Mivel már nem vihetek el magammal senkit egy-egy útra -pedig nagyon szívesen megtenném; sokan másként értékelnék ezt a világot- ezért úgy döntöttem, időről-időre képekben mutatom meg azt, amit én látok. Tudom jól, hogy teljesen más ha az ember ott van és maga éli át ezeket, de sajnos ma már nem lehet (részben a szabályozásnak, részben a vasútfotósoknak és részben a szankcióknak köszönhetően... egy kollégát a nyáron kirúgtak, mert elvitte a barátnőjét egy útra, valaki lefényképezte, az pedig nem röstelte megosztani fészen, a vezetőség fizetett kémje meg egyből leadta a drótot az illetékeseknek, bizonyítva, hogy az ő szarrágó munkájára szükség van és pár nappal később a munkavállalót elbocsájtották). Íme a ma esti Flirtölésem:
Morfondíroztam, milyen kommentet írhatnék ez alá a kép alá, hisz amikor lőttem még csak a fényviszonyokat próbálgattam és csak most vettem észre, hogy az V. vágányra tol a 005-ös Szöcske.
Várakozás a 4811-es számú személyre a Déli II. vágányán. Az átépítés előtt nagyjából itt kezdődött a régi felvételi épület, szemben pedig a kör fűtőház állt. Ma a legótvarabb budapesti fejállomás (amióta a józsefvárosit bezárták). Kevesen tudják, de az a betonkocka, ami jobb kézre van a peron közepén, az az alul elhelyezkedő CBA szellőztetőnyílása. Amikor sütik a friss pékárut finom illat terjeng a közelében.
Itt is a fényeket próbálgattam és természetesen ez a kép sem sikerült elsőre. A monitoron -kivételesen- nem a szokásos "C kocsi klíma hiba" jelent meg (ott van a klozet), hanem "videoberendezés hiba".
Ugrottunk a fénysebességre.
Ez már a reggeli Tatabánya-Győr között közlekedő személy vonat a molaji átjárónál. Nagyjából itt értem el a 120 Km/h sebességet.
Honállomás: Komárom.
Szabad a kijárat (egy teli zöld). Hasonló környezeti okokból vittem magammal az aparátot, hiszen már régóta vadászom egy ködös időjárásra. Sajnos Tetübányán fújta a szél, így ott esélyem se volt rá, pedig út közben kecsegtető ködfoltok tarkították a tájat, de sebaj, majd legközelebb.
Legálisan 160-nal.
Valójában már nem hat meg a dolog. Egy idő után mindent meg lehet unni, ahogy a száguldást is. Kilenc évvel ezelőtt (amikor a vasútra jöttem) még csak a nemzetközi EuroCity, EuroNight szaladt ennyivel, ma pedig a személyek is. Igaz a sebesség adta lehetőségek nincsenek kihasználva teljesen, de már ez is komoly fejlődésnek számít a hagyományos kék, húgyszagú ingákhoz képest.
Bízom benne, hogy a jövőben az országot átszelő vonalaink, majd később az egyéb fővonalainkra is ez a sebesség lesz a jellemző, és a mellékvonalainkon sem a nosztalgikus kocogó mozgalom lesz a mérvadó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése