Szolgálati anekdoták - 35.rész

... mert utazni élvezet!

   Ennyire azért talán mégsem. Szívesebben ejtőztem volna a rendező csöndjében egy tágra nyitott V46-oson, vagy Bakonyszentlászlón egy magányos Bzmot társaságában, de a vezénylő és így a mozdonyirányító elképzelése egészen mást eredményezett. Helyette önköltségben felutaztam HegyeShalomba. Nálam magasabb beosztású emberek tudni vélték, hogy egy fontos tehervonat rostokol az állomás területén, aminek ráadásul az EVM berendezése meghibásodott. Ebből persze semmi nem volt igaz: a konténer szállítmány még nem érkezett meg Bécs felől és a mozdony Magyarországra érvényes éberségi berendezésének érvényességével volt némi probléma. A WLB GmbH. 564-5. számú Taurus-át ugyanis ETCS berendezéssel akarják felszerelni, aminek következtében történt némi kutyulás (valami illetékes kapitalista ördögnek az íróasztalán) és az éberségi berendezés lejárata körül támadt némi nézet eltérés. Minden patentül működött, de mégis ott kellett a GySEV-es kolléga mellett üldögélnem a Hegyes-Fc-BILK-Fc viszonylatban. Meg kell mondjam hat órán át beszélgetni azért fárasztó tevékenység. 

   Soroksár Terminálra való bejárás közben végre érdeklődött hollétem felől a mozdonyos. Hízelgően kérdezte meg, hogy mit szólnék hozzá, ha miután visszaértem Franzstadtba leváltanék egy Istenfaszatudjapuszta felől érkező vonatot és azt még elvinném Komáromig. Mondok rendben van, de legyen előkészítve, mert különben necces lesz a dolog. BILK-ről viszonylag hamar megfordultunk, majd Fradi Nyugati Rendező bejáratán felhívtam az illetékest, hogy Ich bin hier, who ist das további feladat? Erre ő neki állt molyolgatni a kompúteren, majd Gyömrő magasságában megtalálta a vonatomat. Szerinte 30 perc, szerintem miután letettem a telefont, majd leszálltam a gépről, átsétáltam a fűtőháztól a személybe, közöltem mit akarok, kiadták az írásbelit, várakoztam és kiderült, hogy a kocsivizsgáló lelépett -így nem lesz fékpróba- majd újra felhívtam, az több volt mint fél óra, de a vonat még akkor a határban nem leledzett! Úgyhogy végül stoppoltam egy Fehérvár felé tartó tehert, amit Kelenföldön faszán keresztbe kiengedtek a győri személy előtt, így még azt is kényelmesen elértem.

El ne felejtsem, egy apróság:

Ahogy jöttem hazafelé -már szülővárosom flaszterein- a Mártírok útján ismét egy olyan szökött elme-hibbanttal vetett össze a sors, aki biciklinek képzelte magát: a kerékpársávban bandukolt velem szemben. Mondok magamban majd kilépsz, vagy átmegyek a nyakadon, de az én sávom, az akkor is az én sávom! (Azt magyarázza már el nekem valaki, hogy miért mennek egyesek ebben a sávban? Szerintem elég jól elkülönül a színe a másiktól. A múltkor ugyan ezen a pár száz méteren szlalomoztam a birkák között, mert a nyomorultak fele nem tudott különbséget tenni a két sáv között és volt amelyik még meg is sértődött, hogy ha leugattam a fejét! Idióták!) Szóval jött ez a sötét alak -később tudtam csak meg, hogy nő-, de ez már annyira sötét volt, hogy Darth Veder is félénken kérdezné meg tőle, hogy ugyan árulja már el mivel mossa a fekete ruháit? Milyen extra erős Perwoll black magickel? Vagy ez már death magic? Mert a Halálcsillagon ehhez képest szar mosodák vannak...

Még egy nyüansz:

Reggel böngésztem az értesítéseket, üzeneteket és a kéretlenek között egy ilyen címűn akadt meg a szemem:

NO FEAR TO VIAGRA! 

Ez nem vicc, tényleg ez volt a címe. Nem félek én a viagrától basszus, csak kurvára nincs rá szükségem!

Szolgálati anekdoták - 34.rész

Elvakítás

   Kollégáim közül nem tudom hányan ismerik már a 014-es Gigantot, de egy biztos: ha először ülsz rajta, akkor okozhat némi meglepetést, ugyanis a Nyulak szigetén, Dombóváron (harmadik nevén Nyúl York) a felújítás során olyan eszméletlenül rosszul sikerült bekötni a fényszórókat, hogy a két vezetőállás között eltérés van, sőt az 1-es vezetőálláson a távolsági fénnyel kevesebbet lehet látni, mint a tompítottal. Azt, hogy melyik a reflektor, azt is csak Tanfolyamtárs Lacitól tudtam meg, amikor a tehénszaros Tatabányán lehaladtam mellette, majd felhívott, hogy tudja, hogy nem akarom elvakítani, de kapcsoljak egyet a fénytompító kapcsolóval, mert különben mások emlegetni fogják anyukámat!

   Ezt leszámítva egy rendkívül fiatalos, virgonc kis masina a 014-es, van benne kraft rendesen. A továbbiakban beszéljenek a képek:

Győr Rendező, 4. vágány. Alig hétszáz tonnányi vonat elején. Az első három kocsi tengelyteher túllépéses volt, kitérőkben csak 20-szal csalinkázhattam. Valahogy ezeket a hulladékokat mindig kifogom...

Budaörsön két autószállító akadt a végéről. Ezen a képen sem tudnám eldönteni, hogy most refin van e, vagy tompítotton...

Egyszer már mondtam egy olyat, hogy szép a mi hivatásunk. Bár elég fényes ez mégis egy árny oldal. Napszemüveget nem vehetek fel, a rolót meg nem tudom annyira lehúzni, hogy a Nap ne égesse a retinámat, úgyhogy marad a hunyorgás kilométereken át. Herceghalom és Bicske között (szelvényszámot ne kérdezzen senki) az emelkedőben ezt kapja a dolgozó. Mondhatnám azt is, hogy út a fény felé...

Bicskén a lemenő nap fényében. Az első tartály most nem volt gázos, legalábbis nem volt rajta semmilyen veszélyességi bárca, viszont a mozdony és az első kocsi közti kapcsolat igen. Bár ellenőriztem indulás előtt, nem tűnt fel, hogy még kettőt lehet fordítani a kenetlen csavarkapcson, de menet közben az első indítást követően megtapasztaltam. Itt volt lehetőségem megakadályozni egy esetleges vonatszakadást. A bicskei röpke pihenő után még Győrszentivánban dekkoltam egy órát, hogy a leváltóm is feljelentkezhessen.
Viszonylag hamar végeztem, a kitűzött feladatot maradéktalanul és időn belül végrehajtottam. Remélem nem honorálják három óra állásidővel...

Szolgálati anekdoták - 33.rész

Vizsgadrukk és kérdések

   Ahogy közeledik az időszakos vizsga ideje -talán kollégáim nevében is mondhatom- egyre feszültebb a helyzet. Sok a bizonytalanság, hogy fog sikerülni, miből fogunk eredményesen teljesíteni, vagy elhasalni. A múlt éjszakás szolgálatomban kézhez vehettem a "Bejelentőlap járművezetői időszakos vizsgára" című nyomtatványt. Először csak pislogtam a telenyomtatott papírlapnak, aztán néztük egymást bárgyún, mert egyikünk se tudta, hogy a másik mit akar, de néhány néma perc elteltével már értettem mit akar mondani: szívni fogok!

   Ahogy eddig már megszoktuk, az időszakos vizsga körüli hacacáré és maga a vizsga is az idő előre haladtával nem hogy egyszerűsödne, hanem csak bonyolultabbá válik. Több a -felesleges- papírmunka (a napokban a kezembe nyomott az új reszortos egy nyomtatványt, amin arra voltak kíváncsiak, hogy a budapesti körvasút -a Nyugati pályaudvart Kelenfölddel összekötő vágányhálózatok összességét- mely részeit ismerem? Erre a valóságnak megfelelően megjelöltem a Ferencváros - Kőbánya-Felső - Rákos útvonalat, mert a többivel ellentétben az elmúlt nyolc szolgálati évem alatt erre jártam párszor, bár a kérdéses időszakban mindössze egyszer. Erre a telenyomtatott lap azt mondja, hogy a Nyugati felé vezető részből is vizsgáznom kell -hogy szóban, vagy csak írásban az nem derült ki, mert a "Nem igazolt" rovatban bújik meg) nagyobb a követelmény.

   A bejelentőn van még pár érdekesség, ami további bizonytalanságot szül: 

1. Az IGAZOLT és a NEM IGAZOLT kérdéskör. Mindössze három típust igazoltak meg nekem a meglévő tizenegyből, a nemek között pedig két olyan típus - classic M43 és M44- is van, amit már vagy négy éve kivontak a forgalomból, vezérlőkocsit belülről két és fél éve láttam utoljára -az is csak az M41-hez tartozó változat- és van egy típus, amiről azt se tudom, hogy mi az? Az igazoltból nem kell vizsgáznom, vagy abból csak szóban/írásban? 

2. Hogy nem került be az igazolt vonalismeretek közé a Rajka-Hegyes, a Győr-Veszprém, a Győr-Sopron és a Déli-Kelenföld? Úgy tudom, hogy ahol az elmúlt egy évben jártunk az érvényes és nem kell belőle vizsgát tenni. Vagy ez csak az év elején vizsgázókra volt érvényes? Ebben az esetben miért nem merül fel az aggályos vizsgamenet módosításának kérdése? Ad e lehetőséget az érvényben lévő jogszabály vizsgaévben, menet közi módszerváltásra? Ha nem, akkor a szakszervezet miért nem tesz semmit? Ha van rá lehetőség, akkor miért nem teszik aggályossá? Miért vizsgázhatott X fűtőház az év elején az egyik, előre meghirdetett módszer szerint és miért egy másik, nehezebb alapján a többi?

3. Jó lenne tudni, hogy mit jelent a 478-0, 4300, 8007, 8027, 8207 típusok, valamint az OPSZÁT rövidítés.
   A vizsgával kapcsolatban azért még pár kérdés, amikre valószínűleg sosem fogok kielégítő választ kapni:
- Nekem verbális problémáim vannak. Ezt úgy kell érteni, hogy nem tudok megszólalni, nehezen fejezem ki magam, hebegés-habogásnak tűnik a mondandóm akkor is, ha tudom mit akarok mondani, pláne ha van bennem egy jókora adag drukk is, amit tovább fokoz a tény, hogy egy számomra vadidegen emberrel kell beszélnem. (Tudom, hihetetlennek tűnik, de írásban sokkal könnyebben mennek dolgok, bár így is el tudok szöszmötölni egy-egy mondattal). Tegyük fel leblokkolok -előfordult már párszor. Akkor megvágnak annak ellenére, hogy tudom a kérdésre a választ?
- Miért kérnek számon olyan utasításanyagot, aminek tartalmát még betekintésre sem kapjuk meg? (F7)

- Miért egy nyugdíjas vén kecskét, egy forgalmi beállítottságút bíznak meg a mozdonyvezetők vizsgáztatására? Miért nem csak nyugdíjas az illető?

- Miért egyezik bele a szakszervezet ilyen vizsgamenetbe? Ha nem tesznek semmit, akkor milyen jogon merik képviselni a munkavállalókat? Ha a felsőbb szintekig nem jutnak el ezek a dolgok, akkor miért vannak olyan tisztségviselők, akik szarnak az egészre? Miért bólintanak rá mindenre mostanában (az elmúlt 5 évben) szakszervezeti vezetői szinten? Ennyire jól meg vannak fizetve? 

Csak semmi politika!

Már meguntam. Állandóan erről olvasok, ha belenézek egy újságba, felnézek az internetre, vagy kinyitom a tévét. Mindenhol a panasz, a zúgás, az elégedetlenség. Elegem van belőle! Nem kérek többet, torkig vagyok. Szeretném szépen csendben gyűjtögetni a kis pénzemet. Most ez a legújabb hobbim. Nem könnyű, de jól haladok. Ha minden jól megy pár hónap múlva be is tudok fizetni arra, amit kitűztem célul. Nem nyaralni szeretnék. Azt gyűlölöm. Ha négy napnál tovább kell itthon maradnom, akkor az utolsó nap végére már legszívesebben kinyírnék valakit.

Eldöntöttem, mint ahogy már oly sokszor az életemben kitűzök magam elé egy célt és addig megyek, míg véghez nem viszem, árkon bokron és embereken átgázolva. Most, hogy egyre zűrösebb a belpolitikai helyzet, megalakult a Roma Gárda, drágul az élet, a színvonal csökken, úgy döntöttem, hogy értékálló dologba fektetem a pénzem, olyanba, amihez vész esetén bármikor nyúlhatok, túl sok törődést nem igényel és könnyű hozzájutni, pláne, ha tudod hol. Jelenleg a feketepiacon 3-400 ezerért lehet venni jól működő AK47-eseket tölténnyel, úgyhogy...

Most hogy ezt leírtam és a legnagyobb lelki nyugalommal közzétettem már csak a T.E.K. embereit kell megvárnom, hogy az elkövetkező pár napot egy kellően hűvös és nyirkos, napfénytől és civilizációtól elzárt helyen tölthessem... Azért épp elgondolkoztam azon, hogy a sitkón ennél csak jobb lehet: ha nem nyírnak ki és nem vagy egy nagydarab baltás gyilkos kedvese, akkor kurvára el lehet ott lébecolni akár életfogytig is. Kaja, fűtés, fedél a fejem felett van. Időnként behoznak egy-egy komédiást nevettetni, lehet sportolni, és ha jól helyezkedem még a tévét is nézhetem. Csak nehogy jó magaviseletért szabadlábra helyezzenek... !

Szolgálati anekdoták - 32. rész

Húzó, vagy nem húzó

Hogy milyen volt az éjszakám? Jó.

Lófaszt! Nem aludtam túl jól...

Nem sokat mozogtunk, vagy ha igen, azt is hamar elintéztem... Úgyhogy végül is volt időm olvasgatni az F2-t... lehet, hogy a vizsga miatt nem sikerült aludni. Na igen. Az időszakos vizsga. Október 3-12-ig idegesen rághatja a körmét a vezénylőnk, hogy miként oldja meg a kiesett emberek pótlását, mert amilyen hírek érkeznek jobbról is, balról is, hogy milyen vérengzések vannak, hogy mennyit változott a vizsga menete és követelménye az elmúlt kilenc hónapban (azért ezt lehetne feszegetni, hogy mennyire jogszerű -hogy etikus e, az nem kérdés, hogy kurvára nem az a később vizsgázókkal szemben-, de ebbe most ne menjünk bele, van feszkó enélkül is). Ha sokan elhullanak talán észreveszik, hogy gond van a rendszerben... bár azt is el tudom képzelni, hogy ránk kenik a dolgot és hogy mi voltunk a balherék, és nem készültünk a vizsgára...

Szolgálati anekdoták - 31. rész

Egy este, egy állomás, egy gép

Az este folyamán ismét munkába álltam. A gépem így fogadott:

...és még humora is van...

Dorogon a hetedik vágányon az üres fordával. A fotót a mellette futó nyolcadikról készítettem. Ki tudja, vajon mikor járt utoljára azon a vágányon mozdony? Állapotából ítélve nagyjából 15 éve...

Indulásra készen, valahol a negyedik, vagy még az ötödik vágány végénél, egy ideiglenes átjárónál. Jelenleg az első, a második valamint a hatodik és a hetedik vágányok járhatóak, a többi helyén egy lövészároknak beillő mélyedés található.

Igazság szerint, ha nagyon belemerülnék az este feszegetésébe, akkor nem biztos, hogy én is jól jöhetnék ki a kérdésből, úgyhogy legyen elég annyi, hogy 1195 tonna zúzott követ vittem Dorogra és üres kocsikat vissza... A többit esetleg személyesen elmesélem...