Szolgálati anekdoták - 57. rész

   Volt idő, amikor egy tizenkét órás tehervonatos szolgálatot letudtam annyiból, hogy lerángattam egy vonatot a tehénszaros Fradiba, egy másikkal meg vissza evickéltem és ha elég ügyesen csináltam, akkor ezt akár négy órán belül. Utána persze senki nem szólt, hogy ugyan még ezt, vagy azt csináld meg. A ma esti parti feljelentkezéskor kezdődött: 20:46-kor már jött a kérdés, hogy jöhet e váltani való? Ez nekem mindig rossz ómen: ha már a legelején van boltom, akkor tuti, hogy végigfutkározom az éjszakát és mivel nem az időt szoktam húzni, hanem a vonatot, így aztán ezt ki is használják irányítóink. (Bár lehet, hogy csak én reagálok rá érzékenyen). 

   Az első masinám a 154-es Gigant volt, egy tiszaújvárosi tartályvonattal. A felhasználható vontatómotorokból egy le volt selejtezve (mostanában ez van, meg a Vamx = 80km/h) így aztán a helyenként leeső csapadék és a közel 1600 tonna súly miatt a kerekek könnyen megperdültek. Biatorbágynál előzött a Dacia NGy, ettől függetlenül jó ütemben haladhattam. 

Tessék-mondani Imrénk tájékoztatott, hogy Fradiban váltás után a 151-es Gigantot keressem egy kerülő útirányos vonat élén, amit egy helyi munkavállaló majd elő fog készíteni. Legalább volt időm bedobni egy-két lelkesítő folyadékot (as. csokis capuccino). Az előkészítős emberkével jól elbeszélgettem indulásig (meglátszott, hogy nem törzsgyökeres Fradista), majd a kijáraton megjelenő egy sárga és egy zöld fény, valamint a VB bántóan éles hangja indulásra ösztökélt. Gyakorlatilag semmi sem gátolt meg abban, hogy egy lendülettel elszáguldjak (nyolcvannal) Győrszentivánig.

egy óra alatt körüljártam, fékpróbáztam és hajnali fél háromkor fordultam is vissza. 

   Imrénk most nagyon a topon volt, jól szervezte a programot, Bicskére időzített egy cserét, hogy mindannyian időben haza is érjünk. Mire odaértem már várt egy régi ismerős, az 1336-os Szili személyében. Nem számítottam túl nagy vonatra, mert egy elég leharcolt típusról van szó, túl nagy vonatokat már nem bíznak rájuk, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire kímélő fuvart bíztak rá. Mikor a kolléga tájékoztatott a gép állapotáról kicsit elkeseredtem. Egykoron, mikor még a győri állagba tartozott elég gyakran utaztam vele, ráadásul akkoriban ilyen problémákkal nem találkoztam (egy győri gépen sem)! Nem a hiányos műszervilágításra gondolok, vagy a használhatatlan 450MHz-es rádióra, hanem az alábbi üzemnapló bejegyzésre:

   Nem akartam hinni a szememnek! Kiengednek úgy V2-ről egy gépet, hogy az féllábú és a problémát úgy orvosolják, hogy keresnek hozzá egy szinkronra alkalmas másik gépet (ami egyébként valamikor szintén győri volt)? Persze nem a szinkront váltottam, hanem csak szólóban. 102 tonnányi elegy volt utána kötve (valami kitérőszállító), nehogy a maradék motor is elszálljon. Ahogy visszaolvastam a naplóban, akkor láthattam, hogy egy-két kolléga panaszkodott a zajra és a huzatra. Fehérváron a zaj kérdését így oldják meg, Győrben anno csak annyit tettek, hogy korlátozták a gép sebességét 80km/h-ra. Igaz pont akkor volt a legzajosabb...

Gang, sör + képek

Ezen az oldalon már esett szó arról, hogy mi is ez a "Gang, sör parti", így ennek elemzésébe most nem folynék bele. Tessék visszaolvasni! A legutóbbi is rendhagyóra sikerült. Szolgálat után felhívtam a Bálintot, hogy arcon pörgés vagy valami effélére fogékony lenne e még, mert időben szabadultam? Majd a ház előtt találkoztunk és mivel hozta a kis gorilláját, nem maradt el némi képi rögzítés sem. 

Többször is hangoztattam már, hogy nem vagyok fotós, nem is áll szándékomban a képeimmel valami szakmai elismerést kivívni, mert csak ugatom a szakmát, de ha egy-egy kép jól sikerül, azt szívesen mutogatom. Így van ez most is.

Werk fotó, a második ebből a szögből (a gépet letettem az előtér járólapjára, az obi végét a küszöbre helyeztem. Elsőre az utcai lámpa nagyon bevilágított, így aztán pár centivel arrébb helyezve, a Gorilla lábainak takarásában már jól sikerült). A színek harmóniája miatt tetszett meg.

A kazánházról akartam egy képet sötétben, aztán valaki felkapcsolta a villanyt a lépcsőházban... hát ez lett belőle.

Werk fotó, kisebb UFO-jelenséggel.

Hazatelefonált éppen...

A koncepció hasonló lett volna, mint az előzőnél, csakhogy a bicikli csomagtartóját sikerült telibe találni. Ez van.

Gorilla és a fények összjátéka hosszú záridővel.

Ezt a képet nem én csináltam (az utómunkát leszámítva). Bálintnál ez a kép is valószínűleg más aspektusban jelenik majd meg.

Árnyék a falon.

Ördögi, nem? 

Nagy a pofám

Tegnap óta őrlődöm a gondolataimmal. Vagyis jobban belegondolva már egy ideje motoszkál bennem ez a dolog, csak eddig nem hoztam fel. Fiatalon az ember nem nagyon szegül ellen, ritkán úszik szembe az árral. Csak beletörődik ,hogy ez biztos így van jól. Valójában persze legbelül érzed, hogy nem, és egy idióta a szemben álló fél, egy csökönyös barom, akit még sarlóval és kalapáccsal neveltek és betonozták belé az ideológiát. Az ő szemében egy lázadó vagyok. Lázadok az ő csökönyössége, ideológiái, berögződései miatt, mert azok a módszerek és tanok, amiket ő még mindig képvisel már rég elavultak. Nem tartja a lépést a fejlődő világgal, bezárkózik és csak értetlenkedik azon, amit az újabb generáció tesz: felhúzza a szemöldökét a cselekedetein, meginti és vitába száll, ha az ifjú titánnak véleménye van. Nem a vitával és az intéssel van a gond, hanem a mérlegelés nélküli, makacs, öntelt reakciókon. Persze a fiatalabb generáció is ilyen, de őket az idősebbek tanították! Gyakorlatilag önmagatokkal száltok szembe.

Sokszor fordul elő, hogy egy-egy kijelentésemen egyesek teljesen megrökönyödnek. Tehát sokáig nem tudtam, hogy nem szabad parasztozni. Rohadt parasztozni meg végképp nem! Csak hogy mindenki előtt tiszta legyen a kép: történt egy-két héttel ezelőtt egy újabb baleset, ahol egy mezőgazdasági vontató (röviden traktor) a sínekre hajtott, ahol aztán egy Bz motor hanyagul az oldalába szaladt! A pótkocsi felborult, a termény kiszóródott, a vasúti jármű és a pálya megrongálódott. Ettől kicsit kikelve magamból -hihetetlen, de néha előfordul- tettem egy ilyen megjegyzést az egy masiniszták alkotta zárt csoportban:

"Rohadt parasztok! Az idén ez már nem az első ilyen eset, amikor mezőgazdasági jármű és magasan képzett sofőrje okoz balesetet! A vidék fellendülőben van!"

Egy illetőt (nagy tisztelet övezi, mert már nyugdíjas és okosságokat szokott írogatni újságok hasábjaira) nem azon háborodott fel, amin én, hanem a kijelentésemen. Szerinte az rendben van, hogy a traktorista ráhajt a sínre és így balesetet okoz, de hogy én indulatból tegyek egy megjegyzést, az.. ÚRISTEN! Főben járó bűn! 

Néha tényleg kiakasztó vagyok, elismerem, sokan ledobják az ékszíjat a beszólásaimtól, leengedik a biciklim gumiját, a vérbeli kommunisták sarlóval és kalapáccsal dobálnak meg az utcán, az apácák keresztet vetnek majd megfürdenek a szenteltvízben, és hasonló bájos szösszenetek. A magam érdekeit és értékeket tűzzel-vassal óvom én is a kártékony elemektől, bárkibe beleállok gondolkodás nélkül, nem vitatom. Viszont olyankor kussolok, ha bizonyos tekintetben nekem is vaj van a fülem mögött. Gondolok itt olyan erkölcshuszárokra, akik jogszerűnek gondolt, önkéntes érdekvédelmi szervnek kiáltják ki magukat és bárkit, vagy bármit a védelmükbe vesznek. Viszont ha kicsit jobban magukba kukkantanának leginkább csak egy valamit vehetnének be... igen, az érdekvédelmi szervből a utolsó szót, de azt tövig!