Volt idő, amikor egy tizenkét órás tehervonatos szolgálatot letudtam annyiból, hogy lerángattam egy vonatot a tehénszaros Fradiba, egy másikkal meg vissza evickéltem és ha elég ügyesen csináltam, akkor ezt akár négy órán belül. Utána persze senki nem szólt, hogy ugyan még ezt, vagy azt csináld meg. A ma esti parti feljelentkezéskor kezdődött: 20:46-kor már jött a kérdés, hogy jöhet e váltani való? Ez nekem mindig rossz ómen: ha már a legelején van boltom, akkor tuti, hogy végigfutkározom az éjszakát és mivel nem az időt szoktam húzni, hanem a vonatot, így aztán ezt ki is használják irányítóink. (Bár lehet, hogy csak én reagálok rá érzékenyen).
Az első masinám a 154-es Gigant volt, egy tiszaújvárosi tartályvonattal. A felhasználható vontatómotorokból egy le volt selejtezve (mostanában ez van, meg a Vamx = 80km/h) így aztán a helyenként leeső csapadék és a közel 1600 tonna súly miatt a kerekek könnyen megperdültek. Biatorbágynál előzött a Dacia NGy, ettől függetlenül jó ütemben haladhattam.
Tessék-mondani Imrénk tájékoztatott, hogy Fradiban váltás után a 151-es Gigantot keressem egy kerülő útirányos vonat élén, amit egy helyi munkavállaló majd elő fog készíteni. Legalább volt időm bedobni egy-két lelkesítő folyadékot (as. csokis capuccino). Az előkészítős emberkével jól elbeszélgettem indulásig (meglátszott, hogy nem törzsgyökeres Fradista), majd a kijáraton megjelenő egy sárga és egy zöld fény, valamint a VB bántóan éles hangja indulásra ösztökélt. Gyakorlatilag semmi sem gátolt meg abban, hogy egy lendülettel elszáguldjak (nyolcvannal) Győrszentivánig.
egy óra alatt körüljártam, fékpróbáztam és hajnali fél háromkor fordultam is vissza.
Imrénk most nagyon a topon volt, jól szervezte a programot, Bicskére időzített egy cserét, hogy mindannyian időben haza is érjünk. Mire odaértem már várt egy régi ismerős, az 1336-os Szili személyében. Nem számítottam túl nagy vonatra, mert egy elég leharcolt típusról van szó, túl nagy vonatokat már nem bíznak rájuk, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire kímélő fuvart bíztak rá. Mikor a kolléga tájékoztatott a gép állapotáról kicsit elkeseredtem. Egykoron, mikor még a győri állagba tartozott elég gyakran utaztam vele, ráadásul akkoriban ilyen problémákkal nem találkoztam (egy győri gépen sem)! Nem a hiányos műszervilágításra gondolok, vagy a használhatatlan 450MHz-es rádióra, hanem az alábbi üzemnapló bejegyzésre:
Nem akartam hinni a szememnek! Kiengednek úgy V2-ről egy gépet, hogy az féllábú és a problémát úgy orvosolják, hogy keresnek hozzá egy szinkronra alkalmas másik gépet (ami egyébként valamikor szintén győri volt)? Persze nem a szinkront váltottam, hanem csak szólóban. 102 tonnányi elegy volt utána kötve (valami kitérőszállító), nehogy a maradék motor is elszálljon. Ahogy visszaolvastam a naplóban, akkor láthattam, hogy egy-két kolléga panaszkodott a zajra és a huzatra. Fehérváron a zaj kérdését így oldják meg, Győrben anno csak annyit tettek, hogy korlátozták a gép sebességét 80km/h-ra. Igaz pont akkor volt a legzajosabb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése