Közvetítés a parlament üléséről!

TEGYE FEL A KEZÉT, AKI AZ ÁLLAM PÉNZÉT LOPJA!

Mi van Szíjjártókám, még hazudsz is? Vagy ennyire kínos a kérdés? Ne szégyelld magad, a társaid se teszik! És milyen büszkék rá, látod? Melletted a Jancsika is csak vigyorog. "Megint egy rakás lóvét lenyúlunk ezektől a nyomorult parasztoktól, mi meg jól megtömjük a zsebeinket!" Egy kérdésem lenne, hogy a fenébe lett egy hódmezővásárhelyi jogász/polgármesterből milliárdos?

Na erről csak egy sokak által ismert vicc jut eszembe:

- Hova bújnál, ha sikkasztanál 1,5 milliárdot?

- Természetesen a Parlamentbe, ahova a többiek!

Mi az? Te is ezt tennéd, hidd el! Van ott még elég férőhely! Csak a jó sorba kell beülnöd és akkor ott se baszogatnak többet! Nézd meg ezeket. Szépen körbe bástyázták magukat szarral úgyhogy most senki nem köpködi a tarkójukra a papírgalacsinokat, mint az általánosban! Komolyan mondom, ha előre tudom, hogy tényleg ennyire megéri tanulni... Bár... így nyugodtabban alszom, nem köpköd rám közel 10 millió ember, nem átkozzák a családomat. Igaz nincsenek milliárdjaim, de tisztességesen élek, nyugodt a lelkiismeretem... na jó ehhez hozzá tartozik az is, hogy a memóriám annyira szar, hogy egy rakás dologra nem emlékszem, hogy mikor mit tettem, mondtam, vagy ígértem... Velem ellentétben a kormány legalább megtartja amit ígért: ha pénzt ígért, hát azt is megtartja!

Szépen haladunk egy bizonyos szakadék felé. Már csak milliméterek választanak el tőle, hogy annyira átmenjünk koldusba, hogy lekörözzük még Malawit is! Aki teheti, húzzon el innen a picsába, és próbáljon meg egy élhetőbb, normálisabb életet élni egy másik országban, mert ezt már az bizonyos Isten se állítja helyre, amelyikben oly sokan még hisznek! Vagy ha van akinek elég vér van a pucájában, az indítsa már el azt a bizonyos mindent felforgató forradalmat, amire itt szükség lenne...


Egy másik csodálatos dolog: a VÉGTÖRLESZTÉS!

Nem folytam bele túlzottan a dologba, hiszen esélyem nem lett volna rá. A helyzet az, hogy annyira nem értem az egész megfogalmazását, hogy a saját kis agyammal értelmezve és szavaimmal próbálom kivesézni. Az ország cigányprímása, I. Viktor hosszas egyeztetés után megállapodott a bankokkal, hogy a devizahitelesek tartozására írt találtak. No már most. December 23-án délután mentem szolgálatba. Az asztalon ott pihent egy boríték, benne egy rakás papír telefosva -számomra értelmetlen- szavakkal. Ráadásul sietnem is kellett váltani, tehát az egészet elolvasni csak szolgálat végén volt lehetőségem. A történet a következő: el kellett volna mennem Pestre a munkáltatóm humán szolgálati irodájába (amiről természetesen egy kurva szó sem esik, hogy merre van) és ott igényelnem egy papírt, amivel mehettem volna a bankba. Nos ez mint vidékinek (ez már a beszédemen is érezhető) kapásból egy munkanapot vesz igénybe! Mégegyszer: december 23-án olvastam. Legközelebbi munkanap: december 27! Hogy ráérek vagy se, az senkit nem érdekel... Tegyük fel hogy szerencsés vagyok és pikk-pakk mennek a dolgok, egy nap alatt megtalálom az épületet, az irodát, kivárom a sort, megkapom a papírokat. Mire visszaérek a tehénszaros Kamerunba a bankom (Te kinél bankolsz?) már bezár. Egy újabb napon bemerészkedek a zsidó oroszlán szájába és próbálom igényelni az euró alapú hitelem, forint alapúra való váltását. És ilyenkor jön a cikornya a dologba, hogy mivel már 28-a van, és sok az intézendő ügy így az én esetem elbírálása 2-3 napot vesz igénybe. No, de ezek se hülyék, mert 31-én és január elsején nem dolgoznak így már ki is csúsztam a határidőből és buktam az egész partit. Röviden: a kormány (akit nem tudni ki választott meg, mert mindenki tagadja, hogy ő lett volna) megadta a lehetőséget, hogy könnyítse a terheidet. Az hogy neked nincs időd elintézni és hogy a bürokrácia útvesztőiben nem ismered ki magad és nem 10 perces dologról van szó az már a lőtéri kutyát nem érdekli!

Szolgálati anekdoták - 11. rész

Last in time...

    Talán ezt a bejegyzésemet írom a legelszorultabb szívvel és lehet, hogy ez is lesz a legkomorabb, legmélyebb... Szóval aki a szokásos csattanós poénokat várja, az üljön nyugodtan a seggén, a végére tartogatom... talán... No, de addig is kanyarodjunk vissza a címhez és derüljön ki, miért is ily "szomorkás a hangulatom máma".

   Egészen legutóbbi szolgálatomig nem akartam hinni a szóbeszédnek (mindig is ez a naiv kisfiú voltam), hogy -ahogy a Pislancs fogalmazott: a két győri, meg mi ketten a Bandival- január elsejével visszakerülünk eredeti telepállomásunkra és újra ott fogjuk felvenni a munkát. Egy évvel ezelőtt kerültünk át "kisegítés céljából" Komáromba, de a lakóhelyünkhöz közeli és optimális feljelentkezési időket könnyen magunkénak érezhettük, valamint az itteni kollektíva is rövid idő alatt megszokta a jelenlétünket. A Bandival (továbbiakban Haver) úgy fél évvel korábban kezdtünk, mint "a két győri", de már a kezdetektől éreztük és mondogattuk, hogy nekünk itt is kéne maradnunk! Sajnos a vezénylőprogram (as. Sipuplan), vagy a vezénylő nem így gondolta -a történet szempontjából nagy különbség nincs, ugyanis előbbit kezeli az utóbb nevezett. Mennünk kell, mert eladtak két fordát a fehérváriaknak, másikat meg nem szereztek helyette.

   A helyzet az, hogy amióta a komáromi fűtőház Győr alá tartozik magasról szarnak az itt szolgálatot teljesítőkre. Ahelyett, hogy vonatokat (munkát) szereznének a helyieknek, inkább csak a minimális mennyiséget adják oda, mint koloncot. Mindössze egy tehervonatos és két tili-tolatós szolgálat (utóbbit három emberrel oldja meg) és pár Bz-s kanyarból jön össze a havi kötelező, szinte nulla többlettel, míg ezalatt a vízfej fűtőház tervezettbe plusz húszakat csinál! Nem azt mondom, hogy bokáig gázoljunk a szolgálatokban és annyit legyünk a vasúton, hogy odahaza fényképet keljen kitenni a falra az ábrázatunkkal, hogy a család emlékezzen még a fizimiskánkra (amikor a győri forda kenyerét ettem biza így volt), de legyen annyival több, hogy a havi 10 óra plusz meglegyen, és ránk a Haverral itt legyen szükség, ne ott fenn! Nem sajnáltatni akarom magam, de nem kellemes vidékről bejáró munkavállalónak lenni. Egy alapesettel vázolnám a problémát: vegyünk alapul egy hajnal öt órai feljelentkezést. A szolgálatba való megjelenéshez előző este (legkésőbb a 22:53-assal) be kell utaznom Győrbe, a pihenőhelyiségben aludnom, ahol nagy az esélye annak, hogy kifogok egy horkolós, vagy ajtó-baszkodós kollégát, vagy egy, az ablak alatt randalírozó diszkópatkány brigádot. A helyzetemet tovább nehezíti, hogy a legkisebb neszre is megriadok. Tegyük fel, hogy minden optimális, 23 óra magasságában elalszom, csend van, és nyugalom, kipihenten ébredek 4:45-kor. Lesétálok a fűtőházba feljelentkezni és nekivágok kis hazánknak. Levezetek 12 órát és közel 600 kilométert minden probléma nélkül és 17 órakor szolgálatból távozom, de csak 17:31-kor indul a hazatérő vonatom, amivel 18 órára vagyok Komáromban. Tegyük fel, hogy nem kell otthonra vásárolnom és fél óra alatt hazaérek. Lefordítva: egy 12 órás szolgálat az én esetemben így válik húsz és fél órás távollétté! Ugyan ez komáromi feljelentkezéssel csak 13... és nem mindegy, hogy a saját ágyamban alszom e; hogy mennyi szabad időm marad a másodállásomra, a hobbimra és a kutyára, akiről gondoskodnom kell...

   Bár hogy is alakul -visszajövök e, vagy sem- örülök ennek az egy évnek. Jól éreztem magam, új arcokat, kollégákat, cimborákat ismertem meg és mindig jó érzéssel gondolok majd vissza a velük eltöltött időre. Szeretnék ezeken a vonalakon járni a tehénszaros, rohangálós egyes, a hátam közepére sem kívánt nyolcas és az eseményekkel teli 11-es helyett, de egyenlőre úgy tűnik nem tehetem... Búcsúzásképp kívánok minden jót, kitartást, erőt, egészséget a jövőre nézve a vicinálisokon szolgálatot teljesítő kollégáimnak! Sziasztok...

Szolgálati anekdoták - 10. rész

Vendégmunkások

   A büszke fehérvári Fűtőház a "gondos karbantartásnak" köszönhetően az utóbbi időben egyre több fekve maradást könyvelhet el magának (kivéve azt, amikor a 321-es Bz szarvast gázolt, ami leszakította a kartert) és ennek köszönhetően a kieső járműállományt más telephelyekről deportált gépekkel próbálják pótolni. Így járhatunk most a még friss főműhelyes, festékszagú kondenzcsíkot maga után húzó pécsi gyöngyszem, a Bzmot 314-gyel és a két, egykor talán szebb napokat is megélő, szentesi hulladékokkal (Bz 384 és a Bz 390).

   De menjünk sorba: a csinos 314-es ez év december elsején vizsgázott és került forgalomba. Ismét egy olyan motoron utazhatunk, ami szép, megújult, de gondok azért ennél is vannak (pl.: utastér fűtés a nulla felé redukál; a számunkra fontos Km/óra világítása egyik oldalon sem jó; ráadásul a beállított sebességalapjelet sem tartja; stb.), de a legszembetűnőbb változás a mozdonyvezetői szék. Inkább mondanám fotelnek. Kényelmes, levegősen állítható ülésmagasság, fej- és kartámasz, két fokozatú ülésfűtés... szóval tényleg nagyon modern és jó, DE! Egy rendkívül szembetűnő és mozdonyvezető szempontból nem éppen üdvös tartozék is van ezen a széken (most bizonyára a laikusok azt mondják, hogy ezeknek már semmi sem jó?), még pedig a kartámla. A helyzet az, hogy -ne legyen rá precedens-, de ha ugrani kell, mert az az agyoniskolázott kamionsofőr a sóderessel, vagy a szintén magasan képzett agráripari szakbarbár (röviden kombájnos) ott rohad le a sínen, vagy úgy gondolja, hogy "ohh, hát az a három pont még messze van", de rosszul méri fel a helyzetet és csak azért is keresztül csapat az átjárón, akkor bizony ez a kis karfa akadályozhat a menekülésben, mert elakadok benne, feszegetem és közben rohanvást elillannak a jelentős másodpercek! És ha ennyin múlik az életem, akkor kit fognak felelőssé tenni? Azt aki kitalálta, hogy az egyébként is szűkös vezetőálláson egy ilyen ülőalkalmatosság legyen? Vagy azt aki beépítette? Vagy engem -bár meghaltam-, de ha előbb ugrom akkor megmenekülök. Persze, csak itt a másodperc tört része alatt döntünk és cselekszünk...

   A másik két csodát, a tehénszaros Szentesről likvidált motorokat egyszerre tárgyalnám. A legszembetűnőbb -azon az iszonyat nagy koszon és igénytelenségen túl, ami ezeket a gépeket jellemzi-, hogy szinte teljesen "más típusokról" van szó. A kapcsolók többsége másként van bekötve, mint a normális Bz-ken. Gondolok itt arra, hogy a műszer és a veeztőállás világításai fel vannak cserélve és a tompított/távolságifény kapcsolója is fordított állásban működik. Az hogy a 384-esen a 200-as sorozatra jellemző, 24V-os kapcsoló is található, vagy hogy a 390-esen a fűtési relé ki van támasztva annak érdekében, hogy meleg legyen, mind csak szar a tortán. De amíg megy addig mi is szarunk bele...

   A jelenlegi helyzetet úgy jellemezném, hogy fenn állunk egy fordítókorongon, amit a kezelők tetszés szerint keringetnek és keresik a helyes irányt. Hogy végre mikor indulunk el a jó irányba... ?

Két év statisztikája

Csak merő kíváncsiságból megnéztem, hogy milyen statisztikai mutatókkal is bír ez a blog oldal. Meglepődtem. Nagyon is jó mutatókkal rendelkezem és ezt csak és kizárólag Neked köszönhetem, drága olvasóm! Az elmúlt két év leforgása alatt több mint 1800 oldalmegnyitást könyvelhettem el és ez a szám egyre csak nő. Ez persze ékes bizonyítéka annak, hogy érdekel Téged az, amit írok. Ennek szívből örülök és nem tudok elég hálás lenni érte. Nagyon jól esik és igyekszem a továbbiakban is akár még magasabb színvonalban hozni az eszmefuttatásaimat! Amennyiben bármi észrevétel vagy hozzászólás esetleg kritika adódik, kérlek oszd meg velem. Most pedig egy érdekességet mutatnék, még pedig azt, hogy néhányan milyen keresési szavak útján találnak rá az írásaimra. Íme:



Keresési kulcsszavak (Héten)
a medve és a nyúl szarik 7
nyuszi medve szaros 2
traxx 2
medve nyuszi szaros 1
mtz sebesség 1


Keresési kulcsszavak (Hónapban)
a medve és a nyúl szarik 7
nyuszi medve szaros 4
medve nyúl szar 3
traxx 3
eurocom traxx h0 2
jajj ajj 2
kormány festmény 2
medve nyuszi szőr szar 2
máv traxx 2
tbp graffiti 2


Keresési kulcsszavak (Minden időpont)
a medve és a nyúl szarik 7
corelosa 4
kupicablog.blogspot.com 4
nyuszi medve szaros 4
medve nyúl szar 3
szart medve 3
traxx 3
eurocom traxx h0 2
jajj ajj 2
kormány festmény 2

Meg kell állapítsam azért a medvés nyulas szar elég bizarr és beteg keresési forma, de hát nem vagyunk egyformák...

Maradok továbbra is tisztelettel:
kupica

Baldachinos ágy

   Bevallom fogalmam se volt róla, hogy mit is rejt magában ez a kifejezés. Gyerekkoromban az emeletes ágy, a fotelágy, meg a rekamié volt ismeretes számomra. Aztán ahogy elkerülhetetlenül cseperedtem egyre több ágy félével ismerkedtem meg. Aztán egyszer, mikor irodalom órára tévedtem előkerült a baldachinos ágy. Na nem úgy, hogy jött négy kerti törpe méretű asztalos és beállított egyet a tanterem közepére, hogy a tanárnő kéjesen vergődjön rajta, hanem valamelyik kötelező olvasmányban kellett volna róla olvasnom. (Na igen, akkoriban hadilábon álltam a könyvekkel. Leginkább csak cincáltam magammal az otthon melege és az iskola rideg valósága közt. Persze azért volt néhány, ami érdekelt és azokat akár kétszer is végignyálaztam -és nem azért mert jó pinák voltak benne)! Akkor, mint tudatlan nebuló elkönyveltem az egészet úgy, hogy bizonyára be van illatosítva, vagy tele van szórva rózsákkal. Szóval valami könnyed, légies tartalmat képzeltem hozzá -és valójában nem is jártam olyan messze a valóságtól! Később, mikor már éjfél után is fent lehettem pár filmben láttam ezt az ágy típust, bár akkor még mindig fingom sem volt róla, hogy ez az! Aztán mivel nem faggatott senki ennek a szónak a mögöttes vagy valóságos tartalmát illetően, ezért egészen mostanáig nem is merült fel bennem a kérdés, hogy mégis mit is jelent. Aztán jött egy internetes bejegyzés, és ismét motoszkálni kezdett bennem az a kurva kisördög, hogy mi a faszért vesz ez a majom egy ágyat, és miért nem csináltatja meg a tetőt és mi olyan rohadtul drága ebben a baldachinos fadarabban? Hirtelen túl sok lett a kérdés, de a google -szinte- mindenre tudja a választ, ezért utána jártam!

   A jó az, hogy tudom, milyen a baldachinos ágy. Viszont továbbra sem értem miért jó, ha egy rakás csipkefüggöny lóg az ágy mellett egy, maláriával fertőzött szúnyogokban szegény vidéken, mint a mienk? A két tartó oszlopot még megértem (szex közben jól jöhet kapaszkodónak), de ha eltörik akkor már komoly fegyver is lehet egy őrjöngő asszony kezében életveszélyes fenyegetést jelentve annak óvatlanul félrekurogató férfitársára nézve! Legújabb ismereteim tudatában valamit biztosan kijelenthetek: nekem sosem lesz baldachinos ágyam!

Szolgálati anekdoták - 9. rész

A betiltott fejezet

   A nap elején még fingom se volt róla, hogy vajon miről fogok írni. Arról, hogy vegyes érzésekkel telve álltam ....... (akartam is, mert már zavart az otthoni pihenés; nem is akartam, mert azért mindenütt jó, de legjobb...), vagy a ............. homoszexualitásáról, vagy arról, hogy Komáromban megint nem kapunk ......... egy frissen ........ ..........., vagy a ...... állapotáról... Már-már attól féltem, hogy ezúttal cserben hagyom az olvasóimat, de "szerencsére" jött két lelkes, bár nem túl precíz, a ....... berkekben méltán közutálatnak örvendő egyed.

   ............... érkeztünk, a meghirdetett idő előtt 2, azaz kettő perccel (betartva a ............ előírt ..........). Kisvártatva a .......... ........ tájékoztatott a fenn álló helyzetről, miszerint ..... a ....... és majd csak óra egész, vagy óra ötkor tudunk .......... Gondoltam magamban, jobb is, van időm felskiccelni pár szót az ........... a ............... és ......... Ifjú ......... addig "..... számolt". Pontban 21 órakor két ötven körüli, (nekem) nagyjából vállig érő kerti törpe osont lefelé a ......... ......... és ugrott fel a ........ "Kopp-kopp" -mondta az ajtó. "Mi a fasz...?" -gondoltam én. A következő pillanatban az ajtót egy szemüveges, kopaszodó stöpszli tépte fel, majd kiáltotta bele az éjszakába, hogy "......"! (Gyengébbek kedvéért: ez a .............. ....... rövidítése. Tetszés szerinti gúnyneveik: ..., .......). Na, mondok már csak ezek hiányoztak! Az első alighogy beért már tolult utána a második, de az köszönés közben már ...... is az ....... a .......! "Fújja meg!" -mondta ő. "Ha megfújom, akkor a többieket mivel ............ meg?" -gondoltam én. Addig a másik a ............... fixírozta, hogy ugyan árulja már el, hogy mit keres a ............, de tanult ........ rutinosan kivágta magát, hogy csak a ............. készítette el addig, míg várakoztunk -ami nagyrészt igaz is volt. A második mondatban már fenyegetően a .......... ...... kérte, de a ....... törpe hamar leharsogta egy "Előbb ...... .......!" csatakiáltással. (Nem tudom ezeknek ez a mániájuk, vagy erre gerjednek be?)... Hamar ..... egyet ő is, majd átnyújtotta a kért ...... A fenyegetős még "agresszívebbé vált" mikor látta, hogy a delikvens ....... már rég ki vannak töltve és így ő nem tudja a szükséges bejegyzést megtenni. Mikor kicsit elcsitultak, a ....... érdeklődött nálam a ... állapotát illetően. Mondok van némi hiányosság (itt egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ha azt akarom, hogy elhúzzák a belüket mindenféle komplikációk nélkül, akkor a kevesebb néha több alapon elhintek valami jelentéktelenséget, majd nyugodt szívvel könnyes búcsút veszünk egymástól, így benyögtem neki) a .......... terén és gyenge az ....... ...... Erre ő: "...... .......?"   "Hohó pajtás, na most már tudom ki vagy! A te fajtádat lehet a legkönnyebben megvezetni, mert fingod sincs a ........! A kedves nejed, vagy a lányod szépen terpesztett valami fejesnél, hogy meglegyen a hiányzó pár év a nyugdíjadhoz, aztán most meg kiküldtek egy szaros ........., Te ormótlan fasz -amire hat órán át képeztek ki-, hogy a bozótból előugorva lecsaphass a gyanútlan ..........! Te tetű!" -gondoltam én. Mondok neki, nem ez .......... (egyébként az oldalára is fel van ......., elég jól látható betűmérettel). "Ahh... akkor a ..... a ......., ugye?" Mondok igen -" és .......... dobunk a tűzre szenet" tettem hozzá gondolatban. Sajnos hihetetlen magas szintű szakmai eszmecserénket a közben megérkező ............ zavarta meg, aminek láttán a két törpe szinte pánik szerűen hagyta el a .........., mintha valamely ....... ülne rajta. 

   Még most is kissé értetlenül állok az eset előtt. Ugyan is sem a ............ és ............, sem ................, sem semmilyen más ............, ...... nem kértek el tőlem. Nem volt látás, hallás, ... vagy prosztata vizsgálat, ......... ............. Semmi. Egyetlen dolog érdekelte csak őket: a ............ Gondoltam is magamban "Jöttetek volna pár nappal korábban! Igaz nem ......., de ha akkor az orrom alá dugja azt a ketyerét olyan skálát trombitálok a műanyag készülékbe, hogy még a kijelzőt is cserélni kellene, hogy kiférjenek a karakterek!"

Dec-ember-telenségek

   A sokak által közutálatnak örvendő hőmérséklet, az időnként csontig hatoló hideg időszakát éljük. Már amennyire hagynak:
- Kaptam egy fülest, miszerint egyik írásommal megszegtem egy szabályt, vagy utasítási pontot és ez valakinek nagyon szemet szúrt. Valami kis gerinctelen féreg, egy szarházi spion ahelyett, hogy nekem szólt volna, hogy "figyi, ezt talán nem kéne, vedd le, vagy írd át", ehelyett szaladt a legelső hatalommal bíró "főnökhöz" és bejelentett! Nap, mint nap emberek ezrei szegnek meg efféléket (vagy ennél jóval nagyobbakat) és velük mégsem történik semmi. Én meg vagyok akkora hülye, hogy a gondolataimat megosztom az ismerőseimmel. A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania. A vállalat amelyiknél alkalmazásban vagyok, mind a kettőbe beletartozik (már komolyan mondom, ezt sem merem leírni, hogy melyiknél, nehogy ezért is felfüggesztéssel fenyegessenek meg). Állam, mert olyan törvényeket és szabályokat hoz, alkalmaz és próbál ráerőszakolni a dolgozóira, amelyek több ízben is sértik a hatályban lévő magyar állam által (de)generált paragrafusokat. És mivel mindegyik hatalmi pártnak érdekeltsége van ebben a cégben ezért minden úgy jó ahogy van: minden vezető jó, a munkáját megfelelően végzi és semmi, a BTK értelmében büntetendő cselekmény nem történik... Minden esetre azt a bizonyos írásomat újra meg fogom jelentetni, de most úgy, hogy az a mindenható vállalatnak is tessék, erősen cenzúrázva! Ezúttal nem a poénjaimon nevet majd a publikum, hanem azon, hogy milyen az, amikor majd azt mondok, amit szabad!
- Kell firtatnom az aktuális hazai politikai helyzetet? (Kit érdekel a külföld? Azok is szarnak ránk!) Mindenki tudja, hogy jelenleg ami ebben az országnak nevezett káoszban folyik nem jó, de mégsem tesz senki semmit! Miért? Akkor csak én látom azt, hogy szügyig állunk a szarban? Vagy már annyira megszoktuk a tespedt seggszagot és a minket ellepő fekáliát, hogy már mindegy, ha még több vesz körbe? Hol vannak ilyenkor a hős hazafiak, az egyenruhákban masírozó (félkatonai) szervezetek? Miért csak azon siránkoznak, hogy nem engedik őket egy csoportba gyülekezni? Hol vannak akkor a címeres mellényeikkel, amikor tüntetésről van szó, miért nem állnak a tüntetők mellé? MIÉRT NEM CSINÁL MÁR VÉGRE VALAKI FORRADALMAT! Meddig kell még tűrni ezt a bizonytalan, egyre nehezebben viselhető életvitelt? És meglepődünk azon, hogy a fél ország külföldre menekül, mint a patkányok a süllyedő hajóról? Egyre több embertől hallom, hogy ez és ez az ismerőse külföldre vándorolt. Ha tehetném, ha nem lennének idehaza kötelezettségeim akkor már én is mennék! Ezeknek dolgozni? Ugyan! Hazaáruló lennék? Akkor azon egykori gárda tagok is azok, akik ma az Államokban dolgoznak? Bár lassan már ott is létrehozhatnának egy Magyarországot, mert annyian mentek már ki...
   Ma reggel, mikor kinéztem az ablakomon az alábbi kép fogadott:
Ködös, borongós idő vegyülve valami csapadékkal. A balkáni gerlék összecsavart zokni méretűvé gombolyodva egymás mellett gubbasztanak a Tanácsháza kúpcserepein (el is neveztem Tubesnek). Láthatóan befagy a seggük. Most ez inspirálta ezt az írásomat, ugyanis előbb utóbb annyira átmegyünk koldusba, hogy a miénk is befog. Hidd el: a pad nincs olyan magasan a föld felett!