Ketchup
A parkoló még a múlt éjszakai állapotoknak megfelelően tele volt motorokkal, csak néhány gép hiányzott. A szokott helyen fékeztem le és álltam be a helyemre, G gépe mellé. Megszokásból, kihagyva Frankie és a Trükkös helyét. Eszembe sem jutott, hogy a Vice Pres. felvarró már az én mellényemen van.
Az átalakított vasam blokkja megszűnt dübörögni és halkan elkezdett pattogni, ahogy a forró fém lassan hűl ki. A gyári gépemet, egy Harley Dyna Street Bobot öt év után dobtam el egy kirándulás alatt. Lafaty Bandival és G-vel még az alapítás előtt egy "alkohol túrán" vettünk részt és épp az egyik Bükkben elrejtett tó partjáról akartunk átruccanni Erdélybe köményes pálinkáért egy elég masszív két hetes bulizás után. Az egyik kanyargós útszakaszon ereszkedtünk lefelé, mikor az első fékem -valamiért- bemondta a szolgálatot. A gép meglódult alattam és egy kanyart sikerült kiegyenesítenem. Mire a rendőrök kiértek totál kijózanodtunk és a vasamat is kirángattuk az út mellé, de totál használhatatlanná vált. A rend éber őrei némi fizetség ellenében hívtak egy vontatót és egy csinos összeg fejében sikerült hazavitetnem a roncsot. Szerencsére a blokkon, a primer hajtáson és a hátsó keréken mechanikai sérülés nem keletkezett, viszont minden más gajra ment. Hét hónapba és egy elég komoly összegbe került, mire újra motorra ülhettem.
Épp a bukómat tettem a kormányra, mikor Wild Starján begurult elém Ladislav. (Jól nézett ki az a Yamaha és gy időben gondolkodtam rajta magam is, hogy átüljek egy ilyenre, de végül mégis maradtam a jó öreg Harleynál).
- Mi újság? -vigyorogtam rá félig kómás tekintettel.
- A helyemen állsz Tesó. -vigyorgott vissza. Ekkor esett le nekem is, hogy előző nap elég nagy változások mentek végbe a klubon belül.
- Baszki... -dünnyögtem az orrom alatt, majd némi helyezkedés és tologatás után beparkoltunk a helyünkre. Végül együtt lépkedtünk fel azon a pár lépcsőfokon, ami a parkolót elválasztja a járdától. Tettünk néhány lépést a bejárat felé, és épp kiakartam nyitni az ajtót, amikor egy unatkozó jeti német katonai gyakorlóban cammogott ki a bejáraton. Nem nézett ránk, nem köszönt. Napszemüvege eltakarta a szemeit, a füleiből rózsaszínű fülhallgató kábelek lógtak ki, amin a Devin Townsend Project valamelyik albumát hallgatta (talán az Addicted-et), egy frissen gyújtott kék százas Dunhill cigi lógott ki a whiskey-szagú szájából és egy Nikon fényképezőgép lifegett a vállán, mint egy retikül. Megbabonázva és -botránkozva némán néztük, ahogy lassan elballag. Valójában már megszoktuk. Gyakori vendég nálunk.
A klubba belépve az előző esti mulatozás romjait fedeztük fel: a kanapén, székeken, asztalon, a színpadon és a földön különböző testhelyzetben feküdtek fiúk, lányok vegyesen különböző nedvekbe száradva. A szuszogásuk, horkolásuk és némi halk háttérzene (épp ZZ Top szólt, a Sharp dressed man) adott koncertet ehhez az idillhez, meg a pultnál némi sörösüveg-hegy tövében magyarázó G és a pult mögött fáradtan pislogó Lafaty Bandi.
Ladislav kérésére múlt este átmentünk az új klubházba. Miután megtartottuk a szemlét nagy bulizásba kezdett a társaság nagyobbik fele, hogy az új chaptert, az anyaklub új klubházát és a frissen kijelölt új rangokat megünnepeljük, meg még ki tudja mit nem. A buliról Frankie és én, a Szigorú, Cinege és az új helyettese: Trükkös, a szolnoki chaptertől az új elnök: Vipera volt jelen a két tetoválónk (Csoki és Bobby) szalonjában, ahol lefedték Paradicsom és a két másik kitaszított tetoválásait. Mike, az egyik szolnoki még próbált beszélni Frankievel, hogy vegyük vissza, de az elnök hajthatatlan volt. Mikor már majdnem végeztek, Viperával és a Trükkössel visszagurultunk a klubházba a többiekhez.
Leültünk Ladislavval a pulthoz. Bandi már csúsztatta is elénk a hűs söröket. Jól esett az abban a májusi délelőttben. Az első kortyok után meghallottuk a Szigorú Fat Boyának hangját. Nem sokkal később toppant be. Levette napszemüvegét. Elég meggyötört arcot vágott, mint aki egész éjjel nem aludt. Odafordultam felé és kérdőn felvontam a szemöldököm. Ő erre csak biccentett egyet, majd leült a pulthoz. Bandi felé fordultam:
- Tölts! -szólítottam fel barátunkat, aki most kissé komoran, de nagy buzgalommal kezdte kimérni a feleseket. Mindenki azt kapta, amit szeret. Ladislav nem értette a dolgot, így miután koccintottunk és lehajtottuk bevontuk a titokszobába a Szigorúval és Lafaty Bandival együtt, hogy elmagyarázzuk mi is történt. G nem jött, mert nem akarta tudni a részleteket. Meg volt a maga baja, meg egyébként is túl konzervatív az efféléhez. Megelégedett azzal, hogy sejti. Mi pedig elfogadtuk, hogy nem ért teljes mértékben egyet ezzel. Nekünk is inkább csak szükséges rossz. Ha tenni kell, akkor tenni kell.
Szigorúék, miután végeztek a tetoválással a három kitaszítottat eszméletlenre verték a szalonban búcsúzásképp, majd kilökték őket az utcára. Mikor magukhoz tértek már senki nem volt a környékükön. A szalon zárva és a többiek eltűntek a motorjaikkal együtt. Ezután a három rebellis felszállt a vasaikra és keletnek indultak. Nem jutottak messzire, mert Tata előtt a főúton váratlanul egy kamion közéjük hajtott. Mike telibe kapta a kamion elejét és azonnal szörnyet halt. A másik szolnoki srácot a plató sodorta el. Egy darabig még szuszogott, de pár perc kínlódás után ő is beadta a kulcsot. A legmázlistább Paradicsom volt: mikor látta, hogy gáz van ráhúzta a gázt és kilőtt. Csakhogy nem számított a második hullámra, egy kisteherautóra, ami a kamion mögött jött néhány száz méterrel. A sofőrje mikor látta, hogy az elöl haladó megússza, abban a pillanatban húzta rá a kormányt a menekülőre. Paradicsom agyveleje a fülke és a plató között kenődött szét. A motorokat beszórták a kamionba, a halottakat pedig a kis teherbe. Pár órával később sok nyoma már nem maradt az incidensnek. A tetemeket egy közeli lápos vidéken ültették el, a motorok pedig a szemesi chapterhez kerültek alkatrésznek. Így már tudtuk, hogy a többiek miért nincsenek jelen.
- Igyunk még egyet. -mondta lehangolódva Ladislav. Bandi ekkor barátian vállon veregette, majd mind kitódultunk a pulthoz. Ekkor lépett be az ajtón a Fikás, Jocóka, meg három ismeretlen srác. Vigyorogtak, lelkendeztek és a hely szépségéről kezdtek áradozni. Az újoncot magamhoz intettem, majd bizalmasan megkérdeztem:
- Kik ezek a bohócok? -kérdeztem a srácot, miközben a karomat a tarkójára fontam.
- Be szeretnének lépni és gondoltam beajánlom őket. -felelte kissé remegő hangon, erőltetett jó kedvvel a Fikás.
- Elfelejtetted, hogy nem hívhatsz és nem ajánlhatsz be senkit, amíg nem telik le az újonc időszak? -sziszegtem némi látszat haraggal a fiatal társunknak. Valójában nincs ekkora szigor, de nem árt, ha az újoncok nem szállnak el maguktól, miután megkapják a colort.
- Csak gondoltam... -hebegte lesütött szemekkel. Néhány másodpercig néma csendben álltunk egymás mellett. Valójában az időt húztam, hogy kitaláljam mi legyen.
- Mi pálya srácok? -léptem oda a három fiatal legényhez, közben elengedtem a Fikás nyakát és gyengéden megpaskoltam párszor a tarkóját. Közben feltápászkodott és fenyegetően közelebb lépett pár szolnoki és szemesi tagunk és a Szigurú is mögéjük surrant, akár egy puma. A magát leglazábbnak mutató legény lépett elő és nyújtott kezet:
- Csá haver! Hallottuk Jocótól meg Ervintől (ezek szerint ez a keresztneve Fikásnak), hogy lehet hozzátok csatlakozni -nem ráztam vele kezet. Méregetni kezdtem, közben a fenyegető gyűrű egyre szorosabbá vált a három idegen körül. Lafaty Bandi közben elkapta Jocókát és a raktárba vezette. Nem megdugni akarta, hanem lebaszni ezért a húzásért, aztán a kezébe nyomott egy szemetes zacskót, söprűt lapáttal és kiküldte takarítani.
- Valóban ezt mondták? -kérdeztem vissza gúnyos mosollyal az arcomon. - Jogsikat és személyiket! - parancsoltam rájuk. A három taknyos (már ha huszonévesen annak számít valaki -nálunk mindenképp) mélázott egy kicsit, mert nem tudták mire készülünk és kezdte őket zavarni, hogy tíz morcos, másnapos szagot árasztó motoros tag tornyosul körülöttük.
- Nem hallottad mit mondott a főnök? -sziszegte ridegen reszelős hangján a Szigorú a szőke srác fülébe hátulról, aki a meglepetéstől kissé megugrott előre, felém. Viszont bevált, mert egyből előre nyújtották nekem az okmányaikat. G ekkor lépett mögém. Elvettem a kártyáikat, vetettem rájuk egy pillantást -betöltötték a 21-et mindhárman-, majd a vállam felett tovább adtam.
- Tudd meg, amit kell. -ez G-nek, a klub számtekesének szólt.
- Meglesz. -ezzel kivette az ujjaim közül az iratokat és eltűnt a titokszobában. Meggyújtottam egy szál cigit, majd a többiek követték a példámat. A füstöt a srácokra fújva kérdeztem:
- Miért akartok egy motorosklubhoz csatlakozni? -a vagány gyerek pislogott a füsttől és a kissé berezeltebb társai se viselkedtek nagyon másképp. A szőke srác ismét megilletődött, mert a Szigorú konkrétan a fülébe fújta a füstöt, amitől majdnem elröhögtük magunkat, de a látszatot fenn kellett tartani. Ismét a vagány kezdett beszélni:
- Mert tök baró ez a dolog, az együtt motorozás, meg a bulik, a csajok, meg ilyenek, vágod! -irritált a stílusa.
- Hogyne "vágnám"... -vágtam vissza flegmán. -Aztán mióta motoroztok?
- Gyerekkorom óta hajtok, vágod! -egyre jobban zavar.
- Csak három éve. -szólalt meg a hosszú hajú.
- 15 éves korom óta. -hebegte a szőke.
- És értetek a motorokhoz? -vette át a szót Bandi. Kissé belemászott a "Vágod?" gyerek arcába, hogy éreztesse: itt felesleges ezt a stílust nyomnia.
- Egy kicsit. -felelte a hosszú hajú.
- Mivel foglalkoztok? -kérdezte Ladislav. Közben a "Vágod?" srácot forgatta, mint a próbababát a ruhájánál fogva. Minden darabja szinte új volt és úgy nézett ki, mint aki épp diszkóba készül.
- Semmivel. -felelte kissé visszafogottan, erre Bandi közel hajolt hozzá, majd egy nagyobb nyáltócsát engedett a pár hetes cipőjére.
- Informatikát tanultam, most egy cégnél dolgozom -felelte a szőke. Valahogy ezt képzeltük el róla.
- Targoncázom egy raktárban. -válaszolt a hosszú hajú. Ez még jól jöhet. Egy raktárban sok jó holmi van...
- Nézzük, milyen vasaitok vannak! -nyomtam el a cigimet, majd a többiek közrefogták őket és kitódultak a parkolóba. Ekkor ért oda hozzám G:
- A szőke és a hosszú hajú frankók, de a vagány gyanús.
- Hogy érted? -kérdeztem vissza döbbenten.
- Priuszos.
- Van köztünk ilyen nem is egy. -legyintettem.
- De még csak 22. És már két évet lehúzott itt-ott kisebb lopások, betörések miatt. Az apja állítólag -ezt a szót valamiért megnyomta és kezeivel idézőjelet mintázott- egy GrainPro Co. tulajdonosa.
- Akkor lehet pénz dögivel -vágtam közbe, majd belekortyoltam egy sörbe.
- Lenne, csak a cégről nem találtam semmi infót.
- Hogy érted ezt? -valahogy nem tudtam olvasni a gondolatait.
- Úgy, hogy se cégbejegyzés, se honlap, se egy telefonszám, se e-mail... semmi!
- Akkor honnan tudod, hogy ennek a cégnek a góréja?
- A srác rendőrségi adatlapjáról.
- Hoppá. -ekkor kisiettünk a többiek után. Ott álltak a parkoló túlsó végén. Egyesek röhögtek, mások a fejüket csóválták. Mikor észrevettek minket szétnyíltak és a srácokhoz engedtek.
Ahogy sejtettük a 25 éves szőke informatikus egy idősebb Honda VFR800-assal jött. Tipikus tip-top masina. Látszott, hogy a gazdája vigyáz rá, megbecsüli és két éve biztos kézzel üli meg. Lafaty Bandi büszkén állt mellette, mintha már látná, hogy ez a srác az Ő keze alá kerül. A 23 éves hosszú hajú targoncás egy Triumph Bonneville mellett feszített.
- Ezt honnan szerezted? -kérdezte döbbenten G.
- A fateré volt. -felelte némi szomorúsággal a hangjában. Ismerős volt számunkra a gép. Nagyjából 15 évvel korábban költözött a városba egy idősebb fickó a családjával és az hajtott egy ugyan ilyet. Gyakran bejárt hozzánk a klubba, eljárt velünk a találkozókra. Aztán egyik napról a másikra eltűnt. Sose láttuk többé. A srác elmesélte, hogy az apja az egyik nap motoron ment dolgozni. Majd nem ment többé haza. Elhagyta őket. Pár évvel később a rendőrség kopogtatott az ajtón és közölték, hogy a fickó egy maffialeszámolás áldozata lett. Kiderült, hogy adósságba keveredett és az alvilágban próbálta meg a pénzt megkeresni. A mocsárban egyre mélyebbre süllyedt (mint Paradicsom teteme), s végül elérte a vég. Hosszú procedúra után került vissza a sráchoz a motor.
Az utolsó, az állítólag 22 éves "apu kedvence" egy túlcsicsázott Kawasaki Eliminator nyergében feszengett. A lábát a benzintartályra tette, a hátát hátravetette. Nagyon vagánynak érezte magát.
- Ez meg mi a szar? -kérdezte G. Magam se mondhattam volna szebben.
- Egy ezeréves Kawa Eliminator. -felelte nagy mellénnyel.
- Jah, a kölyök méret. -böfögte be Hombár (a nagydarab szolnoki "Stg. at arms"), amitől mind felnevettünk, viszont "apu kedvence" rögtön a nyeregbe vágta magát és puffogni kezdett.
- Ez nagy motor!
- Az, de az enyém kisöccse lehetne. -felelte vigyorogva Ladislav.
- A spanok nem szóltak a rendőrségen, hogy 400 köbcenti alatt nincs beugró hozzánk? Spion... -sziszegte közelebb hajolva G. Erre mind közelebb léptünk egy kissé. A másik két fiatal srác csak meglepetten pislogott, de nem szóltak.
- Told el innen a biciklid, amíg ilyen jó fejek vagyunk kis haver és meg ne lássunk itt többet! -vágtam az arcába az iratait. Kapkodva összeszedte a földre hullott holmiját, miközben a társaink köpködni kezdték, majd sietve gyújtást adott és nagy vágtában elhúzott. Valaki még egy üveget is utána dobott, de az célt tévesztve az út közepén nagy csattanással szóródott szét.
- Gyertek, lássuk mennyire vagytok fasza gyerekek. -ragadta karon a Triumphos srácot a Hombár.
- És mennyire bírjátok a piát! - tette hozzá Bandi és vágta jó igényesen hátba a szőkét. Mind felröhögtünk és lassan elindultunk a klubház felé.
- Szóljatok Jocókának, hogy takarítsa fel. -mondtam egyhangúan, s közben a telefonomat húztam elő a mellényem zsebéből. Egyetlen számot kerestem ki belőle: Horációét. Meg akartam tudni, hogy ezt ő és a helyi őrs kezdeményezte, vagy másik irodától jött e a gyerek. A válasz az előbbire tagadó volt, de utóbbinak -ígérete szerint- utána néz. Plusz figyelmeztetett, hogy a havi "bírságot" fizessük be...
- Na fasza. -vágta közbe lehangoltan G. A tó partján már kezdett felkelni a nap, de mi még mindig az asztal mellett ültünk, nyakaltuk a sört és azt hallgatták, ahogy mesélek. A kimérést közben bezárták, de előtte kikértünk egy rekesznyi nedűt, hogy a torkunk ki ne száradjon addig, amíg újra nem kezdődik a nyitva tartás. - Szóval sarcot kell majd fizetnünk egy helyi zsarunak, hogy ne cseszegessen minket? -hangzott el a kérdés a sörösüveg-hegyen túlról.
- Már mondtam, hogy néha olyan dolgokat is meg kell majd tennünk, amihez nem mindenkinek fűlik a foga, de a létünk múlhat rajta. -feleltem egy szál cigaretta meggyújtása közben.
- Korrupt a rendszer. -bökte ki Lafaty Bandi.
- Az. -böfögött G. Kortyoltunk a söreinkből, majd a kíváncsi szemek követelték a folytatást.
Pár perccel múlt kilenc. Az utcán megnőtt a forgalom, a nap kezdett magasabban járni, de a klubban a félárbocra eresztett reluxáknak köszönhetően nyugalmas félhomály derengett. A hangszórókból nyugodtabb számok szóltak, olyanok mint a Black Label Society-től a Bridge to cross, Devin Townsendtől a Funeral és a ZZ Toptól a Blue jean blues. Ilyenkor senki nem vágyik a durvább taktusokra, a harsányabb zenékre. Cinege és Picúr a kávéja fölött támasztotta a pultot, a Hombár és Kenny (egy tiszaparti újonc -aki nem sokkal volt kisebb, mint a másik három) a kanapén osztozott félrészegen, én pedig szokás szerint a korsókat mostam el. A srácok mind nagyon szarul néztek ki, pedig a piát jól bírják, de valahogy Lafaty Bandi erdélyi köményes pálinkája kifogott rajtuk és most erős fejfájással küzdöttek. A szemesiek felhajtották a csésze feketét, elbúcsúztunk, majd a hátsó kijáraton át távoztak a motorjaikhoz. A közben magához tért két szolnoki testvérnek vittem egy-egy üveg sört, majd visszatértem a pult mögé. Nyugodt napra számítottunk...
Egy sötétített ablakú, vadonatúj fekete BMW gördült be a klub előtti parkolóba. Az a típus, amiért az átlagember fél életében dolgozna, hogy ki tudja fizetni. Rendszámtábla elöl nem csúfította a finom bajor idomokat. Három négyajtós szekrény méretű "ukrán ügyvéd" külsejű úriember szállt ki a több milliós hintóból. A hosszú hajú jelölt, akit a motorja miatt csak Triumphnak neveztünk el, amint meglátta őket beszaladt a klubba. Hadarva, alig kapva levegőt hadarta el a történteket.
- Egy... óriási bömös... három nagydarab fickóval... jött... és... ide tartanak. -majd kiköpte a lelkét. Nem tudom honnan szaladt, pedig az ajtó előtt kellett volna őriznie a motorjainkat.
- Jól van, fiam, fújd ki magad. Eredj, szólj Cinegének és Picúrnak, még itt kell lenniük hátul. -pillanatok alatt eltűnt arra, amerre mutattam neki. A szolnokiak egyből levágták, hogy gáz van, úgyhogy gyorsan csőre töltötték a pisztolyaikat. Nekem már nem volt időm a mellényem zsebéből elővenni a stukkerem -ami szokás szerint a pult mögött volt egy székre dobva-, mert ebben a pillanatban lépett be a három hegyomlás. Valóban óriásiak voltak. Nem csodálkoztam, hogy miért jöttek akkora járgánnyal.
Beljebb léptek. Lassan cirkáltak, mint három óriási csatahajó. Körül pásztázták a helyet lokátoraikkal és konstatálták, hogy a kanapén csak két gyökér másnaposan desztillál. Szokásos rövidre vágott frizurájuk volt, elegáns öltönyben feszítettek és drága napszemüveggel takarták el jéghideg szemeiket. A a trió vezetője -vagy amelyik beszélt magyarul- a pultnál kötött ki és szájszervre emlékeztető ágyújából fenyegető hangnemben dörgött felém:
- Hol a főnök?
- Házon kívül. -feleltem higgadtan. Közben a felvett háromszög alakzatot figyeltem és elnéztem köztük: Hombár és Kenny ügyesen tettették a félholt részeget.
- Akkor hívjad! -parancsolta tört magyarsággal a pultnál álló cirkáló. Apró neszezést hallottam a titokszoba felől. Valószínűnek tartottam és reménykedtem benne, hogy Cinege és Picúr fülel és vár a kellő alkalomra, hogy közbelépjenek. Egy darabig haboztam, hátha Frankie, vagy a Szigorú betoppan, de mivel nem így történt ezért a telefonért nyúltam és tárcsáztam.
- Hali főnök!
- Szeva, mi újság? -hallatszott a vonal túlsó végéről.
- Be tudnál ugrani egy kicsit?
- Épp kutyát sétáltatok. Mi a gond? -kérdezett vissza Frankie. Általában ez nála szent rituálénak számított. Ha megnyugvásra vágyott, vagy ha csak fel akart töltődni, akkor pórázvégre fogta a kis kedvenceit és órákig sétált velük. Párszor csatlakoztam hozzájuk magam is, drága kicsiny sztafimmal, IV. Coreyval. (Kizárólag törzskönyves stafforshier terriereim voltak és mindet Coreynak neveztem el -kivéve a legelsőt, mert az egy apróbb termetű utcai vegyes volt és a Lemmy becenévre hallgatott). Ezeken a közös sétáltatásokon nem esett szó sem klubról, sem csajokról, sem üzletről, sem múltról, vagy jövőről. Egyetlen szót sem váltottunk sose. Egy időben telefont sem tartottunk magunknál, de a szemesi lövöldözés óta már nem léphetünk ki a lakásból nélküle -ahogy a kézi lőfegyvereink nélkül sem.
- Van itt három szimpatikus ukrán ügyvéd és veled szeretnének beszélgetni. -mondtam cinikusan. Persze a jelzőkből értette, hogy valami zsarolási ügyről lesz szó. Nem ez volt az első próbálkozás az alakulásunk óta.
- Oké. Szólok a Szigorúnak.
- Épp akartam kérni. -ezzel letettük. Még szerencse, hogy marcona új tagunk épp a városban van és bármikor lehet ugrasztani.
- Mit mond? -kérdezte sürgetően a túracsoport vezetője.
- Hamarosan jönni fog. Addig kérnek az urak valamit inni esetleg? -érdeklődtem látszat udvariassággal.
- Egy kávét. -vetette oda mereven. Pislogtam, majd az időt húzva megkérdeztem:
- A haverok nem kérnek semmit? -gúnyolódtam.
- Nem. -zárta rövidre a beszélgetést az ügyvéd. Megnyomtam egy gombot a kávéautomatán. A másodperc mutatók vánszorogni látszottak, míg várakoztunk. Én a kávéra, az ügyvédek Frankiere. A fekete lefőtt, de a főnök sehol. A szigorú se. Cinege és Picúr meg a titokszobában lapult és az alkalomra várt. Egyszer csak Kenny a pulthoz tántorgott. Nagyon hitelesen adta a részeget. Fröcsögő hangon kért egy sört, majd elindult visszafelé, s közben "véletlenül" nekiment az egyik mackósnak. Nagyon ügyes keze van, én is alig szúrtam ki, ahogy kivette a fickó zsebéből a tárcáját. A frissen gőzölgő kávét a pultra tettem. A pultnál álló felhörpintette. Az óra mutatói pedig tovább vánszorogtak. Elvettem a pultról a csészét és a mosogatóba tettem.
A következő pillanatban toppant be a bejáraton Frankie a két rottweilerével és a Szigorúval, a titokszoba felől pedig a Cinege és Picúr. Ugyan ekkor surrant macskaléptekkel a két hátrébb álló mögé a Hombár és Kenny is. Körülvettük őket.
- Megjött a főnök. -vetettem oda gúnyos vigyorral az arcomon a pultnál állónak.
- És mi lett a vége? -érdeklődött Lafaty Bandi.
- Kiderült, hogy a munkácsi kirándulásotokkal a tyúkszemükre léptünk és azt akarták, hogyha a területükön szállítunk, akkor fizessünk nekik vámot, vagy a határnál adjuk át a csomagot az ő képviselőjüknek.
- És belement Frankie? -kérdezte G.
- A béke érdekében. -egyetértően bólintott a hallgatóságom, aztán mind a sörünket kezdtük nyakalni.
A nap sugarai lassan élesztgették a tájat, feszegették az éjszakai hűvös levegőt, pára szállt fel a fűről és a tó felszínéről. A látvány lenyűgözően hatott -volna, de a sör okozta homály elborította az elménket, így az ízek világába merültünk el inkább. Nyolcadik napja sziesztáztunk ezen a paradicsomi vidéken. Nem hiányoztak sem a barátnők, sem a család és semmi más kötöttség. Viszont az erdélyi köményes kezdett kifogyni. Terveink szerint ha a készlet teljesen megcsappan és a két lókötő alkoholbarát már nem bírja tovább, akkor elugrunk Csíkba egy kis utánpótlásért.
A nap lassan magasabbra hágott, a sörkészleteink mennyisége pedig megcsappant. Szerencse a szerencsétlenségünkben, hogy a Hableány személyzete ismét felnyitotta a kimérés ajtajait és hajlandó volt egy-egy forró kávé elkészítésére. A feketéink gőzölgése egyesült a tájéval és magasra szállt, hogy a többi apró vízmolekulával együtt végül egy nagy felhővé válhasson. Az aktus ugyanúgy nem foglalkoztatta az elménket, akár csak a kávé rossz íze és az érte kért összeg.
- Igyunk még egyet. -mondta lehangolódva Ladislav. Bandi ekkor barátian vállon veregette, majd mind kitódultunk a pulthoz. Ekkor lépett be az ajtón a Fikás, Jocóka, meg három ismeretlen srác. Vigyorogtak, lelkendeztek és a hely szépségéről kezdtek áradozni. Az újoncot magamhoz intettem, majd bizalmasan megkérdeztem:
- Kik ezek a bohócok? -kérdeztem a srácot, miközben a karomat a tarkójára fontam.
- Be szeretnének lépni és gondoltam beajánlom őket. -felelte kissé remegő hangon, erőltetett jó kedvvel a Fikás.
- Elfelejtetted, hogy nem hívhatsz és nem ajánlhatsz be senkit, amíg nem telik le az újonc időszak? -sziszegtem némi látszat haraggal a fiatal társunknak. Valójában nincs ekkora szigor, de nem árt, ha az újoncok nem szállnak el maguktól, miután megkapják a colort.
- Csak gondoltam... -hebegte lesütött szemekkel. Néhány másodpercig néma csendben álltunk egymás mellett. Valójában az időt húztam, hogy kitaláljam mi legyen.
- Mi pálya srácok? -léptem oda a három fiatal legényhez, közben elengedtem a Fikás nyakát és gyengéden megpaskoltam párszor a tarkóját. Közben feltápászkodott és fenyegetően közelebb lépett pár szolnoki és szemesi tagunk és a Szigurú is mögéjük surrant, akár egy puma. A magát leglazábbnak mutató legény lépett elő és nyújtott kezet:
- Csá haver! Hallottuk Jocótól meg Ervintől (ezek szerint ez a keresztneve Fikásnak), hogy lehet hozzátok csatlakozni -nem ráztam vele kezet. Méregetni kezdtem, közben a fenyegető gyűrű egyre szorosabbá vált a három idegen körül. Lafaty Bandi közben elkapta Jocókát és a raktárba vezette. Nem megdugni akarta, hanem lebaszni ezért a húzásért, aztán a kezébe nyomott egy szemetes zacskót, söprűt lapáttal és kiküldte takarítani.
- Valóban ezt mondták? -kérdeztem vissza gúnyos mosollyal az arcomon. - Jogsikat és személyiket! - parancsoltam rájuk. A három taknyos (már ha huszonévesen annak számít valaki -nálunk mindenképp) mélázott egy kicsit, mert nem tudták mire készülünk és kezdte őket zavarni, hogy tíz morcos, másnapos szagot árasztó motoros tag tornyosul körülöttük.
- Nem hallottad mit mondott a főnök? -sziszegte ridegen reszelős hangján a Szigorú a szőke srác fülébe hátulról, aki a meglepetéstől kissé megugrott előre, felém. Viszont bevált, mert egyből előre nyújtották nekem az okmányaikat. G ekkor lépett mögém. Elvettem a kártyáikat, vetettem rájuk egy pillantást -betöltötték a 21-et mindhárman-, majd a vállam felett tovább adtam.
- Tudd meg, amit kell. -ez G-nek, a klub számtekesének szólt.
- Meglesz. -ezzel kivette az ujjaim közül az iratokat és eltűnt a titokszobában. Meggyújtottam egy szál cigit, majd a többiek követték a példámat. A füstöt a srácokra fújva kérdeztem:
- Miért akartok egy motorosklubhoz csatlakozni? -a vagány gyerek pislogott a füsttől és a kissé berezeltebb társai se viselkedtek nagyon másképp. A szőke srác ismét megilletődött, mert a Szigorú konkrétan a fülébe fújta a füstöt, amitől majdnem elröhögtük magunkat, de a látszatot fenn kellett tartani. Ismét a vagány kezdett beszélni:
- Mert tök baró ez a dolog, az együtt motorozás, meg a bulik, a csajok, meg ilyenek, vágod! -irritált a stílusa.
- Hogyne "vágnám"... -vágtam vissza flegmán. -Aztán mióta motoroztok?
- Gyerekkorom óta hajtok, vágod! -egyre jobban zavar.
- Csak három éve. -szólalt meg a hosszú hajú.
- 15 éves korom óta. -hebegte a szőke.
- És értetek a motorokhoz? -vette át a szót Bandi. Kissé belemászott a "Vágod?" gyerek arcába, hogy éreztesse: itt felesleges ezt a stílust nyomnia.
- Egy kicsit. -felelte a hosszú hajú.
- Mivel foglalkoztok? -kérdezte Ladislav. Közben a "Vágod?" srácot forgatta, mint a próbababát a ruhájánál fogva. Minden darabja szinte új volt és úgy nézett ki, mint aki épp diszkóba készül.
- Semmivel. -felelte kissé visszafogottan, erre Bandi közel hajolt hozzá, majd egy nagyobb nyáltócsát engedett a pár hetes cipőjére.
- Informatikát tanultam, most egy cégnél dolgozom -felelte a szőke. Valahogy ezt képzeltük el róla.
- Targoncázom egy raktárban. -válaszolt a hosszú hajú. Ez még jól jöhet. Egy raktárban sok jó holmi van...
- Nézzük, milyen vasaitok vannak! -nyomtam el a cigimet, majd a többiek közrefogták őket és kitódultak a parkolóba. Ekkor ért oda hozzám G:
- A szőke és a hosszú hajú frankók, de a vagány gyanús.
- Hogy érted? -kérdeztem vissza döbbenten.
- Priuszos.
- Van köztünk ilyen nem is egy. -legyintettem.
- De még csak 22. És már két évet lehúzott itt-ott kisebb lopások, betörések miatt. Az apja állítólag -ezt a szót valamiért megnyomta és kezeivel idézőjelet mintázott- egy GrainPro Co. tulajdonosa.
- Akkor lehet pénz dögivel -vágtam közbe, majd belekortyoltam egy sörbe.
- Lenne, csak a cégről nem találtam semmi infót.
- Hogy érted ezt? -valahogy nem tudtam olvasni a gondolatait.
- Úgy, hogy se cégbejegyzés, se honlap, se egy telefonszám, se e-mail... semmi!
- Akkor honnan tudod, hogy ennek a cégnek a góréja?
- A srác rendőrségi adatlapjáról.
- Hoppá. -ekkor kisiettünk a többiek után. Ott álltak a parkoló túlsó végén. Egyesek röhögtek, mások a fejüket csóválták. Mikor észrevettek minket szétnyíltak és a srácokhoz engedtek.
Ahogy sejtettük a 25 éves szőke informatikus egy idősebb Honda VFR800-assal jött. Tipikus tip-top masina. Látszott, hogy a gazdája vigyáz rá, megbecsüli és két éve biztos kézzel üli meg. Lafaty Bandi büszkén állt mellette, mintha már látná, hogy ez a srác az Ő keze alá kerül. A 23 éves hosszú hajú targoncás egy Triumph Bonneville mellett feszített.
- Ezt honnan szerezted? -kérdezte döbbenten G.
- A fateré volt. -felelte némi szomorúsággal a hangjában. Ismerős volt számunkra a gép. Nagyjából 15 évvel korábban költözött a városba egy idősebb fickó a családjával és az hajtott egy ugyan ilyet. Gyakran bejárt hozzánk a klubba, eljárt velünk a találkozókra. Aztán egyik napról a másikra eltűnt. Sose láttuk többé. A srác elmesélte, hogy az apja az egyik nap motoron ment dolgozni. Majd nem ment többé haza. Elhagyta őket. Pár évvel később a rendőrség kopogtatott az ajtón és közölték, hogy a fickó egy maffialeszámolás áldozata lett. Kiderült, hogy adósságba keveredett és az alvilágban próbálta meg a pénzt megkeresni. A mocsárban egyre mélyebbre süllyedt (mint Paradicsom teteme), s végül elérte a vég. Hosszú procedúra után került vissza a sráchoz a motor.
Az utolsó, az állítólag 22 éves "apu kedvence" egy túlcsicsázott Kawasaki Eliminator nyergében feszengett. A lábát a benzintartályra tette, a hátát hátravetette. Nagyon vagánynak érezte magát.
- Ez meg mi a szar? -kérdezte G. Magam se mondhattam volna szebben.
- Egy ezeréves Kawa Eliminator. -felelte nagy mellénnyel.
- Jah, a kölyök méret. -böfögte be Hombár (a nagydarab szolnoki "Stg. at arms"), amitől mind felnevettünk, viszont "apu kedvence" rögtön a nyeregbe vágta magát és puffogni kezdett.
- Ez nagy motor!
- Az, de az enyém kisöccse lehetne. -felelte vigyorogva Ladislav.
- A spanok nem szóltak a rendőrségen, hogy 400 köbcenti alatt nincs beugró hozzánk? Spion... -sziszegte közelebb hajolva G. Erre mind közelebb léptünk egy kissé. A másik két fiatal srác csak meglepetten pislogott, de nem szóltak.
- Told el innen a biciklid, amíg ilyen jó fejek vagyunk kis haver és meg ne lássunk itt többet! -vágtam az arcába az iratait. Kapkodva összeszedte a földre hullott holmiját, miközben a társaink köpködni kezdték, majd sietve gyújtást adott és nagy vágtában elhúzott. Valaki még egy üveget is utána dobott, de az célt tévesztve az út közepén nagy csattanással szóródott szét.
- Gyertek, lássuk mennyire vagytok fasza gyerekek. -ragadta karon a Triumphos srácot a Hombár.
- És mennyire bírjátok a piát! - tette hozzá Bandi és vágta jó igényesen hátba a szőkét. Mind felröhögtünk és lassan elindultunk a klubház felé.
- Szóljatok Jocókának, hogy takarítsa fel. -mondtam egyhangúan, s közben a telefonomat húztam elő a mellényem zsebéből. Egyetlen számot kerestem ki belőle: Horációét. Meg akartam tudni, hogy ezt ő és a helyi őrs kezdeményezte, vagy másik irodától jött e a gyerek. A válasz az előbbire tagadó volt, de utóbbinak -ígérete szerint- utána néz. Plusz figyelmeztetett, hogy a havi "bírságot" fizessük be...
***
- Na fasza. -vágta közbe lehangoltan G. A tó partján már kezdett felkelni a nap, de mi még mindig az asztal mellett ültünk, nyakaltuk a sört és azt hallgatták, ahogy mesélek. A kimérést közben bezárták, de előtte kikértünk egy rekesznyi nedűt, hogy a torkunk ki ne száradjon addig, amíg újra nem kezdődik a nyitva tartás. - Szóval sarcot kell majd fizetnünk egy helyi zsarunak, hogy ne cseszegessen minket? -hangzott el a kérdés a sörösüveg-hegyen túlról.
- Már mondtam, hogy néha olyan dolgokat is meg kell majd tennünk, amihez nem mindenkinek fűlik a foga, de a létünk múlhat rajta. -feleltem egy szál cigaretta meggyújtása közben.
- Korrupt a rendszer. -bökte ki Lafaty Bandi.
- Az. -böfögött G. Kortyoltunk a söreinkből, majd a kíváncsi szemek követelték a folytatást.
Ügyvédek
Néhány nappal később újra minden visszaállt a normál kerékvágásba: Lafaty Bandi, Fikás és az új szőke jelölt pár szolnokival ment el egy Munkácsig tartó túrára, ahonnan a mieink már visszafelé tartottak. Frankie, Csoki és Bobby, Cinege, és egy szemesi srác: Picúr előző este visszajött délről. G és Ladislav tőlük vette át a csomagot és ment tovább a Felvidéken át Lengyelországba Jocókával, az esetlen jelölttel. G-nek egyébként külön jól jött ez a kirándulás, így legalább kipróbálhatta az új Dyna-ját. Végre elhatározta magát, hogy lecserélje a toldozott-foltozott, lerongyolt Sporiját.Pár perccel múlt kilenc. Az utcán megnőtt a forgalom, a nap kezdett magasabban járni, de a klubban a félárbocra eresztett reluxáknak köszönhetően nyugalmas félhomály derengett. A hangszórókból nyugodtabb számok szóltak, olyanok mint a Black Label Society-től a Bridge to cross, Devin Townsendtől a Funeral és a ZZ Toptól a Blue jean blues. Ilyenkor senki nem vágyik a durvább taktusokra, a harsányabb zenékre. Cinege és Picúr a kávéja fölött támasztotta a pultot, a Hombár és Kenny (egy tiszaparti újonc -aki nem sokkal volt kisebb, mint a másik három) a kanapén osztozott félrészegen, én pedig szokás szerint a korsókat mostam el. A srácok mind nagyon szarul néztek ki, pedig a piát jól bírják, de valahogy Lafaty Bandi erdélyi köményes pálinkája kifogott rajtuk és most erős fejfájással küzdöttek. A szemesiek felhajtották a csésze feketét, elbúcsúztunk, majd a hátsó kijáraton át távoztak a motorjaikhoz. A közben magához tért két szolnoki testvérnek vittem egy-egy üveg sört, majd visszatértem a pult mögé. Nyugodt napra számítottunk...
Egy sötétített ablakú, vadonatúj fekete BMW gördült be a klub előtti parkolóba. Az a típus, amiért az átlagember fél életében dolgozna, hogy ki tudja fizetni. Rendszámtábla elöl nem csúfította a finom bajor idomokat. Három négyajtós szekrény méretű "ukrán ügyvéd" külsejű úriember szállt ki a több milliós hintóból. A hosszú hajú jelölt, akit a motorja miatt csak Triumphnak neveztünk el, amint meglátta őket beszaladt a klubba. Hadarva, alig kapva levegőt hadarta el a történteket.
- Egy... óriási bömös... három nagydarab fickóval... jött... és... ide tartanak. -majd kiköpte a lelkét. Nem tudom honnan szaladt, pedig az ajtó előtt kellett volna őriznie a motorjainkat.
- Jól van, fiam, fújd ki magad. Eredj, szólj Cinegének és Picúrnak, még itt kell lenniük hátul. -pillanatok alatt eltűnt arra, amerre mutattam neki. A szolnokiak egyből levágták, hogy gáz van, úgyhogy gyorsan csőre töltötték a pisztolyaikat. Nekem már nem volt időm a mellényem zsebéből elővenni a stukkerem -ami szokás szerint a pult mögött volt egy székre dobva-, mert ebben a pillanatban lépett be a három hegyomlás. Valóban óriásiak voltak. Nem csodálkoztam, hogy miért jöttek akkora járgánnyal.
Beljebb léptek. Lassan cirkáltak, mint három óriási csatahajó. Körül pásztázták a helyet lokátoraikkal és konstatálták, hogy a kanapén csak két gyökér másnaposan desztillál. Szokásos rövidre vágott frizurájuk volt, elegáns öltönyben feszítettek és drága napszemüveggel takarták el jéghideg szemeiket. A a trió vezetője -vagy amelyik beszélt magyarul- a pultnál kötött ki és szájszervre emlékeztető ágyújából fenyegető hangnemben dörgött felém:
- Hol a főnök?
- Házon kívül. -feleltem higgadtan. Közben a felvett háromszög alakzatot figyeltem és elnéztem köztük: Hombár és Kenny ügyesen tettették a félholt részeget.
- Akkor hívjad! -parancsolta tört magyarsággal a pultnál álló cirkáló. Apró neszezést hallottam a titokszoba felől. Valószínűnek tartottam és reménykedtem benne, hogy Cinege és Picúr fülel és vár a kellő alkalomra, hogy közbelépjenek. Egy darabig haboztam, hátha Frankie, vagy a Szigorú betoppan, de mivel nem így történt ezért a telefonért nyúltam és tárcsáztam.
- Hali főnök!
- Szeva, mi újság? -hallatszott a vonal túlsó végéről.
- Be tudnál ugrani egy kicsit?
- Épp kutyát sétáltatok. Mi a gond? -kérdezett vissza Frankie. Általában ez nála szent rituálénak számított. Ha megnyugvásra vágyott, vagy ha csak fel akart töltődni, akkor pórázvégre fogta a kis kedvenceit és órákig sétált velük. Párszor csatlakoztam hozzájuk magam is, drága kicsiny sztafimmal, IV. Coreyval. (Kizárólag törzskönyves stafforshier terriereim voltak és mindet Coreynak neveztem el -kivéve a legelsőt, mert az egy apróbb termetű utcai vegyes volt és a Lemmy becenévre hallgatott). Ezeken a közös sétáltatásokon nem esett szó sem klubról, sem csajokról, sem üzletről, sem múltról, vagy jövőről. Egyetlen szót sem váltottunk sose. Egy időben telefont sem tartottunk magunknál, de a szemesi lövöldözés óta már nem léphetünk ki a lakásból nélküle -ahogy a kézi lőfegyvereink nélkül sem.
- Van itt három szimpatikus ukrán ügyvéd és veled szeretnének beszélgetni. -mondtam cinikusan. Persze a jelzőkből értette, hogy valami zsarolási ügyről lesz szó. Nem ez volt az első próbálkozás az alakulásunk óta.
- Oké. Szólok a Szigorúnak.
- Épp akartam kérni. -ezzel letettük. Még szerencse, hogy marcona új tagunk épp a városban van és bármikor lehet ugrasztani.
- Mit mond? -kérdezte sürgetően a túracsoport vezetője.
- Hamarosan jönni fog. Addig kérnek az urak valamit inni esetleg? -érdeklődtem látszat udvariassággal.
- Egy kávét. -vetette oda mereven. Pislogtam, majd az időt húzva megkérdeztem:
- A haverok nem kérnek semmit? -gúnyolódtam.
- Nem. -zárta rövidre a beszélgetést az ügyvéd. Megnyomtam egy gombot a kávéautomatán. A másodperc mutatók vánszorogni látszottak, míg várakoztunk. Én a kávéra, az ügyvédek Frankiere. A fekete lefőtt, de a főnök sehol. A szigorú se. Cinege és Picúr meg a titokszobában lapult és az alkalomra várt. Egyszer csak Kenny a pulthoz tántorgott. Nagyon hitelesen adta a részeget. Fröcsögő hangon kért egy sört, majd elindult visszafelé, s közben "véletlenül" nekiment az egyik mackósnak. Nagyon ügyes keze van, én is alig szúrtam ki, ahogy kivette a fickó zsebéből a tárcáját. A frissen gőzölgő kávét a pultra tettem. A pultnál álló felhörpintette. Az óra mutatói pedig tovább vánszorogtak. Elvettem a pultról a csészét és a mosogatóba tettem.
A következő pillanatban toppant be a bejáraton Frankie a két rottweilerével és a Szigorúval, a titokszoba felől pedig a Cinege és Picúr. Ugyan ekkor surrant macskaléptekkel a két hátrébb álló mögé a Hombár és Kenny is. Körülvettük őket.
- Megjött a főnök. -vetettem oda gúnyos vigyorral az arcomon a pultnál állónak.
***
- És mi lett a vége? -érdeklődött Lafaty Bandi.
- Kiderült, hogy a munkácsi kirándulásotokkal a tyúkszemükre léptünk és azt akarták, hogyha a területükön szállítunk, akkor fizessünk nekik vámot, vagy a határnál adjuk át a csomagot az ő képviselőjüknek.
- És belement Frankie? -kérdezte G.
- A béke érdekében. -egyetértően bólintott a hallgatóságom, aztán mind a sörünket kezdtük nyakalni.
A nap sugarai lassan élesztgették a tájat, feszegették az éjszakai hűvös levegőt, pára szállt fel a fűről és a tó felszínéről. A látvány lenyűgözően hatott -volna, de a sör okozta homály elborította az elménket, így az ízek világába merültünk el inkább. Nyolcadik napja sziesztáztunk ezen a paradicsomi vidéken. Nem hiányoztak sem a barátnők, sem a család és semmi más kötöttség. Viszont az erdélyi köményes kezdett kifogyni. Terveink szerint ha a készlet teljesen megcsappan és a két lókötő alkoholbarát már nem bírja tovább, akkor elugrunk Csíkba egy kis utánpótlásért.
A nap lassan magasabbra hágott, a sörkészleteink mennyisége pedig megcsappant. Szerencse a szerencsétlenségünkben, hogy a Hableány személyzete ismét felnyitotta a kimérés ajtajait és hajlandó volt egy-egy forró kávé elkészítésére. A feketéink gőzölgése egyesült a tájéval és magasra szállt, hogy a többi apró vízmolekulával együtt végül egy nagy felhővé válhasson. Az aktus ugyanúgy nem foglalkoztatta az elménket, akár csak a kávé rossz íze és az érte kért összeg.
Megfigyelés
Június elejét írtuk. Néhány hét telt el mindössze az ügyvédek látogatása óta és időszerűvé vált a pár hónappal korábbi szemesi balhé megtorlása. Amennyire lehetett húztuk ennek a témának a napirendre tűzését, de tudtuk jól, hogy előbb-utóbb be kell következnie.
Mint minden fontosabb, klubot illető döntést, ezt is a titokszobában vitattunk meg, a fél évenként esedékes nagy gyűlésen, ahol minden chapternek képviseltetnie kell magát. Az új klubházba még nem tudtunk beköltözni, hiszen nem készült el az ottani titokszoba óriási asztala, amihez mindannyian le tudnánk ülni, ezért a régi otthonunkba zsúfolódtunk be. Az asztalfőnél Frankie foglalt helyet, tőle jobbra Ladislav, balra én. Mellettem foglalt helyet G, vele szemben Lafaty Bandi. Az ő jobbján ült Turul. Az asztalnál helyet foglalt még a két tetováló mesterünk: Csoki és Bobby, valamint az idő közben átigazolt Picúr, továbbá a Szigorú, a Fikás és az Ikrek (két roadrunner). Jelen volt még Vipera és az idő közben elhunyt Béla bácsi alelnöki posztjára kinevezett Hombár a szolnoki chaptertől, a szemesi chaptertől pedig Cinege és a Trükkös. A kis helyiségben összegyűlt nagy tömeg és a folyamatosan füstölgő cigaretták miatt a szellőztető ventilátorok csapágyai időnként fel-fel sikoltottak jelezve igényüket némi kenőanyag pótlásáért.
Első napirendi pontban tájékoztattuk tagságot a kasszáról, az aktuális érvényben lévő szerződéseinkről, valamint az ukrán "ügyvédeknek" fizetendő sarcról.
- A klub önállóságát nem adhatjuk el, holmi maffiózóknak! -szólt dörmögő hangján a Hombár. Erre mindenki tekintete rá szegeződött és még a nyikorgó ventilátorok is abbahagyták siránkozásukat. Igaza volt, tudtuk jól, de valahogy nem számítottunk erre a beszólásra.
- Ne nézzetek rám, tisztában vagytok ezzel mind! Nem lehetünk adósaik! -hallgattuk a szavait, majd újabb csend következett, végül Frankie szólalt meg:
- Mit javasolsz? -erre persze nem jött válasz egyből, vagyis nem volt kész tervük arra, hogy mi lenne a gyógyír az iga lerázására.
- Mondjunk le az állandó fuvarról inkább? -törte meg a csöndet G.
- Az is jobb megoldás lenne. -felelt kissé visszafogottabban, megszeppenten a Hombár.
- Tudod Te mennyit hozott ez az üzlet eddig? -kérdezte a titkárunk.
- Tisztában vagyok. Viszont amit ezek az ukrán férgek sarcnak lefölöznek, az éppen csak a benzinre elég! -ez némi túlzás volt a részéről. A vám befizetése után sem jártunk rosszul.
- Szavazzunk: ki támogatja a fuvar leadását, a szerződés felmondását? -mivel ez mind a három chaptert érintette, így mindenki szavazhatott. Tizenhárom kéz lendült a magasba. - A szerződés felmondásának költségei a szolnokiakat terheli. -jelentette ki Frankie, majd az asztalra csapott a kalapáccsal és ezzel lezárta a napirendi pontot. Kicsit ravasz húzás volt a részéről és némi ellenszenvet is kiváltott a két Tisza parti társunkból, de immáron ellenvetésnek helye és lehetősége nem maradt.
A második napirendben szóba került a megtorlás. Frankie elmesélte újból a történteket, Cinege pedig beszámolt friss akciókról:
- Sajnos a Murderers nem hagy békét nekünk. Az elmúlt időszakban megfújták a kamionunkat, a furgonunkat négy alkalommal törték fel és akadt három napja egy fegyveres összetűzés. Veszteségünk nincs, de a Zsiványt meglőtték. -erre mind felkaptuk a fejünket. Jól ismertük a srácot. Anno az anyaklub jelöltjeként kezdte és a szolnoki chapter megalakulásakor igazolt át a tiszai klubhoz.
- Azt mondom, menjünk oda és fingassuk meg a rohadékokat! -dörrent fel Hombár.
- Így van! -kiáltotta be Picúr, majd a Vipera is.
- Csendet! -intett le az egyre harsányabb és lelkesebb társaságot Frankie. Mikor mindenki lecsöndesedett az elnök újra, nyugodt hangon folytatta:
- Már szavaztunk róla, hogy megbosszuljuk a minket ért támadást. Kötelezni viszont senkit nem fogunk arra, hogy ebben részt vegyen és gyávának sem tartunk senkit, aki távol marad ettől. - beszéd közben szemeivel körbe pásztázta a szobát, felmérve azokat, akik majd a szemesi chapter megsegítésére siet majd. Aztán felszólított bennünket:
- Tegye fel a kezét, aki részt kíván venni ebben a számunkra eddig ismeretlen kimenetelű és egyben veszélyes küldetésben!
Ahogy az várható volt G, Ladislav és Lafaty Bandi nem jelentkeztek, valamint a három roadrunner sem. Meglepetést okozott viszont Vipera távolmaradása. A múltját ismerve teljesen érthetetlen.
Vipera a rendszerváltás előtt pár évvel látta meg a napvilágot. A szülei vastapssal búcsúztatták a lehulló csillagokat és köszöntötték a kapitalizmust. Hamar felfedezték a megnyíló legapróbb kiskapuk mögött rejlő lehetőségeket és nagyobb pénzmennyiségeket. Társaivá váltak egy Johnny Casco néven elhíresült maffiózónak, aki aztán, hogy mentse a saját bőrét feladta a családot. A fiatal Vipera, akkor még csak Kígyósi Janika, meglepő módon a nagyfőnök oltalmába került. Ügyesen lépkedett a mafia ranglétrán, majd Casco halála után a szétbomló klán egyik alvezére lett. Kábítószerrel kereskedett és öt lelkes fiatalnak adott "munkát". Hogy az anyagot gyorsabban tudják szállítani motorra pattantak és nem riadtak vissza attól sem, hogy vér árán védjék meg a területeiket. Már nagyon jól ment a vállalkozás, amikor egy diszkós terítés alkalmával belefutottak egy razziába. Vipera megpróbált elmenekülni motorjával a helyszínről, de az elé behajtó rendőrautó megakadályozta ebben. Hayabusája az autó motorjáig tépte szét a kasznit, ő maga pedig közel száz méterrel arrébb landolt az aszfalton. Szerencséjére kisebb törésekkel és pár év börtönnel megúszta az incidenst. Szabadulása után lépett be a szolnoki klubba.
- A szolnoki elnököt felkérném, hogy a chapterben érdeklődje meg kik jönnének el erre a vállalkozásra! -szólította fel Viperát Frankie.
- Megtörtént. Holnapra mind az öten itt lesznek, illetve Hombárral együtt hatan. - felelte némi közönnyel a hangjában. Frankie biccentett, ezzel köszönve meg a választ.
- Holnap átköltözünk ezzel a különítménnyel a Balaton partjára. A többiek addig tartják a frontot. Az anyaklub irányítását G-re bízom.
G biccentéssel elfogadta a kinevezést, bár ezúttal sem örült neki.
- Lenne még valakinek bármilyen felvetése? -nézett körbe Frankie a teremben. Senki nem felelt. - Akkor irány a sörcsap! -és kétszer lecsapott a kalapáccsal, hogy jelezze a szobában lévőknek az ülés végét.
Kezében aprónak tűnt a már második elnököt szolgáló fatárgy, de hatalmas csattanást tudott még mindig generálni. Az összegyűlt társaság aztán felpattant a székekről és kitódult a klubba. Frankie egy ujjmozdulattal jelezte G-nek, hogy maradjon még, közben az asztalra helyezte a kalapácsot. Miután kimentünk, az elnök átcsúsztatta az apró tárgyat a titkárnak. G nem nyúlt érte. Nem akart. Mélyen a szemébe nézett és bizalmas, lágy, meleg hangon szólalt meg Frankie:
- Tudom, hogy nem akarod, de muszáj lesz valakinek átvennie, amíg nem vagyok itt. Benned bízom a legjobban az itthon maradók közül. Jó munkát fogsz végezni és jó döntéseket hozol, mint mindig. A szabályokat ismered, a többiek tisztelnek és követni fognak. - azzal felállt a helyéről, odalépett G-hez, majd átölelte. A titkár majdnem összeroppant a hatalmas és erős alkatú elnök szorítása alatt. (Onnan tudom, hogy így történt, mert nekem is ezeket a szavakat mondta, mielőtt beolvasztottuk volna a Vikings-et).
A hangszórókból felordított a Texas Hippi Coalition Turn it up-ja, amitől lányok kezdtek vonaglani a rúdon és a színpadon, egész este folyt a sör és a különbözőbb tömény szesz, az utcán egy-kerekezéssel szórakoztatták a roadrunnerek a tagságot és a járókelőket. Mindenki jól érezte magát, kivéve Frankie-t, Cinegét, Picúrt, Hombárt és engem -ugyanis mi a titokszobába rejtőzve fegyvereket tisztítottunk és táraztunk be. Viszonylag rutinos karbantartókká váltunk az évek során, hiszen hobbi szinten mindannyian tartottunk pár darabot otthon kisebb-nagyobb kaliberekből. Nekem személy szerint egy Glock 18-as, egy Desert Eagle 50-es, egy velem egyidős AK-63 és egy '68-ban a néhai Szovjetúnióban készült AK47-es rejtőzött eleddig odahaza, amiket rendszeresen karbantartok -amióta a lányom ivarérett korba lépett és hazahordja az udvarlóit, az eseményt szándékosan akkorra időzítem, mikor az aktuális lovagja is betoppan.
A bejáratnál már várt minket a Trükkös, a mankóra támaszkodó Zsivány és a szemesi chapter többi tagja, valamint pár lány. Tapsoltak, éljenzéssel köszöntöttek minket, mikor begurultunk a parkolóba. Jött a szokásos üdvözlés, ölelkezés áradat, majd belépdeltünk a klubházba. A helyiek titokszobája jóval kisebb, mint a miénk, így a megbeszélést a klubház kocsmarészében tartottuk.
Mivel nem tartozunk az 1%-os klubok közé, így a leszámolás, megtorlás számunkra idegenül hatnak. Viszont került a köreinkbe egy egykoron a komoly balhékban részt vállaló személy: a Szigorú. Hozzá fordultunk tanácsért, javaslatért, ötletekért, hogyan is csináljuk jól, maradandó következmények és veszteségek nélkül.
Első feladatunk a megtévesztés. Számolnunk kellett azzal, hogy a Murderers figyel, vagy figyeltet bennünket. Szóval el kellett velük hitetnünk, hogy nem erősítésnek érkeztünk, csak bulizni, valamint, hogy nem hosszú időre. Azt találtuk ki, hogy egy hétig leszünk jelen -látszólag. Addig a Murderers se mozgolódik, és mi is felderíthetjük a terepet, felkészülhetünk a megtorlásra. Az egy hét elteltével rendezünk egy nagy búcsúbulit, majd egy nagy kanyar után a vendégek székhelyét áthelyezzük pár kilométerrel arrébb, a szemesiek egyik nyaralójához, ami ráadásul közelebb van a Murderers klubházához és onnan folytatjuk a mgefigyelést és irányítjuk a megtorlást. Benne van a pakliban, hogy a nyaralóról is tudnak és azt is figyeltetik, de más megoldás egyenlőre nem adódik.
Második feladatunk a megfigyelés. Meg kellett tudnunk, hogy a rivális klub hány tagot számlál és kiket -a múltjuk, a jelenük, a családjuk, a vagyonuk, a szokásaik... minden! Nagyobb utánajárást végeztünk, mint a tagfelvételeinknél eleinte. (Pár évvel az alakulás után bekerült hozzánk a Szigorú előző klubjából egy tag jelöltnek. Nem jártunk utána a kilétének, hanem csak befogadtuk. Fél év után gyanús lett G-nek a srác: sokszor félrevonult telefonálni, rendszerint Tata felé indult haza, pedig épp az ellenkező irányba lakott, meglepő módon egy elég komoly egyedi Harleyn járt, a motorostalálkozókon sokat lógott annak a klubnak a tagjaival és elég sokan ismerték onnan, régi ismerősként köszöntötték rendszerint. Végül lebukott és kiderült, hogy csak szemmel akartak tartani minket. Azóta ellenőrzünk minden esetleges jelöltet a több forrásból is, amikért elég komoly pénzt fizetünk -persze azt később a jelölteken bevasaljuk, csak ezt az alapítókon kívül más nem tudja).
Harmadik feladatunk a megtorlás megtervezése. Úgy döntöttünk -a Szigorú javaslatára-, hogy egyesével vonjuk ki őket a forgalomból, a feltűnés elkerülése érdekében. A szokásaik alapján megtervezzük, hogy kit mikor iktatunk ki. Egy idő után biztos fel fog nekik tűnni, hogy egyes tagok nem jelentkeznek napok óta, ezért két-három nap alatt kell likvidálni az egész klubot, vagy legalábbis a legnagyobb részüket, hogy aztán már ne legyenek ütőképesek. Az ülés végén Frankie annyit tett még hozzá, hogy az elkövetkező hetekben senki nem maradhat egyedül. Ezzel akarta kiküszöbölni az árulás lehetőségét.
Rögtön a gyűlés után Hombárral és egy új szemesi sráccal, Bennyvel mentem megfigyelésre. Egy ezeréves kék Suzukiba préseltük be magunkat. Elhajtottunk Letenyére, ahol a River Murderers klubháza állt. Útközben az új tagot faggattuk:
- Mikor avattak taggá, Benny fiú? Pár hónapja még nem voltál itt. -érdeklődött Hombár. A tájat fürkésztem eddig unottan, de a felvetés után engem se hagyott hidegen a dolog.
- Pár héttel a beolvadás után avattak taggá, akár csak Ferit és Lacit. - felelte vigyorogva Benny.
- A bajuszos, meg a nyeszlett lehet az. -vetette oda közömbösen Hombár. Benny erre csak mosolygott.
- Mi hozott anno a Vikingshez? -kérdeztem a hátsó ülésről.
- Évekig egyedül motoroztam. Egy motorostalálkozón futottam össze a srácokkal. Jól eldumáltunk. Eljártam hozzájuk a klubházba, együtt lógtunk. Aztán egy nap megkérdezték, hogy beállnék e hozzájuk, amire igent mondtam.
Egy olyan fickó, aki évekig egyedül motorozik egyszer csak úgy dönt, hogy beáll egy szabályokkal irányított, kemény életet élő társaságba? Feladná bárki a szabadságát és a függetlenségét ezért? Nehezemre esett elhinni, és mikor Hombár hátrafordult, a tekintetéből valami hasonló megkérdőjelezést olvastam ki.
- Családod van? -törte meg a csendet Hombár.
- Van egy csodálatos kislányom az egyik ex-barátnőmtől. Vasárnapi apuka vagyok. -felelte némiképp lehangoltan.
- Egyéb rokonok? -feszegettem tovább a kérdést.
- A szüleim meghaltak pár éve egy balesetben...
- Részvétem. -mondtuk némi közönnyel egyszerre Hombárral.
- Kösz. -ugyanazzal a közönyös hangsúllyal felelt. - Van két bátyám. Ők is motoroznak. -ennél a résznél hirtelen egyfajta büszkeség, elégedettség lett rajta úrrá.
- Nofene. -böffentettem közbe. - Hallod, meg tudnál állni valahol? Pisálnom kéne. Dolgozik a sör. -vigyorogtam könyörgőn előre.
- Prosztata? -vihogott Hombár.
- Lófaszt. -hátrafordult, és mélyen a szemembe nézett - Na jó, az. -vallottam be. Pár kilométerrel arrébb sikerült megállni egy fákkal körülvett szakasznál. A fákon túl az út mindkét oldalán termőföldek nyúltak el hosszan. Egy nagyobb fát pécéztem ki magamnak, hogy jól el tudjak rejtőzni. Bal kézzel a pöcsömet tartottam, a jobbal pedig a telefont. Frankiet hívtam:
- Mond.
- Nézzetek utána Bennynek.
- Mitől lett gyanús?
- Évekig szabad motorosnak számított, majd mégis beállt a Vikingsbe és van két bátyja, akik szintén gurulnak.
- Klub?
- Nem kérdeztünk rá. Nem szeretnénk, ha gyanakodna a sok kérdés miatt.
- Utána nézek. Ezen kívül?
- Tudtál róla, hogy pár héttel a beolvasztás után lett tag két másik jelölttel együtt?
- Én hagytam jóvá. Még valami?
- A prosztatám miatt sokszor kell pisálnom. -gúnyolódtam.
- Nagyon vicces -azzal letette. Eltettem a telefont és a farkamat, majd visszakászálódtam a kis Suzukiba.
- Megöntözted az egész búzatáblát? -érdeklődött Hombár.
- Csak a jobb kalászokat. -vettem a lapot. Kívülállónak ez csak egy élcelődésnek hathatott, valójában rejtjelezve beszéltük meg, hogy kit hívtam fel. Az út hátralévő részén csupa sablonos beszélgetéseket folytattunk motorokról, nőkről, gyerekkori csínytevésekről. A hetes főút ugyanolyan, mint a legtöbb hazai főút: szántók, egyutcás falvak, fák és bozótosok ismétlődése. Monoton egyhangúság.
Pár kilométerrel később, a város bevezető szakaszán, nem messze a Murderers klubházától egy benzinkútnál parkoltunk le a kis japán csodával. Szerencsénkre az épületükkel szemben, az út mindkét oldalán van egy-egy buszmegálló, így úgy döntöttünk, hogy ketté válunk. Hombár és Benny a városba bevezető megállóba én a másikba álltam be, mintha buszt várnánk. Nekem egy kis bódé is jutott, ahová behúzódhattam a kíváncsi szemek és a nap sugarai elől, ellenben a két társam kénytelen volt a napon ácsorogni. A ház előtti kisebb parkolóban mindössze nyolc motort számoltunk meg. Egytől egyig Harley Davidsonok. Mozgás, neszezés nem látszott. Vagy tanácskoztak, vagy a legfrissebb zsákmányt osztották szét, esetleg -magunkból kiindulva- másnaposan, vagy részegen feküdtek egymáson/körül/alatt.
Másfél óra várakozás után két tag lépett ki a főbejáraton. Felültek a vadonatújnak tűnő motorjaikra, a fejükbe krómozott sisakot biggyesztettek, majd anélkül, hogy körülnéztek volna elhajtottak a város felé. Pár perccel később megcsörrent a telefonom: G hívott fel.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- Mindegy, lökjed!
- Nos, a jó hír az, hogy feladhatsz egy lottót, mert a megérzésed bejött!
- Vagyis?
- A rosszhír, hogy Nagy Benjámin, azaz Benny fiú két testvére történetesen a Murderers két tagjának a kisöccse. -lefagytam. Áruló lehet köztünk? Ennyire elfajultak volna a dolgok? Ilyen rossz alapokon nyugszik mindaz, amit anno G-vel, Bandival, Papával, Frankievel és a többiekkel megálmodtunk? Lassan két évtizede munkálkodunk azon, hogy elkerüljük az 1%-os megbélyegzést, a leszámolásokat, a gyilkosságokat, az árulókat, akik belülről bomlasztanák az egységünket, a különböző beépített ügynököket, Pataky Attilát és BKV ellenőröket és erre most tessék... mégis idáig jutottunk?
- Itt vagy még?
- Itt. -feleltem lehangoltan.
- Mi lesz vele? -kérdezte aggódva a titkárunk. Valószínűleg az ő agyán is átfutott az a gondolatsor, ami az enyémen.
- Hívd fel Frankie-t és beszéld meg vele. És szólj neki, hogy jöjjön a váltás.
- Rendben. -sóhajtott G.
- Egyébként nem úgy volt, hogy a Felvidékre mész? -váltottam témát.
- Ladislav megbírja. Triumph meg úgyis mellette van. -lehangoltságot vettem észre a hangján.
- De alád van osztva. Te vagy a szponzora! -hökkentem meg.
- Átadtam Ladislavnak. Nincs most ehhez idegzetem.
- Rendben. -kis hatásszünet és egy slukk után félszegen megkérdeztem:
- Minden oké, Tesó?
- Majd személyesen megbeszéljük. -ezzel letette. Aggódtam érte. Lehet Ritával történt valami, vagy csak szimplán átfutott az agyán, hogy a negyvenes évei vége felé mindössze egy drogost tudott magának összehozni. Meg egy motorosklubot. Egy lassan országos hálózattal, több chapterrel bíró, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező klub alapítója! Ez csak valami?! Lehet, számára már ez sem annyira izgalmas, mint valaha.
Intettem Hombárnak, hogy jöjjenek át az oldalamra. Jobb ha nem veszi észre a két bátyó, hogy az öcsikéjük épp utánuk kémkedik és ezzel lebuktassuk magunkat és az egész akciót.
- Már azt hittem sötétedésig napon aszalódhatunk -zsörtölődött Hombár.
- Sokat nem kellett volna várnod. -ugrattam a szolnoki testvért.
- Kivel beszéltél? Frankie-vel? Küldi a váltást?
- Anyu hívott. Azt mondta savanyú káposztát főz, ha hazamegyünk.
- Francba. Azt nem szeretem -fintorodott el Hombár. Persze most is csak titkosítottuk az információcserét. Valójában nem véletlenül lett olyan nagy darab a mi barátunk: bármit megeszik. Egyszer láttam, amikor kivett egy kukából egy szinte teljesen lerágott, főtt kukoricacsövet. A hangyákat gondosan leseperte róla zsíros ujjaival, majd a megmaradt szemeket nagy alapossággal lerágcsálta. Két felső metszőfoga közt akkora szünet éktelenkedett, hogy akár még egy elférhetett volna, így aztán rendre minden ételből megragadt ott valami. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogyan lett a főtt kukoricaszemből aranyfog...
- Húzzuk össze magunkat! Ismét mozgolódnak. -utasítottam a két társam. Ezúttal a maradék hat motor gazdája is kijött, viszont a nagy döbbenet csak ezután következett: Szigorú egykori klubjának egyik tagja a Murderers brigantijaival parolázott. Ha ez beolvasztást megelőző procedúra, akkor komoly problémával nézhetünk szembe. Beindultak a V blokkok, majd elhúztak előttünk. Hombárral egymásra néztünk. Tisztában voltunk, hogy mi következik ezután: vagy felszámoljuk a mostani ellenségünket és magunkra húzunk egy másikat, ha már Hangaround, vagy Prospect klubként tartják őket számon; vagy leülünk tárgyalni. Ami biztos, hogy hosszas nyomozás, puhatolózás, tényfeltárás elé nézünk, ha biztos alapokon akarjuk mindezt végigjátszani.
Első dolgunknak tartottuk, hogy a klubházba bejussunk, hátha kiderül valami.
- Benny! Te velem jössz! -léptem ki a fedezékünkből. Az ifjú egyből ugrott. -Te meg maradj itt és szólj, ha visszajönnének. -adtam utasításba Hombárnak. Ezzel átszaladtunk a klubházhoz. Szerencsére az ajtót nyitva hagyták. Besurrantunk.
Semmivel sem volt más, vagy különb bármely más, vagy akár a mi klubházunknál: sör, cigarettafüst, olcsó parfüm, ondó és egyéb testnedvek szagának keveréke terjengett a levegőben, a falakon klubos relikviák, emléktárgyak, néhány golyó ütötte nyom, és a berendezés pár bőrkanapé, egy biliárd és néhány dohányzóasztal, egy bárpult, valamint pár hűtő tele alkohol tartalmú italokkal. Titokszobájuk nem volt. A bejárattal szembeni falon három szürke, fémszekrény állt. Az a fajta háromajtós, amit anno a gyárak öltözőiben rendszereztek a melósok számára. Szóltam Bennynek, hogy azokat nézze át. A bárpulttal szemben a falon a tagok képei. Gyorsan előkaptam a telefonomat és elkezdtem lefotózni őket. Épp egy nagy totált akartam készíteni, mikor hívott a Hombár:
- Tipli van!
- Benny! -azzal intettem a srácnak, hogy gyorsan tűnjünk el. Amint kiléptünk az ajtón a Hombárt kezdtem szemmel keresni, de sehol sem láttam, gondoltam a buszmegálló bódéjában lapult meg. Elnéztem arra és akkor láttam meg a motorok lámpáját nem túl messze. Rögtön a másik irányba, a benzinkút felé kezdtünk sietni. Nem futottunk, de kiléptünk. Nagyjából kétszáz méter előnyt sikerült kovácsolnunk magunknak, mielőtt a Murderers tagjai visszaértek a főhadiszállásukhoz. Gyaloglás közben értesítettem Hombárt, hogy lapuljon és figyeljen tovább, majd hazafelé felvesszük. Mikor odaértünk a benzinkúthoz megkértem Benny-t, hogy tankoljon, meg a shopból hozzon valami kaját és sört, mert kezdek éhes lenni a nagy izgalmak miatt. Amíg ő ezeket intézte, kicsit félrevonultam és felhívtam a Szigorút:
- Mennyire vagy jóban az egykori klubod tagjaival?
- Mi kéne?
- Pár infó, hogy terjeszkednek e?
- Csak nem?
- Nagyon úgy tűnt. Nem láttam a tag rangját, se a chaptert, de biztos, hogy nem uzsipénzért ugrott be ide.
- Utána járok.
- Kösz! Tudnád adni Frankie-t?
- Mond. -vette át a készüléket az elnökünk.
- Mi legyen Benny-vel?
- Egyenlőre maradjon veletek. Meglátjuk tényleg áruló e. Az erősítés mindjárt ott lesz. Ők átveszik a megfigyelést, ti hárman pedig tapadjatok rá az egyik tagra. Mindegy ki az. Ha lehet hozzátok be.
- Oké. -vigyorodtam el kajánul, ami a hanglejtésemben is megjelent.
- De lehetőleg egyben! -utasított Frankie.
- Vettem. -ezzel letettem. Benny pont ekkor jött oda és adott a kezembe egy előregyártott szendvicset és egy doboz sört.
- Jön a váltás? -érdeklődött tudatlanul.
- Erősítés. -böktem oda két falat közt kicsit lelombozva. Próbáltam az arcáról leolvasni valami reakciót, de semmi jelét nem láttam se pozitív, se negatív érzelemnek. Totál közömbös fejet vágott. Mereven bámult a Murderers klubháza felé. Már majdnem a kaja végénél jártam, amikor megszólalt:
- Átigazolhatnék hozzátok? -majdnem kiköptem a falatot és ezúttal nem a pocsék íze miatt. Nem tudtam mit akar ezzel.
- Tudod, hogy az első két évben szó sem lehet róla. -közöltem vele a szabályt közönyösen. Tipródni kezdett, egyik lábát rakta másik mellé, a betont rugdosta a bakancsa orrával. - Miért szeretnél másik chapterbe menni? Valami gond van 'Szemesen?
- Hát... végül is nincs. -motyogott maga elé. Nem értettem ezt a tétovázást.
- Akkor miért? Valami okod csak van. -próbáltam kipuhatolni mi nyomja a lelkét. Tovább topogott, egyik lábáról a másikra helyezte át a súlypontját, végül kibökte:
- Tudod, meséltem, hogy a két tesóm is motorozik... -bólintottam. -... és hát az van... hogy ők...
- A Murderers tagjai... -fejeztem be a mondatát. A kijelentésemtől leesett az álla.
- Honnan...? Vagyis... Miből...? -dadogott összevissza.
- Utánanéztünk miután megtudtuk. -döbbenten nézett rám- A Vikings rendszere eléggé felületes volt és nem annyira részletes, figyelmes, biztonságos, mint a miénk. Tudjuk mikor születtél, hol, hány testvéred van, mikor-hol-miért hunytak el a szüleid, kik neveltek fel benneteket, hova jártatok suliba és azt is, hogy jelentkeztetek a kanizsai Turulba. -egy leforrázott rák állt velem szemben. Nem gondolta volna, hogy ennyire alaposak vagyunk -ahogy a rendőr srác se.
- Ki fogtok rúgni? -kérdezte aggodalmas hangon és könyörgő, éhes macska szemekkel.
- Az attól függ. -böffentettem oda két korty sör között.
- Mitől? -csillant fel benne a remény lángja.
- Hogy köptél e, áruló vagy e, és elmondasz e mindent magadról a klub előtt. -erre elfordította a fejét, egy ideig a földet, majd ismét a Murderers felé pillantott. Hosszan merengett a távolba. -Hamarosan meg teheted. -ebben a pillanatban gurult be mellénk egy rozsdamarta, eredetileg fehér Ford Tranzit. Köhögött, füstölt, a motorja zörgött, az ékszíja csúszott. Feltűnőbb nem is lehetett volna. Kiszállt belőle két tagbaszakadt óriás: Cinege és Picúr. Utóbbi kinyitotta a hátsó ajtót, ahonnan kilépett egy szolnoki srác: a Majom. Hogy miért kapta ezt a nevet? Talán az alacsony termete ellenére rendellenesen hosszú, nyeszlett vállából lecsüngő karjai miatt, talán a testét 90%-ban borító sűrű szőrzet miatt, esetleg a csimpánzra emlékeztető járása miatt, vagy az állandó baromkodásai miatt, de lehet, hogy csak a Road Kingjére szerelt túlzottan nagy méretűnek tűnő, majomringatónak csúfolt kormány miatt. Minden esetre jópofa srác volt, lojális, odaadó, mindannyian bírtuk.
- Cigányoktól loptátok ezt a szart? -kérdeztem vigyorogva Cinegét. Nem vette a poént.
- Történt valami? -dörmögte aggodalmasan hangon a szemesi elnök.
- Az ellenség táján semmi említésre méltó. Benny fiú viszont szeretne valamit mondani. -és ekkor Benny fiú mindent elmesélt. Eléggé frusztrálta, hogy Picúr végig mögötte állt azzal a kigyúrt kidobó alkatú testével és vele szemben egy cseppet sem kisebb másik óriás tornyosult, ráadásul a Majom végig idegesen forgatta a fejét és összefont karokkal várakozott alig pár centire tőle. Még Hombár kellett volna oda és akkor tuti összecsinálja magát. Bár lehet, hogy előbb hajtogatta volna be a Suzuki motorterébe a srácot, mint hogy meghallgassa. Jobb is, hogy még mindig a buszmegálló bódéjában lapult.
Amíg távol voltunk, nagyjából hajnali fél három felé érkezett egy furgon. A klub tagjai kitódultak, majd a járműből kis csomagokat pakoltak ki. A munka végeztével a gépkocsi elhajtott, a Murderers pedig eltűnt a klubházában. Hajnali négy felé öten jöttek ki az épületből. Motorra szálltak és két külön irányba indultak el: hárman a város felé, ketten Nagykanizsa felé. A Majom azt javasolta, hogy most kéne rárontani a két bennmaradt tagra -mondván voltunk hozzá elegen. Cinege nem járult hozzá, én pedig nem találtam jó ötletnek: a Szigorú még nem jelzett vissza a kapcsolatokat illetően. Felkeltettük Benny-t és Picúrt, hogy őrködjenek tovább -a Majom álmatlanságban szenvedett. Hetente mindössze nyolc órát aludt, azt is rendszerint két részletben.
Autó állt be a furgonunk mellé. Az ajtócsapódásokra ébredtünk. Már világos volt -nyolc óra múlt pár perccel. Majom közben leváltotta Turult a buszmegállóban.
- Na mi a pálya álomszuszékok? -vágta be maga mögött az ajtót Frankie. Meglepően poénkodós hangulatban volt.
- Ugyan ezt kérdezhetném. -feleltem a napszemüvegem felhelyezése közben. Kíváncsian vártuk a fejleményeket.
- A helyzet az, -vette át a szót Szigorú- hogy hangaround a Murderers. -ettől cseppet sem lettünk boldogabbak.
- Egy hónapja kezdődött a farokszopás, de a jó kapcsolatainknak köszönhetően -verte hátba Frankie a Szigorút- kipöckölhetjük őket.
- És mi lenne az ára ennek a biliárdozásnak? -érdeklődtem a részletek felől.
- Ha átvesszük a helyüket, akkor a 10%. -felelt a Szigorú.
- Miből?
- A chapter teljes bevételének a 10%-a.
- Melyik chapter? -kapta fel a fejét Cinege.
- Az új, letenyei chapteré. Mondtam, hogy át kell vennünk a helyüket! -felelt Frankie. Teljesen úgy hangzott, hogy már kész terve is van a történetre.
- De ezek abból éltek, hogy mindent megdézsmáltak! -háborodott fel a szemesi elnök. Jogosan, hiszen a dézsmálás az ő klubját érintette.
- Így van. Viszont ha már nem lesznek, akkor a határátlépést mi ellenőrizzük.
- De akkor a 10% gyakorlatilag a nullához közeli bevételből még közelebb lesz a nullához...
Döbbenten álltunk a helyzet előtt. Gyakorlatilag létrehozunk egy klubot, ami majd a csőd közeli állapot szélén lavíroz azért, hogy a szemesiek nyugodtan szállíthassanak.
- Viszont ezt a gyermekvasutat még meg kell szavaznunk, úgyhogy Picúr és Majom itt maradnak megfigyelni. Amikor asztalnál leszünk felhívunk benneteket és akkor adjátok le a szavazataitokat! Most pedig gépjárműre! adta ki a parancsot Frankie. Bezsúfoltuk magunkat a három autónkba, majd libasorban visszahajtottunk Balatonszemesre.
Mikor megérkeztünk az ideiglenes bázisunkhoz ismerős motorokat vettem észre a parkolóban: Lafaty Bandi Suzukiját és G új Harley-ját. Kissé bágyatag voltam idáig, de ettől a látványtól jobb kedvem lett. Mikor beléptünk a bejáraton a két cimbora már ott nyakalta az erdélyi köményes pálinkát az egyik kanapén. Mint rég nem látott ismerősök üdvözöltük egymást.
- Örülök, hogy itt vagytok! -köszöntöttem őket.
- Az érzés nem kölcsönös... -viccelődött G.
Nem vacakoltunk az asztali formulákkal, csak szimplán kizavartuk a két Prospectet az udvarra a lányokkal együtt, és a ház nappalijában tartottuk meg az ülést. Akik nem voltak jelen, de az országban tartózkodtak, azokkal telefonos kapcsolatot létesítettünk. A szót Frankie, az anyaklub és az egész szervezetünk elnöke vette magához:
- Nos, a szituációt már mindenki ismeri: a letenyei Murderers tagjainak likvidálására engedélyt kaptunk. Viszont Szigorú régi klubja a Murderers bevételeinek 10%-át kéri ezért cserébe. Ez azt jelenti, hogy meg kell alakítanunk az ottani chaptert, ami majd ezt az összeget kitermeli. Ehhez öt főre van szükség. Mint tudjátok, akik az elmúlt egy évben váltottak chaptert, vagy újoncok, azok nem jöhetnek. -némi hatásszünetet tartott a kérdés előtt.
- Ki vállalná a vezetésem alatt az új chapter létrehozását? -mindannyian megdöbbentünk. Nem gondoltuk volna, hogy Frankie elakarja hagyni az anyaklubot, pláne, hogy a Szigorú és Picúr is miatta igazolt hozzánk. Egy perces néma csenddel álltunk a kérdés felett.
- Vállalom! -szólt Majom hangja a telefonon keresztül.
- Szintén! -dörmögte Hombár.
- Mi is! -mondták egyszerre az Ikrek, két roadrunnerünk, akik Lafaty Bandi irányítása alatt gurultak eddig.
- Ezzel meg is volnánk. Vipera, kérlek írd meg Hombár és Majom elbocsájtó levelét. Bandi, Te pedig az Ikrekét.
- Rendben főnök! -felelte Lafaty Bandi, majd nagyot húzott a köményes pálinkából. Sosem csinált még ilyet és egyébként sem szeretett a papírmunkával szarakodni. -Ugye majd segítesz? -súgta oda G-nek, aki megnyugtatóan bólogatott vissza, majd kitépte barátunk kezéből az üveget és hosszan csókolni kezdte azt.
- Akkor szedjük szét a Murdererst! -ordította tele a szobát Hombár. Mind hangos ordítással kezdődött meg a leszámolás következő szakasza.
-Ezek szerint Te leszel az új elnöke az anyaklubnak? -érdeklődött G. Lafaty Bandi is hasonlóan kérdő arckifejezéssel méregetett a sörösüvege mögül. A hűs vizű tó stégjén ücsörögtünk, lábainkat a vízbe lógattuk. A nap már magasan járt, közeledett az ebédidő. Levesnek kinyitottunk még egy-egy üveg sört, amiket eddig egy szákban tartottunk.
- Te pedig az alelnököm, ha elfogadod! -kacsintottam G-re.
- Jól kevered a lapokat. -köhögte ki két korty közt Bandi. A megjegyzését elengedtem a fülem mellett. Őt már régebben fontos pozícióval bíztam meg, úgyhogy egy szava sem lehet. G válaszára vártam.
- Ladislavnak kellene adnod ezt a pozíciót, hiszen ő a Sgt. at Arms.
- Viszont Te vagy az alapítók egyike, és régebb óta ismered a klubot, mint ő. A tanácsaiddal eddig is jó irányba terelődött a klub jövője. -igyekeztem meggyőzni, bár szerintem már csak a "Vice President" felvarró lebegett a szeme előtt, aztán látta maga előtt önmagát, ahogy ott feszít a lemenő nap fényében motorja mellett a megkopott mellényében, rajta a friss patch-csel -ízlelgette a kérdést. Halványan elmosolyodott. Nem válaszolt, de elégedetten kortyolt bele a sörébe. Eszébe jutott, hogy még van egy kis erdélyi köményesük. Kihúzta a szákot a vízből, kivette az üveget, lecsavarta a kupakot, majd nagyot nyakalt belőle.
Mint minden fontosabb, klubot illető döntést, ezt is a titokszobában vitattunk meg, a fél évenként esedékes nagy gyűlésen, ahol minden chapternek képviseltetnie kell magát. Az új klubházba még nem tudtunk beköltözni, hiszen nem készült el az ottani titokszoba óriási asztala, amihez mindannyian le tudnánk ülni, ezért a régi otthonunkba zsúfolódtunk be. Az asztalfőnél Frankie foglalt helyet, tőle jobbra Ladislav, balra én. Mellettem foglalt helyet G, vele szemben Lafaty Bandi. Az ő jobbján ült Turul. Az asztalnál helyet foglalt még a két tetováló mesterünk: Csoki és Bobby, valamint az idő közben átigazolt Picúr, továbbá a Szigorú, a Fikás és az Ikrek (két roadrunner). Jelen volt még Vipera és az idő közben elhunyt Béla bácsi alelnöki posztjára kinevezett Hombár a szolnoki chaptertől, a szemesi chaptertől pedig Cinege és a Trükkös. A kis helyiségben összegyűlt nagy tömeg és a folyamatosan füstölgő cigaretták miatt a szellőztető ventilátorok csapágyai időnként fel-fel sikoltottak jelezve igényüket némi kenőanyag pótlásáért.
Első napirendi pontban tájékoztattuk tagságot a kasszáról, az aktuális érvényben lévő szerződéseinkről, valamint az ukrán "ügyvédeknek" fizetendő sarcról.
- A klub önállóságát nem adhatjuk el, holmi maffiózóknak! -szólt dörmögő hangján a Hombár. Erre mindenki tekintete rá szegeződött és még a nyikorgó ventilátorok is abbahagyták siránkozásukat. Igaza volt, tudtuk jól, de valahogy nem számítottunk erre a beszólásra.
- Ne nézzetek rám, tisztában vagytok ezzel mind! Nem lehetünk adósaik! -hallgattuk a szavait, majd újabb csend következett, végül Frankie szólalt meg:
- Mit javasolsz? -erre persze nem jött válasz egyből, vagyis nem volt kész tervük arra, hogy mi lenne a gyógyír az iga lerázására.
- Mondjunk le az állandó fuvarról inkább? -törte meg a csöndet G.
- Az is jobb megoldás lenne. -felelt kissé visszafogottabban, megszeppenten a Hombár.
- Tudod Te mennyit hozott ez az üzlet eddig? -kérdezte a titkárunk.
- Tisztában vagyok. Viszont amit ezek az ukrán férgek sarcnak lefölöznek, az éppen csak a benzinre elég! -ez némi túlzás volt a részéről. A vám befizetése után sem jártunk rosszul.
- Szavazzunk: ki támogatja a fuvar leadását, a szerződés felmondását? -mivel ez mind a három chaptert érintette, így mindenki szavazhatott. Tizenhárom kéz lendült a magasba. - A szerződés felmondásának költségei a szolnokiakat terheli. -jelentette ki Frankie, majd az asztalra csapott a kalapáccsal és ezzel lezárta a napirendi pontot. Kicsit ravasz húzás volt a részéről és némi ellenszenvet is kiváltott a két Tisza parti társunkból, de immáron ellenvetésnek helye és lehetősége nem maradt.
A második napirendben szóba került a megtorlás. Frankie elmesélte újból a történteket, Cinege pedig beszámolt friss akciókról:
- Sajnos a Murderers nem hagy békét nekünk. Az elmúlt időszakban megfújták a kamionunkat, a furgonunkat négy alkalommal törték fel és akadt három napja egy fegyveres összetűzés. Veszteségünk nincs, de a Zsiványt meglőtték. -erre mind felkaptuk a fejünket. Jól ismertük a srácot. Anno az anyaklub jelöltjeként kezdte és a szolnoki chapter megalakulásakor igazolt át a tiszai klubhoz.
- Azt mondom, menjünk oda és fingassuk meg a rohadékokat! -dörrent fel Hombár.
- Így van! -kiáltotta be Picúr, majd a Vipera is.
- Csendet! -intett le az egyre harsányabb és lelkesebb társaságot Frankie. Mikor mindenki lecsöndesedett az elnök újra, nyugodt hangon folytatta:
- Már szavaztunk róla, hogy megbosszuljuk a minket ért támadást. Kötelezni viszont senkit nem fogunk arra, hogy ebben részt vegyen és gyávának sem tartunk senkit, aki távol marad ettől. - beszéd közben szemeivel körbe pásztázta a szobát, felmérve azokat, akik majd a szemesi chapter megsegítésére siet majd. Aztán felszólított bennünket:
- Tegye fel a kezét, aki részt kíván venni ebben a számunkra eddig ismeretlen kimenetelű és egyben veszélyes küldetésben!
Ahogy az várható volt G, Ladislav és Lafaty Bandi nem jelentkeztek, valamint a három roadrunner sem. Meglepetést okozott viszont Vipera távolmaradása. A múltját ismerve teljesen érthetetlen.
Vipera a rendszerváltás előtt pár évvel látta meg a napvilágot. A szülei vastapssal búcsúztatták a lehulló csillagokat és köszöntötték a kapitalizmust. Hamar felfedezték a megnyíló legapróbb kiskapuk mögött rejlő lehetőségeket és nagyobb pénzmennyiségeket. Társaivá váltak egy Johnny Casco néven elhíresült maffiózónak, aki aztán, hogy mentse a saját bőrét feladta a családot. A fiatal Vipera, akkor még csak Kígyósi Janika, meglepő módon a nagyfőnök oltalmába került. Ügyesen lépkedett a mafia ranglétrán, majd Casco halála után a szétbomló klán egyik alvezére lett. Kábítószerrel kereskedett és öt lelkes fiatalnak adott "munkát". Hogy az anyagot gyorsabban tudják szállítani motorra pattantak és nem riadtak vissza attól sem, hogy vér árán védjék meg a területeiket. Már nagyon jól ment a vállalkozás, amikor egy diszkós terítés alkalmával belefutottak egy razziába. Vipera megpróbált elmenekülni motorjával a helyszínről, de az elé behajtó rendőrautó megakadályozta ebben. Hayabusája az autó motorjáig tépte szét a kasznit, ő maga pedig közel száz méterrel arrébb landolt az aszfalton. Szerencséjére kisebb törésekkel és pár év börtönnel megúszta az incidenst. Szabadulása után lépett be a szolnoki klubba.
- A szolnoki elnököt felkérném, hogy a chapterben érdeklődje meg kik jönnének el erre a vállalkozásra! -szólította fel Viperát Frankie.
- Megtörtént. Holnapra mind az öten itt lesznek, illetve Hombárral együtt hatan. - felelte némi közönnyel a hangjában. Frankie biccentett, ezzel köszönve meg a választ.
- Holnap átköltözünk ezzel a különítménnyel a Balaton partjára. A többiek addig tartják a frontot. Az anyaklub irányítását G-re bízom.
G biccentéssel elfogadta a kinevezést, bár ezúttal sem örült neki.
- Lenne még valakinek bármilyen felvetése? -nézett körbe Frankie a teremben. Senki nem felelt. - Akkor irány a sörcsap! -és kétszer lecsapott a kalapáccsal, hogy jelezze a szobában lévőknek az ülés végét.
Kezében aprónak tűnt a már második elnököt szolgáló fatárgy, de hatalmas csattanást tudott még mindig generálni. Az összegyűlt társaság aztán felpattant a székekről és kitódult a klubba. Frankie egy ujjmozdulattal jelezte G-nek, hogy maradjon még, közben az asztalra helyezte a kalapácsot. Miután kimentünk, az elnök átcsúsztatta az apró tárgyat a titkárnak. G nem nyúlt érte. Nem akart. Mélyen a szemébe nézett és bizalmas, lágy, meleg hangon szólalt meg Frankie:
- Tudom, hogy nem akarod, de muszáj lesz valakinek átvennie, amíg nem vagyok itt. Benned bízom a legjobban az itthon maradók közül. Jó munkát fogsz végezni és jó döntéseket hozol, mint mindig. A szabályokat ismered, a többiek tisztelnek és követni fognak. - azzal felállt a helyéről, odalépett G-hez, majd átölelte. A titkár majdnem összeroppant a hatalmas és erős alkatú elnök szorítása alatt. (Onnan tudom, hogy így történt, mert nekem is ezeket a szavakat mondta, mielőtt beolvasztottuk volna a Vikings-et).
A hangszórókból felordított a Texas Hippi Coalition Turn it up-ja, amitől lányok kezdtek vonaglani a rúdon és a színpadon, egész este folyt a sör és a különbözőbb tömény szesz, az utcán egy-kerekezéssel szórakoztatták a roadrunnerek a tagságot és a járókelőket. Mindenki jól érezte magát, kivéve Frankie-t, Cinegét, Picúrt, Hombárt és engem -ugyanis mi a titokszobába rejtőzve fegyvereket tisztítottunk és táraztunk be. Viszonylag rutinos karbantartókká váltunk az évek során, hiszen hobbi szinten mindannyian tartottunk pár darabot otthon kisebb-nagyobb kaliberekből. Nekem személy szerint egy Glock 18-as, egy Desert Eagle 50-es, egy velem egyidős AK-63 és egy '68-ban a néhai Szovjetúnióban készült AK47-es rejtőzött eleddig odahaza, amiket rendszeresen karbantartok -amióta a lányom ivarérett korba lépett és hazahordja az udvarlóit, az eseményt szándékosan akkorra időzítem, mikor az aktuális lovagja is betoppan.
1.nap
Másnap úgy tíz óra tájban gyűltünk össze újra a klubházban. Kissé meggyötört arcok bambán meredtek egymásra. Frankie még egyszer végignézett a társaságon, egy halvány mosolyt lebbent meg az arcán, majd kiadta a parancsot az indulásra. A hangszórókból épp a ZZ Top - My head's in Mississippi dala csendült fel. Kitódultunk az utcára a motorjainkhoz, ahol már a barátnők, pár gyakori vendég/barát és a jelöltek vártak minket. Odaléptem Ravenhez, hosszan megcsókoltam, majd meghagytam neki, hogy tartsa szemmel G-t, mert még mindig nagyon maga alatt van Rita miatt. Erre ő arra kért, hogy vigyázzak magamra, majd viszont csókolt. Utolsóként ültem a motoromra és indítottam be azt. Bólintottam Frankienek, hogy indulásra készen vagyok, majd kihajtottunk a parkolóból. A szolnoki és szemesi chapter tagjai már a Felvidéki utca felső végén várakoztak az indulásunkra és ahogy elhaladtunk előttük, úgy soroltak be mellénk. A körforgalomnál ráfordultunk a 13-asra és a három chapter együtt motorozott az elkerülőig, ahol aztán G, Ladislav és Triumph elfordult a Felvidékre vezető irányba, Vipera és Lafaty Bandi az Ikrekkel (két roadrunnerrel) pedig a keletre tartó irányba. Ők a szállításokat teljesítik, amíg mi távol leszünk. Az út sima volt, eseménytelen. A nap akadálytalanul sütött ránk, és bár élveztük az együtt motorozást, valamiért mégis alig vártuk, hogy megérkezzünk a szemesi klubházhoz. Biztonságot nyújtott a puszta létének gondolata.A bejáratnál már várt minket a Trükkös, a mankóra támaszkodó Zsivány és a szemesi chapter többi tagja, valamint pár lány. Tapsoltak, éljenzéssel köszöntöttek minket, mikor begurultunk a parkolóba. Jött a szokásos üdvözlés, ölelkezés áradat, majd belépdeltünk a klubházba. A helyiek titokszobája jóval kisebb, mint a miénk, így a megbeszélést a klubház kocsmarészében tartottuk.
Mivel nem tartozunk az 1%-os klubok közé, így a leszámolás, megtorlás számunkra idegenül hatnak. Viszont került a köreinkbe egy egykoron a komoly balhékban részt vállaló személy: a Szigorú. Hozzá fordultunk tanácsért, javaslatért, ötletekért, hogyan is csináljuk jól, maradandó következmények és veszteségek nélkül.
Első feladatunk a megtévesztés. Számolnunk kellett azzal, hogy a Murderers figyel, vagy figyeltet bennünket. Szóval el kellett velük hitetnünk, hogy nem erősítésnek érkeztünk, csak bulizni, valamint, hogy nem hosszú időre. Azt találtuk ki, hogy egy hétig leszünk jelen -látszólag. Addig a Murderers se mozgolódik, és mi is felderíthetjük a terepet, felkészülhetünk a megtorlásra. Az egy hét elteltével rendezünk egy nagy búcsúbulit, majd egy nagy kanyar után a vendégek székhelyét áthelyezzük pár kilométerrel arrébb, a szemesiek egyik nyaralójához, ami ráadásul közelebb van a Murderers klubházához és onnan folytatjuk a mgefigyelést és irányítjuk a megtorlást. Benne van a pakliban, hogy a nyaralóról is tudnak és azt is figyeltetik, de más megoldás egyenlőre nem adódik.
Második feladatunk a megfigyelés. Meg kellett tudnunk, hogy a rivális klub hány tagot számlál és kiket -a múltjuk, a jelenük, a családjuk, a vagyonuk, a szokásaik... minden! Nagyobb utánajárást végeztünk, mint a tagfelvételeinknél eleinte. (Pár évvel az alakulás után bekerült hozzánk a Szigorú előző klubjából egy tag jelöltnek. Nem jártunk utána a kilétének, hanem csak befogadtuk. Fél év után gyanús lett G-nek a srác: sokszor félrevonult telefonálni, rendszerint Tata felé indult haza, pedig épp az ellenkező irányba lakott, meglepő módon egy elég komoly egyedi Harleyn járt, a motorostalálkozókon sokat lógott annak a klubnak a tagjaival és elég sokan ismerték onnan, régi ismerősként köszöntötték rendszerint. Végül lebukott és kiderült, hogy csak szemmel akartak tartani minket. Azóta ellenőrzünk minden esetleges jelöltet a több forrásból is, amikért elég komoly pénzt fizetünk -persze azt később a jelölteken bevasaljuk, csak ezt az alapítókon kívül más nem tudja).
Harmadik feladatunk a megtorlás megtervezése. Úgy döntöttünk -a Szigorú javaslatára-, hogy egyesével vonjuk ki őket a forgalomból, a feltűnés elkerülése érdekében. A szokásaik alapján megtervezzük, hogy kit mikor iktatunk ki. Egy idő után biztos fel fog nekik tűnni, hogy egyes tagok nem jelentkeznek napok óta, ezért két-három nap alatt kell likvidálni az egész klubot, vagy legalábbis a legnagyobb részüket, hogy aztán már ne legyenek ütőképesek. Az ülés végén Frankie annyit tett még hozzá, hogy az elkövetkező hetekben senki nem maradhat egyedül. Ezzel akarta kiküszöbölni az árulás lehetőségét.
Rögtön a gyűlés után Hombárral és egy új szemesi sráccal, Bennyvel mentem megfigyelésre. Egy ezeréves kék Suzukiba préseltük be magunkat. Elhajtottunk Letenyére, ahol a River Murderers klubháza állt. Útközben az új tagot faggattuk:
- Mikor avattak taggá, Benny fiú? Pár hónapja még nem voltál itt. -érdeklődött Hombár. A tájat fürkésztem eddig unottan, de a felvetés után engem se hagyott hidegen a dolog.
- Pár héttel a beolvadás után avattak taggá, akár csak Ferit és Lacit. - felelte vigyorogva Benny.
- A bajuszos, meg a nyeszlett lehet az. -vetette oda közömbösen Hombár. Benny erre csak mosolygott.
- Mi hozott anno a Vikingshez? -kérdeztem a hátsó ülésről.
- Évekig egyedül motoroztam. Egy motorostalálkozón futottam össze a srácokkal. Jól eldumáltunk. Eljártam hozzájuk a klubházba, együtt lógtunk. Aztán egy nap megkérdezték, hogy beállnék e hozzájuk, amire igent mondtam.
Egy olyan fickó, aki évekig egyedül motorozik egyszer csak úgy dönt, hogy beáll egy szabályokkal irányított, kemény életet élő társaságba? Feladná bárki a szabadságát és a függetlenségét ezért? Nehezemre esett elhinni, és mikor Hombár hátrafordult, a tekintetéből valami hasonló megkérdőjelezést olvastam ki.
- Családod van? -törte meg a csendet Hombár.
- Van egy csodálatos kislányom az egyik ex-barátnőmtől. Vasárnapi apuka vagyok. -felelte némiképp lehangoltan.
- Egyéb rokonok? -feszegettem tovább a kérdést.
- A szüleim meghaltak pár éve egy balesetben...
- Részvétem. -mondtuk némi közönnyel egyszerre Hombárral.
- Kösz. -ugyanazzal a közönyös hangsúllyal felelt. - Van két bátyám. Ők is motoroznak. -ennél a résznél hirtelen egyfajta büszkeség, elégedettség lett rajta úrrá.
- Nofene. -böffentettem közbe. - Hallod, meg tudnál állni valahol? Pisálnom kéne. Dolgozik a sör. -vigyorogtam könyörgőn előre.
- Prosztata? -vihogott Hombár.
- Lófaszt. -hátrafordult, és mélyen a szemembe nézett - Na jó, az. -vallottam be. Pár kilométerrel arrébb sikerült megállni egy fákkal körülvett szakasznál. A fákon túl az út mindkét oldalán termőföldek nyúltak el hosszan. Egy nagyobb fát pécéztem ki magamnak, hogy jól el tudjak rejtőzni. Bal kézzel a pöcsömet tartottam, a jobbal pedig a telefont. Frankiet hívtam:
- Mond.
- Nézzetek utána Bennynek.
- Mitől lett gyanús?
- Évekig szabad motorosnak számított, majd mégis beállt a Vikingsbe és van két bátyja, akik szintén gurulnak.
- Klub?
- Nem kérdeztünk rá. Nem szeretnénk, ha gyanakodna a sok kérdés miatt.
- Utána nézek. Ezen kívül?
- Tudtál róla, hogy pár héttel a beolvasztás után lett tag két másik jelölttel együtt?
- Én hagytam jóvá. Még valami?
- A prosztatám miatt sokszor kell pisálnom. -gúnyolódtam.
- Nagyon vicces -azzal letette. Eltettem a telefont és a farkamat, majd visszakászálódtam a kis Suzukiba.
- Megöntözted az egész búzatáblát? -érdeklődött Hombár.
- Csak a jobb kalászokat. -vettem a lapot. Kívülállónak ez csak egy élcelődésnek hathatott, valójában rejtjelezve beszéltük meg, hogy kit hívtam fel. Az út hátralévő részén csupa sablonos beszélgetéseket folytattunk motorokról, nőkről, gyerekkori csínytevésekről. A hetes főút ugyanolyan, mint a legtöbb hazai főút: szántók, egyutcás falvak, fák és bozótosok ismétlődése. Monoton egyhangúság.
Pár kilométerrel később, a város bevezető szakaszán, nem messze a Murderers klubházától egy benzinkútnál parkoltunk le a kis japán csodával. Szerencsénkre az épületükkel szemben, az út mindkét oldalán van egy-egy buszmegálló, így úgy döntöttünk, hogy ketté válunk. Hombár és Benny a városba bevezető megállóba én a másikba álltam be, mintha buszt várnánk. Nekem egy kis bódé is jutott, ahová behúzódhattam a kíváncsi szemek és a nap sugarai elől, ellenben a két társam kénytelen volt a napon ácsorogni. A ház előtti kisebb parkolóban mindössze nyolc motort számoltunk meg. Egytől egyig Harley Davidsonok. Mozgás, neszezés nem látszott. Vagy tanácskoztak, vagy a legfrissebb zsákmányt osztották szét, esetleg -magunkból kiindulva- másnaposan, vagy részegen feküdtek egymáson/körül/alatt.
Másfél óra várakozás után két tag lépett ki a főbejáraton. Felültek a vadonatújnak tűnő motorjaikra, a fejükbe krómozott sisakot biggyesztettek, majd anélkül, hogy körülnéztek volna elhajtottak a város felé. Pár perccel később megcsörrent a telefonom: G hívott fel.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- Mindegy, lökjed!
- Nos, a jó hír az, hogy feladhatsz egy lottót, mert a megérzésed bejött!
- Vagyis?
- A rosszhír, hogy Nagy Benjámin, azaz Benny fiú két testvére történetesen a Murderers két tagjának a kisöccse. -lefagytam. Áruló lehet köztünk? Ennyire elfajultak volna a dolgok? Ilyen rossz alapokon nyugszik mindaz, amit anno G-vel, Bandival, Papával, Frankievel és a többiekkel megálmodtunk? Lassan két évtizede munkálkodunk azon, hogy elkerüljük az 1%-os megbélyegzést, a leszámolásokat, a gyilkosságokat, az árulókat, akik belülről bomlasztanák az egységünket, a különböző beépített ügynököket, Pataky Attilát és BKV ellenőröket és erre most tessék... mégis idáig jutottunk?
- Itt vagy még?
- Itt. -feleltem lehangoltan.
- Mi lesz vele? -kérdezte aggódva a titkárunk. Valószínűleg az ő agyán is átfutott az a gondolatsor, ami az enyémen.
- Hívd fel Frankie-t és beszéld meg vele. És szólj neki, hogy jöjjön a váltás.
- Rendben. -sóhajtott G.
- Egyébként nem úgy volt, hogy a Felvidékre mész? -váltottam témát.
- Ladislav megbírja. Triumph meg úgyis mellette van. -lehangoltságot vettem észre a hangján.
- De alád van osztva. Te vagy a szponzora! -hökkentem meg.
- Átadtam Ladislavnak. Nincs most ehhez idegzetem.
- Rendben. -kis hatásszünet és egy slukk után félszegen megkérdeztem:
- Minden oké, Tesó?
- Majd személyesen megbeszéljük. -ezzel letette. Aggódtam érte. Lehet Ritával történt valami, vagy csak szimplán átfutott az agyán, hogy a negyvenes évei vége felé mindössze egy drogost tudott magának összehozni. Meg egy motorosklubot. Egy lassan országos hálózattal, több chapterrel bíró, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező klub alapítója! Ez csak valami?! Lehet, számára már ez sem annyira izgalmas, mint valaha.
Intettem Hombárnak, hogy jöjjenek át az oldalamra. Jobb ha nem veszi észre a két bátyó, hogy az öcsikéjük épp utánuk kémkedik és ezzel lebuktassuk magunkat és az egész akciót.
- Már azt hittem sötétedésig napon aszalódhatunk -zsörtölődött Hombár.
- Sokat nem kellett volna várnod. -ugrattam a szolnoki testvért.
- Kivel beszéltél? Frankie-vel? Küldi a váltást?
- Anyu hívott. Azt mondta savanyú káposztát főz, ha hazamegyünk.
- Francba. Azt nem szeretem -fintorodott el Hombár. Persze most is csak titkosítottuk az információcserét. Valójában nem véletlenül lett olyan nagy darab a mi barátunk: bármit megeszik. Egyszer láttam, amikor kivett egy kukából egy szinte teljesen lerágott, főtt kukoricacsövet. A hangyákat gondosan leseperte róla zsíros ujjaival, majd a megmaradt szemeket nagy alapossággal lerágcsálta. Két felső metszőfoga közt akkora szünet éktelenkedett, hogy akár még egy elférhetett volna, így aztán rendre minden ételből megragadt ott valami. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogyan lett a főtt kukoricaszemből aranyfog...
- Húzzuk össze magunkat! Ismét mozgolódnak. -utasítottam a két társam. Ezúttal a maradék hat motor gazdája is kijött, viszont a nagy döbbenet csak ezután következett: Szigorú egykori klubjának egyik tagja a Murderers brigantijaival parolázott. Ha ez beolvasztást megelőző procedúra, akkor komoly problémával nézhetünk szembe. Beindultak a V blokkok, majd elhúztak előttünk. Hombárral egymásra néztünk. Tisztában voltunk, hogy mi következik ezután: vagy felszámoljuk a mostani ellenségünket és magunkra húzunk egy másikat, ha már Hangaround, vagy Prospect klubként tartják őket számon; vagy leülünk tárgyalni. Ami biztos, hogy hosszas nyomozás, puhatolózás, tényfeltárás elé nézünk, ha biztos alapokon akarjuk mindezt végigjátszani.
Első dolgunknak tartottuk, hogy a klubházba bejussunk, hátha kiderül valami.
- Benny! Te velem jössz! -léptem ki a fedezékünkből. Az ifjú egyből ugrott. -Te meg maradj itt és szólj, ha visszajönnének. -adtam utasításba Hombárnak. Ezzel átszaladtunk a klubházhoz. Szerencsére az ajtót nyitva hagyták. Besurrantunk.
Semmivel sem volt más, vagy különb bármely más, vagy akár a mi klubházunknál: sör, cigarettafüst, olcsó parfüm, ondó és egyéb testnedvek szagának keveréke terjengett a levegőben, a falakon klubos relikviák, emléktárgyak, néhány golyó ütötte nyom, és a berendezés pár bőrkanapé, egy biliárd és néhány dohányzóasztal, egy bárpult, valamint pár hűtő tele alkohol tartalmú italokkal. Titokszobájuk nem volt. A bejárattal szembeni falon három szürke, fémszekrény állt. Az a fajta háromajtós, amit anno a gyárak öltözőiben rendszereztek a melósok számára. Szóltam Bennynek, hogy azokat nézze át. A bárpulttal szemben a falon a tagok képei. Gyorsan előkaptam a telefonomat és elkezdtem lefotózni őket. Épp egy nagy totált akartam készíteni, mikor hívott a Hombár:
- Tipli van!
- Benny! -azzal intettem a srácnak, hogy gyorsan tűnjünk el. Amint kiléptünk az ajtón a Hombárt kezdtem szemmel keresni, de sehol sem láttam, gondoltam a buszmegálló bódéjában lapult meg. Elnéztem arra és akkor láttam meg a motorok lámpáját nem túl messze. Rögtön a másik irányba, a benzinkút felé kezdtünk sietni. Nem futottunk, de kiléptünk. Nagyjából kétszáz méter előnyt sikerült kovácsolnunk magunknak, mielőtt a Murderers tagjai visszaértek a főhadiszállásukhoz. Gyaloglás közben értesítettem Hombárt, hogy lapuljon és figyeljen tovább, majd hazafelé felvesszük. Mikor odaértünk a benzinkúthoz megkértem Benny-t, hogy tankoljon, meg a shopból hozzon valami kaját és sört, mert kezdek éhes lenni a nagy izgalmak miatt. Amíg ő ezeket intézte, kicsit félrevonultam és felhívtam a Szigorút:
- Mennyire vagy jóban az egykori klubod tagjaival?
- Mi kéne?
- Pár infó, hogy terjeszkednek e?
- Csak nem?
- Nagyon úgy tűnt. Nem láttam a tag rangját, se a chaptert, de biztos, hogy nem uzsipénzért ugrott be ide.
- Utána járok.
- Kösz! Tudnád adni Frankie-t?
- Mond. -vette át a készüléket az elnökünk.
- Mi legyen Benny-vel?
- Egyenlőre maradjon veletek. Meglátjuk tényleg áruló e. Az erősítés mindjárt ott lesz. Ők átveszik a megfigyelést, ti hárman pedig tapadjatok rá az egyik tagra. Mindegy ki az. Ha lehet hozzátok be.
- Oké. -vigyorodtam el kajánul, ami a hanglejtésemben is megjelent.
- De lehetőleg egyben! -utasított Frankie.
- Vettem. -ezzel letettem. Benny pont ekkor jött oda és adott a kezembe egy előregyártott szendvicset és egy doboz sört.
- Jön a váltás? -érdeklődött tudatlanul.
- Erősítés. -böktem oda két falat közt kicsit lelombozva. Próbáltam az arcáról leolvasni valami reakciót, de semmi jelét nem láttam se pozitív, se negatív érzelemnek. Totál közömbös fejet vágott. Mereven bámult a Murderers klubháza felé. Már majdnem a kaja végénél jártam, amikor megszólalt:
- Átigazolhatnék hozzátok? -majdnem kiköptem a falatot és ezúttal nem a pocsék íze miatt. Nem tudtam mit akar ezzel.
- Tudod, hogy az első két évben szó sem lehet róla. -közöltem vele a szabályt közönyösen. Tipródni kezdett, egyik lábát rakta másik mellé, a betont rugdosta a bakancsa orrával. - Miért szeretnél másik chapterbe menni? Valami gond van 'Szemesen?
- Hát... végül is nincs. -motyogott maga elé. Nem értettem ezt a tétovázást.
- Akkor miért? Valami okod csak van. -próbáltam kipuhatolni mi nyomja a lelkét. Tovább topogott, egyik lábáról a másikra helyezte át a súlypontját, végül kibökte:
- Tudod, meséltem, hogy a két tesóm is motorozik... -bólintottam. -... és hát az van... hogy ők...
- A Murderers tagjai... -fejeztem be a mondatát. A kijelentésemtől leesett az álla.
- Honnan...? Vagyis... Miből...? -dadogott összevissza.
- Utánanéztünk miután megtudtuk. -döbbenten nézett rám- A Vikings rendszere eléggé felületes volt és nem annyira részletes, figyelmes, biztonságos, mint a miénk. Tudjuk mikor születtél, hol, hány testvéred van, mikor-hol-miért hunytak el a szüleid, kik neveltek fel benneteket, hova jártatok suliba és azt is, hogy jelentkeztetek a kanizsai Turulba. -egy leforrázott rák állt velem szemben. Nem gondolta volna, hogy ennyire alaposak vagyunk -ahogy a rendőr srác se.
- Ki fogtok rúgni? -kérdezte aggodalmas hangon és könyörgő, éhes macska szemekkel.
- Az attól függ. -böffentettem oda két korty sör között.
- Mitől? -csillant fel benne a remény lángja.
- Hogy köptél e, áruló vagy e, és elmondasz e mindent magadról a klub előtt. -erre elfordította a fejét, egy ideig a földet, majd ismét a Murderers felé pillantott. Hosszan merengett a távolba. -Hamarosan meg teheted. -ebben a pillanatban gurult be mellénk egy rozsdamarta, eredetileg fehér Ford Tranzit. Köhögött, füstölt, a motorja zörgött, az ékszíja csúszott. Feltűnőbb nem is lehetett volna. Kiszállt belőle két tagbaszakadt óriás: Cinege és Picúr. Utóbbi kinyitotta a hátsó ajtót, ahonnan kilépett egy szolnoki srác: a Majom. Hogy miért kapta ezt a nevet? Talán az alacsony termete ellenére rendellenesen hosszú, nyeszlett vállából lecsüngő karjai miatt, talán a testét 90%-ban borító sűrű szőrzet miatt, esetleg a csimpánzra emlékeztető járása miatt, vagy az állandó baromkodásai miatt, de lehet, hogy csak a Road Kingjére szerelt túlzottan nagy méretűnek tűnő, majomringatónak csúfolt kormány miatt. Minden esetre jópofa srác volt, lojális, odaadó, mindannyian bírtuk.
- Cigányoktól loptátok ezt a szart? -kérdeztem vigyorogva Cinegét. Nem vette a poént.
- Történt valami? -dörmögte aggodalmasan hangon a szemesi elnök.
- Az ellenség táján semmi említésre méltó. Benny fiú viszont szeretne valamit mondani. -és ekkor Benny fiú mindent elmesélt. Eléggé frusztrálta, hogy Picúr végig mögötte állt azzal a kigyúrt kidobó alkatú testével és vele szemben egy cseppet sem kisebb másik óriás tornyosult, ráadásul a Majom végig idegesen forgatta a fejét és összefont karokkal várakozott alig pár centire tőle. Még Hombár kellett volna oda és akkor tuti összecsinálja magát. Bár lehet, hogy előbb hajtogatta volna be a Suzuki motorterébe a srácot, mint hogy meghallgassa. Jobb is, hogy még mindig a buszmegálló bódéjában lapult.
2. nap
Az este további része eseménytelenül zajlott. Éjfél körül jött a Trükkös és Turul egy szürke Opellal. Átszálltak a kék Suzukiba, majd visszafordultak. A buszmegállónál Turul felváltotta a Hombárt. Két órával később beszálltunk az Opelbe Cinegével, majd mentünk egy kört a városban. Megkérdeztem mi a terve Bennyvel. Azt felelte, hogy ad neki egy esélyt, hogy bizonyítsa a hűségét, lojalitását a klub iránt. Figyelmeztetett, hogy minden más döntés a tagokkal szemben a chapter privilégiuma.Amíg távol voltunk, nagyjából hajnali fél három felé érkezett egy furgon. A klub tagjai kitódultak, majd a járműből kis csomagokat pakoltak ki. A munka végeztével a gépkocsi elhajtott, a Murderers pedig eltűnt a klubházában. Hajnali négy felé öten jöttek ki az épületből. Motorra szálltak és két külön irányba indultak el: hárman a város felé, ketten Nagykanizsa felé. A Majom azt javasolta, hogy most kéne rárontani a két bennmaradt tagra -mondván voltunk hozzá elegen. Cinege nem járult hozzá, én pedig nem találtam jó ötletnek: a Szigorú még nem jelzett vissza a kapcsolatokat illetően. Felkeltettük Benny-t és Picúrt, hogy őrködjenek tovább -a Majom álmatlanságban szenvedett. Hetente mindössze nyolc órát aludt, azt is rendszerint két részletben.
Autó állt be a furgonunk mellé. Az ajtócsapódásokra ébredtünk. Már világos volt -nyolc óra múlt pár perccel. Majom közben leváltotta Turult a buszmegállóban.
- Na mi a pálya álomszuszékok? -vágta be maga mögött az ajtót Frankie. Meglepően poénkodós hangulatban volt.
- Ugyan ezt kérdezhetném. -feleltem a napszemüvegem felhelyezése közben. Kíváncsian vártuk a fejleményeket.
- A helyzet az, -vette át a szót Szigorú- hogy hangaround a Murderers. -ettől cseppet sem lettünk boldogabbak.
- Egy hónapja kezdődött a farokszopás, de a jó kapcsolatainknak köszönhetően -verte hátba Frankie a Szigorút- kipöckölhetjük őket.
- És mi lenne az ára ennek a biliárdozásnak? -érdeklődtem a részletek felől.
- Ha átvesszük a helyüket, akkor a 10%. -felelt a Szigorú.
- Miből?
- A chapter teljes bevételének a 10%-a.
- Melyik chapter? -kapta fel a fejét Cinege.
- Az új, letenyei chapteré. Mondtam, hogy át kell vennünk a helyüket! -felelt Frankie. Teljesen úgy hangzott, hogy már kész terve is van a történetre.
- De ezek abból éltek, hogy mindent megdézsmáltak! -háborodott fel a szemesi elnök. Jogosan, hiszen a dézsmálás az ő klubját érintette.
- Így van. Viszont ha már nem lesznek, akkor a határátlépést mi ellenőrizzük.
- De akkor a 10% gyakorlatilag a nullához közeli bevételből még közelebb lesz a nullához...
Döbbenten álltunk a helyzet előtt. Gyakorlatilag létrehozunk egy klubot, ami majd a csőd közeli állapot szélén lavíroz azért, hogy a szemesiek nyugodtan szállíthassanak.
- Viszont ezt a gyermekvasutat még meg kell szavaznunk, úgyhogy Picúr és Majom itt maradnak megfigyelni. Amikor asztalnál leszünk felhívunk benneteket és akkor adjátok le a szavazataitokat! Most pedig gépjárműre! adta ki a parancsot Frankie. Bezsúfoltuk magunkat a három autónkba, majd libasorban visszahajtottunk Balatonszemesre.
Mikor megérkeztünk az ideiglenes bázisunkhoz ismerős motorokat vettem észre a parkolóban: Lafaty Bandi Suzukiját és G új Harley-ját. Kissé bágyatag voltam idáig, de ettől a látványtól jobb kedvem lett. Mikor beléptünk a bejáraton a két cimbora már ott nyakalta az erdélyi köményes pálinkát az egyik kanapén. Mint rég nem látott ismerősök üdvözöltük egymást.
- Örülök, hogy itt vagytok! -köszöntöttem őket.
- Az érzés nem kölcsönös... -viccelődött G.
Nem vacakoltunk az asztali formulákkal, csak szimplán kizavartuk a két Prospectet az udvarra a lányokkal együtt, és a ház nappalijában tartottuk meg az ülést. Akik nem voltak jelen, de az országban tartózkodtak, azokkal telefonos kapcsolatot létesítettünk. A szót Frankie, az anyaklub és az egész szervezetünk elnöke vette magához:
- Nos, a szituációt már mindenki ismeri: a letenyei Murderers tagjainak likvidálására engedélyt kaptunk. Viszont Szigorú régi klubja a Murderers bevételeinek 10%-át kéri ezért cserébe. Ez azt jelenti, hogy meg kell alakítanunk az ottani chaptert, ami majd ezt az összeget kitermeli. Ehhez öt főre van szükség. Mint tudjátok, akik az elmúlt egy évben váltottak chaptert, vagy újoncok, azok nem jöhetnek. -némi hatásszünetet tartott a kérdés előtt.
- Ki vállalná a vezetésem alatt az új chapter létrehozását? -mindannyian megdöbbentünk. Nem gondoltuk volna, hogy Frankie elakarja hagyni az anyaklubot, pláne, hogy a Szigorú és Picúr is miatta igazolt hozzánk. Egy perces néma csenddel álltunk a kérdés felett.
- Vállalom! -szólt Majom hangja a telefonon keresztül.
- Szintén! -dörmögte Hombár.
- Mi is! -mondták egyszerre az Ikrek, két roadrunnerünk, akik Lafaty Bandi irányítása alatt gurultak eddig.
- Ezzel meg is volnánk. Vipera, kérlek írd meg Hombár és Majom elbocsájtó levelét. Bandi, Te pedig az Ikrekét.
- Rendben főnök! -felelte Lafaty Bandi, majd nagyot húzott a köményes pálinkából. Sosem csinált még ilyet és egyébként sem szeretett a papírmunkával szarakodni. -Ugye majd segítesz? -súgta oda G-nek, aki megnyugtatóan bólogatott vissza, majd kitépte barátunk kezéből az üveget és hosszan csókolni kezdte azt.
- Akkor szedjük szét a Murdererst! -ordította tele a szobát Hombár. Mind hangos ordítással kezdődött meg a leszámolás következő szakasza.
***
-Ezek szerint Te leszel az új elnöke az anyaklubnak? -érdeklődött G. Lafaty Bandi is hasonlóan kérdő arckifejezéssel méregetett a sörösüvege mögül. A hűs vizű tó stégjén ücsörögtünk, lábainkat a vízbe lógattuk. A nap már magasan járt, közeledett az ebédidő. Levesnek kinyitottunk még egy-egy üveg sört, amiket eddig egy szákban tartottunk.
- Te pedig az alelnököm, ha elfogadod! -kacsintottam G-re.
- Jól kevered a lapokat. -köhögte ki két korty közt Bandi. A megjegyzését elengedtem a fülem mellett. Őt már régebben fontos pozícióval bíztam meg, úgyhogy egy szava sem lehet. G válaszára vártam.
- Ladislavnak kellene adnod ezt a pozíciót, hiszen ő a Sgt. at Arms.
- Viszont Te vagy az alapítók egyike, és régebb óta ismered a klubot, mint ő. A tanácsaiddal eddig is jó irányba terelődött a klub jövője. -igyekeztem meggyőzni, bár szerintem már csak a "Vice President" felvarró lebegett a szeme előtt, aztán látta maga előtt önmagát, ahogy ott feszít a lemenő nap fényében motorja mellett a megkopott mellényében, rajta a friss patch-csel -ízlelgette a kérdést. Halványan elmosolyodott. Nem válaszolt, de elégedetten kortyolt bele a sörébe. Eszébe jutott, hogy még van egy kis erdélyi köményesük. Kihúzta a szákot a vízből, kivette az üveget, lecsavarta a kupakot, majd nagyot nyakalt belőle.
