Generáción belüli különbség

Ismét péntek este van. Az utcák nappali csörtetését felváltja valami egészen más. Az új generáció kisvárosi hömpölygése. Autók fájdalmas hörgésekkel gyorsulnak, gumik csikorogva próbálnak tapadást találni az aszfaltban, megunt üres üvegek csörömpölnek a járdán. A kocsmák előtt részegedő pezsgés. A hangerő néha túlsüvölt mindenen és jól érthetően jut el a környék lakói számára. A jövő zálogának, hazánk életerősnek nemzett fiataljainak szóhasználata mélyen alulról nyaldossa a kultúrát, de leginkább köszönő viszonyban sincs vele, ezért röpködnek az éjszaka csendjében különböző nemi szervek és azok nedvei, valamint a díszes társaság egyes egyedeinek vér szerinti felmenőinek becsmérlése és egyéb szitokszavakkal való illetése.

Hogy én mit keresek itt? Épp hazafelé tartok, egy fárasztónak mondható szolgálatból. Csak pihenésre vágyom és nem a nyüzsgésre, a tébolyra, az alkohol mámorára és a fentebb ecsetelt verbális eszmecserékre.

Szolgálati anekdoták - 39. rész

Egy éjszaka, négy Óriás társaságában.

A sort a 037-essel kezdtem, komáromi váltással és Fradiig jutottam vele. Pár órát beszélgettem a helyi Felvigyázóval, meg a fűtőházi szekussal, majd nagyjából hajnali fél négy tájban érkezett a 028-as egy DuFis vonattal, amit átcincáltam Kelenföldre. Érkezésem után nem sokkal jött a váltás, én pedig egy hegyesi kollégát juttattam közelebb a megérdemelt pihenéshez azzal, hogy leváltottam a 143-asról. Azon csak elfordítottam a széket, a lábaimat egy másikkal alátámasztottam és várakoztam nagyjából fél nyolcig, amikor végre valahára megérkezett a 047-es. A fékpróbához készülődtem amikor is hívott az irányító, hogy ennyi volt, már nem fog beleférni az időmbe, hogy ezzel a vonattal elinduljak, úgyhogy az IC912-vel visszarobogtam Győrbe. Ekkor hallgattam a Consumptiont!

Szolgálati anekdoták - 38. rész

   Az eddigi részek mindig egy adott szolgálat után íródtak. Most rendhagyó módon előtte készül. Ennek csak egyetlen oka van: maga a téma. Ugyanis ismerőseim többsége már feltette a kérdést: "könnyű mozdonyt vezetni?" Most nagy vonalakban vázolom, hogy mikor milyen és aztán mindenki szívja magába a kívánt információkat. 
   Maga a vezetés nem nehéz, mert mindössze pár kart mozgatunk. Kapcsolókat kezelünk, elfordítunk egy kormányszerű eszközt akkor gyorsul, ha pedig magunk felé húzunk egy kart, akkor pedig lassul. Szuszog, kattog, füstöl, berreg, csörög, csattog, világít, mozdul, zakatol. Leginkább a figyelés a legmegterhelőbb. Állandóan, mindenre. A pályára, a menetrendre, az időre, a sebességre, a különböző mérőműszerekre, a rendellenes jelenségekre. A hirtelen eseményeknél pedig azonnali és határozott döntéseket kell hozni. Ezen felül kétféle szolgálatról beszélhetünk:

   Amikor könnyű: ezt akkor szoktam mondani, ha egy rövid fordulót teszek például Győrből elvágtatok a Délibe, majd vissza Komáromig. Olyan rövid is, amilyennek hangzik. 240 kilométer, korszerű, kényelmes motorvonattal. Egyetlen és legnagyobb hátránya, hogy nagyjából ezek a szolgálatok 6-7 órásak, vagyis a havi kötelező utazási időhöz sokat kell az otthontól távol lenni. Könnyűnek számítanak az olyan szolgálatok is, amikor éjszakásban van pár óra kiállásunk -esetenként a kritikus időben (hajnali 2-3 körül). Az éjszakát egyébként is arra találták ki, hogy az ember pihenjen. Ezért nem tudom elfogadni, amikor ellenőrző közegek lepik meg a pihenő munkavállalót. Ha már álmatlanságban szenvednek, vagy nincs otthon szex, mert már az asszony is undorodik tőlük, akkor miért nem mennek ki a kertbe kapálni? Miért kell azt csesztetni, aki pihenne?

   Amikor nehéz: ezt akkor szoktam mondani, amikor szarrá vagyok hajtva. Több száz kilométert vezetek, a 12-ből 13 órát a gépen töltök és ezek után is van egy seggfej, aki be akar vésni egy-két óra állásidőt. Ilyenkor nem vágyom másra csak egy sörre, egy zuhanyra majd az ágyra. Nem, még mielőtt bárki is kérdezi, egy ilyen után nem sok energia maradna a szexre (maximum némi romantika, meg összebújás, de előbb vagy utóbb így is, úgyis mély álomba szenderülök). Időnként akkor is fárasztó ha csak szimplán meleg van, vagy túl hosszú ideig vagyok kitéve nagyobb zajhatásnak. Az teljesen kikészít (akkor nem egy sört kívánok meg). A legrosszabb kombináció az éjszakás tehervonati szolgálat előzetes rápihenés nélkül. Az teljesen gatya. Agyhalottként botorkálok haza és az elmúlt négy év alatt annyira megtanultam az utat hazáig, hogy már csukott szemmel is megy. Így aztán néha köszönés nélkül elsétálok ismerősök mellett, ők meg megsértődnek és kikiáltanak bunkónak. 

Közepes állapot nincs. Vagy ilyen, vagy olyan. Mindig változatos. Nincs két egyforma szolgálat. Érdekes és izgalmas. Csak néhány kolléga unalmas, vagy érdektelen, de bizonyára ők is ugyan így vannak velem...

Hogy milyen lesz a ma éjszakám? Az a felvigyázón és a mozdonyirányítón múlik majd. Tehervonatozni fogok, az biztos. Hogy hány kilométert vezetek le az még kérdéses. Hogy hazaérek e, az is. De ez már csak egy ilyen hivatás... 

Csak egy nap

   Péntek este van. Nem rég tértem magamhoz. Lassan összekészülődöm. Leganézom a cipőmet, felhúzom a kék pólót és kilépek az ajtón. Visszalépek felvenni egy gatyát. Aztán másodszor is nekivetődöm az útnak. Sajnos a sors, de leginkább a szolgálati beosztás készítő másként gondolta el ezt az estét. Ahelyett, hogy egy cimborám születésnapján tobzódnék mindenféle örömökben egy raklap hozzám hasonló egyeddel, inkább egy teljesen más irányba hurcolnak a lábaim. A nappali "nyüzsgést" a fiatalok fékevesztett szórakozásaik veszik át az utcán. Ilyenkor mindig előfordul, hogy folyik az alkohol a torkokba és azon kívülre, esetleg megszúrnak valakit egy késsel, vagy egy törött üvegdarabbal, vagy egy húsz centi körüli húsdarabbal. Nemre és korra tekintet nélkül...

  A vonatra felszállva kollégám tájékoztat az aktuális Céges aktualitásokról. Jókedvűen beszélgetünk Győrig. Szálláshelyemül egy koszos, segg és testszagtól bűzlő öltöző végén lévő szoba szolgál. Kivételesen egyedül vagyok. A nyugalom ennek ellenére nem biztosított. Az ablak a Tanácsházára nyílik és bár csukva van, az utca és a tér zaja (autók, lányok és fiúk vegyesen), valamint az állomáson elhaladó vonatok morajlása nem a béke szigetét biztosítják.

   Így köszönt be a szombat. Ébresztő 4:40-kor. Öt perccel később már józan, "kipihent" állapotban jelentkezem szolgálatra. Gyors eszmecsere, megemlékezés néhány gyengébb képességű dolgozóról, majd váltás és irány a Déli. Aztán vissza Komárom. Majd ismét a tehénszaros Déli és újra Komárom. Ingajárat. A végszó Tatabányán következik be. Elcsigázottan mégis némi lelkesedéssel (gondolva az esti koncertre) hazautazom. Néhány élelmiszert összekapkodok az állomás közeli óriási lerakatban, fizetek és sietek drága otthonomba. Gyors kaszni mosás, fordítóra járás, szedelőzködés. Közeleg az esti móka. Megfordul a fejemben, hogy kellene némi gyorsító, ha nem akarok összerogyni Szilasig. Hamar leugrom a közeli kimérésbe, ahol magamhoz veszem a nukleáris horderejű kávét, amit kértem és jó társaságban elfogyasztom egy sör kísérővel. Miután visszaáll a normál vérnyomásom távozom és a frászt hozom a Gangon egy ideje várakozó Bálintra. Lassan megérkezik a csapat és útnak indulunk.

A buli szenzációsan sikerült, nagy sikert könyvelhettünk el a kis létszám ellenére is. Valamikor hajnali 2 körül értem vissza a lakásba, ahol némi frissítés után rongybabaként zuhantam az ágyamba. A fáradtság ellenére megérte. Kurvára meg!