... mert utazni élvezet!
Ennyire azért talán mégsem. Szívesebben ejtőztem volna a rendező csöndjében egy tágra nyitott V46-oson, vagy Bakonyszentlászlón egy magányos Bzmot társaságában, de a vezénylő és így a mozdonyirányító elképzelése egészen mást eredményezett. Helyette önköltségben felutaztam HegyeShalomba. Nálam magasabb beosztású emberek tudni vélték, hogy egy fontos tehervonat rostokol az állomás területén, aminek ráadásul az EVM berendezése meghibásodott. Ebből persze semmi nem volt igaz: a konténer szállítmány még nem érkezett meg Bécs felől és a mozdony Magyarországra érvényes éberségi berendezésének érvényességével volt némi probléma. A WLB GmbH. 564-5. számú Taurus-át ugyanis ETCS berendezéssel akarják felszerelni, aminek következtében történt némi kutyulás (valami illetékes kapitalista ördögnek az íróasztalán) és az éberségi berendezés lejárata körül támadt némi nézet eltérés. Minden patentül működött, de mégis ott kellett a GySEV-es kolléga mellett üldögélnem a Hegyes-Fc-BILK-Fc viszonylatban. Meg kell mondjam hat órán át beszélgetni azért fárasztó tevékenység.
Soroksár Terminálra való bejárás közben végre érdeklődött hollétem felől a mozdonyos. Hízelgően kérdezte meg, hogy mit szólnék hozzá, ha miután visszaértem Franzstadtba leváltanék egy Istenfaszatudjapuszta felől érkező vonatot és azt még elvinném Komáromig. Mondok rendben van, de legyen előkészítve, mert különben necces lesz a dolog. BILK-ről viszonylag hamar megfordultunk, majd Fradi Nyugati Rendező bejáratán felhívtam az illetékest, hogy Ich bin hier, who ist das további feladat? Erre ő neki állt molyolgatni a kompúteren, majd Gyömrő magasságában megtalálta a vonatomat. Szerinte 30 perc, szerintem miután letettem a telefont, majd leszálltam a gépről, átsétáltam a fűtőháztól a személybe, közöltem mit akarok, kiadták az írásbelit, várakoztam és kiderült, hogy a kocsivizsgáló lelépett -így nem lesz fékpróba- majd újra felhívtam, az több volt mint fél óra, de a vonat még akkor a határban nem leledzett! Úgyhogy végül stoppoltam egy Fehérvár felé tartó tehert, amit Kelenföldön faszán keresztbe kiengedtek a győri személy előtt, így még azt is kényelmesen elértem.
El ne felejtsem, egy apróság:
Ahogy jöttem hazafelé -már szülővárosom flaszterein- a Mártírok útján ismét egy olyan szökött elme-hibbanttal vetett össze a sors, aki biciklinek képzelte magát: a kerékpársávban bandukolt velem szemben. Mondok magamban majd kilépsz, vagy átmegyek a nyakadon, de az én sávom, az akkor is az én sávom! (Azt magyarázza már el nekem valaki, hogy miért mennek egyesek ebben a sávban? Szerintem elég jól elkülönül a színe a másiktól. A múltkor ugyan ezen a pár száz méteren szlalomoztam a birkák között, mert a nyomorultak fele nem tudott különbséget tenni a két sáv között és volt amelyik még meg is sértődött, hogy ha leugattam a fejét! Idióták!) Szóval jött ez a sötét alak -később tudtam csak meg, hogy nő-, de ez már annyira sötét volt, hogy Darth Veder is félénken kérdezné meg tőle, hogy ugyan árulja már el mivel mossa a fekete ruháit? Milyen extra erős Perwoll black magickel? Vagy ez már death magic? Mert a Halálcsillagon ehhez képest szar mosodák vannak...
Még egy nyüansz:
Reggel böngésztem az értesítéseket, üzeneteket és a kéretlenek között egy ilyen címűn akadt meg a szemem:
NO FEAR TO VIAGRA!
Ez nem vicc, tényleg ez volt a címe. Nem félek én a viagrától basszus, csak kurvára nincs rá szükségem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése