Az tegnap este hosszas gitárfestegetés után mentem szolgálatba. Az esztergomi személyszállítás utolsó és első vonatait voltam hivatott továbbítani. Az eredeti fordám úgy szólt, hogy önköltség Egom, Bz motor nyit, belehel, utolsó komáromival vissza, fűtőházban lezár, egy másik motoros nyit, azt is belehel, (szundít), majd reggel az első rendkívül nagy sebességű expresszek leközlekedtetése oda-vissza, majd vált. (Nem fikázódom, jártam én Bz-n, 40-nel, a Bakonyban, a sokkal szarabb és lehetetlenebb körülmények között is, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a 4-es vonal igen is megérdemelné, hogy 60-nal lehessen rajta kocogni, mert a pálya minősége semmiben nem tér el a 11-esétől! Ráadásul így fel is vehetné a versenyt a volánnal, sőt akár ki is rekeszthetné azt!) ...
Amikor a Gyár utcában jártam már sejtettem, hogy valami gond lehet Csehszlovákia gyöngyszemével, a Bzmot 349-cel. Ilyenkor nem szokott a fűtőházban tanyázni egy sem, ráadásul egy fehérvári remot M62 ("az már nem Szergej, hanem Noé bárkája korszerű felszereléssel!") járt be rá... A csarnokban zártam épp szolgálati kerékpáromat, mikor belépett az a tipikus 40-es, kopaszodó mozdonyvezető, akinek a töke tele van, ha 5 óránál többet kell dolgoznia és háborog, ha nincs elég munkája és többet kell jönnie dolgozni egy hónapban és ráadásul most még a ramatyot is ő fogta ki magának! Különben is ő sietne haza -de amikor a fiatalabb kollégáját kéne kisegíteni, vagy előbb leváltani, hogy időben hazaérjen, akkor meg szarik bele és még udvarol egy kicsit a külsősnek, vagy megbeszéli a tegnapi futballeredményt a felvigyázóval... Köszönni ez sem akart, akár csak a tapló ferencvárosi barátja, a múltkori esetben (nem tudom, a bunkóság ragályos, vagy kortünet? de lehet, hogy együtt nevelkedtek...), viszont tőlem érdeklődött a Bz mivolta után -láthatóan akkor érkeztem, honnan az arkhánderek véreres, szanaszét szívogatott falloszából tudnám én azt, hogy mi történt a nap folyamán a vasúton és hogy mitől döglött meg az a rühes tyúkól? És persze megint én voltam a barom és segíteni akartam annak a tetűládának, hogy időben hazaérjen. Körbetelefonáltam és mint megtudtam, az egyik lengéscsillapító rohadta ki magát a helyéről úgy, hogy csak a biztonsági kengyel tartotta a helyén. (Már pár eseménylapon megemlékeztem a karbantartás hiányosságairól, remélve, hogy az illetékesek megteszik a megfelelő lépéseket és felelősségre vonják a hanyag munkavégzőket, de úgy tűnik mind hiába! Ha bezzeg minket jelent be valaki, vagy kapnak rajta hanyagságon, rögtön írásbeli figyelmeztető, bércsökkentés, elbocsájtás, pár év fegyház Baracskán egy kigyúrt, seggarcú drogbáró szeretőjeként, 50 epizód a Mónika showból, teljes diszkográfia Balázs Pali, Fekete Pákó, SP és Lola munkásságából, Kiszel Tündés falinaptár gyűjtemény több évtizedre visszamenőleg, vagy kötél általi halál jár!)
Lehet, hogy csak velem van a baj, és az ilyenek a normálisak; lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny a civilizált emberi viselkedés hiányára; lehet, hogy nekem is ennyire paraszt, tapló majomnak kéne lennem ahhoz, hogy tudják a kollégák és falubeliek, hogy ki vagyok; lehet, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsem mindazt, amin az idősebb degeneráció már megélt; lehet, hogy én várok túl sokat az emberektől és az élettől? Túl sok kérdés és az élet oly rövid...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése