Építsünk szart drágán

Tegyük fel, hogy mi egy építő cég vagyunk. Legyen a neve mondjuk A-B Bau Zrt. Kiírnak egy tendert a Tatabányát Székesfehérvárral összekötő gyorsvasúti pályára és mi nyerjük meg, mert az épp aktuális, "jó" politikai oldalon állunk és kellő mennyiségben segítettük elő a pályázatunk elbírálásának pozitív kimenetelét (magyarán: faszán megkentünk mindenkit)! Az elkészült kamu tervek alapján -amik gyors skiccnek sem mondhatók és egy komoly mérnök szívinfarktust kapna, ha meglátná-, mondjuk 25 milliárd forintba fog kerülni, de a valóságban ennél jóval kevesebből is kihozhatnánk, mert Tatabánya és Oroszlány (első szakasz - 2008-ban 420 millióból újították fel), valamint Mór és Székesfehérvár (harmadik szakasz) között is létezik vasúti összeköttetés, csak fel kell újítani, ami alapvetően olcsóbb, csak hát mi huncutok vagyunk és új pályát ígérünk... Elkezdődik az építkezés és terv szerint csúszik is, ahogy kell. Miközben zajlik az első és a harmadik szakasz felújítása és "bepókhálózása" elkezdődik a hosszas alkudozás a lakossággal a házaik-, telkeik-, földjeikért, ami oda vezet, hogy ugyan meg tudjuk venni olcsón, azért a papírokon mi pár száz ezret még hozzá írunk az összeghez, hiszen szép, új házat építünk magunknak egy csendes környéken, bekötőúttal, biciklisávval és térvilágítva, ahogy kell és azért az is pénzbe kerül... Miután megtörtént a kisajátítás elkezdődnek a földmunkák, ami a rossz, szinte már-már trópusi körülmények között elég nehézkes, ezért tovább csúszik az építés és az átadás, ami plusz költségekkel jár, nem is beszélve a még befejezetlen családi házainkról, ahova a vadonat új Mercedes nem állhat be egy szimpla garázsba... A munkálatok végre elkezdődnek és lám, ott van az útban egy két dombocska. Két lehetőség adódik: vagy bérlünk óránként 500 ezerért egy alagútfúrót (szarért-hugyért felveszünk pár melóst, csákányt adunk a kezükbe és uccu neki) és átfúrjuk, vagy elhordjuk és betömjük vele a völgyet. Mivel elég sok pénzbe kerül az asszony bevásárláshoz is alig használt BMW terepjárója ezért az ugyancsak drága fúrást és völgyhidat választjuk, a megmaradt földből pedig a megépült alagutakat hosszabítjuk meg, vagy építünk egy új alagutat Kecséd és Környe közé, hogy izgalmasabb legyen a táj... Lassan fél hónappal és 683 millióval léptük túl a kítűzött célt, de a vágányfektetés még csak most kezdődik, azonban beüt a bibi és szakértőink hibát találnak az alépítményben, amit újra kell építeni, nem is beszélve a Porsche különgarázsáról, amit a horvát tengerparti nyaralónknál kell felhúzni. Mivel eléggé kicsúsztunk az építési határidőből újra és újra haladékot kell kérni drága politikusainktól kis fehér borítékok formájában... A hónapos csúszás lassan másfél évvé duzzad, a plusz költségek pedig milliárdokká és még mindig nincs kész a vonal, ezért az emiatt keletkezett streszt és feszültséget egy, a Bahamákon eltöltött nyaralás könnyedén feledtetni tudja, aminek költségeit szintén jóváírhatunk az építés terhére... Két év és 11 hónap után aztán elkészül a nagy mű (igen, és az alkotó pihen - most épp Hawaiin), sor kerül az átadásra: nagy csinadratta, konfetti, brillantin, szerpentin, vazelin, politikusok, egyházfők, celebek jönnek el, hogy végigutazhassanak az ország időben leghosszabban és legdrágábban épített vaspályáján, ahol majd a kb 80 kilóméteren átlag 60-nal lehet utazni... és ekkor még nem fognak még beszélni az idő közben felmerülő egyéb költségekről, amik a vonal hiányos megépítése miatt fognak felmerülni az éves fentartási költség mellett, de ez már minket nem érint, hiszen ha felelősségre vonnának is, a pénzünket különböző Offshore cégekbe mentettük és élvezzük a megterhelő munka után kijáró pihenést az Antillákon...