a telefonjából flegmán csak ennyit felelt:
- Ha muszáj.
Lebasztam a korsómat az asztal lapjára, még egy pár csepp is kilottyant a sörből. Erre felkapta a fejét, majd szúrósan méregetni kezdett.
- Áh, te vagy? Mit akarsz tőlem?
- Meginnál még egyet? - böktem a söre felé.
- Legyen. - megvonta a vállát, kiürítette az üveget és felém lökte azt. Gyorsan a pultnál légteleníttettem, majd visszasiettem hozzá. Koccintásra emeltük a söreinket, de nem ütöttük össze. Kortyoltunk.
- Mi a sztorid? - csapta az asztallapra az üvegét.
Felvontam a szemöldököm, úgy téve, mintha nem érteném mit akar. Valójában elsőre nem értettem tisztán a kérdést.
- Mi a sztorid? Ha azt akarod, hogy beszélgessünk kezdj el mesélni. Unalmas faszokra nincs időm.
Azzal belevágtam. Az egyértelmű volt, hogy nem kíváncsi a munkámra és a magánéletemre. Ezért a Johnny Casco-féle megbízatásomról beszéltem neki. Erre felkapta a fejét.
- Ismertem a fickót.
- Honnan?
Ekkor ő kezdett sztorizgatni: kiderült, hogy valamikor ő is dolgozott az -általa csak- nagyfőnöknek hívott maffiavezérrel és miután önállóvá lett, utána is sokáig jártak össze "egyeztetni".
Billy Crow a pesti gettónak számító Józsefvárosban nőtt fel, elég mostoha körülmények között. Már gyerekként sok csíny követett el, ami aztán a későbbi életére erőteljesen rányomta a bélyegét. Egy alkalommal ideiglenesen (négy és fél évre) bentlakásos lett Vácon a viselt dolgai miatt. A törvény valahogy nem kultiválja a prostitúciót, a kábítószer kereskedelmet és mindazt, ami ezekkel jár. Nagyjából akkor szabadult, mikor egykori munkaadója, Johnny Casco meghalt. Mivel szakítani kívánt régi életmódjával, így az ingatlanjait és üzleteit mind pénzzé tette, behajtotta kintlévőségeit, összecsomagolt és elhagyta a fővárost, hogy egy eldugott kisvárosba meneküljön, így a Hátsó utcába költözött.
Egyik sörünk követte a másikat és úgy tudtunk meg egymásról egyre többet. Megkérdezte, hogy mindig a Cégnél akarok e dolgozni, vagy vannak más elképzeléseim? Vázoltam neki, hogy mik a terveim. Látszólag nem érdekelte a dolog, de miután befejeztem a mondandóm, az első kérdésével meglepett:
- Pénzed és embereid vannak hozzá?
- Három srácot tudok helyben, akik jönnének. A pénz meg olyan, mint az idő: sosincs belőle elég.
Néhány másodperc hatásszünetet tartott, de közben hideg szemeivel méregetett. Kortyolt.
- Mit szólnál hozzá, ha befektetnék az üzletedbe?
- Ezt hogy érted?
- Betársulok, te tulok. Adom az anyagi fedezetet, Te pedig a társaiddal szépen visszafizeted a kölcsön dupláját, mondjuk öt éven belül.
- Nem hiszem, hogy törvényes úton öt éven belül vissza tudnánk fizetni ekkora összeget, ráadásul az induláshoz a személyi állomány se megfelelő.
- Ezalatt azt érted, hogy nem mindenki elég tökös hozzá?
Bólintottam. Ő sóhajtott.
- Értem. Akkor csináljuk úgy, hogy adom az alaptőkét, meg hozok néhány embert. Ha sikerül az üzletet beindítani, akkor a haszon 80%-a engem és az embereimet illet.
Átgondoltam az ajánlatát egy korty erejéig.
- Mit szólnál hozzá, ha létrehoznánk a megfelelő cégeket, plusz a klubot. Mindegyiket te vezetnéd, mi pedig lennénk a munkavállalóid. A részesedésed vezetőként így is busás lenne és senki nem zúgolódna miatta, főleg a hatóságok nem.
- Hm... Ezen még finomítunk majd, de egyenlőre jónak tűnik. Holnap nézzük meg a helyeket, amiket mondtál, aztán egy hét múlva találkozzunk ugyanitt. Hozzuk össze az embereinket és közösen megvitatjuk.
- Az egyiket már most megmutathatom. Itt van a szomszédban. A többieket meg riasztom.
Befejeztük a söreinket, számot cseréltünk, majd távoztunk. Útközben megmutattam neki a leendő klubházat.
- Mekkora ez te? - hajolt közelebb az utcafront felé néző üvegtáblához, hogy bekukucskáljon rajta.
- A saroktól a lépcsőházbejáróig. A hátsó utcára is nyílik egy szürke ajtó.
- Azt már néztem, hogy vajon mi lehet?
- Valamikor ez egy bank volt, de már évek óta üresen áll.
- Fasza... Akkor holnap délben itt találkozzunk. - azzal elváltunk egymástól.
Elmúlt már éjfél, így másnapra hagytam a telefonálást. Először Lafaty Bandit csörgettem fel, mert G-ről tudtam, hogy még másnaposan fetreng (valahol), Ladislav száma pedig nem volt meg.
- Jövőhét végére ne csinálj programot. Ülj fel a gépedre és gyere el. Találtam valakit, aki segít beindítani a dolgokat. - közöltem szinte parancsolóan Bandival a kész tényeket.
- Megbízható?
Elmeséltem neki, amit tudnia kellett. Nem egy beszari fasznak ismertem meg Bandit, úgyhogy nem kellett attól tartanom, hogy visszakozik. A másik két emberemnél már jobban rezgett a léc.
- Rendben barátom, ott leszek.
Ezután elértem G-t. Ő már kicsit vonakodóbban reagált és folyamatosan kérdezgetett mindenről. Igyekeztem eloszlatni a kételyeit, de ettől függetlenül nem tudta megígérni, hogy ott lesz a megbeszélésen, mert aznap dolgozik. Néhány nappal azután, hogy találkoztunk Pesten a kávézóban, beállt adminisztrátornak egy nemzetközi céghez. Jól keresett vele és ráadásul ingyen nézhetett pornót munkaidőben - mert ez egy fájlcserélő és terjesztő cég volt, vagy valami hasonló.
Ladislav felhajtását estére hagytam. Átmentem északra, egy törzshelyének számító krimóba. Aztán egy másikba. Végül találtam egy közös ismerőst, aki felhívta és odarendelte. Mikor megérkezett különvonultunk, de még a sörömet se tudtam meginni, mire végeztünk. Túl sok kétely merült fel benne a dolgokat illetően. Erre azt mondtam neki, hogy jöjjön el, aztán ha nem tetszik neki a szitu, akkor még mindig mondhatja azt, hogy nem kér belőle, így aztán ő is megígérte, hogy ott lesz.
Eltelt az egy hét, a megbeszélt időpontban várakoztam a lakásomon, de csak Lafaty Bandi jelent meg. Direkt egy bő órával előbbre rendeltem őket hozzám, hogy még előtte oldjam kicsit a feszültségüket, de a fennmaradó időben sem jelentek meg a többiek.
Amikor Bandi belépett a lakásba egy borosüveget húzott elő.
- Mi a faszom ez? - kérdeztem meglepetten.
- Alma lé. Én daráltam.
- Aha, alma lé. És hány fokos?
- 52.
- Oh, baszki. Most nem nyakalhatjuk meg, lehet még motorozni is kell.
- Oké. Többiek?
- Úgy néz ki nem jönnek.
- Puhány pöcsök.
Erre nem reagáltam, csak felvettem a mellényem és elkezdtem készülődni.
- Hova parkoltál le?
- Ide hátra a tiéd mellé.
Összecihelődtem, aztán elhagytuk a házat és a megbeszélt kocsmába siettünk. A belső térben nem láttam Billy-t, úgyhogy kértem két alkoholmentes sört, hozzá korsókat, egyesítettem őket, aztán intettem Bandinak a fejemmel, hogy menjünk ki az udvarra, hátha ott vannak. Az egyik sötétebb sarokban állt öt fazon, de nem tűntek ismerősnek. Nem indultam meg feléjük egyből, hanem előhúztam egy szál cigit, komótosan meggyújtottam és cirkálómódban elindultam az irányukba. Bandi a fülembe súgta, hogy ők azok e? Megvontam a vállam. Erre szétnyílt a társaság és feltűnt köztük Billy. Kezet nyújtottam, majd bemutattam neki Bandit. Ezután ő az embereit:
- Ők itt Cliff, Kölyök, Zozó és Trükkös. Hol a másik két srác?
- Az egyik nem tudott elszabadulni a munkahelyéről, a másik nem vállalta.
- Milyen munkahelye van, hogy így ragaszkodik hozzá? - kérdezte a Kölyök.
- Pornó.
- Érthető, hogy nem akart jönni. - vihogott a Trükkös.
- Csak nem ő az, akinek a jelenlegi munkájához kapcsolódna az egyik üzleti szál? - érdeklődött Cliff. Valamiért már első benyomásra is szimpatikusnak tűnt a fickó. Talán mert nem volt olyan beképzelt, mint a Trükkös.
- De bizony.
- Várunk még egy helyi srácot, akit pár hete ismertem meg. Utána belevágunk. Itt is van!
Megfordultam és egy régi ismerős jött szembe: Frankie. Abból az időből ismertem -bár felszínesen-, amikor még egy rock kocsmát üzemeltetett. Rég látott ismerősökként üdvözöltük egymást.
- Ti ismeritek egymást? - hőkölt meg Billy.
- Futólag. - felelte a maga szerénységével Frankie.
- Akkor kezdjünk bele.
Azzal körbeálltunk, majd a Holló elkezdte vázolni azokat a terveket, amiket egy héttel korábban megbeszéltünk. Meglepő módon nem úgy adta elő, hogy ezek az ő találmányai, hanem hogy ezt közösen találtuk ki. Hozzátette, hogy milyen módosításokra van szükség ahhoz, hogy mindenki feddve legyen. Például Lafaty Bandi, Frankie és én elmentünk egy lottózóba és egy totózóba, megjátszottunk egy-egy szelvényt. Erre azért volt szükség, hogyha feltűnne a hatóságoknak a hirtelen jött gazdagságunk, akkor tudjuk mivel igazolni. Nem kellett, hogy nyerjünk, csak annyi, hogy a biztonsági kamerák, meg a személyzet igazolhassa a hatóság előtt, hogy ezek az arcok valóban jártak benn. A cég, aminél dolgoztunk nem éppen arról volt híres, hogy túlfizeti a munkavállalóit. Így aztán egy totó-lottónyeremény bevallása esetén az adóhatóság nem kérdezősködik. Azt a pénzt meg arra basszuk el, amire csak akarjuk.
Billy azon a héten nem tétlenkedett: felkereste azokat a tulajdonosokat, akik azokat az ingatlanokat birtokolták, amikre nekünk szükségünk volt. Felhajtott egy megbízható ügyvédet, aki - természetesen némi extra juttatásért- előkészítette az adásvételi szerződéseket, amikről már csak az új tulajok nevei hiányoztak és a keltezés.
- Nos fiúk, már csak egy tennivaló lenne. Meg kell győződnünk róla, hogy valóban olyan tökös srácok vagytok, mint mondjátok magatokat. Mert nekem nem puha pöcsökre van szükségem.
Valami hasonlót mintha Banditól is hallottam volna...
- Egy spanom várakozik a híd lábánál az áruház parkolójában. Egy zárt utánfutón van némi árum és azt át kéne rakni ebbe a kocsiba és átvinni egy helyszínre, aminek a címe a kesztyűtartóban van. - nyújtott felém egy slusszkulcsot Billy.
- Ez a kocsi most éppen hol áll? - emeltem fel a kulcsot.
- Itt a főút melletti parkolóban.
- Melyik az: a zöld furgon, vagy az a Skoda, amiben a zsandárok lesnek?
Erre a kérdésemre Billy és az emberei kicsit hátra hőköltek.
- Ezt hogy érted?
- Idefelé jövet ez a két autó hesszelt ott. Gondolom azt figyelik a majmok, hogy mikor gurultok odébb, hogy aztán lecsapjanak, mikor a zárba csúsztatod a kulcsot.
Billy odafordult Trükköshöz, súgott valamit a fülébe - gondolom azt, hogy ellenőrizze az állításomat -, majd az utóbbi sietve távozott. Néhány perc némaságban várakoztunk, aztán megcsörrent a góré telefonja. Miután letette nyújtotta a kezét, hogy adjam vissza a kulcsát.
- Mi lesz a melóval? - ejtettem a kezébe a tárgyat.
- Milyen járművetek van.
- Motorral vagyunk. - kortyoltam bele a sörömbe, amiről csak Bandi tudta, hogy impotens, ezért a többieknek kicsit megnyúlt az arcuk.
- Mekkora a csomag? - érdeklődött Frankie.
- Végül is elegen lennénk hozzá, ha szétosztanánk és motorral vinnénk el. - fordult a főnök felé Cliff.
Egy kis hatásszünet erejéig Billy elgondolkodott az ötleten.
- Akkor guruljunk! - közölte, azzal elindult kifelé. - Gondoskodj róla, hogy eltűnjön. - adta át a kulcsot Zozónak.
Zozó, az alacsony fickó nem volt éppen atomfizikus, de talán a Holló pont ezért adta neki a feladatot. Az a gyökér még akkor este odament a furgonhoz, és ahogy megjósoltam a rendőrök abban a pillanatban lecsaptak rá, ahogy a kulcsot a zárba tette.
- Most megvagy te kis szemétláda! - harsogta Zozóka fülébe Koki főtörzs.
Valójában Kovinak hívta mindenki, de nem azért, mert Kovács lenne a családi neve, hanem mert egy kilencvenes évek végi pornóproducerre hasonlított. Mi azért neveztük Kokinak, mert nagyjából annyi ész szorult a méretes koponyájába, mint egy tottyadt borsónak.
Zozót bekasztlizták és minden egyes bűntényt rávarrtak, amit az autóval elkövettek, ugyanis mindössze két ember ujjlenyomatával telt meg a kocsi: az övével és az eredeti tulajéval. A kis csenevész srác nem akart a főnök ellen vallani, ezért elvitte a balhét, amiért akár nyolc évet is kaphatott volna, de még az ítélethirdetést sem érte meg, mert 48 nap előzetes után egy benga cigány megbökte egy házilag barkácsolt kaleffal. Mire orvoshoz jutott elvérzett. Hogy aztán mindezt Billy rendelte e meg, vagy tényleg csak a véletlen műve, nem lehet tudni. Beszélik ezt is, azt is.
Nem sokkal azelőtt, hogy Zozókára rámászott volna a fél városi rendőrőrs, Billy, Cliff, a Kölyök, a Trükkös, Frankie, Lafaty Bandi és én elindultunk a megbeszélt helyre. Egy lepukkant Opel várakozott a parkló egy szerényebben megvilágított szegletében. A sofőr szájából kiesett a cigi, amikor köréje gurultunk és egész addig a gyújtáskapcsolóval játszott, amíg fel nem ismerte Billy-t.
- Baszd meg! Te vagy az? Már azt hittem valami helyi rendfenntartók. - szállt ki a nyüzüge sofőr a hasonlóan rossz állapotú járgányából.
- Itt van az áru? - tette a vállára a karját Billy, majd terelte hátra.
- Itt, itt. Nem úgy volt, hogy egy furgont küldesz?
- Változott a szitu és rögtönözni kellett.
Az ipse felnyitotta az utánfutót és egy régifajta 72 colos tévé doboza nézett vissza ránk. Az első a háromból.
- Hogy fogjátok ezt így elvinni?
- úgy csomagolták, ahogy kértem?
- Honnan tudjam? Nekem annyi a feladatom, hogy felveszem ott és átadom itt. Nem több.
- Majd az mindjárt kiderül, hogy van csomagolva. - csapta elő a kését Bandi és elkezdett furakodni, hogy hozzáférjen az utánfutó tartalmához.
- Mit csinálsz, ember? - sikított fel a futár.
- Felnyitom, de ha sokáig sípolsz a fülembe veled is megteszem. - sziszegte Bandi.
- Menj és szívj el egy cigit, amíg mi átpakolunk. - adta ki az utasítást Billy, Trükkös pedig finoman arrébb húzta az ipsét, hogy ne legyen láb alatt.
Az első doboz színig volt töltve őrölt kávéval.
- Kávé? Ezért jöttünk? - kérdezte Frankie.
- Szeretem a kávét. - felelte ártatlan képpel Billy, majd a felső réteget leemelte és a kocsi hátsó ülésére dobta.
A laikusok azt gondolnák, hogy az a sofőr jattja, de valójában abban tényleg csak kávé volt. A többibe egy másfajta élénkítő szert csomagoltak, persze külsőre senki nem mondta volna meg róla, hogy más lehet benne.
Amint végeztünk az oldaldobozok és hátizsákok feltöltésével délnek vettük az irányt. Nem éppen egy nyolcvan kilométeres túrához voltam öltözve, és bár még nyár volt, ennek ellenére nem sokkal a város elhagyása után, mikor utazósebességre álltunk, éreztem a fedetlen karomon a hűvös menetszelet. Kisbér környékén már teljesen megfeledkeztem róla, de azért örültem neki, hogy Fehérvár előtt megálltunk egy kamionos parkolóban.
- Várunk valakit? - kérdezte Frankie.
- Igen, átadjuk a kávét egy másik brigádnak.
Ekkor már másodszor fordult meg bennem annak a lehetősége, hogy nem kávét hoztunk idáig. A titkot, amit rajtam kívül csak az eredeti emberei ismertek, nem sokkal később mesélt el, de persze aztán nem terjesztettük a tagok között.
Magamra kaptam az egyik oldaldobozomból egy pulóvert, majd félrevonultam pisálni. A kocsmában elfogyasztott sör és az úton ért hideg megtette a hatását. Épp rágyújtottam a vizelés után, mikor begördült egy furgon. Két majd' két méter magas fickó szállt ki belőle. Nem lettünk bemutatva, de évekkel később a Balaton Vikings MC tagjaiként láttuk őket viszont, mint Cinege és Picúr.
Sietve átpakoltuk a kávékat, majd vártunk a motorjaink mellett amíg Billy és a két óriás smúzol. (Zozókát ezalatt csípték meg a zsandárok).
- Mi lesz ennek a vége? - súgta oda Bandi.
- Mi lenne? A pénz nálunk, a csomag náluk. Mindenki boldog. - feleltem kurtán.
- Nem úgy értem. Mindig ezzel fogunk foglalkozni? Így értetted, hogy futárkodunk? - a cinizmusa és a kérdése jogosnak hatott, de tudtam, hogy le kell nyugtatnom a kedélyeit, különben megfalcol.
- Nem. Nem így értettem. Viszont Billy se akar már veszélyes bulikban részt venni. Gondolom ez valami lecsengése a múltjának. De majd rákérdezek.
- A minimális rizikó vállalható, de ha azokban a csomagokban nem kávé van, akkor...
- Akkor sem kell konspirálni. - vágtam a szavába. - Mondtam: rákérdezek Billy-nél, hogy mi volt ez. Addig nyugi.
A furgonba beszállt a két óriás, aztán Billy is rajtra szólított fel. A visszaút már valamivel kényelmesebbnek és kevésbé feszültnek tűnt. Mielőtt beértünk volna a városba megálltunk az egykor kamionos vámkezelő placcra.
- Nem árt ha tudjátok, hogy ez a terület is már a miénk. Néhány héten belül itt konténerek fognak állni és raktárként üzemeltetjük -ahogy azt már felvezettük korábban-, aminek vezetője Frankie lesz. Kellene egy őrzővédő cég hozzá, aki majd felügyeli, hogy ne nyomják fel.
- Ismerek egy srácot, aki a szomszéd városban egy kamionos telepen őrködik. A főnöke is jó fej. - közölte Frankie.
- Hozz össze velük.
Pár egyéb teendőt még leegyeztettünk, majd mindenki hazagurult. Bandival az este levezetéseként elfogyasztottuk a pálinkáját, amit hozott és hosszas eszmecserét folytattunk a történtekről és a jövőről.
Két héttel később Billy összehozta a társaságot az épp felújítás alatt álló, leendő klubházunkba. A bárpultot és az egyéb fabútorokat és -betéteket egy régi zenész haverom dobta össze, a hangszigetelést közösen oldottuk meg, az elektromos és vízvezeték hálózatot pedig egy-egy régebbi kollégám segítségével sikerült összehozni. Lassan kész állapotba tudtuk hozni az egész helyet.
A bárpult mögötti hűtőkbe rámoltuk be éppen az italokat Bandival, amikor megjelent a társaság, két ismeretlen fickóval.
- Így már egész jól néz ki. - harsogta Billy. - Ők itt Laci és Paradicsom. - mutatta be a két új arcot. Az előbbi annak a biztonsági cégnek a tulaja, vezetője volt, amiben az utóbbi dolgozott.
Billy felvezette a megbeszélteket, hogy mindenki tisztában legyen az elképzelésekkel. Azután a biztonsági cég vezetője vázolta a terveit és a lehetőségeit. Rögtön tudtuk, hogy nem éppen a becsületesség mintaképe. Paradicsom erre elmesélte, hogy ő mivel tudja bővíteni a társaság (ekkor még nem klub) büdzséjét és hogy tud még egy srácot, aki beszállna. A fickót folyton Szatírként emlegette, aki kamionos és időnként "elhagyott" ezt-azt a kamionról, amit érdekes módon mindig Paradicsom talált meg és értékesített.
Erre én felhoztam G személyét, aki a pornós vonalból jönne, amire Billy rögtön rávágta, hogy a saját webkamerás/eszkort biznisz kezdéséhez a lányokat majd ő biztosítja. Frankie hozzátette, hogy helyben is ismer néhány igazán készséges lányt. Mind jót kuncogtunk ezen.
- Mennyire megbízható ez a G? - érdeklődött a mindig kötekedő Trükkös, miután lecsendesedtünk.
- Garantálok érte! - feleltem határozottan. Sosem szerettem, ha kétségbe vonják a szavam.
- Csak mert eddig még egyszer se láttuk itt. - tette hozzá pökhendin.
- Én már találkoztam vele. - közölte kimérten Billy. Trükkös visszaült az arcával a bárszékre. Mégis csak a főnök szólt...
- Milyennek találtad? - érdeklődött a Kölyök.
- Majd elválik. - legyintett a Holló. - Viszont jó lenne, ha a nyitóbulira megjelenne. - szegezte nekem a követelést.
Ezután Billy ragadta magához a szót és közölte az arra évre esedékes további terveket, szükséges feladatokat. Az kétségtelen tény volt, hogy a nevesebb találkozókra az év hátralevő részén el kell mennie a kis csoportosulásunknak. Mivel Bandival ekkor már a felmondási időnket töltöttük így nem volt kérdés, hogy miután az letelik, minden találkozón ott tudunk már lenni. A többiek (Lacit, Paradicsomot, a még nem ismert Szatírt és G-t kivéve) szabadúszók voltak így ők már a hétvégi banzájra el tudtak gurulni.
A "klubház" nyitóbulira újabb két héttel később került sor. Az alapítók közül mindenki jelen volt (ekkor már Papa is sok időt töltött velünk), bár a klub alapításához még egy teljes évet kellett várni és kulcsolni. Billy-ék meghívtak minden neves klubot akikkel, addig találkoztak. Közel ötven motoros és nagyjából harminc lány volt jelen az eseményen. Ahogy az várható volt, éjfél körül a rend éber őrei is tiszteletüket tették a lakossági bejelentéseknek köszönhetően, pedig a házból mindenkit meghívtunk (és ingyenes fogyasztást biztosítottunk számukra) és a rendezvényt bejelentettük. Mivel az összegyűltek közt akadt három keresett személy, így őket bilincsben vitte el Koki főtörzs és társai.
A razzia után Billy félrevont:
- Lenne még egy fuvar.
- Egy?
- Nem akarom, hogy mindezt összebasszuk egy rizikósabb buli miatt. Úgyhogy átadjuk a szomszédoknak a fuvarokat egy kis sápért. Cserébe jók leszünk náluk és közbenjárnak a többi klubnál az érdekünkben.
- Vagyis megvesszük a legitimitásunkat.
- Aki így akarja nézni, az csak ezt fogja látni. Viszont lásd be, hogy másképp nem hozzuk tető alá gyorsabban a dolgot.
- Aki számít a környéken, az itt van, nem?
- Mondhatni.
- Akkor azokkal még ma este összébb csiszoljuk a baráti szálakat. Azt már eleve jó pontnak vették páran, hogy ingyen vedelhetnek.
- Meg, hogy ingyen dughatnak. - tette hozzá a Holló.
- Ezután megtesszük a szükséges diplomáciai lépéseket. Viszont látogatunk, járunk az unalmas találkozóikra, véradásaikra, nyílt napjaikra, jótékonykodásaikra és rendben leszünk. Közben meg csináljuk a bizniszeinket.
- A legálisakra gondolsz, vagy a rizikósabbakra.
- Amíg a legálisak nem stabilak, muszáj lesz valahonnan pénzt keríteni, hogy mindezt fenntartsuk. Persze nem kell mindenkinek mindent tudnia.
- Egy napon még te leszel itt az elnök. - felelte egy kis hatásszünet után. Tisztán emlékszem, ahogy fal merev arccal nézett a jéghideg szemeivel.
- Legfeljebb a fiam, miután a matuzsálemek, vagyis mi már kihaltunk! Billy, tizenkét évvel vagy öregebb nálam és sokkal jobb kondícióval. Ráadásul nem hiszem, hogy ezt bárki jobban tudná vezetni, mint Te!
Ekkor lapogattuk meg először egymást úgy, mint a nagyok, azok a motorosok, akik odakint iszogattak és évtizedek óta rótták az utakat. Egy évvel később ez a nap a klub alapításának napja lett ("Anniversary run"), később pedig az éves gyűlések időpontja.
Az elkövetkező egy év azzal telt, hogy felhelyezzük magunkat a térképre. Követtük a terveinket, bár néha improvizálni kellett és néha improvizáltunk, amikor a terveinket is követhettük volna. Csatlakozott a Billy-Kölyök-Cliff-Frankie-Trükkös-Bandi-G és általam alakított nyolcashoz Paradicsom, a főnöke (Laci) és a haverja Szatír, majd Papa és legvégül Jim, egy USA-ból érkezett fickó, akit a nyitóbulin ismertünk meg. Minden remekül alakult, az üzleti vállalkozásaink jól mentek, az évek során újabb tagok érkeztek (többek közt Ladislav, aki az első jelöltek között is az elsőnek számított), újabb szabályokat alkottunk. Elhárítottunk néhány besúgót és külső tényezőt, amik az egységünket gyöngítették volna. Mondhatni minden remek volt.
Három évvel az alakulás után tudtuk meg, hogy Papánál rákot diagnosztizáltak. Két évvel később pedig megtörtént az a bizonyos baleset, amiben elvesztettük első elnökünket és helyettesét.
Akkor már rég a legalitás talaján haladtunk. Legalábbis amiről Secretary-ként tudtam, az mind törvényes úton futott be a kasszába. Ettől függetlenül Billy-ről és a régi bandájának tagjairól mindenki tudni vélte, hogy folyton feketéznek, de mivel a klubnak ebből hátránya, problémája nem adódott, így senki nem feszegette a kérdést. Kivéve Paradicsomot.
Pár hónappal a főnök halála előtt történt, amikor ez a zöldség becsörtetett a klubházba, nyomában a Szatírral. Az egyik asztalnál ülő Hollóhoz rohant és harsogva a képébe mászott:
- Mégis hogy képzeled azt, hogy a klub szabályaival szembemész?
Billy nem zavartatta magát, komótosan levette olvasószemüvegét a szeméről, letette a rejtvényét az asztallapjára, majd Paradicsomra emelte jéghideg szemeit.
- Hogy érted ezt? - kérdezte haláli nyugalommal a hangjában.
- Mióta van közöd a kábszer-fuvarokhoz?
- Miféle kábítószer?
- Aminek a sápját most küldték el a cimboráid! - vágott le egy borítékot az asztalra a dühös társunk. Vöröslött a feje az ordítástól. Közben intettem az akkor még jelölt státuszú ikreknek, és Csokinak, hogy menjenek ki.
- Ezt talán nem itt kéne megbeszélni. - csattant fel a góré, azzal felkelt a helyéről és a titokszoba felé ballagott. Amikor a pult sarkánál melléjük értem Billy a mellkasomra emelte a tenyerét, jelezve, hogy ebből maradjak ki. Akkor nem tetszett ez a döntés, mert valóban klubügyről esett szó, de később elmesélte, hogy miről beszéltek. Vagy legalábbis egy kozmetikázott részt.
Egy hónappal később a zsandárok ránk rúgták az ajtót. Persze jöttek a nullára megint, de Koki főtörzs szent meggyőződése volt, hogy kokaint tartunk és terjesztünk a klubházban. Ezután rendszeres razziának voltunk kitéve mindaddig, amíg az a barom egy éjszaka már nem ment többé haza. Mivel a hulláját harminc kilométerrel messzebb találták meg az őszi aratás során, így a hatóságok nem húztak párhuzamot az eset és a klub között. Persze beszélték, hogy közünk volt hozzá, de ezzel kapcsolatban Billy mindig tagadott.
Viszont az állandó razziák miatt a főnök egyre idegesebb lett és megjelentek idegen arcok. Gondoltuk, hogy régi ügyfelei, egykori cimborái, sittes haverok, ilyesmi. Egy idő után egyre gyakrabban és egyre többen jöttek. Billy pedig egyre kevesebbet tartózkodott a klubházban. Megüzente, hogy épp merre jár, merre túrázik és érdeklődött, hogy az üzletek jól mennek e? Kapcsolatokat építek, mondogatta. Kizárólag a Kölyök, vagy a Trükkös kísérte el. Amikor az őt kereső személyekről akartunk vele beszélni, (akik egyébként csak érdeklődtek felőle, majd megittak egy kávét, vagy teát és távoztak), akkor sietősen befejezte a beszélgetést.
Ugyanígy történt a halála napján is. Felhívott a pult mögött található telefonon. Szólt, hogy jönnek haza, már a pápai elkerülőn vannak, csak megálltak pisálni, meg kinyújtóztatni a végtagjaikat. De többé nem értek haza.
Már besötétedett, mikor elhagyták a várost. Egy kamion reflektorai tűntek fel velük szemben, a távolban. Ahogy közelebb értek egymáshoz Billy rávillantott, hogy kapcsolja le a fényszórókat, hogy ne vakítsa el őket, de a sofőr nem tompította le a fényeit. A távolság egyre csökkent, majd a teherautó áttért az ő sávjukba. A sofőr az utolsó pillanatban félrerántotta a kormányt, de azzal csak a frontális ütközést kerülte el: az utánfutóba Billy és a Kölyök is belerohant.
- Pontosan ezért vagyok itt. - vágott közbe Horáció.
Azután, hogy szétlőtték a klubházunkat és G-vel átbeszéltük az este hátralevő részét, felültem a motoromra és mentem pár kört a városban, bár nem szeretek este vezetni. Miután visszatértem hazaküldtem mindenkit. Raven ezután nekem esett, összebalhéztunk, mert engem tett felelőssé mindenért, majd mielőtt elfajultak volna a dolgok Csongor hazavitte. Gondoltam, amíg nem megyek haza, addig se konfrontálódunk újra, így maradtam. És legalább nem maradt felügyelet nélkül a romkocsmára emlékeztető tulajdonunk.
Délelőtt nyolc után megjelent Horáció. Bebillegett, mint egy gázlómadár, leült az egyik bárszékre, oda, ahol a leadott colorok egymásra pakolva hevertek. A felsőt megemelte. Valószínűleg a darabszámra volt kíváncsi.
- Mi járatban?
- Beugrottam egy kávéra.
- Na ne viccelj.
- Van némi információm Billy Crow ügyével kapcsolatban.
Szóval így kezdődött. Amíg főtt a kávéja, addig elmeséltem neki, hogyan indult a klubunk. A történetnek akkor lett vége, amikor kitöltöttem neki egy csészébe a kért frissítőt.
- Több, mint tíz évvel ezelőtti esetről van szó? Hogyan került most ez elő újra?
- Bár az ügyet akkoriban ismeretlen tettes ellen lezártuk, most mégis előkerült egy-két nyom, így az ügyészség újranyitotta az aktákat.
- Mi az az egy-két nyom.
- Erről nem beszélhetek. Viszont több, mint a valószínű, hogy ugyanazok lőtték szét a kocsmátokat...
- Klubház! - vágtam közbe erélyesen.
- Klubházatokat, akiknek anno érdekében állt félreállítani az egykori vezetőtöket.
- Ezt mégis mire alapozod?
- Hallottál már a térfigyelőkamerákról?
- Azokra a kis kíváncsi szemekre gondolsz, amivel telebaszkodjátok a várost?
- Pontosan.
- Kitalálom: sikerült lefényképeznetek a rendszámot és kiderült, hogy az autó és a rendszám is lopott.
- Ezt eltaláltad, de nem erről van most szó. Gondolhattad volna, hogy ezzel az infóval nem jövök ide. Nos, azok a kis kíváncsi szemek olyan jó képeket készítettek arról a furgonról és a benne ülőkről, hogy poénra megmondta a rendszer, hogy kiket láthatunk.
- Nem tudtam, hogy ilyen jól felszerelt a magyar rendőrség. - gúnyolódtam.
- Már nem 2015-öt írunk. Szóval... A volánnál ülő illető elkövetett egy hibát: nem viselte a símaszkját az elkerülő után. Beazonosítottuk, és történetesen ugyanannak a bűnszervezetnek a tagja és ugyanazzal a sofőrrel együtt ült, aki anno elgázolta Billy Crow-t és a helyettesét.
- Nagyszerű. Akkor már csak el kell kapnotok.
- Az elfogatóparancsot már kiadtam rá és körözzük a furgont is.
- Más?
- Már csak annyi, hogy elmesélted, hogy Billy-t állandóan keresték bizonyos személyek a kérdéses eset előtt. Gondolom nem emlékszel azokra az arcokra, ezért kénytelen leszek belemászni a rendszereinkbe és utánajárni, hogy annak idején kik szabadultak és kikkel állt kapcsolatban az elnököd.
- Jó hosszú lista lesz...
- Mire a végére érünk megtudjuk azt is, hogy miért kellett Billy-nek meghalnia és azt, hogy miért lőtték szét ezt a... helyet.
- És azt is megtudjátok, hogy a listán szereplők közül sokan már nem élnek.
- Nem kizárt. Csak friss hullákat ne találjunk! - figyelmeztetett Horáció a kávéja mögül.
- Mi eddig se gyártottunk hullákat.
- Kivéve azt a Cliff nevű...
- Saját felelősségére cselekedett! Nem a klub utasította!
- Mégis piedesztálra emeltétek. - bökött a mellényemre varrt felvarró felé.
- Mert a testvérünk volt!
- Billy és a Kölyök miért nem kapott ilyet? Vagy az öreg? Frankie-ék is kapnak majd egy-egy ilyen mementót? - szemtelenkedett a nyomozó.
- Ez klubügy és nem fogom veled megvitatni a miértjét.
- Majd akkor megkérdezem valamelyik másik tagot.
- Senki nem fog neked mesélni róla.
- Megtalálom a módját, hogy megtudjam. Talán belépek hozzátok.
- Ha nem lennél zsaru, talán be is vennénk.
- Szép csörte volt. - azzal felkelt a helyéről és a kijárat felé mozdult.
- Tájékoztathatnál, ha van valamitek. - szóltam utána.
- Ugyanezt akartam mondani. - felelte, azzal kilépett az ajtón.
Horáció távozott és a helyére visszatért a némaság, az üresség és a lehangoló látvány. A csendet mindössze az ablakkeretekre kifeszített nejlon szél keltette hullámzása miatt keletkező suhogás és a porcelánhoz koccanó kávéskanál csilingelése törte meg.
