Szolgálati anekdoták - 63. rész

Filozofáltam rajta, hogy megírjam e egyáltalán. Szar a kedvem és olyankor a fogalmazásom elég penetra. Tisztára, mint iskolás koromban. Na, nem volt mindig szar a kedvem, csak a fogalmazásom volt az. A jegyeim híven tükrözték is az érdeklődésem fokát. Most sokkal szívesebben írok: jó a fogadtatás -különösen az a jó érzés, amikor egy író-olvasó találkozó alkalmával az olvasó fél még mindig serceg egy kicsit -akár a sült hús a tepsiben- és feleleveníti egy-egy mondatomat:

- Ssssz, én se fogalmazhattam volna meg szebben, de ezt akartam mondani. 

Olyankor érzem, hogy na ez most nagyon betalált... És ezért is fogok neki újra és újra. Hátha megint betalál.

A bevezetést úgy kezdtem, hogy szar a kedvem. Nem általános jelenség ez, és nem is annak a hat óra alvásnak a következménye, amit már napok óta produkálok -általában a 3-5 órányi a szokásos, pár hete a táppénz óta tudok többet is. Egyszer sikerült nyolcat és valahány percet, de fáradtabban keltem, mint máskor. Botrány! 

Szóval nem az alvás a gond. Egyszerűen ez van. Tele a fejem állandóan mindennel, pörögnek a gondolatok a fejemben megállás nélkül. Gitárt állítottam be a minap és mivel kötelezően, szinte határidős a történet ezért totál frusztrált lettem tőle. Elkezdtem, de a hangoló is baszakodott, majd berágtam és hagytam az egészet a fenébe. Visszatettem a tokjába azt a fadarabot és mással kezdtem foglalkozni. Az meg untatott, de nem volt jobb ötletem. A párom kilométerekkel arrébb épp tanított, szóval vele sem tudtam foglalkozni. Mondjuk más meg nagyon nem is érdekelt. Aztán elmentem szolgálatba, megjártam a Bakonyt és semmi sem lett jobb. Hazatérve még találkoztam a Bálinttal, dumáltunk pár órát, majd ebben a kissé destruktív állapotban -beszarás milyen szavakat nem tudok, mi?- tértem nyugovóra. Szóval innen a szar hangulat. Ahogy mondani szokás, nincs ok okozat nélkül.

Ebben az állapotomban egyébként nem érdemes kekeckedni velem. Például ne kopogj a vezetőállás ajtón mielőtt belépnél és ha szúrós tekintettel nézek, vagy kimérten fogalmazok, rosszabb esetben azzal fogadlak, hogy "kopogni ki fog, ...?" (viszem a kötőszót is, persze, baszok rá, nem érdekel kinek guvadnak ki a szemei. Kapja csak meg! Megérdemli. A bunkója...), nos akkor inkább kerülni kell. Vagy másik példa: általában a vasutasok a vonat elején, vagy végén szoktak elhelyezkedni, lehetőleg ajtó közelében. Ha máshova ülök, és zenét hallgatok, vagy olvasok(!) akkor az is azért van, mert nem vagyok épp vevő a külvilágra -pláne amennyi majom pezseg benne... feleslegesen.

Celli jegyvizsgálóval közlekedünk a 39516-nál. Pénteken Mártikával utaztam, amikor épp nem bevételt képzett a Cégnek, akkor váltottunk pár szót -skorpiók egymás közt. Ellenben szombaton... a fickó rendesen kihúzta nálam a gyufát, bár a tahóságig nem nála jutottam el, viszont ő segített hozzá, hogy addig eljussak:

Az, hogy nem kopog, csak alapozás volt. Aztán még elvárta volna, hogy előre köszönjek. Engem úgy tanítottak, hogy aki érkezett az mondjon először jó napot! Nemre, korra, beosztásra tekintet nélkül! Mert az egyszerű paraszt is tudja, hogyha valahova belép, akkor köszön. Ez egy túlkomplikált fajta. Lehet nem tudta eldönteni, hogy a feltépett ajtó után a köszönés, vagy a bepofátlankodás következik e... Hogy a nyaka nyúlna meg a patásnak! Sajnos az ilyenek miatt minősítik le azt a csoportot, akihez tartozik!

Veszprémben aztán jött a következő idióta, aki "megszépítette és kellemesebbé varázsolta" a napomat, de nála már eljutottam arra a pontra, hogy leszarom. Na, ez az a stádium, amit ismerős ne akarjon magán érezni. Van egy-kettő, akinek már csak ez jut belőlem. Tett érte. Most meg hiába próbálja jóvá tenni: nálam nem lehet. Kár, hogy nem veszik magukat észre. Pedig mennyivel jobb lehetne a közérzete. Na mindegy... 

Csak, hogy visszakanyarodjak a veszprémi új cimborámra. Arra a kék kupakos gibbonra. Úgy belopta magát a szívembe, hogy csuda:

Ajtófeltépéssel kezdett ő is. -Nem tudom, a 20-as (Székesfehérvár-Szombathely) vonalon ez a divat?- Lekezelő stílussal közölte a tolatási mozgást. (Ezen még annyira nem akadtam ki, mert a győri rendezőben néha a tolatási mozgást is képtelenek előre közölni -a foglalt, vagy szabad vágányról nem is beszélve! No ilyenkor jön belőlem szintén elő a "bunkó" -mert ha betartod az utasítást, akkor az vagy és kész! Drága jó Laci kollégám módszerét eddig csak egyszer kellett alkalmaznom. Ez mindössze egyetlen mondatból áll, de egy egész állomást és személyzetét meg lehet vele egész szolgálatra bénítani: nem adottak a feltételek. Aztán ha nagyon erősködik, akkor se. Aztán lehet kérni segítséget bárkitől, vagy elő lehet szedni az utasítást. Mondok: szerencsére eddig csak egyszer kellett ehhez a drasztikus módszerhez folyamodnom.) Körüljárás után, mikor a visszapillantókat hajtogattam be, emez meg épp a távvezérlési kábelt rakta a helyére, szintén lekezelő stílusban közölte:

- Legközelebb ha Veszprémbe jársz (ekkor már éreztem, hogy először lát, pedig tíz éve járok oda), akkor szedd szét a távvezérlést. 

Ekkor kezdtem el gúnyosan vigyorogni. Majd felléptem a Bz lépcsőjén egyet hátat fordítva a pasasnak és félvárról, a lehető legflegmább stílusban ejtettem el:

- Jó' va'.

Az ipse meg csak fújta tovább, mert hogy "ez a mozdonyvezető feladata" -ebben mondjuk igaza van. De itt elpattant bennem valami. Éreztem. Kivártam a legmegfelelőbb pillanatot, azt amikor már épp rászorított a menetre és a hangnememen nem változtatva csak ennyit kérdeztem, megadva a kegyelemdöfést:

- Akkor most miért rakod össze, ha az én feladatom?

Felnézett, mint leforrázott csirke a kondérból, majd sarkon fordult és köszönés nélkül otthagyott. Sajnáltam, hogy magasröptű eszmecserénket nem folytathattuk...

Politikai balról jobbra - 4. rész

Mostanában nem jelentkeztem ezzel a rovattal (konkrétan 2011 októbere óta), hiszen elég kényes témáról van szó. Sokakat fel lehet hergelni ezzel a kérdéssel, hiszen az ismerőseim javarészt nem feltétlenül azon a politikai álláson van, mint én, de problémának még mindig a semlegességet, a feltett kezűek csoportját tartom. A csökönyös pártkatonákkal meg nem lehet mit tenni.

Miért is vettem rá magam ismét egy ilyen hangvételű írásra? A képlet nagyon egyszerű: ismét betelt az a bizonyos pohár. Látom, hogy másoknál is így van, de továbbra is a némán szenvedni és várni a jót elvét tartják fontosnak. Nem akarnak kiállni az érveikért. Beszélnek róla, de a vonaton is inkább kicsit lejjebb veszik a hanghordozásukat, hogy a szemközt ülő idősebb szemüveges bácsi, akinek a ráncait még a coccializmus hajtogatta, vagy a mögötte ülő, a narancslét mannának tartó párthuszár nehogy politikai vitába szálljon vele, mert az efféle atrocitás márt megingathatná hitében és meggyőződésében. A mai magyar átlag polgár -aki nap mint nap egy gyártósor mellett robotol éhbérért- ilyen. Rendszerint ma már azt mondják, hogy már bánja, hogy anno ezekre szavazott, de most kire szavazzon? Ezt a kérdést felém feltenni olyan, mint kezdő lelkészt felküldeni a pulpitusra. Nem vagyok jó szónok, de amit gondolok, azt elmondom -ha meghallgatnak. (Kurt Vonnegut azt írta egyszer, hogy az írók nagy sajátja, hogy verbális kifejezőképességük pocsék, viszont ha leírhatják a gondolataikat, akkor szárnyalnak. Ilyen vagyok magam is -ezért hallgass végig, ha elkezdek beszélni! Ugyanazt próbálom elmondani, mint amiket itt leírva találsz, csak ha megakasztasz a mondandómban, soha többé nem indulok el!)

A másik ok, amiért nekiálltam egy ilyen jellegű eszmefutkozásnak, az pedig egy kedves honfitársammal (Sándi Bandi -nevét előzetes engedélye alapján teszem közzé) folytatott párbeszédek miatt van. Nem azt mondom, hogy mindenben egyet értünk -nem is kell, legalább van miről vitába szállni- de az alap koncepció mindkettőnknél ugyanaz. Hiszünk mindketten a haza feltámadásában, egy olyan Magyarországban, ahol a politikusoknak ismét a haza felemelkedése lesz a cél és nem a saját anyagi jólétük. Tagadjuk Trianon jogosságát és a holokausztot. Követeljük az elmúlt 25 év politikusainak elszámoltatását, a cigány-bűnözés felszámolását! (Tutira veszem, hogy most lesz néhány olvasóm, aki felháborodik és kirekesztőnek, rasszistának fog tartani, de(!) nem árt ha tisztázunk egyet s mást: engem általános iskolában megvertek a cigány osztálytársaim, mert szemüveges lettem, vagy ha nem adtam oda nekik a tízóraimat! Továbbá: vannak roma származású kollégáim, ismerőseim. Dolgoznak, becsülettel, van olyan, aki két diplomát is szerzett, jelenleg mozdonyvezetőként dolgozik! Velük semmi problémám, ugyanis a az idős emberek kirablása, megveretése, lopások, garázdaság nem hozzájuk köthető, hanem az egyéb fajtársaikhoz! Velük van gond! Meg azokkal, akik eladták és eladják az országot a javaival és népével együtt! Csak ezek nem cigány-bűnözőknek hívjuk, hanem a politikai elitnek, az ország irányítóinak! Mi a Bandival csak Hazaárulónak!) Ezzel kapcsolatban pár beszélgetésünket másolnám ide (az Ő hozzájárulásával):

"Mit várunk egy zsidóbérenc, profitorientált (a saját profitjukról beszélek) "kormánytól"? Az utolsó hatalmon lévő igaz hazafi ebben az országban, akinek a magyarság sorsa és egyben tartása volt a célja, az Horthy Miklós volt! A menekültek befogadását valakinek szponzorálnia kell (mármint azokat "támogatják", akik a bevándorlásra engedélyt adnak). Hogy hova fajulhat ez a bevándorlás, és mik lesznek a következményei, még nem tudhatjuk. Egy bizonyos: ha a fenmaradó három évben marad a Zsidesz, akkor milliós létszám gyűlik össze, nem magyar származású menekültekből! A sajtóban meg majd megy a Kárpátaljáról háborúba hurcolt honfitársaink siratása!"

A következő beszélgetés egy italozás előtt zajlott le. Bandi elcsigázottsága érződik. Csalódottnak érzem, ha az itthon maradtakról van szó. És valahol meg is értem. Aki gondolkodik -bár a saját megélhetésük fontosabb, mint a hazájuk (nyilván van bennük némi honvágy)- az már rég kiment. Aki itt maradt az továbbra is a lehalkuló, vagy a még mindig birka-csőlátású, vagy a nemtörődöm kategória. A kérdés az, hogy érdemes e belefáradni a harcba? Mi tehetünk azért, hogy a gyermekeinknek egy Jobb, szebb jövője legyen! Nem adhatjuk fel, küzdenünk kell, gyakorlatilag fel kell áldoznunk magunkat az utódainkért. Ha egy puskagolyót is bevállalnál a gyermekeidért, csak hogy ő élhessen, akkor miért nem küzdesz azért, hogy az országot ne tönkre tegyék és súlyos bakancsos lábakkal beletapossák egy bűzlő mocsárba, amit éhes fenevadak vesznek körül és csak pusztulását várják, hogy lecsapjanak a döghúsra, hanem felemeljék a sárból!

Bandi: -Muszáj valahogy elviselni ezt a liberalizálódó világot,és a sok idiótát...

Én: -Ózdon már megmutatta magát a jövő! A következő év még sokat tartogat számunkra! Szarni bele mi van európában. Mi nem tartozunk a libsik közé!

-Mi nem. Csak az ország 95%-a.... Lehet sokat tartogat a jövő,csak az elhazudott rendszerváltás után szétlopott országot (gyarmatot) vajon lehetséges e talpra állítani,és sikeresen elvégezni a patkány,és kártevők kiirtását?....

-megfelelő eszközökkel és jogrendszerrel, ami bizonyos eszközök használatát lehetővé teszi: igen

- radikális eszközök használatát...és finoman fejeztem ki magam....

- én bízom a szebb jövőben!

- Optimista vagy... De valahol mélyen még én is reménykedem egy tisztességes és tényleges rendszerváltásban és kőkemény elszámoltatásban... De mint tudjuk,holló a hollónak nem vájja ki a szemét....

Időnként előkerülnek viccek és poénosabb tételek is. Mókás, bár ha jobban mögé gondolunk, nem is annyira vicces:

Íme a matematika érettségi tételek!

1. Oldja meg az alábbi egyenletet: 200 000 zsidó = 6 000 000 zsidó

2. Bizonyítsa be a következő állítást:
282 870 km² > 92 963 km²
3. Egy 32 főből álló cigány-falka meggyilkol 8 magyart. Valószínűségszámítással határozza meg, mennyi annak a valószínűsége, hogy az MTV hitelesen közli a hírt.
4. Egy átlag magyar család egy keresőre jutó éves nettó jövedelme 1 000 000 Ft. Ha ketten keresnek a magyar családban, hány év múlva tudnak 1 db. Daewoo-t venni? Ezen adatok alapján hogyan tud a 20 éves cigánygyerek segélyből 4 db. 7-es BMW-t venni, ha még egy másodpercet sem dolgozott?
5. Egy zsidó gyerek orra a felső tövénél 2 cm-t, a közepénél 8 cm-t, az alsó felén 3 cm-t lóg ki a fejéből. Számítsa ki az orr meredekségét differenciálszámítással.
6. Metrót építenek. Madridban b hosszúságú metró épül t idő alatt x milliárd forintért. Judapesten a/2 hosszúságú metró épül t*n idő alatt x*n milliárd forintért. Határozza meg n értékét.

"A tudatos erkölcsi és szellemi züllesztés: 56-ig volt Nemzet, 89-ig nép, utána már csak lakosság..."

Ismét kicsit vitába szállnék Bandival. Nemzet mindig is volt. Az öntudat maradt el. Illetve tudatosan nyomták el. Akkor mindenkinek kuss volt. Nem lehetett revízióról beszélni, hiszen a kommunista eszméknek nem érdeke a területi és nemzeti egység megléte. A bolsevizmusnak egy talpalatnyi föld is elég, ha van rajta három majom. Ők a nép. És a nép ha látszatjólétben evickélhet -vagyis megkapja a napi banánadagját, megvakargatják a hátát és van hol laknia- akkor csöndben van. A magyar nép ilyen. Csak önmagával foglalkozik. A Nemzet nem! A nemzetnek fontos, hogy minden hozzátartozó tagja egy országban, egy zászló alatt, testvér testvér mellett élhessen és ne válasszák el egymástól határok! Amíg az átlag emberekben az önös érdekek lesznek a fontosak, addig itt nem lesz felemelkedés, nem lehet szó revízióról, amíg az emberek elmennek az utcán egy földön fekvő társuk mellett, addig a nemzet hanyatlásáról beszélhetünk. Sajnos jelenleg a tudatosan kényszerített, szorongatott helyzetben és állandó butításban ez fokozottan előtérbe kerül. Csak néhányan vagyunk, akik próbálják felnyitni az emberek szemét, hogy "ÉBRESZTŐ!"

Gyakran juttatunk el egymáshoz olyan bejegyzéseket, riportokat, amikről úgy gondoljuk, hogy a másikat is érdekelheti. Erre általában az egyívásúak hamar ráéreznek, bár már találkoztam olyannal is, aki azt hitte hogy érdekel az a sok sallangos hulladék, amikkel állandóan az üzenőfalamat szarozta, de csak azt érte el vele, hogy mindenkit letiltottam attól, hogy bármit is ott megosszanak. Ezúton is gratulálok hozzá! Bandi viszont rendre jól talál meg ezekkel. Bicskanyitogató kérdésköröket futunk át ilyenkor, de néha akadnak más érdekességek is, amik nem annyira radikálisak, figyelemfelkeltőek még sincs velük tele a média -jó hogy nincs, hiszen ott mindent kilóra vesznek meg! Aki ma Magyarországon azt hiszi, hogy reálisan látja a jelent és információit a televízióból meríti, annak megsúgom: nagyot téved! Járjunk végre kicsit nyitottabb szemmel és ne csak egy szemszögből vizsgáljuk meg a kérdést.

A végére hagytam egy idézetet, ami nagyon jól tükrözi mindazt, amiről eddig ütöttem a klaviatúrát:

"A mai modern világból hiányoznak a bátor, hősies cselekedetek, azok, amelyek mögött nincs anyagi vagy hatalmi érdek, amikor szimplán az igazságért állunk ki." (Vona Gábor)

Szolgálati anekdoták - 62. rész

Idén ugyan még csak az első, de ahogy ez manapság divatos jelölés és én sem akarok lemaradni, ez már az 5. évad! Bizony bizony, 2011 január elsején indult a rovat és mondhatom a legolvasottabb is. A legnépszerűbb az 59. rész volt a maga 550 olvasottságával, még tavaly. Mivel hazafelé jövet egy rögtönzött és egyben rendhagyó író-olvasó találkozó kerekedett -a szituáció, amit még mindig nem sikerül megfelelően reagálnom (lehet nem is lehet)- ahol olyanoktól kaptam dicséretet, akikkel addig hivatalosan még nem találkoztam. Valójában a felmenőiket előbb ismertem meg, de ez most mellékes -igen a sejtés helytálló: vasutas porontyokról van szó. (Jó pofa dolog egyébként a majdnem korombeli, kollégáim gyermekeivel találkozni). Inkább nekik köszönhető, hogy idén az első "Szolgálati anekdota" megszületett!

Már jeleztem, hogy nem lesz már olyan szabad szájú, mint az előzőek, mert ezt fentről is látják és nem holmi Istenre gondolok, bár akik olvassák, azok annak képzelik magukat... Innen is csókoltatom őket! Család jól van? Gyógyszerre eleget költenek remélem... A kötelező bevezetéseken túllépve haladjunk szépen a dolgok burjánzó mocsarában, bakancsunkkal tapossuk meg egy kicsit a vizenyős szennyet és fröcsköljük szét azt mindazok arcára, akiknek mindez a gyermeki játékosság nem tetszik. 

Az elmúlt egy hónapban megjártam párszor a Bakonyt, sikerült a legnagyobb havazás idején felevickélnem oda és kevesebb sikerrel készítettem pár képet... hát volt már jobb sorozatom is, de úgy sem ez a lényeg. Amit a Bakonyban továbbra sem értek -igazából a Cég üzletpolitikája és hibája ez, nem a Bakonyé, mert utóbbi csak ott heverészik tohonyán és kövéren évszázadok óta és köszöni jól van bármennyi barbár vadbarom is próbálja tönkretenni-, és az pedig az, hogy mégis mi a ráknak cincálunk magunkkal mellékkocsi(ka)t? Reggelente a 'Sze'lászlóról lecsurgó személyeket megértem, mert azok meglepő módon egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak le, de reggel az első Győrből indulóra (39510 -pénteken és szombaton én fogom csinálni, remélem küldenek rám egy halom Gestapos bunkót /"Hogy ezeknél miért nincs létszámstop?"/, úgyhogy azért is jeleztem előre: várom őket szeretettel!) teljesen felesleges, mert nincs kihasználva (visszaútban sem!). Igaz, ez nem probléma. Ellenben ha leszedem az utastérben az ülést, hogy a hagyományoknak megfelelően nyugovóra térjek este (mert laktanyát nem biztosít a Cég 'Sze'lászlón), azért fegyelmi jár, meg feljelentés garázdaság bűntettében a szándékosság alapos gyanújával! Mondjuk így már vízhiánnyal is nyugodtan fekve maradhatok. Ha nem lehet leszedni, akkor nem lehet!

Sosem tudtam épp ésszel felfogni -bár lehet nekem olyan nem is volt-, hogy miért a bejárókat kell szopatni? Értsd: komáromi lakos vagyok. Alapjáraton elszomorító tény, hogy a tehénszaros győri istállóba kell szolgálatba jelentkeznem a komáromi helyett (Ecsém), de hogy olyan frankó vezényléssel kínáljanak meg, ahol a tizenhat szolgálatból négy alkalommal előző nap kell bemennem és benn aludnom, a sok tökorrú győri majom helyett, vagy olyanok helyett, akik nem járnak a Bakonyba, mert bizonyos testrészük messzebbre elér (és most nem a kezükre gondolok -de hát ilyenek ezek: nem jó ha nem szaros a szája). Én is rohadt jól ellennék tartalékon: tilitoliznék naphosszat, lenne idő megvakarni a bal herémet és újra beállna a szervezetem egy állandó, nyugodtabb életritmusra. De így:

Február másodikán hoztam a 4928 számú szemétszállító vonatot Kelenföldről Győrig. Az utolsó hazatérős vonatom 22:40-kor eljön Győrből, fent nevezett vonat pedig 23:23-kor érkezik menetrend szerint... Kommentáljam? ... Elég az hozzá, hogy nem volt kedvem stoppolni, pedig drága jó Lacink még integetett is, hogy menjek vele, most váltják azon a foson, megy mifelénk, de még volt egy kis plusz melóm, amit beígértem a táblás Lajosnak és nem szeretek segget csinálni a számból. Utána meg már úgy voltam vele, hogy a franc se fog stoppolni, meg elég fáradt is voltam már, így hát felmentem a pihenőbe (ahol -jelezném- még mindig kurvára rossz a klíma! Értsd: a fűtés gyenge az ablakok meg huzatosak! Bentlakásos Józsink is átcuccolt máshová). Másnap -mivel nem húztam ébresztőt, mondván kialszom magam- negyed kilenckor keltem. Lassan összeszedtem a romjaimat, óvatosan megnyújtóztattam a fájós hátamat, majd lebotorkáltam a felvigyázóhoz felvenni az aznapi programfüzetet (menetigazolványt). Egy hat órás időtartamról szóló kottát, amiben a "hasznos vonat" csak a 9408 szerepelt. Nem is csináltam mást: önköltségben elutaztam a tehénszaros Keletibe (Ecsém), a felvigyázótól mély tisztelettel elkértem a 052 és 017 sorszámú Flörtök kulcsait (leírom, baszok rá, így legalább hamarabb kiderítik ezek ott fenn, hogy ki írogat róluk ilyen kedvesen) és elindultam Józsefváros felé. Nem vicc. Az árkhánderek véreres... szóval messze, a 92. vágányon volt lezárva ez a két kotla. Kényelmesen kisétáltam az épp felújítás alatt álló Kerepesi úti felüljáró alatt, a kocsimosó mellett, ki a francba. A mi Gyulánk hagyta ott, nyilván nem azért, mert így akarta. Gondolom, hogy örült neki ő is, hogy onnan kell visszakecmeregnie. Beüzemelés után leadtam a drótot, hogy tudok behúzni a szerelvénnyel. Nem mondtam honnan -egyrészt mert fogalmam se volt még akkor róla (nincs állomásismeretem), másrészt hadd legyen a toronynak is egy kis matek. Eltelt némi idő, mire szabadultak úgy vágányok, hogy be tudtam állni az indulóra. 

A vissza út egyébként simán ment, bár furcsa is egyben. Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor hoztam innen utoljára vonatot, de az biztos, hogy az még Giganttal volt és nem a mostani gyorsvonati kocsikkal... Ecsém...