Szolgálati anekdoták - 94. rész

Bakonyba -vagy ahogy mostanában hívom: a Vadaspark- járni mindig izgalmas. Valaki biztos szerencsével jár, valaki pedig szerencsétlenül. Ha én járok szerencsésen, akkor egy vad biztos szerencsétlenül és lesz ebéd. Ha a vad jár szerencsésen és én szerencsétlenül, akkor időben kiugrott a rohadék, és "parizert" eszünk.
A minap is láttam szinte a teljes vadállományt, szerencséjükre mind elkerülték a motorost. A legnagyobb példány -azt a szarvas tehenet leszámítva, amit Eplénynél láttam- egy vaddisznó volt, visszafelé menetben Porva-Csesznek előtt. Minden irányból 1435mm kiterjedésűnek látszott. Kitöltötte a két sínszál közti teret és a nagy darab szőrgombóc békésen röfögött át előttem. A biztonság kedvéért rádudáltam, hogy kicsit szedje a lábait és ne okozzon késést, mert a jegyvizsgálómmal ketten kevesek lettünk volna egy ekkora, műszaki hibás állatot a gázolás után a mellékbe felpakolni, hogy aztán ott szakértő kezek által meg legyen szabadítva a kabátjától. 
Így most én jártam szerencsétlenül.

Vinnye után járunk, még az első alagút és az Építők emlékműve előtt. 

A pálya kiváló állapotban van, dicséret illeti a szakágat! Ha a hidászok rendbe vágnák azt az átereszt és a két viaduktot, akkor perceket nyernénk menetidőben... de lenne még pár ötletem.