Három évvel ezelőtt persze nem azért indult el ez bejegyzés sorozat, memoárok halmaza, gondolataim értelmetlen kuszasága, lelkem szemetesdombja, hogy mindenkinek örömöt szerezzek a szavaimmal, hanem csak azért, mert egy-két kollégám jelezte, hogy szívesen visszaolvasná ezeket. Azóta kisebb-nagyobb sikereket élt meg ez a történet (aranyblog díjat is nyerhettem volna, ha időnként nem fogyna ki belőlem a szó, vagy nem kérnének meg a részleges hallgatásra). Több van bennem annál, mint ami visszaolvasható, de időnként elveszik a kedvem a bunkók...Egyszer kell megállnom és kész, többé nem indulok el. A minap találkoztam egy ismerőssel, aki eddig egy írásomat se olvasta. Halkan jelezném: ő az a fajta figura, aki minden kis szaron felháborodik, még azon is, ha kicsit csipkelődő is vagyok vele szemben. Üzenném: ha szorítanál pár percet a napi maszturbálásaid között némi információbevitelre, amit nem a pornósztárok mell- és/vagy farokméreteiről és filmarchívumairól szólnak, hanem a környezetedben élőkről, a kollégáidról, -sőt megkockáztatom- barátaidról szól, valószínűleg másként értékelnéd a jelenleg oly szánalmasnak, frusztrálónak és fárasztónak talált külvilágot!
Nem áll szándékomban prédikálni. Nem vagyok pap (sem a gyermekmolesztáló katolikus fajta, sem a Sátántiszteletet tartó prédikátor, sem ortodox pópa, vagy izraelita rabbi), ez nem az én keresztem. Tájékoztatok. Egy másik szemszögből mutatom be azt a külvilágot, vagy leginkább önmagam, amit mindenki más "a vaksi szemével lát, a süket fülével hall, a tompa agyával gondol". Erre itt egy példa:
A
friss tavaszi virágillat derekát szerelmesen átöleli a megfáradt szemét
bűze és émelyítő táncot lejtettek a felkelő nap sugarai keltette
rivaldafényben!
Magyarul:
iszonyatos klozetszag terjengett hajnali fél hétkor és a nap beletűzött a szemembe!
Vannak szerencsére olyanok is, akik "isszák szavaimat". Imádom őket. Ő értük maradt meg ilyen sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése