Arra gondoltam, hogy idén az első bejegyzés szóljon arról, ami az elmúlt néhány napban eléggé felforgatta az országot (és most nem a Mt. módosításainak bevezetésére gondolok), de mindezt úgy, ahogy én látom. Gyermek koromban alig vártuk, hogy november vége legyen, amikor leesik az első hó és mehessünk szánkózni, hóvárat építeni, vagy csak egyszerűen annyi hó essen, hogy ne tudjunk iskolába menni -persze akkora mennyiség már '87 óta nem hullott. Most kevésbé, hiszen a munkánkban okoz fennakadást (befagynak, eltömődnek a váltók, a vontatójárművek kerekei a síkos pályán könnyen megperdülnek, stb.), amit persze az egyszerű mezőgazdaságtanból túliskolázott földlakó (röviden paraszt) nem ért, csak hőzöng, méltatlankodik.
Tatabányán, hajnali egy órakor, a névjegyemmé vált INTERPICI felirattal.
Szakadó hóesés hajnalban, valahol Sztárliget előtt 140 km/h sebességgel.
Visszafelé menet kövér hópelyhekkel Herceghalom után (a tempó ugyanaz).
A "Kanyonban", szintén 140-nel. Ha valaki nem látja a sínszálat, akkor az ugyan úgy nem látja, ahogy akkor én.
Győrben már az INTERPICI felirat nem látszik és a zártárcsát is úgy kellett lefeszegetni a tartóból és a bokáig érő havat a segélyharcos kávészínű buckalakók még nem lapátolták el.
A győri "Birodalmi lépegető", alias Szerelvényező tartalék ma. Meg kell valljam a hólapát többet volt a kezemben, mint a fékezőszelep karja...
Bár napközben néha már olvadozott, estére minden szarrá fagy. A Bz-n meg nem meleg van, csak az ajtó is elrakódott a hótól nyitott állapotban...
... többek között ezért is került be a fűtőházba kiolvasztás céljából, de nem ez volt az egyetlen motor, ami a nap folyamán ilyen okokból állt be ide.
