Október eleji kiruccanás a Bakonyba
Megmondom úgy ahogy van, ezt a bejegyzést pár nappal ezelőtt terveztem, de mivel két nagyon fontos tényező is hátráltatta a megszületését (mégpedig, hogy a vágányzár miatt csak Zircig közlekedtünk és nem utolsó sorban lemerült az aparátom), így utólag pótolom. Akinek van kedve, tartson velem, lapozgassa végig a bejegyzést, nézegesse a képeket, akinek nincs, az a jobb felső sarokban találja az ikszet.
A szolgálat mindössze annyiról szól, hogy Győrből el kell jutni Veszprémbe és vissza. Nem tűnik nagy feladatnak, mégis van néhány (fiatalabb) kolléga, akiknek ez derogál. Lehet huhogni, de felesleges. Rátok van írva. Nem tagadom, hogy eleinte én is hajtani akartam és nem a vicinálison zötyögni, de rá kellett jönnöm, hogy annak idején öreg komáromi mestereimre kellett volna hallgatnom. A mellékvonalnak varázsa van. Benne rejlik a régi idők szelleme, a családias légkör, a nyugodtság és némi elzárkózás a rohanó világtól attitűd.
A 11-es vonalnál jön mellé egy plusz adalék, egy újabb csalogató, ami további szálakat fűz az emberben, hogy még jobban ragaszkodjon hozzá, ez pedig a táj szépsége és a friss levegő. Utóbbit sajnos nem tudom abszolválni, de némi vizuális élményt igen. Íme:
Újabb ékes bizonyítéka a vonal fejlesztésének. Nyúlon, a temetővel szembeni útátjárót most szerelik fel fény és félsorompóval, és mivel kötelező, ezért fedezőjelzőt is telepítenek hozzá. Próbaüzeme a napokban kezdődik. Állítólag hamarosan más útátjárók is kapnak ilyen kombinációt a vonalon.
Écs megállóhely felé közeledünk, bal kézre a dombtetőn az apátság látható.
Ezen a helyen történt 2000-ben egy tragikus baleset, amelyben egy mozdonyvezető meghalt, mikor két tehervonat szembe haladt egymással.
Pannonhalma bejárat.
Pannonhalma második nevezetessége...
A vonal egyetlen alakjelzős szakasza, az egykori téglagyár iparvágány kiágazásának fedezőjelzője. Időről-időre frissítik a külcsínt, de ez már csak állag megóvás, mert 2000 óta vonat nem járt az üzem területén.
Veszprémvarsány bejárat. Bal oldalon a néhai 13-as, Tatabánya-Pápa vasútvonal Kisbér felől érkező része, ahol 2007 óta nincs személyforgalom.
A hőskorban négyes személykeresztet bonyolított le az állomás.
A képen egy elöl-hátul remot M41-gyel közlekedő személyvonat várakozik a második vágányon.
Nem csoport, hanem közös. Jobbra Pápa felé lehet(ett) eljutni.
Nincs trükközés, Bakonygyirótnál már tényleg így emelkedik a pálya.
Bakonyszentlászló bejárat.
Bal kézre itt is egy néhai téglagyár romjai állnak. Az állomáson a kétezres évek elején még komoly teherforgalom zajlott egészen a bauxit bánya bezárásáig. Jelenleg csak fát rakodnak, valamint a falevél hullás és a meredek emelkedők miatt a Bz mellék nélkül szalad fel a hegyre.
Pár évvel ezelőtt Debrecenből áttelepült kollégánk, Jani -azóta sajnos visszamentek a Mikivel- jött velem vonalismeret céljából erre. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk "Sze'lászlót" megkérdezte, hogy mennyi kanyar lesz még? Erre én azt feleltem, hogy ezután javarészt csak kanyarok lesznek...
Bakonyszentlászló Erdőgazdaság ipvk.
Valójában ez már Vinnye.
Itt kezd el igazán emelkedni a vonal és mivel itt a legsűrűbb a növényzet, itt pörög el a legkönnyebben a járművek kerekei. A feljutást a szűk ívek sem könnyítik meg túlságosan. Ellenben a látvány kárpótol mindenért:
Gubányi Károly híd a Cuha fölött.
A második alagút. Jellegzetessége az egyik oldalon lévő hat boltív.
A harmadik alagút bejárata. (Glory hole)
Az alagút után bal kézre a Cuha csobog.
Porva-Csesznek.
Ma már csak mh-ként van jelölve, de valamikor itt vonatkeresztet is bonyolítottak. A felvételi épület a baloldalon található, amiben állandó kiállítás nyílt pár éve. Az indóházzal szemben egy fogadó van.
Információim szerint ezt a kis hidat hamarosan eltávolítják és újat építenek a helyére, a régit pedig valószínűleg Bakonyszentlászlón fogják kiállítani. Az elmúlt pár évben több híd is megújult a vonalon.
Nagyjából itt ér véget a hegymászás.
A vonal legmagasabb pontja és egyben a legunalmasabb is. Szinte nyíl egyenesen halad a zirci arborétumtól az eplényi alagútig.
Az "Eplényi alagút" bejárata Zirc felől.
Fény az alagút végén. Még szerencse, hogy a három hülye nincs a síneken...
Az alagút Eplény felől, természetesen Bz motorossal.
Színkavalkád.
A baloldalon lent van a kettős viadukt a sok zöldség között. Oda ereszkedünk le.
Ha ezt is felújítanák, ez a húszas lassú is megszűnhetne.
A viadukt másik része. Lent meg a tátongó mélység.
Veszprém bejárat megújult. Itt ezer éve és egy hete egy tíz kilométeres sebességkorlátozás volt érvényben. A legutóbbi vágányzár alkalmával ezt is teljesen felújították -végre.
A mai napi motorom.
Este háromnegyed hét. Veszprém lassan aludni tér.
Aki idáig velem tartott, remélhetőleg nem bánta meg. Ha a jövőben is szívesen látna ehhez hasonló bejegyzéseket, képes beszámolókat, az dobjon a megosztáshoz egy lájkot! Köszönöm!
